OFF
o is ezt irta, csak egy kicsit felreertheto volt
ON
Mert pl tudjuk, hogy ők látnak el bennünket oxigénnel.Nyugalmat frissességet, kikapcsolódást jelenthet a természetben lenni, ezért is szeretem a növényeket jobban természetes közegükben.erdő, benne csordogáló patak...vagy tropusi tengerben korallszirtek...stb.Ez mind kellemes es pont azert, mert novenyek vesznek korul.
Bocs, nem akarok ünneprontó lenni, de a vízdijak többnyire köbméterre szabottak. Az 500 l víz csak fél köbméter. Nálunk kb. 200 Ft/m3 a díj. 500 l víz azaz 0,5 m3 100 Ft/m3-el az valamivel kevesebb mint 50 000.-Ft.
Szia barnetto
'Kertkultúra terjedése' - amit leír az igaz szerintem. Le tudjuk mérni. Amit visz sok ember, azért viszi, mert a szomszédja is azt ültette, de neki kettő kell belőlle. (Sokszor csak visszavágásból veszi meg, mert neki eszébe se jutott volna.)
A 20 ezer forintot meg sokallom nagyon családonként. De nem lenne rosz.
Gyümölcsfa: Tavaszal harc volt egy-egy utolsó fáért a vásárlók közt, - volt, hogy szóváltás volt érte - , De az is előfordult 2 vásárlónknál, hogy ellopták a kertjéből, mert a cimkét rajta hagyta.
Sziasztok!
Talán ebbe a topicba illik leginkább: a mai Népszabadságban érdekes cikk van a kertészkedésről "Fák, cserjék, virágok" címen. Azt írja, a faiskolák forgalma évente 25 %-kal nő, megváltoztak az igények,az eladásnak csak 30 % a gyümölcsfa, főleg dísznövényeket vásárolnak, abból is kevesebb a fenyő és a tuja. A vásárlók a virágos, lombos növényeket keresik. Eddig jó.
Aztán, hogy az igényes kertkultúra terjedésében az irigység és a jólét a fő ösztönző. Nahát!
A másik furcsaság, hogy egy átlagos család évente 20 ezer Ft-ot költ csak vágott virágra.
Hihetetlenek ezek az adatok nekem.
Köszönjük a szép leírást kedves outdownS, nagyon szép kerted lehet.
Húskertész az, aki leginkább azt szereti a növényekben, hogy meg lehet enni őket.
Nohát ez nálam azért más. Én már a virágot sem szívesen szakítom le a kertből. Inkább maradjon üresen a váza. Feleségemnek és a kislányomnak szoktam a piacról virágot ajándékként, de azt sem engedem kidobni. Megszárítom őket. Nem valami szép. De van egy amolyan barkácshelyiségem, annak a fala meg a plafonja már tele van aggatva velük. Így meg már elég jól néz ki. A gyerekekkel gyűjtünk még itt faleveleket, ágakat, gombákat, kavicsokat, kagylókat úgy hogy már alig férünk. Most azon gondolkodunk, hogy az egészet a padlásra fel kéne vinni, mert onnan éjszaka kiválónak lehet látni a csillagokat és a Holdat. Persze a helyiségbe kéne még egy computer internet csatlakozással, hogy teljes legyen az örömünk. Dehát "nem kaphatsz meg mindent amit akarsz". Nem baj, még a végén úgy járnánk, mint a gyerek a versben az 1 kg bélyeggel. Azóta nem. :DD
Oszlassátok el tudatlanságomat, valójában mi az a húskertész? Ragadozó természetű kertész, aki sok húst enne kevés növénnyel?
Én a virágokat szeretem. Még akkor is, ha nem ehetőek. A hagymások a kedvenceim, főleg a tulipán és a liliom. (Véletlenül ehetőek, de még nem kóstoltam.) Az előbbiből sok van, és szépen szaporodnak, az utóbbiakra sokat lehetne költeni, mert évről évre fogynak, valami megeszi (gondolom, pocok).
Amikor tél végefelé elődugják az orruk hegyét, már lehet reménykedni a tavaszban.
Tavasszal a legszebb és legtarkább a kertem, később az évelők már visszafogottabbak. A kék - fehér - lila színeket szeretem, kevés rózsaszínnel, sok szürkével. A sárgákat, narancssárgákat az oldalkertben, külön tartom. Ezek kicsinyítik a teret (optikailag "előrejönnek"), egy amúgyis kis helyen ez mindegy.
Persze vicceltem, megvehetném frissen. Azért, mert sok fűszernövénynek együtt különös szépsége van, és ha nem vagyok nagyon fáradt, szeretem a mindennapos törödést. De nem elhanyagolható a konyhai kapcsolat sem! LEV (ahúskertész)
Tényleg jó magas összeg, nem néztem utána, a történetet a rádióban hallottam, talán innen jöhetett valamiféle ferdítés. Szóval vmi támogatás a vízdijnál volt - ennyi biztos hiteles, a többinek utánanézek. Egyébként Pusztamérgesen ráálltak a falusi turizmusra, sok német-dán jön hozzájuk. Sőt ebben az interjúban azt mondta a polgármesterük, hogy az önkormányzat minden érdelődő helybelinek ingyenes alapfokú angol nyelvtanfolyamot szervezet, amit sokan el is végeztek, nincs gáz ha a külföldiekkel szót kell váltaniuk. Példának hozta, h öröm volt látnia azt, amikor a parasztemberek az utcán egymásnak angolul köszöntek a tanfolyam alatt, annyira lelkes volt mindenki.
......havi 500 litró viz?......hmmmm.... az 50.000 huf..... mármint ha nincs csatorna....nemsemmi..... be kéne vezetni máshol is.....
beérném kevesebbel is....
Most tudtam meg, hogy Pusztamérges (Csongrád megyében van) Európa harmadik legvirágosabb települése lett az idén. Mi volt a trükk. A helybeli polgármester azt mondta, hogy aki részt akar venni az akcióban, annak az önkormányzat havi 500 l vizet jóváír a számlából. Szóval városmarketingre, meg image-re ők így áldoztak. Virágokkal.
Szerintem nagyon szép gondolat, minden városban be kellene vezetni (főleg a miénkben, dehát a politikusok.... - hagyjuk!)
Apósom tavasszal ültetett két diófát a lányainknak, talán az unokáim majd felmászhatnak rá.
No, ezért szeretnék én két cseresznyefát (és sok más fát is). A gyerekek is tanulják meg szeretni a természetet! A lányaimmal nincs baj, már előre jelezték, hogy külön virágoskertet szeretnének, ahol ők fognak kertészkedni. Majd kezdjük együtt - én is most próbálkozom először (leszámítva a gyerekkori kertészkedést és a dédinek való segítséget).
Olyan jó érzés volt tavaly törni a kukoricát a dédinél, pedig a derekam is majd letört, és amikor fel kellett mászni a diófára, leverni a tetejét, mert a nagymama már nem tudott felmenni... Hol vannak már azok az idők? Azért szívesen felmásznék mégegyszer, ha kérne..
Cseresznyefa juttatta eszembe, hogy milyen különleges kapcsolatunk van a fákkal! Gyerekkorom óta sok fához fűz valamilyen személyes emlék-történet.
Nem tudom hallottad-e, hogy a 2000. év tiszteletére Egerben csinálnak egy parkot. Az az apuka, akinek az idén gyermeke születik, az a parkban ültethet egy fát, előtte tábla, megjelölik a baba nevével. Azt tervezik, hogy ha bejön a tervük, akkor hagyományt teremtenek ebből az elképzelésből.
Sziasztok! Nekem csak két hónapja van telkem, és először is a házat rakják rá. (Ugyanis egy teljesen üres telek). Úgyhogy már tervezgetem milyen lesz. Eddig lakótelepen laktunk (talán tudjátok, hogy ott nagyon kevés növény marad életben, és csoda, hogy egy-két növényem még szép is lett), alig várom már, hogy kertészkedjek.
Egyébként imádnivaló a természet (csak a pókokat nem szeretem annyira).
A legszebb élményem erről az, hogy amikor 10 éves voltam, a nagypapám, aki már meghalt szegény, ültetett nekem a kertükbe egy cseresznyefát. Biztosan a lelkét ültette bele, mert azóta sem ettem olyan finom, ropogós cseresznyét, mint amit arról a fáról szedünk.
Tavaly pedig - amikor egyszer meglátogattuk a szüleimet vidéken (tanyán laknak) - hajnalban kimentem a kertbe és a kerítésnél ott sétált egy őz. De apukám mutatta meg azt is, hogyan tanítja a gólyamama repülni a fiókákat. Szerintem nincs a természetnél jobb "kikapcsolódás".
S ahogy tavasszal rügyet bontanak, majd virágot! A millió szín! Én minden virágra minden évben rá tudok csodálkozni újra és újra. A természetben minden tökéletes! ( Ha békén hagyjuk)
Nekem van egy normandiai fenyöfám. (cca 15 m magas) A házzal együtt vettük, rém rossz helyen van, közel a házhoz, akadályozza a közlekedést, de olyan szép, hogy még. Télen az ablakból elnézegetem a madarakat, ahogy reggelente ott kerülgetik a kitett szalonnadarabkát. (behavazva se csúnya), nyáron meg hüvös töle a terasz
Hát lehet őket nem szeretni?
Van egy szobafenyőm amit mindig kiültetek tavasszal, ősszel meg be.
És a nagy fák pl.
Nyugodtak, bölcsek.
Sajátos ritmusuk van.
Meg az erdő.Ki ne szeretné?
Van néhány 100 növényem, csrépben és kertben, kedvencen a pálma, mivel úgy nő ahogy ő akar, nem nagyon lehet megszabni az alakját, formáját. Inkább meghal, de nem hagyja magát visszavágni.
