Bocsánatodat kérem! Igazából az zavar a mai világban, hogy szinte mindenki (és, nem tagadod, Te is) az egész elmúlt időszakot mintegy diktatúrának mondja. És az ember természete már csak olyan, hogy amit sokszor ismétel, azt maga is elhiszi.
Abban feltétlenül igazad van, hogy nem volt teljesen szabad a nyilvánosság, sőt! Két nagyon erős tabu volt: Az egyik a párturalom (ami 56 Magyarországa 68 Csehszlovákiája és 80 Lengyelországa után érthető; ez volt a szovjet gyarmatbirodalom biztosítéka), de - főleg a nyolcvanas években szinte semmi más.
Magayrországon pl. - és ennek egészen az ötvenes évekbe nyúló hagyományai vannak) elsősorban közgazdasági oldalról lehetett szinte tabuk nélkül bírálni a rendszert (mert a pénz, az nagy úr), és ezáltal módosítani is. Ez volt a rendszerváltásnál a mind a mai napig kiható előnyünk a többi ex-KGST országgal szemben.
A nyolcvanas évek kicsit furcsa volt: Az MSZMP (és ezzel az ország) vezetése kb. kétévente változtatta a "húzd meg-ereszd meg" taktikáját, már ami a politikai irányt jelentette. Ugyanakkor létezett legális tudományos szakmunka (érdemes a korabeli Valóság, Társadalomkutatás, Ifjúsági Szemle, Jel-Kép stb. írásait olvasgatni. Én ma is tanulok belőle). Amellett létezett (és azért létezett, mert létezhetett) fél-szamizdat, szamizdat, amihez, aki kíváncsi volt, hozzájuthatott. Az MSZMP-n, a KISZ-en belül is megindultak a differenciálódások, nagyon tág, eltérő vélemények kerültek "dinamikus egyensúlyban" (hol ez volt erősebb, hol az) felszínre. Csak a legjellemzőbb példa: Pozsgay és Grósz... A Balázs Béla Stúdió dokumentumfilmjei a valóságot olyan mélyen tárták fel, hogy megdöbbentő. Nem jelszavakat, hanem dokumentumokat gyűjtöttek/gyártottak. Érdemes megnézni őket. Egyik kedvencem pl. Szalaitól a Leleplezés c. film (már a címekbe bele lehet szeretni; ez egy szobor felavatásáról, leleplezéséről szól, meg annak a leleplezéséről is, ami mögötte volt).
(...)
Már most túl hosszúra nyúlt az írásom, de - az itteni vélemények alapján is - nyugodtabb időben szándékomban áll egy '80-as évek - topicot nyitni. Szerintem folytassuk majd ott. És köszönöm, hogy higgadt maradtál velem.
Kedves maskepp!
Én nem tarttom butaságnak.Már megírtam neked a Vasárnapi Újság topikban a Demszky ügy kapcsán, hogy nem másodkézből szerzett információim vannak a korszakról, felnőttként éltem benne.
A különbség köztünk az, hogy én végig gyűlöltem, Te -úgy látszik- megértőbb voltál. Te valószínűleg a puhább korszakra emlékszel, én éltem a keményebben is. Ezért szükségszerűen máshogy láttuk, másra emlékszünk.
Egy szóval sem mondtam, hogy a korszakban nem születtek színvonalas publicisztikák, idézni én is tudnák sokat. De azt továbbra is állítom, hogy nem voltak, nem lehettek függetlenek. Legjobb esetben is csak a valódit (a jelenséget) írták meg, nem az igazat (hogy okok a diktatúra lényegéből fakadnak).
Ha meg nagyritkán homok került a cenzúra gépezetébe, akkor jöttek a be- és eltiltások (pl. a Mozgó Világ ügy). A 80-as évek második felére mindez valóban csak korlátozottan igaz, akkor már megidult a rendszer bukásához vezető folyamat.
Kedves Jacuse!
Abban a bizonyos vörös farokban az volt az ördögi, hogy soha nem lehetett tudni (legfeljebb sejteni), hogy önként, meggyőződésből került oda, vagy kényszerből (öncenzúra).
"Ha en koziro lennek es irnek egy a Miep szellemisegenek megfelelo cikket attol meg fuggetlen lennek, hiszen nem a Mieptol kapom a fizetesemet." Szerintem utána te SENKITŐL nem kapnál fizetést! Próbáld ki. :-D
Nem azonosak sem Nostradamus-szal, sem Kasszandreával. Azomban mindig valami olyan oldalról világítják meg a valóságot, amire azt kell mondanom: elgondolkoztató...
1. Akkor ebben nem értünk egyet. Számomra az hiteles, akinek elhiszem amit ír/mond... KundK László nem tartoznak ebbe a kategóriába. De ez lehet ízlés/pofon kérdése is...
2. :-)))
(Bár én úgy emlékszem: "My brain is my second favorite organ")
Ne mondd, hogy neked mindegy, hányszor hogy egy "hiteles"
És, találtatok valakit, akinek nem tudjátok a pártállásást - ha van neki ilyen? Vagy csak a hülyéket és tudatlanokat igyekeztek megóvni - akik Lengyel Lászlót, Konrádot, Stumpfot (a hajdanit)stb. - olvasnak ugyan, de fogalmuk sincs, hogy kik ők? Szerintem akik ezekre az olvasmányokra vetemednek, azok hozzátok hasonlóan tisztában vannak azzal, hogy ki írta, amit írt. Ezt rágni igencsak értelmetlen.
Ezért morgolódok. Feláll a hátamon a szőr attól, hogy állandóan másról szólnak a viták, mint amiről érdemes lenne beszélgetni - persze csak szerintem.
Hogy a kedvenc példátokat felhozzam: amikor Lovas ocsmánysága megjelent a Népszabadságban, akkor egyetlen értelmes véleményt nem olvastam, kizárólag az volt érdekes, hogy meg kellett volna jelentetni ennek az embernek az írását, vagy nem. De hogy mit írt, az nem is érdekes. Azonnal jobboldalinak, vagy baloldalinak nevezettt pártállások mentén kettészakad a beírók tábora és mocskolja a másik oldalt.
Amikor itt a sz@r alakok, mint Politikai Üldözött telefröcsögik a fórumot, akkor kevés szót olvasok arról, amit írogat. Annál többet arról, hogy a net szabad-e vagy sem, és a moderálás szép, vagy csúnya dolog, a flood megengedett, vagy sem.
Ha egy közíró ír, akkor beszéljük meg azt, hogy a gondolataival meddig vagyunk képesek egyetérteni és mettől nem. Ne pedig arról, hogy párttag-e az illető, aki írta. Ezt nevezem meddő és felesleges locsogásnak.
Igazad van, annyiban viszont jogosnak tartom a kérdés felvetését, hogy a szintetizáláshoz nem haszontalan információ az illető pártállása. Már ha van neki ilyen.
Nem, mások helyett tényleg nem kell. :-)
De bosszant, hogy mindenki mindenkit fikáz, mert valamiféle megváltást, iránymutatást várnának el az emberek a Nagy Igazmondótól.
Nincs Nagy Igazmondó.
Mindenféle közemberek vannak, akik teszik a dolgukat éppen olyan módon, mint mi. Vannak köztük okosak és buták, tehetségesek és tehetségtelenek, függők és függetlenek, zöldek és borsószínűek, kicsik és nagyok, gömbölyűk és szögletesek. Tessék őket elolvasni - ha szükségét érzi valaki -, félredobni, ha nem. A gondolataikat megnézni, megforgatni, átrostálni, megvizsgálni, és leszűrni belőle azt amit használhatónak tartunk. Szintetizálni a sok véleményt, az jó.
Kielemezni, hogy ki miért hülye - az meddő.
Csak ennyit akartam volna kifejezni - feltéve, hogy sikerült magam kifejezni.
Nem szeretnék fogadatlan prókátor lenni, de a topicnyitó nem feltétlenül ránk gondolt, legalábbis egyik mondata ("Az emberek többsége nincs tisztában minden eléje kerülő írás szerzőjének
pártállásával") erre enged következtetni.
Bár nem is értem, miért kell nekem mások helyett is veled vitatkozni. :-))
Nektek nincs saját véleményetek? Miért várjátok, hogy valaki "megmondja az őszintét?"
A dolgokat látjátok, mások véleményét megismerhetitek. Mi kell még ahhoz, hogy legyen nektek saját?
Elnézést kérek attól, akit sért: de mindenki másban hibát kerestek, mindenkitől elvárnátok, hogy "független" legyen, miközben nem tudtok közösen elfogadott értelmet adni a szónak: függetlenség.
A gondolkodás felelősség. Tessék olykor gondolkodni és ne másoktól - közíróktól, politikusoktól, újságíróktól, közemberektől - várjátok el, hogy a szátokba rágja az igazat.
Már bocsának, de a "nem függetlenek" is legritkább esetben közvetlenül egy párttól kapják a díjazást, hanem "független" alapitványok, kft-k, sajtóorgánumokon keresztül.
Pl : XY a definicó szerint független. Pénzét a S. Alapítványtól kapja. S. Alapítvány támogatja Sz. pártot. Nos akkor XY tekinthető függetlennek, vagy nem?
Olyan elemző, aki egyaránt bírálja mindkét oldalt, ha kell, és egyaránt elismeri mindkét oldal pozitívumait, ha vannak ilyenek. Vagyis lehet adni a véleményére.
Egyébként: függetlenség "mint olyan", "önmagában" nincs és nem is létezhet. Valaki/valami valakitől/valamitől valamilyen szempontból lehet független. A "független közíró" ebben az értelemben azt jelenti, hogy:
A) abból él, hogy kifejti a közérdekű témákról kialakított véleményét;
B) ezért a pénzt nem valamelyik politikai párttól akasztja le.
Azaz: anyagilag független a politikai pártoktól.
Szükségképp a "Kis J. filozófus", "Konrád Gy. író" megjelölések azt jelzik, hogy rájuk az A) szempont nem érvényes: alapvetően szakmájukból tartják el magukat.
"Problémák vannak, amelyeket ezeknek az
embereknek nem a pártpolitika, hanem a civil világ szemszögéből kellene vizsgálniuk"
A partok is civil szervezetek, hiszen onkentessegi alapon onszervezodve jonnekl letre, sot egy demokraciaban a legfontosabb civil szervezetek.
De ugyanugy civil szervezet a piros madartollakat gyujtok nemzeti szovetsege is., csak mas feladatra szervezodott.Vagyis a partok is a civil vilag. Nem felulrol mestersegesen letrehozott korporaciok.Akkor van problema ha egy part hatalmi eszkozokkel korlatozza mas partok es szervezetek szabad szervezodeset, de az mar egy mas rendszer. Remelem annak egyszer es mindenkorra vege.
