Az egész szoclib sajtó, így a Néphazugság is bo terjedelemben foglalkozott Rapcsák lányával, pedig annak az ügynek nem volt politikai vonatkozása. Vancsikról - aki a nemzetbiztonsági bizottság tagja - a Magyar Nemzet bebizonyította, hogy fia ügyében hazudott. Aki nem hiszi, járjon utána...
Szegény, még megsajnálom! Kérdezd meg tole, hogy o kit, mit és miért csesztet minden lehetséges alkalommal! Ha ez a liberális firkász szemlélet, akkor inkább ide nekem a rozsdás bökot!
A Magyar Nemzet hetedik oldalán néha egetverő butaságok jelennek meg. Itt olvashattuk Bayer Zsolt írói pályafutásának eddigi „legsötétebb” cikkét (Torgyán védelmében íródott), s amiért is szinte rögtön, főszerkesztővé avanzsált a sors kifürkészhetetlen akaratából. Állandó „vendég” itt Pilhál György vagy éppen Kristóf Attila és Gajdics Ottó is.
Ez utóbbi, „Utazni érdemes” (2001.01.13) című munkája, a miniszterek (és minisztériumok) utaztatási ügyeivel foglalkozik. Azt írja, hogy az érdeklődés ezen tevékenységek után, csak a „szociálisan szuperérzékeny pártok” demagógiája. Kétségkívül elismeri, hogy több alkalommal indokolatlan volt az utazás, és hogy Torgyán, a fiát alkalmazó cégnél rendeli a repülőjegyet. Azt is leírja, hogy „a KEHI ajánlásától függetlenül, de szinte minden minisztériumban igyekeznek közbeszerzési eljárások keretében kijelölni a jövőbeli utak szervezőit” (kivéve persze a gyevi bírót), de mint írja: „… nem Torgyán járja legtöbbet a világot, hanem a külügyminiszter…”. (Természetesen egyéb kiderült nüanszokat az írás meg sem említ.) A világjáró doktorúr, oly annyira szívén viseli a sorsunkat, hogy az egyjegyű infláció mellett a tartós tej ára alig több mint két év alatt 99-ről 167 forintra emelkedett, így lassan vetekedik az agyonadóztatott sörszörp árával. Utazgatásainak költségeit így kompenzálja.
Tehát felesleges volt érdeklődni a demagóg ellenzéknek az 529 millió forint sorsáról, butaság volt Orbánnak nyilvánossá tenni az utaztatások listáját; egyben azt üzeni Lovas Istvánnak, hogy szokjon le a demagógiafagyiról, mert ha nem kezdi el firtatni Göncz utazásait, hát az ellenzék sem nyalna most vissza. Csak azt nem értem, ha ennyire demagógia a közpénzen való utaztatás állampolgári ellenőriztetése, akkor Gajdics most miért kavarja a demagógiafagyit a fővárosi vezetésnek.
Ez a cikk is bevonulhat az értelmetlen, honor- és hatásvadász termékek közé. Bár kitudja, mikor üresedik meg egy jó kis zsíros főszerkesztői állás valahol. Mindenesetre nekem a következő viccmatuzsálem jutott erről cikkről eszembe:
Arisztid és Tasziló ülnek az Operában.
Arisztid észrevesz egy nőt az első emeleti páholy mélyén, és odasúgja a barátjának:
- Nézd, ott van Erzsébet királyné!
- Ugyan menj mách kéchlek, Echzsébet királyné mách chégen meghalt!
- Tényleg? … De nézd, most úgy látom, mintha megmozdult volna… (Bolond Istók, 1880 körül)
Vancsik állandó emlegetése, például az ellenzék olcsó csesztetése. Olvastál a Népszabadságban Rabcsák gyilkos? lányáról hosszabb cikeket? Bizony nem. Ők kihagyták, a Mao és a Fidesz politikusai vancsikot fia miatt napirenden tartották.
A Hit Gyülekezet és az Szdsz rendszeres összemosása a Napi Mao-ban.
A legszebb, hogy a lámpaernyős topic még a Demokratában is megjelenhetett - egy liberális nő csesztetése.
Mindhárom téma egy sehova nem vezető, értelem nélküli uszítás.
Purplerain11
Kösz, hogy megtisztelted a topicot!
"Azt érzékelem továbbá, hogy a mindannyiunk napi életét érintő kormányzati intézkedések objektív kritikáját a baloldali lapokban, az ellenzék olcsó csesztetését a jobboldali lapokban lehet elolvasni."
Legy oly kedves, hozz peldakat is. A "mindannyiunk napi életét érintő kormányzati intézkedések objektív kritikájá"-ra alant talalsz mar parat. :)))
Jól emlékszem arra, hogy kaptam egy International Herald Tribune-t amelyikben az volt a fő téma, hogy mire fordítsák a költségvetési többletet (mert az USA-ban az van).
Az egy számban három vezércikk jelen meg. Egyik a kormánypárt egy parlamenti képviselője tollából, aki a többletet a legszegényebbek megsegítésére akarta fordítani, és ehhez érvek tucatjait sorakoztatta. Alatta ugyanilyen hosszban az ellenzéki republikánus párt parlamenti képviselője írt egy cikket érvelve amellett, hogy az adók csökkentésével meg lehetne szüntetni a többletet és ez a gazdaság fejlődését miben segítené. Még ugyanebben a számban volt egy harmadik vezércikk is, amit a Harvard egyik tanszékvezető közgazdásza írt a témáról, megvilágítva annak szakmai hátterét.
Valószínüleg egyik cikk sem volt objektív. A három cikk megjelentetésével viszont az újság a szememben igen objektív volt.
Sajnos az új Magyar Nemzet a Fidesz szerinti egész pályás letámadás feltételezésvel a támadó jellegü újságírást helyezte előtérbe, ezért sajnos reménye sincs a fenti objektivítást megközelítenie. Elődje még alkalmasabb volt erre.
Jelenleg a Népszabadságba elég széles tábor ír, azonban ilyen jellegü téma ütköztetésre nem emlékszem benne. A hetilapok is két szélre szorultak, nincs olyan mértékadó fórum, amley mindkét oldal érvrendszerét hitelesen be tudja mutatni.
Még a 16 óra címü rádiómüsorban érzékelem azt legjobban, hogy egy kérdést tényleg több oldalról bejárna, de ugyanez elképzelhetelen a VAsárnapi Újságnál.
Szóval szerintem az az objektív újságírás, amely képes arra, hogy az adott téma minden lényeges elemét megemlítse, szintetizálja, ha nem megy egy cikkben, akkor kettő - háromban.
Azt érzékelem továbbá, hogy a mindannyiunk napi életét érintő kormányzati intézkedések objektív kritikáját a baloldali lapokban, az ellenzék olcsó csesztetését a jobboldali lapokban lehet elolvasni. Mindazonáltal az előbbiek manapság emiatt objektívebbek, lojalitásuk egybeesik a valóság felderítésének az irányával, míg az új MN-ben csak a kormányoldal apologetikáját talájuk.
Nem tudom ki latta a Napkelteben a Lovas-Vasarhelyi "vitat" Verebes vezenyletevel. Egyertelmüen latszott, hogy Verebes kihez huz, bar probalt partatlannak latszani. Vasarhelyit kerdezve Verebes szinte nem kerdezett semmit, szabad folyast engedett Vasarhelyi mondandojanak. (Az egy mas kerdes, hogy tul sok nem volt neki, mediaszociologus, aki nem olvas jobboldali sajtot, csak ir rola)Hagyta, hogy Vasarhelyi csak ismetelgesse, hogy ö ezt az egeszet olyan undoritonak tartja, hogy nem is akar erröl beszelni, de egyszer sem kerdezett ra a konkretumokra, amiböl vegül is ez az egesz vita elindult.
Amikor Lovas jött Verebes hirtelen megelenkült, mert sokat kerdezett. Erdekes modon azonban nem arrol, amiert behivtak a vitazo feleket, hanem minden egyebröl, probalva elterelni a temat.
Hat ennyire partatlan a Napkelte.
Egy szép példa a double standardra és a mások érzéseivel szembeni toleranciára, ami oly jellemző a baloldali sajtóra és pártokra és sajnálatos módon hiányzik a jobboldalból. Nem átallanak felszólalni a Himnusz nekik nem tetsző feldolgozása ellen.
Horváth Gábor: Remix, Népszabadság, 2000. március 18
A Himnusz könnyűzenei feldolgozásával szembeni kisgazda tiltakozásról ír a szerző.
"Bántja-e a kisgazdapárt hagyományos szavazóinak érzékenységét a feldolgozás? Aligha, hiszen soha nem találkoznak vele. Zászlószentelésnél nem ezt fújja a tűzoltózenekar, ünnepélyen sem ezt a változatot adja elő az énekkar. A gazdák, amennyire tudni lehet, nem az Anima miatt szerveznek demonstrációs bizottságokat. A felbuzdulást tehát aligha motiválhatja csupán az ízlésbeli különbség. Inkább valamiféle lázas tettvágy, befolyásolási ösztön, amely persze ezúttal is a szándékkal ellenkező hatást vált ki: Animát rétegzenekarból országosan ismertté, a Himnusz-remixet közérdeklődés tárgyává teszi. "
Fogalmazzuk át egy kicsit a fentieket, kíváncsi vagyok hogy fog tetszeni egyeseknek. Mondjuk jelenjen meg egy ilyen publicisztika az antifasiszta tüntetésről.
Bántja-e az MSZP/SZDSZ hagyományos szavazóinak érzékenységét maroknyi kopasz fiatal hőzöngése? Aligha, hiszen soha nem találkoznak vele. Munkába menet nem kell őket kerülgetniük, a pilisi családi kiránduláson sem tőlük hangos az erdő. Az MSZP/SZDSZ szavazók, amennyire tudni lehet, nem a kopaszok üldözésétől tartva utaznak külföldre. A felbuzdulást tehát aligha motiválhatja csupán a nézetbeli különbség. Inkább valamiféle lázas tettvágy, befolyásolási ösztön, amely persze ezúttal is a szándékkal ellenkező hatást vált ki: az újfasiszta csürhét maroknyi hőzöngőből országosan ismertté, a várbeli felvonulásukat közérdeklődés tárgyává teszi.
Aczél Endre nem mond igazat. Aczél Endre hazudik. A Népszabadságban. A médiakuratórium ügyében írott publicisztikáját az alábbi állításra alapozva kezdi.
„A tájékozatlanság, a gátlástalanság és a hülyeség üli torát. (Mármint a médiakuratórium ügyben. Aki tájékozatlan, hülye és gátlástalan: az a parlamenti ellenzék és a baloldali-liberális sajtó.) Ezt a kissé hegyesre szabott mondatot a kormányfő publicista-főtanácsadójától olvastam…" Népszabadság, 2000. március 16
Ezzel szemben mit írt valójában Elek István!
"A tájékozatlanság, a gátlástalanság és a hülyeség üli torát. … A tájékozatlanság általános, úgyszólván a teljes nyilvánosságot jellemzi. … A gátlástalanság fortissimojával a baloldali pártok és a baloldali elkötelezettségű média egymást ösztönző kórusa örvendeztet meg bennünket. … A hülyeség minősítő jelzőjére pedig a jobboldali koalíció szolgál rá az ügyben tanúsított felfoghatatlan bénaságával." Magyar Nemzet 2000. március 11
Hm, hm! Aczél azért nem ennyire gyenge. Remélhetőleg a véleményét formáló információkat gondosabban olvassa, mint Elek írását. A szándékos félreértést fel sem merem tételezni.
Lefelejtetted a Medgyesy-idézet elejét:
"A Blikk megtudta, hogy a kisgazdák felháborodtak az államtitkár egy 10 éve készült, s nemrég nyilvánosságra került fotóján."
Szia hegyivadász!
Nem tudom, láttad-e a mai Népszavát? Idézek neked (nektek) egy gyöngyszemet bizonyos Oláh Zoltán nevű f@sz publicisztikájából. A pártelnöki és miniszterelnöki poszt szétválasztását, Helmeczy kizárását imigyen summázza: "Ugyanis a rend már a fiatal demokratáknál is fontosabb az igazságnál, igazságosságnál, méltányosságnál, etikánál, jognál."
Komolyan mondom, egyszerűen nem is értem. Ezek az állatok meg vannak győződve róla, hogy nekik mindent lehet... Azt külön megköszönném, ha a cikk alatt lévő Pápai karikatúrát megmagyarázná valaki. Julien Benda! Te még el sem tudtad képzelni, micsoda taknyok fogják írni az újságokat... És kicsodák csinálják a televíziós műsorokat - ajvé... Láttátok ma az RTL-en az MMM-t? Azért az guszta volt, amikor bemutatták a karácsonyra pénzért rendelhető "télanyót", aki házhoz megy és levetkőzik a delikvensnek. OK, van ilyen, nagy az Isten állatkertje... Viszont a riport befejezéseképpen egy ilyen Mikulásnak (figyelem: Mikulás! a Télapót a komcsik találták ki, mert nem tudták elviselni Szent Miklós kultuszát!) öltözött hölgyike meztelenül beleült egy férfi ölébe, s ezalatt a következő szöveget nyomták: "ez persze csak illusztráció, a szeretet ünnepére való tekintettel"... Klassz... A szeretet ünnepére való tekintettel meztelen kurvák ülnek a f@szba... Karácsony, ahogy az RTL elképzeli... Aztán arról is felvilágosíthatna valaki, hogy ha egyszer napok óta minden csatornán - az RTL-en is! - azt hallom, hogy idén Karácsonykor rekord összegű bevételre számíthatnak a kereskedők, mert a lakosság ennyi pénzt még sohasem költött az ünnepekre, mint idén, akkor ugyanebben a műsorban miért jelentik be ugyanezek savanykás hangon, hogy bizony idén ezer forinttal kevesebbet költünk, mint tavaly? De ez mind semmi, tényleg. Valamelyik topicban már fikáztam a Blikket, azt hiszem, turhás Pallagi lapja december 10-én elvitte a pálmát. A második oldal alján látható Megyesy Balázs környezetvédelmi államtitkár évekkel ezelőtti fotója, amelyen Balázs bátyám hosszú hajat visel. A kép alá a következő szöveget írták ezek a leírhatatlan görények:
"(...)Lapunk szubkultúra-szakértője elmondta: ez a hajviselet olyan fiatalokra volt akkor jellemző, akik a Metallica együttes Kill 1em all (ölj meg mindenkit) című lemezének hatása alatt álltak"
Hú, baszdmeg! Ezért a mondatért a fél karját adta volna a kékfényes Szabó Lackó úgy kilencszázhatvannyolcban. Hosszú haj - ölj meg mindenkit... Jézusom! És ezek bejárnak reggelenként, kávézgatnak, dumcsiznak, kacarásznak, aztán írnak, és amit írnak, az nyomtatásba kerül. A főnökük meg reggel eszet oszt a Napkeltében, és az egész társaság, úgy ahogy van szörnyen meg lenne rökönyödve, ha valaki egyszer úgy pofán vágná őket, hogy taknyuk nyáluk összefolyna... Sőt! Meg vannak győződve róla a fiúk, hogy a demokrácia letéteményesei, ők a frankók, a tiszták, ők az etalon, meg a mérce... Félművelt, ostoba, frusztrált, aljas kis köcsög mindegyik... Ez a helyzet, sajna...
"A belügyminiszter azt mondta a tévében, hogy javult a közbiztonság. A statisztikák szerint viszont az elmúlt években jelentősen növekedett a fővárosban azoknak a rablásoknak a száma, amelyeket fegyverrel vagy annak látszó tárggyal követtek el. Egy biztonságosnak látszó ország fővárosában, nyugodtnak látszó bankalkalmazottakkal, benzinkutasokkal, eladókkal szemben.
Aztán döntse el az ember minek-kinek van igaza: az objektívnek látszó kimutatásoknak vagy a felelős vezetőnek látszó nyilatkozónak. "
Népszabadság 1999.12.21 Budapest melléklet
Igen durva csúsztatás. Az ujságíró összemossa a közbiztonságot és a bűncselekmények egy speciális esetének statisztikáit. Kilóg a lóláb. A cél nem más mint hangulat keltése a belügyminiszter ellen, szavahihetőségének aláásása akár hazugság árán is.
Én nem tudom, emlékezhetünk-e rá, nhogy miniszterelnöki regnálásának nelsô évében Horn Gyula „kizavart” a szobájából egy liberális ihletettségu szabad magyar demokrata újságírót, mert az a kormányfô szerint példátlan felkészületlenséggel és némi pikírtséggel látott hozzá interjút készíteni vele.
A hölgy – mert a gyengébb nemhez tartozik az istenadta – rövid idôvel az eset után együtt érzô kollégáinak elpanaszolta, hogy félelmet érzett, olyan félelmet, amitôl már elszokott az egyébként szintén félelmetes Antall-éra idején.
Nos, ez kivételes eset volt: vagy a hölgy valóban példátlan felkészületlenségnek és arroganciának adta tanújelét, vagy Horn Gyula fogott ki rossz napot. (A késôbbiek során újságírókkal való találkozásai elôtt sohasem kelt fel bal lábbal, ezt a média akceptálta, így a legtöbb sajtómunkás a tenyerébôl evett. Mindhiába.)
A félelem szó talán ebben az egyetlen esetben hangzott el a liberalizált médiában a szocialista uralom idején. A keresztény kurzustól való rettegés jókedvu unalomnak adta át helyét. Az úgynevezett sajtóháború (jobboldali) lövészárkait sietve betemették, a harc csetepatévá változott. A csata utáni tájkép azt mutatta, hogy néhány túlajzott vitéz saját kardjába dôl, mások zsold nélkül maradnak, néhány végvár pedig logisztikai problémákkal küszködik.
A szabad magyar sajtó leghaladóbb képviselôi a szoc. választási gyôzelem után triumfáltak, a 168 Óra Grál-lovagként mutatta be az új kormány tagjait, minden a szokott helyére került, illetve ott maradt; a baloldali médialégiók továbbra is birtokolták mindazt, ami a gyôztes hadviseléshez kell, náluk volt, náluk maradt pénz, paripa, fegyver.
Az úgynevezett polgári fél óvatosabb képviselôi kegyelemkenyéren, mintegy skanzenbe telepítve küszködtek a maguk módján tovább abban a szent hitben, hogy ekkora bukásra, ekkora rosszra csak jobb jöhet.
Nekem például az idô tájt szellemi és lelki értelemben jól ment a dolgom, nemcsak azért, mert szívmutéten estem át, hanem azért is, mert téma téma hátán, hülyeség hülyeség hátán hevert, kisebbségi voltom erkölcsi tartással ruházott fel, szolidaritásom a gyengébb, a vesztes féllel sok polgári lényben rokonszenvet ébresztett irántam, tudtam arról írni, amit igaznak éreztem, meggyôzôdésem szerint jó ügyet szolgáltam. Mindez számomra könnyuvé és élvezetessé tette az újságírást. Sokszor leltem baráti érzületre olvasók és ellenzéki politikusok között. Mindez kárpótolt azért is, hogy a Magyar Nemzet a többi országos napilapnál szegényesebb körülmények között dolgozott. Örömömre szolgált, hogy a lapnál számosan hozzám hasonlóan éreztek és írtak; csodáltam, hogy három-, négygyermekes fiatal emberek vállalják az ellenzéki lét kockázatát, az alacsony fizetést, a bizonytalanságot, s rendületlenül kitartanak eszményeik mellett.
Tudvalevô, hogy az újságírás politikai szakma. Függetlensége bizonyos értékrend ôrzését, s a mindenkori kritika lehetôségét jelenti. Stabil demokráciákban a médiumok és sajtómunkások sorsa nem függ alapvetôen a politikai küzdelem kimenetelétôl, a lap vagy a publicista egzisztenciáját egy-egy választás, egy-egy kormányváltás nem befolyásolja. Aligha tévedek azonban, amikor azt mondom, hogy Magyarországon a sajtóháborúnak és a médiában zajló különösen éles politikai vitáknak, vádaskodásoknak és gyilkos dühnek egyik alapvetô oka volt az egzisztenciális félelem. Úgy érezte a médiaelit, hogy sorsa alapvetôen függ a választások kimenetelétôl, ezért azonosult túlzó mértékben a politikával, ezért vált adott esetben gátlástalan kiszolgálójává politikai ambícióknak és akaratoknak.
A Fidesz tavalyi gyôzelme ebben az értelemben riadalmat, másrészt várakozást keltett, egyesek azt hitték talán, hogy helyzetük rosszabbra, mások azt talán, hogy jobbra, biztonságosabbra fordul.
Mint fentebb mondtam, a fejlett demokráciákban nem így leng az inga. Igaz ugyan, hogy a kormányra jutottakhoz eszmeileg közelebb álló lapok és zsurnaliszták tekintélye bizonyos mértékig megnô, és helyzete javul, de a felemelkedés, a biztos egzisztencia, sôt a tekintély is a szakmai hozzáértésen, a tehetségen múlik elsôsorban.
Most azt kell hinnünk, hogy bizonyos értelemben azonosultunk a fejlett demokráciákkal. A szakmai hozzáértés és tehetség ugyan nem minden esetben hoz anyagi biztonságot és tekintélyt az ún. polgári hírlapíró számára, de a polgári erôk választási gyôzelme nem okozott a baloldali sajtóban kataklizmát. Minden maradt a régiben: pénz, paripa, fegyver a helyén, a baloldalon. A tekintély is odaát tanyázik. A polgári elkötelezettségu sajtómunkás és médium csak egyet kapott: a kormánypárti titulust. Ami felér egy influenzával.
E példa nyomán azonban többé senkinek sincs oka félni vagy netán remélni. Nincs jutalom és nincs megrovás. Gyôzhet a bal, gyôzhet a jobb, a médiabeli hierarchia örök és megbonthatatlan.
Persze ha a kormány úgy gondolkozik, minek megnyerni azokat, akik amúgy is vonzalmat árulnak el irántuk, igaza van. Ha a hasonló örül is a hasonlónak, mi a fenének azt kimutatni. Kérdés az is, mi mihez hasonló. Az igazi nagy tett megnyerni a másképpen érzôt, az undokot, netán az ellenséget.
Hogy az ilyesmi sikerülni szokott-e, én nem tudom.
> Egy ujságírótól tényszerű
> tájékoztatást várok és nem
> érdekel a véleménye.
Majdnem majdnem... Én nem bánom, ha a véleményét _is_ leírja - de lesz szíves előbb leírni a TÉNYEKET. Nem elferdítve, nem megvágva, nem hiányosan, nem eleve speciális szempontontok szerint csoportosítve...
Azért dühítő, hogy semmiféle médiától nem kaphatok objektív tájékoztatást, és úgy kell összevadászni a mozaikokat,ha bármilyen kérdésben is valamennyire szeretnék tisztán látni.
Szenzációhajház,
felelősséggtudatmentes
az objektív tájékoztatás irán nem elkötelezett
médiahiénák suxx...
Nem nevetséges, hogy egy hónapja minden hír úgy kezdődik, hogy: "A NATO minden eddiginél nagyobb intenzitással támadta Jugoszláviát" Napról napra minden eddiginél nagyobb intenzitással. Mi ez, ha nem háborús propagandaszöveg? De persze mi teljesen objektíven vagyunk tájékoztatva, csak a gaz szerbek hazudnak a saját népüknek folyamatosan.
Tegnapi TeleSport:
'Az elmúlt években aaannyian aaannyit beszéltek a magyar labdarúgásról. Az ISM úgy gondolta, hogy felesleges a további szócséplés, és most tenni fognak valamit.'
Csak úgy tocsogtak az objektivitásban.
Mester Ákos a télen védelmébe vette a Tilos Rádiót a 168 óra hasábjain, emlékszem ott fogalmazta meg, hogy ő, mint legtöbb kortársa oly hibátlanul megtanultak a sorok között írni, hogy legtöbbjüknek másképp már nem is menne, vagy ha igen, az idegenül hatna. (remélem, jól emlékszem)
Ennek ellenére én úgy gondolom, ő igazán tudott ellenzéki újságírást csinálni.
Bizony Theo, én is pont most olvastam egy buta együgyü cikket a Balkánról. Tuti, hogy a firkász úr a büfésnénivel beszélte meg a Balkán történetét.....
Az objektivitást illetően, nekem igazából nem az elfogult, hanem az elnyomott sajtóval lenne problémám. Ha lenne ilyen persze,merthizsen nálunk már sajtószabadság van, vagy mi.. Az, hogy mindenki a saját szemszögéből meséli a történetet, azt jelzi, hogy több vélemény is napvilágot láthat, ami egész biztató. Igy legalább tudom, hogy mire számítsak, ha megveszek egy újságot, vagy megnézek egy műsort.
Azért ez is valami.....
bizony-bizony! Sőt: egyes újságírók néha még arra a szörnyűségre is is vetemednek, hogy (pre)koncepciójukat a szerkesztőségben, vagy a sajtóbüfében felcsípett információmorzsákra alapozzák, mivel még ez is többb, mint amennyit ők értenek a témához (ejnye-rossz újságírók :)).