Okos, szép, tehetséges gyerekeim vannak, ha végignézem életem eddigi eseményeit, ők legértékesebb "alkotásaim" de most, hogy kezdenek felnőni, nagyon magányosnak érzem magam. Úgy érzem legtermékenyebb 18 évemet robotolással töltöttem ( háztártás, gálya a munkahelyen, magamra már se pénz, se idő se erő nem jutott ) és néha felmerül bennem, hogy érdemes volt-e. Azt hiszem, inkább csak fáradt és depressziós vagyok, de most snekit nem birnék meggyőzni arról, hogy igen, érdemes gyerekeket szülni és nevelni a mai világban
Nem akarom elvinni a témát a keresztelő irányába, van olyan topik is, csak annyit, hogyha nem vagytok hithű katolikusok, és van más alternatíva, akkor gondolkozzatok el rajta. Nálunk anyósom kényszerítette bele a gyerekeket a katolikus vallásba, mert ő olyan nagyon hithű:-DDDDDDDDD, de a férjemet egyáltalán nem érdekli az egész. Úgyhogy az én nyakamba szakadt minden, a nagyot én hurcoltam misére előáldozás előtt, meg gyónni, meg hittanra, meg 1 hónapon keresztül kétnaponta Pásztorjáték-próbára. a férjem azt mondja, hogy ő nem ér rá, közben tudom, hogy hányik a képmutatástól. Nekem meg muszáj csinálni, mert mégse állhatok anyósom színe elé, hogy nem teszek meg mindent:-)))
Igen, a gyerekek katolikusak. Ráadásul ez egy olyan pap, aki kb. 80 éves és 65 éves korában szentelték pappá. Valamit magyarázott 56-ról, de nem bírtam odafigyelni, mert a gyerek egyfolytában szopni akart, kimenni szégyelltem, így hát próbáltam bírkózni vele:-)))
De ha te katolikus vagy, a gyerekeid meg reformátusok, akkor hogy oldjátok meg a templomba járást?Ne haragudj, de ezt én sem értem. Vagy nem vagy hívő csak fontos, hogy meg legyen keresztelve a gyerek?
a főkérdésre pedig: Érdemes-e gyereket vállalni?
Nos, pár éve még úgy gondoltam, nekem nem kell. Tök jól élünk, nem hiányzik. Azonban egyszercsak úgy éreztem, igenis valami hiányzik. Nagyon hiányzik. Üresnek éreztem az életünket. És meg kell, hogy mondjam nagyon jó döntés volt. Igaz, még csak pár hónapos, de már annyi örömöt okozott. Isteni gondoskodni valakiről. Nekem nagyon furcsa, hogy hirtelen szinte csak az ő igényei fontosak. De jóóó. :-)
Nem akarlak megbantani, de ismerek olyat, aki annyira hivo, h az aproszentes megoldas neki kifejezett konnyebbseg volt a sulyos serult gyereke halalanak elfogadasaban. Aki igazi hivo, az elfogad mindent, ez a lenyege a hitnek. Bar en ezt csak kivulrol latom. A tobbi, amit a pap mondott, szimplan erzeketlen baromsag... De vannak rossz tanarok, rossz mernokok es rossz papok. Nem tudom melyik tud nagyobb kart okozni...
Nem tudom, hogy te akarnád-e, hogy a gyerekeid egy olyan egyházhoz tartozzanak, amely egyház papja az akkor egyetlen gyereked halálakor közli veled, hogy
1) milyen vicces, hogy a gyerekedet ő keresztelte, és ő is temeti, hahaha!
2) szégyelld magad, hogy nem örülsz annak, hogy a gyerekednek sikerült 2 éves kora előtt meghalnia, mert így olyan szerencsés vagy, hogy a gyereked az aprószentek közé került, és ez nem adatik ám meg mindenkinek!
3) a gyereked különben is csak azért halt meg, mert nem hittél igazán.
Mondott még egy csomó szemétséget, de most ezek jutnak eszembe. Akkor lett végképp elegünk az illető egyházból. (Persze egy pap viselkedése csak részben minősíti az egész egyházat, de nekünk ez jutott.)
:))) igen. nálunk most téma a keresztelő. vicceltünk azon, hogy azt mondjuk az atyának, hogy:
úgy gondoltuk, hogy megkereszteltetjük, de inkább református hitre, mert ha esetleg pap/lelkész akarna lenni, legalább családja lehessen.:))
Na ez most pont olyan volt, mint amikor elvittük keresztelni a gyereket és a pap arról beszélt, hogy ki fog halni a magyar nemzet, mert nem születik elég gyerek.
