Csolnok és Úny között végig szalagozás van, de mivel nagyon sok a nyitott terep, szántóföldi út, néhol csak az útmenti giz-gazakra sikerült szalagot tenni, sőt néhol a földre. Minden elágazás és kritikusnak mondható rész szalagozva van, de kéretik figyelni!
3 helyem van a jövő héten a Magashegy 45-Tompa Mihály 35 teljesítménytúrákra.
Útvonal: Csemő-Cegléd-Jászberény-Füzesabony-Miskolc-Felsővadász. Magashegy után Felsővadászon alvás, vasárnap rajtnyitásra érkezés Putnokra. Túra után haza Putnok-Eger-Füzesabony-Jászberény-Cegléd-Csemő útvonalon. Szombaton reggel 5 órakor tervezek indulni, ami 8 körüli rajtot jelent.
Mindenkit szeretettel várunk a Don Bosco túrákra szombaton, bár volt némi pronlémánk a héten, utolsó pillanatban kiderült, hogy két helyen beszántották az utat. Ennek köszönhetően hosszabbodtak távok, és az 50-es táv elmarad.
Viszont jónéhány pontőr visszamondta részvételét a héten, szóval ha valaki szívesen bevállalna pontőrködést a Nagy-Getén és 45 km söprést, annak nagyon örülnék.
Szombaton 4:30-4:45 körül indulunk Budapestről a DonBosco túrára. Max. 11 órás teljesítést tervezünk. Még bő két, szűk három hely van a kocsiban. E-mailen keress, ha érdekel!
Pénteken koraeste indulunk Budapestről Zobákpusztára a Mecsek 100 túrára. Néhány hely még kiadó a vinatti-mobilban. Ha érdekel valakit akkor hívjon a 06205350740 számon. Hazatérés vasárnap dél körül.
Hétvégén részt vettem Pap Gabival és Bálinttal az első román 100 km-es terepfutóversenyén. Jellemzően eddig csak maratonokat rendeztek náluk.Ezért a távért már érdemes volt ennyit utazni. Gabi futni készült,mi ketten pedig alapvetően gyors gyaloglást terveztünk,hiszen a szintidő 24 óra volt,így elméletileg simán belefért. A rajthely egy Cheia nevű üdülőfalu volt,ahová csak Bukarestből megy tömegközlekedési eszköz. Mi viszont Brassó irányából akartuk megközelíteni. A terv az volt,h Brassóig megvettük a jegyet,de 1 megállóval később szállunk le(Predealban),ahonnan elindulunk egy könnyed nagyzsákos túrára. Készítettük a kenőpénzt a kalauznak,ugyanis a Brassó-Predeal menetjegy irreálisan drága lett volna. De szerencsére csak legyintett,h ne aggódjunk :) Tehát Predeálon leszálltunk a kényelmes,fekvőhelyes kocsinkból, és elkezdtük az igazi túra előtti bemelegítő-kirándulást. 20-21 km volt betervezve,1000 körüli szinttel. Busteni volt a célpont, végig a vízválasztón. Nem volt különösebben megerőltető a terep,az idő is jó volt.Busteni előtt közvetlenül kikerültünk egy dombot;nem szokásunk az ilyen,de nagyon orbavert domb lett volna. Meredek emelkedő,út nélkül,fenyők között. Busteniben megebédeltünk,mindegyikünk evett egy tányér levest,és megrendeltük a 3 pizzát elvitelre. Nem siették el a pizzasütést,így futnunk kellett a vonatra,ami Derestyéig vitt volna. Szerencsésen elértük,de jegyvételre már nem jutott idő. Szerencsére itt is rugalmas ember volt a kalauz.Először meg akart büntetni,de Bálint mondta neki,h kifizetjük a jegy árát,és nem kérünk hozzá jegyet :) Így is lett,5 leit vissza is adott.Úgy látszik,neki ennyi volt a kenőpénz-tarifája. A szervezőkkel úgy volt megbeszélve,h egy buszmegállóban felvesznek minket egy különbusszal. Vártunk-vártunk,de nem jöttek,így a helyi buszjárattal elutaztunk a Cheiától 35 km-re lévő Négyfaluig. A busz ennél tovább nem ment,innen stoppolnunk kellett. A falu közepén volt a busz végállomása,innen ki akartunk gyalogolni a falu szélére stoppolni. Egyszercsak megáll mellettünk egy Mercis,sportkocsis helyi,h most azonnal forduljunk vissza,ugyanis innentől kezdődik a cigánysor,ahol minket megölnének :) Azt tanácsolta,menjünk vissza a faluközpontig,ott próbálkozzunk. Visszafelemenet még egy magyarul tudó bácsi is óva intett minket a cigányoktól,úgy tűnt,ezt tényleg komolyan kell venni. Egyszercsak megáll mellettünk egy kisbusz,a szervezők különbusza.Csak kicsit késtek :) Beugrottunk, gyorsan áthajtottunk a cigánysoron,egészen a célig. Megkerestük a sportcsarnokot,ahol már javában folyt a nevezés,szólt a zene.Elvileg itt aludtunk volna,de kinéztünk az emeleten egy csendesebb helyet.Közben azt is megtudtuk,h nincs lehetőség zuhanyzásra,se most,se a 100as túra után... Szegény ember vízzel főz alapon a fontosabb alkatrészeinket lemostuk a csapban. A nevezés egy kicsit kaotikusnak tűnt,de nekünk segített egy angolul tudó szervező,így a sorbaállást is megúsztuk.A többi résztvevő már valószínűleg itt kinézett magának minket :) A maratonosokkal ellentétben mi chipet nem kaptunk,csak rajtszámot,amit mindig viselni kellett a túra során. A kötelező felszereléssel nem törődtek se most,se később.A nevezés,és az eligazítás eltartott éjfélig is,ezután próbáltunk volna meg aludni. Csak próbáltunk,mert a rendezők szinte egész éjjel pakolták a cuccaikat,a bejárati ajtó pedig iszonyú nagy hanggal csapódott be állandóan.Hajnal 3kor talán sikerült elaludni,de 6 óra körül már kelés volt. Reggeli,pakolászás,tanakodás,h milyen ruhában menjünk,hiszen esőt jósoltak,de a kiszsákok miatt spórolni kellett a cuccal. Mindegyikünk a hosszú nadrágot választotta,ami amúgyis kötelező felszerelés volt. Mint ahogy az esőkabát is,de mindhárman egy gagyi,de kis helyet foglaló széldzsekit vittünk magunkkal. Megkerestük a rajthelyet,fényképezkedtünk a kabalaállattal,az utolsó pillanatban pedig megkaptuk a térképes itinert is. Eléggé használhatatlannak tűnt,de legalább volt. Szerencsére,1 helyet kivéve elő se kellett venni,olyan jó volt egész úton a szalagozás,fújás.Kb. a hatvanadik km-től foszforeszkáló karikák is segítették a tájékozódást. 5 perc késéssel megtörtént a rajt,Gabit útnak eresztettük,jó esetben vele már csak a célban találkozunk.Mivel ez egy futóverseny volt,itt még mindenki futott,nekünk is muszáj volt.Az első ponton máris kaptunk vizet,banánt. az nagyon hamar feltűnt,h a helyiek nem igazán törődnek az útvonalkövetéssel,mennek,amerre a legrövidebb.Mi lelkiismeretesen nem vágtuk le a kanyarokat,de ez senkit sem hatott meg,senki sem követte a példánkat. Szerencsére a rendezők direkt úgy jelölték ki az utat,h szinte mindig a legrövidebb úton kellett menni,sokszor levágva a szerpentineket. Így mindenki egyenlő esélyekkel indult. Az számomra az első komolyabb emelkedőn kiderült,h nagyon hiányoznak a szintek a lábamból,mindig lemaradoztam Bálinttól,és vagy futnom kellett,h beérjem,vagy ő várt be a ponton. De a jellemző még így is az volt,h a lejtőkön lazán elfutnak mellettünk,viszont az emelkedőkön simán visszaelőztünk. Amúgyis várható volt,h a helyieknek,akik többsége maratonhoz volt hozzászokva,sokkoló lesz kicsit a 100 km-es táv. A túra leglátványosabb szakasza egyértelműen a Csukás csúcsa,és a környéken lévő sziklaalakzatok. Ide egy elég erős kaptató itt fel,fent pedig erős szél fújt. Majdnem 2 ezer méteren voltunk,ez volt a táv legmagasabb pontja. Lefelé menet laza kocogásra váltottunk,így mentünk el a Sziklavár nevű képződmény mellett. Bálinték voltak ezen a környéken már nagyzsákozni,így nekik nem volt ez újdonság.A lejtő elég hosszasan tartott,én pedig éreztem,h kezd beállni a combom,és a gyomrom is felkavarodott. Pedig nem volt nagy tempó,csak én voltam puding. Hamarosan átértünk a Grohotis nevű hegységbe.Itt megfordult a fejemben,h előreküldöm Bálintot,annyira erőtlennek éreztem magam,csak vánszorogni tudtam a vízszintes szakaszokon is.Szerencsére könnyű szakasz volt ez,hullámzó,de sosem meredek. Érdekes táj volt ez,főleg a Csukáshoz viszonyítva.Mire elértük a Grohotis legmagasabb pontját,észrevétlenül elmúlt nálam a rosszullét.A csúcson Bálintot is beértem. Továbbra is dimbes-dombos szakaszok váltogatták egymást,kivéve egy rövid,szivatós emelkedőt. Itt már kezdett kifogyni a vízkészletünk,rég nem kaptunk már,és ezen a szakaszon meleg is volt.Hamarosan találtunk egy életmentő forrást,ahol olyan mohón akartam inni,h majdnem megfulladtam.Nem tudhattuk,h párszáz méter múlva jön a pont,ahol volt kaja,víz.Érdekes pont volt,egy pásztorszekérre volt kipakolva a sok cucc.A kiírás szerint ez volt a 43. km,de ezt nem akartuk elhinni,ennyire azért nem lehettünk lassúak...biztos elírták. Innentől eseménytelen szakasz a nagy kajapontig. Út nélküli erdőben kellett sokáig kanyarogni,pedig még turistajelzés is volt itt felfestve.Hamarosan jött egy murvás szerpentin,ahol az előttünk haladók minden kanyart levágtak,amit lehetett.És éppen emiatt nem vették észre,h a jelzés egyszercsak csak bemegy az erdőbe,és egy hosszú szakaszt levág így az útból :) Végre visszakaptunk valamit a sorstól. Elértük végre a gáton lévő kajapontot.Itt finom leves volt,vmi húsos tésztával,és 2 szilvásgombóccal(!). A tésztából nem mertem sokat enni,nem éreztem a gyomromat túl stabilnak.Ide még nappal értünk,de mire újra nekiindultunk,lámpát kellett kapcsolni.Elvileg egy könnyű szakasz jött volna,komoly emelkedő nélkül.De nem tudhattuk,h ez a könnyű szakasz 3-4 óráig is el fog tartni,mindenféle esemény nélkül.Bár a köd leszállt,úgyhogy végülis ez nem igaz.Az utat is alig tudtuk világítani,csak gyalogoltunk bele a nagy semmibe.Még a köd előtt csatlakozott hozzánk egy bukaresti srác,jövőre akar menni a piros 85re,az UTMB pontok miatt.Egyedül volt,és már kezdett magábazuhanni.A köd mellé egyre nagyobb,és hidegebb szél is lett,de a kabátot csak egy forrásnál vettem fel,ahol amúgyis megálltunk volna.A kesztyű is jól jött,még ha két újjam ki is lógott már belőle,annyira elhasználódott.Folytatódott ez a kilátástalan szakasz,míg el nem értünk egy furgonos pontot,ahol lehetett vizet venni.Bálint szerint innen már hamarosan eléünk egy elágazást,ahonnan már felgyorsulnak az események.Észre sem vettük,és máris azon a ponton voltunk,ahol reggel már egyszer megfordultunk.Ide kellett mindenkinek 20 óra alatt elérni.Akinek ez nem sikerült,azt már nem engedték fel az utolsó hegyre.Ezen a ponton elég sok embert beértünk,láthatólag próbáltak erőt gyűjteni az utolsó emelkedőhöz.Volt,aki az izofóliából próbált magának kabátot csinálni,volt aki lefeküdt aludni.Negyed órát mi is eltöltöttünk itt,sejtettük,h mi vár ránk.Kb. 4 km-en 900 méter szint.Ezek persze csak számok,sok szivatós emelkedőt átéltünk már.De mind közül ez volt a leges-leggenyóbb.Még véletlenül sem szerpentinezve kellett felmenni,hanem nyílegyenesen fel a hegyre.Út az nincs,menni kell,ahol tud az ember.Errefelé volt egy kis eső,emiatt csúszott minden.Egy lépés előre,2 csúszás vissza :) Leírni nem igazán lehet,milyen ez. Végre kiértünk az erdőhatár fölé,itt már láttuk a fényt az alagút végén. A tényleges csúcsig azért még mászni kellett kicsit,volt egy kis láncos szakasz is,de ez már nem volt vészes. Persze a hegy tetején új iszonyú nagy köd,a szalagozást,vagy a világító karikákat esélytelen volt meglátni.Szerencsére Bálintnak volt selytése arról,merre is arra,így 10-15 perc kavargás után megtaláltuk az utat.Figyelni kellett nagyon,mert azért ez nem egy jól kijárt turistaút volt,és a köd miatt nem láttunk semmit,könnyen el lehetett kavarni.Szerencsére minél lejjebb ereszekedtünk,annál nagyobb lett a látótávolság,mígnem meg is szűnt a köd.Leértünk a cél előtti utolsó ponthoz,ahol kaptunk egy kis kólát is.Innen elvileg már csak 5 km volt hátra.Még egy kicsit kavarogtunk az erdőben,aztán hamarosan beértünk Cheia házai közé.Az utolsó métereken futottunk,ha már futóversenyen voltunk :) Végül 21 óra 53 perc alatt értünk be. Pap Gabi pedig az előkelő hetedik helyen ért be,17 órás idővel.Nyakunkba akasztották a fa-érmet,aztán mentünk is felébreszteni Gabit,h sikeresen beértünk.Megtudtuk,h az utolsó emelkedőn rosszul lett,ásított egy színeset,de azért rendben beért. Újra jöhetett a csapban-mosdás,ami nem egy nagy élmény 100 km után.A pasta-partíról lemaradtunk,akkor volt,mikor még bőven úton voltunk,ez kicsit értehetetlen volt számunkra.Így csak a maratonosok ehettek a célban.Másnap persze megdézsmáltuk a pontokról behozott kajákat. Furán néztek ránk,mikor ettük a hideg szaftos tésztát,a csoffadt gombócokkal,de mi nem vagyunk finnyásak,ha kajáról van szó :) Már csak a hazaút maradt hátra.Mivel Brassóban volt 4-5 óránk a vonatig,nagyzsákkal,és egy nagy szatyor szeméttel felmentünk még a Cenkre körülnézni,hiszen Gabi még nem volt itt.A betűkre is felmásztunk,pedig nem volt könnyű :) Már nagyon vártuk,h alhassunk egy nagyot a fekvőhelyes vonatunkon. Ennyi lett volna a Csukás UltraMaraton.A túra majdnem olyan hosszú volt,mint ez az írás :)
Nem véletlenül írtam, hogy többször olvasd el. A linkelt verzióban is van utalás rá. "Megjegyzés: az álló betűvel szedett rész szabályzat, a dőlt betűvel szedett szövegrész ajánlás."
Pár éve mikor a topikon szóba került, akkor első nagyobb nekifutásomra "mindössze" 17 helyen javasoltam változtatást.
"Az ominózus szabályzat a 20 éves kora miatt is iszonyatosan elavult, szőrszálhasogató, túlszabályozza a rendezés részleteit, de sok olyan dologról nem szól, amit viszont kéne érinteni (adatkezelés pl.), régen hatályon kívül helyezett jogszabályokra, rendeletekre hivatkozik, etc, etc, etc... Anno megírták, és úgy gondolták, hogy az örökkévalóságnak alkottak."
Igen, ebben egyetértünk. Becsülöm a hozzáálláukat, hogy az örrökkévalóságnak akartak alkotni. Tán emiatt adódott, hogy nem kettő hanem 10 év alatt évült el...
Egyébként Efemm -et kérdezd, ő ebben sokkal jártasabb nálunk.
