Keresés

Részletes keresés

Sánta Kutya (SK) Creative Commons License 2004.01.02 0 0 30727
Hú...
Ritától hallottam, hogy volt valami eltévedős kalandod odafent, de gondoltam, hogy majd elmeséled magad is, ha megérik rá az idő. Ha hinnék valami titokzatos gondoskodóban, akkor biztos azt gondolnám, hogy azért kaptad ezt a feladatot, mert szükséged volt rá. Így meg azt gondolom, hogy -- mindegy, miért, kinek a hibájából, és volt-e hiba egyáltalán -- belekerültél egy olyan helyzetbe, ahol élesben mentek a dolgok, és mindent ki kellett hoznod, amiről el sem hitted, hogy benned van. És jól megoldottad. Lehet ugyan filózni rajta, hogy meg lehetett volna-e oldani még jobban (programozói szóval: hatékonyabban), de mivel sértetlenül megúsztad, így mindenképpen jó volt a megoldásod. És mindig emlékezni fogsz rá, ha épp nem hiszel magadban eléggé, hogy megcsináltad. És ezzel az élménnyel már a hétköznapokban, vészhelyzet nélkül is többre leszel majd képes.
A leírásod ugyan elég tömör, mégis húsbavágó, és én teljesen beleéltem magam és ott éreztem magam veled... Tudom, milyen.
Előzmény: Tibet (30724)
Vlaszij Creative Commons License 2004.01.02 0 0 30726
nah.:(

részemről ennyit a túrázásról a mostani hétvégén:(
Mandulagyulladás meg 38 fokos lázal szórakozok és nem a budai hegység meghódításával:)

De mindenkinek sok szerencsét:)

Előzmény: tvik (30725)
tvik Creative Commons License 2004.01.02 0 0 30725
Végülis meggyőztél. Csináltam egy gráfot néhány lehetséges útvonalról (powerpoint) és tényleg némileg rövidebb amit írsz, sőt, kimarad a Meszes-hegy Nagy-Kopasz közti elég problémás szakasz.

A beírt távok nem túl pontosak, lehet +/- 20% hiba is, mert térképen mértem ilyen orosz kurviméterrel. (Cena: 2rublej)

Előzmény: GyBandi (30718)
Tibet Creative Commons License 2004.01.02 0 0 30724
Bükki Kékem
Talán a Kéktúrába kellene, de eléggé Tortúra lett, bár az útvonal más...

Karácsonykor (dec. 25.) először indultam el egyedül Kékezni délben lámpa nélkül, azt hittem 5-kor sötétedik.

Szarvaskő-Bélapátfalva szakaszon gyorsan végigmentem, így gondoltam Cserepeskői barlang még belefér, aztán Szilvásváradra le. A táv sajnos rosszul volt a Kék-füzetbe írva, nem 8 km, hanem min 11km lehet (térképen ennyit mértem utólag, amiben nincs kanyar és szint). A lényeg, hogy 4 ó körül értem csak a barlanghoz, és el kezdett alkonyodni. Hiába siettem és találtam meg a zöld négyzetet még sötétedés előtt, a jel eltűnt, az est leszállt.

Ekkor elkövettem a létező legnagyobb hibát, szinte gondolkozás nélkül próbáltam kikeveredni a Bükkből mindenféle dózerutakon. Egy idő után halvány elképzelésem sem volt, hol lehetek. Esélytelennek tűnt minden, kezdtem kétségbe esni :-( Lámpám nem volt, iránytűm sem, térképem volt, de mobillal azt sem lehetett látni. Az, hogy sötétben félek, egy óra múlva már huszadrangú problémává törpült. Egyetlen szerencsém, hogy csillagos volt az ég mégha fogyó holddal is, de ennek előnyére csak jóval később, este 8 után jöttem rá, amikor a telefonom kezdett lemerülni és kikapcsoltam. Addig a szüleim próbáltak ötletet adni, hogy célozzak meg települést, illetve mondjam, meg hol vagyok és értem jönnek. Nem tudtam, hol vagyok, csak azt hogy egyre hidegebb van, futócipőben és nappalra öltözve nem állhatok meg a kb –10 fokban. Így mentem, sőt sokszor futottam, ha úgy tűnt, hogy nincs jég. Persze néha mégis jég volt, jókat lehetett esni. Utána fe kellett állni és tovább menni. Néha láttam jeleket fákon, a pirosat fel is lehetett ismerni, de néhány kereszteződést utólag sem sikerült beazonosítanom. Sokszor voltam közel településekhez, de valahogy mindig rossz irányba mentem, és a fények újra és újra eltűntek. Szörnyű volt.

Végül megszakadt minden összeköttetés a külvilággal, ami addig is elég hektikus volt, mivel a Bükkben sok helyen nincs térerő. Rájöttem, hogyha a csillagok irányába megyek, előbb-utóbb kikötök valamilyen településen. Kinéztem a Göncölt és egy fényes csillagot, utólag tudom, hogy ez a kettő déli irányt jelentett. Mentem és nem voltak fények. Kanyarodott az út és reméltem hamarosan újra irányba mehetek. Nem volt sem tér-, sem időérzékem. Néha vadakat is hallottam. Már semmit nem reméltem. Aztán a messzi távolban széles horizonton fények tűntek fel, nem tudtam mi lehet: Miskolc? Eger? Mindegy volt, a legfontosabb, hogy település. Egyre lejjebb mentem, az erdő egyre sötétebb lett, a fények újra eltűntek, de tartottam az irányt. És később , közelebb újra előbukkantak a fények, a megkönnyebbülés kövei hangosan gördültek. Beértem, becsengettem az első házba és megkérdeztem hol vagyok. Felsőtárkány volt és elmúlt este 11 óra, a táv pedig a tervezett 24 km-nek kb a kétszerese. Gyors telefon apunak és jött autóval kb félóra múlva, addig én még végigfutottam a nem éppen rövid Felsőtárkányon, mert már nagyon fáztam. Hazaértem, egy forró fürdő a megfázástól is megmentett. Megfogadtam azonban ilyen tortúrának sem magamat, sem a szüleimet nem teszem ki többet.

Szerencsém volt, talán mert vigyáznak rám, sokkal rosszabbul is járhattam volna - jön egy vaddisznó; elesek és eltörik valamim; megtámadnak; felhős az ég vagy el kezd esni az eső.

Nagy tanulság: lámpát vinni kell főleg télen, és meleg cuccot és több kaját és italt télen termoszfélében fagyás ellen.

És a BÜKK tényleg nem viccel.

Tibet

Sánta Kutya (SK) Creative Commons License 2004.01.01 0 0 30723

2003. december 20., szombat
Jég és köd
Egy igazi Tortúra története

További alcímek:
Hogyan jött rá gethe másodszor is, hogy a túrabothoz fejlámpa dukál
Avagy: Don't try this at home!
Nincs jó turistajelzés, csak túl ritka köd
Ja és a Bükk sem viccel


Itt láthatók a képek összegyűjtve. (A szöveg között csak válogatás van.)

[Már egy hete csak a túrára gondolok]
   Szombat van, egy héttel később. S csak most van időm leülni és digitalizálni a fejemben kavargó emlékeket. Pedig úgy van sokszor, hogy a túrabeszámoló legjobb mondatai odakint a terepen fogalmazódnak meg, s aztán vagy megőrzi őket az emlékezet a beszámoló írásáig, vagy elszállnak a nemlétbe.
   A Bükk a szívem csúcsa csücske (turista-elszólás), s a Tar-kő az egyik legkedvesebb kirándulóhelyem az országban, mióta 2000. június 24-én először teljesítménytúráztam itt – mit tesz isten, éppen egy kemény, kánikulai Tortúrán. Voltam azóta nyáron kerékpárral, s télen gyalog, de ez utóbbit a nagy hó miatt feladtam – mind a mai napig az első Tortúra az egyetlen az ötből, amelyet teljesen szabályosan és szintidőre sikerült befejezni. Ha nem nyugtatnak meg hó-ügyben, el sem indultam volna most a Bükkbe. Hogy mi lesz a hó helyett, azt nem mondta senki...

[Visz a vonat]
   Vadmalaccal hamar elfogyasztunk egy doboz csokit, hogy erőt gyűjtsünk a túrára. Kisvártatva megjelenik Ebola, s kérdi, hogy a mögöttünk levő két hely csakugyan üres-e, mert ők csak a bagós szakaszba kaptak jegyet, és már a végüket járják odaát. Térül a jó hírrel, s hozza magával Hegedűs Robit is, de mi egy ideig gondolkozhatunk, hogy jó ötlet volt-e igent mondani, mert a pulóverjükből is dől a bagószag, oly mértékben impregnálódtak a Keleti óta. Legközelebb, fenyegetem meg őket, zsiliprendszert alkalmazunk, s csak akkor jöhetnek át, ha eltöltöttek tíz percet a két kocsi közötti átjáróban.
   Miskolcon gethe pontosan annál az ajtónál vár minket, ahol leszállunk, így helyes. A buszjegy a vezetőnél csak annyiba kerül, mint Pesten elővételben, így Ebola hiába szalad egy kört, mert csak azt tudja meg, hogy a taxi hármunknak a duplájába kerülne. Viszont épp visszaér indulásra, így mégsem késsük le a buszt.

[Tornaterem]
   Nincs tömeg, még matrac is akad bőven, kezdetben csak a fal mellett alszanak, de később egy soproni csapat ver tanyát a terem közepén, akik egy fél napig utaztak a Tortúráért. Kaptunk karácsonyfát is. Na és amit még sosem láttam – a rendezők kifüggesztettek egy igazi nemzeti parki engedélyt!

[Szintidő]
   Tizenöt óra – mondja este Czégé Zoli. – Hó nincs, jobb idő van, mint nyáron, kellemesen hűvös, nulla fok körül. „Elég lesz” – gondolom. Úgy vagyok, mint Mézga Géza a joghurtreklámban: ezt hoztam, ezt is hoztam, meg ezt is hoztam – de kanalat, azt nem hoztam. Hoztam én is mindenfélét, az utolsó pillanatban bevágtam a túrajelentést meg az Ezrednyitót, még örültem is, hogy beugrott – de térképet, azt nem hoztam. Van egy-két túra, ahol szívesen végigmegyek térkép nélkül is (mint legutóbb a Bakonyi Mikulás); de hogy a Tortúra nem tartozik közéjük, az hétszentség! Olyan mázlim van, hogy Zolinak van egy tartalék példánya, amit kölcsönad.

[Hajnal]
   VadMalac persze szokásához híven elhúzott ezerrel a rajt első pillanatában, és el is hiszem, hogy el fogja érni az esti vonatot Egerben. Nagyképűen én is felírtam a mai vonatokat, biztatásul még a délutánit is. :-) Így hát hárman indulunk gethével és Nagyondinnyével. Hat tizenötkor, de Dinnye hajnalig többször is gondoskodik róla, hogy megjegyezzük: neki hat tizenkettőt írtak a lapjára, így aztán nem ér rá.
   Elhaladunk a csövek alatt, amelyek a nyári túrán a közelgő beérkezés lélekemelő biztonságával kápráztatnak el, de most csak azt jelzik, hogy még alig indultunk útnak. No, azért egy kilométer máris megvolt! Szépen világosodik, már navigációs szürkület van, de sokan ezt még nem látják a saját lámpájuk fényétől. :-)

[Jég]
   Ez beüt. Erről nem szólt senki. Szóval jó idő van a Bükkben? Szóval meleg van, nulla fok? Szóval nincs hó, csak nyomokban? All right. Igaz, azt nem is kérdeztem, hogy van-e jég, és ha tudom, hogy van, nem is jövök el. És mit hagynék ki! Sétálunk, sétálunk, egy kis hegyen szétterülünk, csüccs! Elsőnek Dinnye, aztán pár perc múlva én is. De ez már Büxxt közelében van, előbb fellihegünk a Nagy-Kőmázsára, majd kis szusszanás után a Nagy-Som-hegyre is. Az utóbbira nem is emlékeztem, hogy ilyen szigorú! Arra viszont többen is emlékeznek sajnos, hogy mit bénáztam itt össze két évvel ezelőtt egy popsitepsivel meg egy óriási nagy tanyálással odafent a műúton. És ami rosszabb, hogy még fel is idézik. :-) Isteni jó ötlet volt elhozni a síbotokat, és isteni jó ötlet volt az esetlegesen előforduló 1-2 centis hóra való tekintettel bakancsban jönni. Én nem is tudom, hogy jutottam volna fel Büxxt-ig bot nélkül! Ami, mint utólag megtudom a kerékpáros topikba betolt linkből, a Bükk legmagasabban fekvő települése. Na és akkor hiába ér föl az ember egy platóra, merthogy tiszta jég az út, kész csoda, hogy egy eséssel megúsztam. Haladni alig lehet, próbálkozunk az út szélén, néha bejön középen kicsit a füves sáv, máskor pipiskedni kell, kicsit lejjebb meg még oldalpistáztunk is egyet – merthogy nem volt az se kispista, se nagypista, csak a piros sávval megfestett és a jégtől teljesen járhatatlan kocsiút helyett a vele párhuzamos erdei ösvényen nyomtuk, ami ugyan sokkal kellemesebb volt és alkalmasabbnak látszott volna festegetésre is... Valaki azzal biztat, hogy majd felolvad, ha melegebb lesz, de a fejemben egy gonosz hang azt súgja, hogy az bizony vissza is fagy majd délutánra, s még akkor előttünk lesz egy hatalmas darab az útból. A baj az, hogy a lejtők csúszósak és meredekek a két lábon való közlekedéshez, de nem elég csúszósak és nem elég meredekek, hogy ülve lecsússzak, pedig szívesen megtenném! Zenei aláfestésül Nagyondinnye szidja az autókat, amik ezt a jegesedést generálták. Nesze neked, tizenöt órás szintidő!

[Nóta]
Bükkszentkereszt határában foly a vér, foly a vér,
Nem árt az már az utcának, csupa jég, csupa jég.
Gyere, pajtás, essünk gyorsan jó nagyot, jó nagyot,
Míg szétszedik mellettünk a malacot, malacot.

   Szerencsére foly a víz is Bükkszentkereszt határában, a jó öreg kékkúti, pedig nem is reméltem volna ilyen fagyos időben. Azért szerencse, mert csak hittem, hogy két teli palackkal indultam el, de útközben derült ki, hogy rosszul hittem. A vér pediglen [A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n] azért foly utcahosszat, mert Dezső [A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n] meghalt, és épp a pedikűrözésnél tart.
   Ezután jön az ügyességi szakasz, egy meredek utcán kell lejutni a falu aljába, majdnem sík jég az egész, kerítésbe kapaszkodva, garázsbehajtókon átmászva ügyeskedünk, de olykor egy-egy autó halad el mellettünk nehezítésül. Igyekszem jól félreállni előlük, mert nem vagyok meggyőződve róla, hogy a vezetők száz százalékosan uralják ezeket a hússzal száguldó masinákat. Megerősítve látom aggodalmaimat, amikor az egyik elhaladó autón hátulról jól látszik, hogy nem abba az irányba megy, amerre a kereke áll. :-)

[Ellenőrző pont]
   Dinnye leül a kertben lábat műteni, én meg behatolok a két papírral. A pont kulturáltan van kialakítva, házban, meleg teával, de nagy a tömeg, és kibírhatatlan a hőség, szinte fuldokolva próbálok kijutni a kellemes hűvösbe. A tea jólesik, de a fűtött szobát csak pillanatokra bírom elviselni. Szerencsére az én lábam már az első kilométereken feltört, és mivel járás közben csak elviselhető mértékű fájdalmat érzek mindkét sarkamon, így a továbbiakban nem is kell törődni a dologgal, elég lesz a célban bajlódni vele. Bakancsot nem veszek le túra közben, ha nem muszáj.

[Sárga]
   Megtekintjük Bükkszentkeresztet hosszában, aztán áttérünk a menetirány szerinti sárgára. Eleinte rendben megy a dolog, a kék előírás szerint leválik. Aztán felérünk egy kis platóra, ahol balra szintben kijutunk az országútra, jobbra pedig meredek lejtőn folytatódik az erdei út, de jelzés egyik ágon sincs. Valószínűbb, hogy a jobboldali a helyes, de nem kockáztatunk; Dinnyével mindkettőnkben élénken él a nyári sugarói tévelygésünk emléke, és ez az út annyira hasonlít azokra a huplikra. Megegyezünk, hogy ha azt akarják, hogy a jelzést kövessük, akkor legyen valami jelzés, és kilépünk az aszfaltra. Utólag, a térkép alapján csakugyan a lefelé vezető út tűnik helyesnek, de nem bántam meg, hogy nem játszottunk szerencsejátékot. Egy ideig még keressük a jelzést, aztán leolvasunk egy buszmegállót és a mellette levő táblát, hogy szükség esetén pozicionálhassuk magunkat: a Gyuri által is megénekelt Rókafarmon vagyunk. Áthaladunk Hollóstetőn, ahol teljesen váratlanul előbukkan a jelzés, de még most sem értem, honnan. Egy darabig az egri országúton kell még menni, aztán letérünk, kétszer keresztezzük a műutat, emlékeim egy rejtett zugából előtör egy kép, hogy a S+ jelzést az út bal oldalán fogjuk megtalálni, s egy újabb keresztezést követően hagyjuk el hosszabb időre az utat. És lőn!

[Zárójel, mégpedig szögletes]
   Ezen a részen nagyon sokan választják a műutat, pedig valószínűleg nem rövidebb, és az sem biztos, hogy járhatóbb; az aszfaltot hamarabb fogja a jég. A túra előtt szó esett a régi honlapon található információkról:

Fix ellenörzőpontok:
Bükkszentkereszt, a buszfordulónál a völgytalpban, a falu közepén.
Bánkút, a Bánkút-Csurgói barlangászház
Tamás kút: még nem biztos hogy meg tudjuk oldani
Várkúti turistaház
Nagy-Eged
Tisztelettel felhívnánk a kedves túrázókat az alábbiakra:
Előfordult már hogy túrázók levágták az utat, pl. Bükkszentkereszt – Hollóstető szakaszon.
A továbbiakban minden, rövidíteni lehetséges szakaszban ellenörzőpontot helyezünk el, mindenkit kérünk hogy a megadott útvonalat szigorúan kövesse.
A kissé zavart jelzésű területeken (pl. Kismező) természetesen nem kérjük az alig követhető jelzések szolgai követését, csak a tiszta, világos szakaszok levágását kérjük elkerülni!
Ezt az információs oldalt folyamatosan bővítjük!

Amihez (budai-)H.G. a következő kommentárt fűzte:
Ez tetszik, remélem meg is valósítják! Viszont akkor szükség lesz ep-ra a Nagy-Kőmázsa előtt, a kékmezői műútnál, Bükkszentkereszt és Szarvas-kút között kb. 4 helyen, a Kis-mező után, a Vadkertnél, a Nagy-mező után a Z+ műúttal párhuzamosan futó szakaszán, a Csalánosi autóparkolónál (ha a Csurgói erdészháztól vissza kell térni), a Faktor-rét és a Keskeny-rét között 3 helyen, a Tar-kőn, a Toldi-kapunál, a Gyökeres-lápán, Gerzsény és Völgyfő-ház között (pl. a Zsuzsa-forrásnál), Nagy-Eged után az új piroson (ha már nem a régit kell követni). Ez kb. 17-18 új ep-t jelent!

Tekintsünk el az eredeti szöveg hibáitól; a helyzet az, hogy egyetlen fia szál többletpont nem volt, se állandó, se mozgó, se zsírkrétás; igazából meglepő is lett volna. :-) A Tamás-kúti pontot szépen megoldották, a Nagy-Eged viszont fix pont létére kimaradt. Czégé Zoli úgy mondta, hogy a csúcs utáni meredek lejtőket nem tartotta biztonságosnak, amiben sok igazság is lett a jeges éjszakában. Bár, tegyük hozzá, Zoli rendezésében nyáron sem szokott szerepelni a csúcs. Az utolsó folyamatos frissítés is rég lehetett, mert nemcsak az Eged került ki a listából, hanem a bükkszentkereszti pont is átkerült egy sokkal jobb helyre, és az útmutatóban már mindkettő így is szerepelt.
   A túra másik honlapján, az egrieknél egészen más tartalom jelenik meg. Egy túrán két különböző honlap – még mindig nem a teljes összhang jele a rendezők között. Jó, hogy nem innen vettem az információimat és nem utaztam a 12-es busz végállomására, mert akkor nagyon morcos lettem volna! :-) Tehát figyeljetek oda, mások trehánysága ellen nincs orvosság, de Miskolctapolca továbbra is a 2-es busz végállomásánál keresendő! Az egri honlapról derül ki viszont a miskolci honlapról lefelejtett nevezési díj, ami – immár nem először – magasabb a túranaptárban megadottnál. Persze mi az a száz forint a teljes költséghez képest?
   Az egri honlap sem frissülhet túl gyakran, innen ugyanis letölthető az útvonalleírás, mely az utolsó szakaszon már egészen másképp szerepel a füzetben. De legalább letölthető valami! Fény derül innen a korábbi tervekre: „Tovább a P-on Bikk-bérc, majd P?-ön a Nagy-Eged Kilátóig. Innen a sárga szalagozáson lefelé, ez után tovább a P-on Kis –Eged, Cigléd dűlő.” S még egy érdekes különbség: „a Vallon úti iskolában megtalálod a CÉLT, ahol hamburger, tea és forralt bor vár.” Na, ezzel a hamburgerrel ijesztgettek is rendesen menet közben, hogy milyen volt legutóbb, de a végleges változatból a CÉL utáni rész kimaradt, a Vallon úton pedig forralt bor, tea és zsíros/margarinos kenyér várt. Az nagy piros pont, hogy mindenhol volt tea! Érdekes viszont, hogy az igazolófüzetben csak az egri honlapot tüntették fel.
   Ami még nagyon érdekes, és egyik honlapon sem olvasható, de a füzetben szerencsére benne van, az a nyári Tortúra 65 teljesen új útvonala. Fel is merül bennem, hogy szabad-e még ugyanezen a néven hirdetni ekkora változással. Tehát nyáron körtúra lesz Eger belvárosi rajt/céllal, az útvonala: Eger – Baktai-tó (ez a térképem szerint egy kis mocsár vagy láp) – Szarvaskő – Őr-kő – Tar-kő – Tamás-kút – Várkút – Nagy-Eged – Eger. A téli Tortúra viszont jövőre is az eredeti útvonalon halad.

[Kilóg a kecskeláb]
   A Szarvas-kút után ismét mászás következik a Rejteken (első Tortúrámon még volt itt zsírkrétátlan pont). Sugaró jön, ahol egy elágazásban mindig eszembe jut a nagy csalángázolás. Dinnye és gethe korábban majdnem újrakezdték egy korábban félbehagyott barkochbameccsünket, mégsem bírták kitalálni, mi dudorodik a kabátom alatt – a Kecskeláb-réten aztán előkerül a fényképezőgép is. Meg a jég, hogy kevésbé örüljünk. :-)

[Ingyenkilométerek]
   A Kecskeláb-rétről kiérve túloldalt megtaláljuk a zöld jelzést. Kicsit ugyan gyanús, hogy van vele egy kék is, de az ember nem gyanakodhat örökké minden túrajelzésre, nem bánt az senkit. – Már csak az lenne a poén, ha visszafelé mennénk a zöldön – jegyzem meg, elfeledve, hogy ha gondtalan poénból blöffölök, az többnyire bejön. Gethe mosolyog, de megnyugtat, hogy jófelé megyünk. Kicsit küzdeni kell a jéggel. Hamar ki is érünk a Nagy-mezőre, ahol egy sorompó köti le az érdeklődésemet. [A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n] Ötkilométeres eltévedési lehetőséget és kétszáz méter bónusz szintet sorsolok ki azon kedves olvasóim között, akik legkésőbb a BUÉK rajtnyitásának a percéig beírják, hogy milyen telefonszámot hívhat egy balesethez siető mentő sofőrje. Rekurzív telefonszámok, mint például a 112, nem érvényesek! :-)
   – Hogy kerültünk Jávorkútra? – kérdezi gethe a hátam mögött, felriasztva az elmélyült fotózásból. Először nem is értem a kérdést, van aszfaltút, házak, bár csakugyan nem tűnt egészen ismerősnek a terep... Gethe egy faragott oszlopra mutat, melyen félreérthetetlen Jávorkút felirat díszeleg. Hihetetlen erősek a szervezet védekező reakciói, még mindig azzal próbálom menteni a helyzetet, hogy kicsit odébb tették az oszlopot, előfordul errefelé, hát a Pazsag tábla sem a pazsagi erdészház közelében van ám! De a tények nálam is makacsabbak: ez bizony Jávorkút, mi pedig csakugyan ellenkezőleg indultunk a zöldön. Végül is azt írták a fent idézett honlapon, hogy a Kis-mezőn ne kövessük szolgaian a jelzést, és ezt be is tartottuk! :-) Felmerül az ötlet, hogy keresztben átvágjunk Bánkútra, de aztán leteszünk róla – az, hogy ingyenkilométereket gyűjtünk, nem ok rá, hogy lemondjunk a kifizetett kilométereinkről, és kihagyjuk az igazi Nagy-mezőt! Visszafordulunk hát azzal, hogy most már az aszfalt is jó lesz, de aztán menet közben mégis a jelzést választjuk, az a járhatóbb és kellemesebb.

Ne aggódj, itt még nincs vége a túrának! A kalandosabb része csak ezután jön majd.

altvizsla Creative Commons License 2004.01.01 0 0 30722
BUÉK :)
zsolt.gyarmati Creative Commons License 2004.01.01 0 0 30721
BOLDOG, SIKEREKBEN, ÉS TÚRÁKBAN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
Vlaszij Creative Commons License 2004.01.01 0 0 30720
BOLDOG Új Évet mindenkinek....:)

BUÉK:) 20:)

Előzmény: miki (30719)
miki Creative Commons License 2004.01.01 0 0 30719
Mivel a Szilvesztert Magyarpolányban, a Gyepű 50/40 útvonalán töltöttük, bejártuk a túra Magyarpolány utáni, meglehetősen nehezen követhető szakaszát.

Lássuk először a túra itinerét:

"A GY50/40 (a Tarka Kakas vendéglőtől, 5. ellenőrzőpont) vissza a Kossuth utcában folytatja útját. 600 m után az S háromszög jelzésen balra fordulva mész a Polányi-hegy oldalában. A útelágazásnál jobbra fordulva, majd leereszkedve a hegyről eléred a murvás utat. Mellőzve egy elágazó után a keresztet, az újabb elágazóban balra fordulva mész a jó irányba. (Szemben láthatod Pápa városát). kb. 600 méter után jobbra átérve a fahídon, újabb 50 méter után újra balra vedd az irányt . . ."

A Gyepű túra kellemes, viszonylag könnyű, jól jelzett és szalagozott túra, a fenti szakasz kivételével. Nézzük a bejárás eredményét.

A Tarka Kakas után felfelé haladunk a főutcán. Talán száz méter után balra nyomós kutat találunk, aminek a vize meglehetősen rossz. Újabb kétszáz méter után átmegyünk egy érdekes kis fahíd alatt és rövidesen elérjük a pontot, ahol a sárga háromszög balra tér és a kaland megkezdődik.

Sajnálatos dolog, hogy aki itt egyenesen továbbhalad, megspórol egy kilométert, egy csomó szintet és egy jó adag keverést, mert ugyan oda fog kilyukadni, mint a helyes útvonalon járók, mégpedig a hivatalos itinerben is említett kőkeresztnél.

Járjuk azonban a hivatalos utat. Kertek között kapaszkodunk felfelé a többször elágazó, nagyon gyéren jelzett úton. Ahol nem látunk S háromszöget, kövessük az ismeretlen célból kihelyezett, fém táblácskákra festett zöld bakancs jelzést. Kissé zavaró, hogy kék és sárga kör jelzés is található a terepen, a S háromszögnél jobb minőségben. Ezek az én turistatérképemen nem szerepelnek. Sajnos az Északi Bakony térkép ezen a szakaszon teljesen hasznavehetetlen, ne is kísérletezzünk vele.

Ahogy felfelé haladunk, minden elágazásban találunk valamiféle jelzést, kivéve tán egyszer, az utolsónál, ahol a kertek véget érnek és először bozótos terület, majd az erdő következik. Itt az eddig kétnyomos út az egyik felső kert kerítése mellett jobbra, egy jól járható egynyomos ösvény pedig meredeken fel balra tart. Nekünk az egynyomos a nyerő, bevisz minket a Polányi-hegy erdejébe. Eddig kb. 600 métert tettünk meg azóta, hogy a S háromszöget követve az aszfaltról letértünk.

Néhány méter után az erdőben a Sárga és Kék kör jelzések balra, a S háromszög jobbra tart. Nekünk a háromszöget kell követni, de ha Polányi-hegy csúcsára tartunk, a Sárga kör vezet fel. Lefelé a jelzés ritkás, de nem nagyon van letérő, kiérünk egy murvás útra. Itt egy szemközti fán sárga nyíl irányít jobbra, 50 méter után a kőkeresztnél kiérünk annak az útnak a folytatására, amit még a faluban elhagytunk és élesen balra fordulunk.

Ezután enyhe lejtőn megyünk lefelé kigyúrt traktorúton talán 600 métert. Van 1-2 elágazás, ahol bizonytalanok vagyunk, inkább jobbra tartsunk, illetve a fatáblára festett Szent-kút nyilat kövessük.

A hosszú lejtő alján az út hirtelen jobbra fordul, vizes területet keresztezünk, talán itt kellene lenni az itinerben említett fahídnak. Itt láthatjuk az utolsó S háromszöget balra egy fán. Az itinert követve, a vizes terület után rövidesen élesen balra térünk egy jelzetlen úton. Az eddig követett út jobbra fölfelé tart, jelzés azon sem található . . .

Innét majd júniusban folytatjuk :-)

GyBandi Creative Commons License 2004.01.01 0 0 30718
BHTCS:
Szerintem nem hosszabb.
A templomtól fel a sárgán a Széna hegyi útig kb 3 km. A Nagy Kopasz és a Kopasz erdő tető közti nyeregből le a templomig kb 2,5 km. Ez együtt 5,5 míg ha a falu elkerülésével a Széna hegy-Csonka dűlő-zöld háromszög útvonalon megyek akkor a Széna hegyi letérés és a Nagy kopasz alatti nyereg közötti táv kb 4 km. Ezzel szemben kb 2,5-3 km-t lehet megspórolni azzal, ha a Nagy-szénás és a Zsíros hegy között nem kell le és fel mennem. A különbség nem nagy, de szerintem az én útvonalam rövidebb kb. 1 km-rel.
Előzmény: tvik (30698)
Törölt nick Creative Commons License 2004.01.01 0 0 30717
Sziasztok az újév első napján.
Szeretném továbbítani Hugi üzenetét, remélem nem jön még ki a könyökötökön :c))

Langy esőben, tömör ködben,
Hót részegen mély gödörben,
Az újévnek első napján
Négykézláb az árok partján
Átölelem a világot,
BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK!

Knee Creative Commons License 2004.01.01 0 0 30716
Boldog uj evet kivanok mindenkinek!

Mult vasarnap reszt vettem egy privat turan a Bukkben, amely reszben a Torutra65 vonalan vezetett. Ami jeg ott volt az nem semmit, ugyhogy nagyon nagy gratula a teljesitoknek, (raadasul en nappal mentem).

Mindenkinek a legjobbakat kivanom 2004-re.

Udv:
Knee

talpaló Creative Commons License 2004.01.01 0 0 30715
BUÉK minden topiklakónak és persze azoknak is akik csak olvassák.
Tibet Creative Commons License 2004.01.01 0 0 30714
BUÉK MINDEN TOPIKLAKÓNAK !
Tibet :-)
Sánta Kutya (SK) Creative Commons License 2004.01.01 0 0 30713
Boldog új évet, és sok-sok vidám, könnyű, nehéz, küzdelmes, örömteli kilométert mindenkinek!
altvizsla Creative Commons License 2003.12.31 0 0 30712
Szerintem itt a lehetőség hogy a pataporc-babuci minden évben ott legyen a Kinizsin. Vagy kisérőként, vagy résztvevőként. Sajnos ebből a szempontból, én az életem első éveit elcsesztem :((
bajnai Creative Commons License 2003.12.31 0 0 30711
Sziasztok!
Régen voltam már itt a fórumban. Látom sok elmaradt olvasni valóm van ... és feladatom is akad ...
Amit lehet gyorsan pótolok aztán majd alkalom adtán folytatom.

név: bajnai
teljesítménytúrák száma: 32
Feladás: 0
Szintidőn túli teljesítés: -
Átnevezés felfelé: -
Átnevezés lefelé: -
Leghosszabb táv: 102,6 km
Legrövidebb táv: 14,6
össz. km: 1.396 km
össz. szint: 37.733 m

MINDENKINEK SIKEREKBEN ÉS EREDMÉNYEKBEN GAZDAG BÉKÉS BOLDOG ÚJESZTENDŐT KÍVÁNOK!
KÜLÖN KÍVÁNOK AZ ÚJSZÖTTEKNEK ÉS AZ ANYUKÁJUKNAK MÉG JÓ EGÉSZSÉGET IS!

Előzmény: gyuri74 (30368)
Joeyline Creative Commons License 2003.12.31 0 0 30710
Idén már valószínűleg nem leszek neten, úgyhogy BÚÉK (20 :)) ) minden ttúrázó sport- és topiktársnak!
Joeyline Creative Commons License 2003.12.31 0 0 30709
OFF

Erre nem biztos, hogy szükség lesz, mivel várhatóan viszünk magunkkal egy kisebb laptopot is interneteléréssel.

ON

Előzmény: Sánta Kutya (SK) (30683)
Joeyline Creative Commons License 2003.12.31 0 0 30708
Igen, ez sajnos tényleg így van. A fővárosiak itt is előnyben vannak, onnan könnyebben összeverődik 5 ember egy autóra, mint egy kisebb, főleg távoli országrészben lévő településről...
Előzmény: vulpes (30678)
Joeyline Creative Commons License 2003.12.31 0 0 30707
Én is gratulálok a most született gyerkőchöz! :)

A dec. 22-ei mini topiktúrán asciimotól elhangzó adatokból sikerült beazonosítanom Pataporcot, valamikor 5-6 éve az egyik Kinizsi 100-on beszéltem Vele pár szót a Getére menet.

Előzmény: Sánta Kutya (SK) (30673)
Joeyline Creative Commons License 2003.12.31 0 0 30706
Bizony, jól kalkulálsz.
Annak idején, amikor 1997-ben kitaláltam a túrát, még a Téli Mecsek 30 volt a szokásos nyitó a 2. szombaton. Az az ötletem támadt, hogy mi lenne, ha a mi egyesületünk rendezné az év első teljesítménytúráját az év első szombatján (ez utóbb végül is oda vezetett, hogy azon néhény fő között lehettem, akik a 3. évezred első ttúráját rendeztük), és '98 január 3-án közel 200 résztvevővel le iz zajlott az első BÚÉK 20 a túrázók kis elégedésére. Útvonalában akkoriban még voltak részek, ahol csak ez a ttúra ment (azóta más túrák lefedték), ezzel kompenzáltuk azt, hogy megint egy túra a Budai-hegységben...
Viszont sajnos kénytelen voltam oda tervezni, ha igazi országos évadnyitót akartam, hogy nagyon sokan eljöjjenek. A rajt több, mint 200 km-ről is elérhető aznapi indulással az ország szinte minden irányából. Ez mellett (fővárosi túráknál sajnos nem természetesen, de itt igen) van szállás is iskolában, konditeremben.

31-én, tehát így most ma este is, a rendezőség is tart egy kisebb szilveszteri összejövetelt, így kevésbé kivitelezhető, hogy másnap rendezvény legyen, és ráadásul úgy sok vidéki leendő résztvevőnek előbb el kéne jönnie abból a buliból, ahol az óévet zárja.

Időpont tekintetében marad a koncepció, a 8. BÚÉK 20 2005. január 2-án, vasárnap lesz.

Előzmény: altvizsla (30662)
Joeyline Creative Commons License 2003.12.31 0 0 30705
Pontosabban az Üzemfőnökség mögötti tornateremből!
Előzmény: Ryan (30649)
Joeyline Creative Commons License 2003.12.31 0 0 30704
Igen, a bejárásos jellegű rendezést ezt jelenti. Pontosabban nyílt bejárásnak nevezzük ezt. A rajtnál és a célban ott a rendező, a célban megtörténik a teljesítők díjazása is.

Simán a bejárás az, ha egy rendezvényt nem a rendezvény napján, hanem egy magam választotta időpontban teljesítek, és azt a rendező elismeri. Ez általában előzetes egyeztetést kíván, de annak idején, mikor még nem volt minden héten ttúra, Jávor Zolival több ilyet is csináltunk.

Előzmény: LencseBéka (30645)
Joeyline Creative Commons License 2003.12.31 0 0 30703
Jó választás...
Talán az egyik legideálisabbnak tűnik, persze nem az egyetlen.
Előzmény: GyBandi (30643)
Joeyline Creative Commons License 2003.12.31 0 0 30702
Bizony ott van, az az országos évadnyitó! :)
Előzmény: remacs (30608)
Joeyline Creative Commons License 2003.12.31 0 0 30701
Az értelmezésem szerint magukat a csúcspontokat kell érinteni! A tervezet magasságukkal együtt tartalmazza a csúcsokat, tehát ott kell lenni a pontoknak.

Tényleg szép ha ezt valaki megcsinálja, de én örülök neki, hogy vannak még ilyen nehéz ttúrák, ez értéket ad az egésznek akkor, amikor most már szinte minden bokorban rendeznek nemritkán egészen rövid túrákat is teljesítménytúraként. Így azért elvesztette már az egész kicsit az eredeti teljesítményjellegét.

Hajrá BHTCS! :)

Előzmény: remacs (30605)
Vlaszij Creative Commons License 2003.12.31 0 0 30700
BUÉK belétek:)
Előzmény: Ryan (30699)
Ryan Creative Commons License 2003.12.31 0 0 30699
Mára én is lassan befejezem a "munkát". Boldog, túraélményekben gazdag újesztendőt kívánok mindenkinek!
tvik Creative Commons License 2003.12.31 0 0 30698
Bhtcs: Miért jó a Meszes hegytől kezdeni a bejárást? Nekem úgy tűnik hogy az némileg hosszabb táv a zsíros-hegyi vagy nagy-szénási kezdéstől.
Előzmény: GyBandi (30643)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!