Keresés

Részletes keresés

robicsek Creative Commons License 1999.09.26 0 0 26
hát én azt hiszem, elkezdenék árulni az iskolákban anti-lehallgató berendezéseket, nagy üzlet lenne szvsz, és ha a gyerek drog helyett erre költi a pénzt, még jót is teszek.
Meg persze a gyerek is szerel lehallgatót a szülei szobájába, autójába, stb.

Ezt még Orwell se látta előtte.

No komolyabban, ez maga a borzadály. Honnan veszi az amerikai szülő, hogy a csemetéje majd ezeket a dolgokat otthon próbálja ki? Ennyire hülyék lennének?
Lehet.

Az én csemetém még 11 sincs, de vannak olyan dolgai, amit rá tartoznak. Tudja, hogy nem kutakodok a fiókjában, és ha bezárkózik, nem megyek be kopogás nélkül. Asszem ezt fogom tenni akkor is, ha 16 lesz.
Alexanak 1000%.ig igazad adok egyébként.

Alexa Creative Commons License 1999.09.26 0 0 25
Szerintem, az a baj, hogy nem foglalkoznak a csemetékkel ("nincs rá idő"). Ahelyett, hogy lehallgatják stb. inkább beszélgetni, foglalkozni illetve nevelgetni kellene a gyerkőcöket. Igaz, nekem nincs gyerekem de biztosan nem fogok ilyen undorító eszközökhöz nyúlni. Inkább megpróbálok jó kapcsolatot kialakítani vele. Kölcsönös bizalom, nyíltság, odafigyelés és még sorolhatnám, kérdése az egész. Igaz, ez időigényesebb de jobban "megéri".
moga Creative Commons License 1999.03.23 0 0 24
T. ákos így 1űen !
Nincs igazad, bár a felvetett dolgokkal nem értek egyet, szeretném megérteni. Esetleg mint egy "kulturantropologus", hogy jé itt egy civilizáció ebben ilyen történések vannak, mi ennek az oka ?
Persze lehet, hogy nem vagyok eléggé tárgyszerű.
Előzmény: ákos így 1űen (18)
SmartAss Creative Commons License 1999.03.22 0 0 23
Rahell
A leglényegesebbet említetted, mikor a HITELESSÉGről beszéltél. Ha a kölyök látja, hogy be merjük neki vallani a hibáinkat, gyengeségeinket, meg is nyertük a csatát.

Bár nem vagyok szakember, nekem magasnak tűnik a 60%-os nevelési befolyásolhatóság. Nekem éppen ellenkezők a tapasztalataim. Egy ember már egészen kicsi korában kész, amit persze formálni lehet, de alapvetően megváltoztani már nem. Persze örülnék, ha nem lenne igazam...

rahell Creative Commons License 1999.03.22 0 0 22
Ami a drogos részt illeti: alapvetően a tiltással sem érünk el semmit ezen a téren. Többek közt a "tiltott gyümölcs" helyzet miatt, meg a kamaszok fene-nagy önérzete, önállóság vágya miatt...
Először is meg kell határoznunk, hogy milyen okai lhetnek annak, ha egy kölök a droghoz nyúl. Ha ez sikerül, akkor már egy kicsit letisztul a kép... A lelki oldalát a dolognak egyértelműen meg kell előzni, így az a réteg, aki vmiféle pótcselekvésként, "üresség- kitöltőként" használja, használná, talán kiesik. A másik réteg (kiváncsiság, vagányság, sorból nem kilógás, stb)már keményebb dió, mivel egy olyan késztetés által meghatározott, ami a szocializálódás folyamatába tartozik. Valamilyen szerepelvárásnak akar megfelelni, be akar illeszkedni, el akarja magát fogadtatni... Ezek mind olyan erős késztetések, melyeket a személyiség belső egyensúlyának, az énkép és énideál harmóniájának felbomlásával járó feszültség indukál. Tehát arra kellenne a porontyot rávezetni, hogy ne ezzel a tevékenységgel próbáljon beilleszkedni, és magának tekintélyt szerezni az ő kis mikrokörnyezetében, hanem átterelni valami egészségesebb, de a társai által is respektál dologra.
Persze ezek részemről mind csak elméletben elgondolt dolgok, tekintettel arra, hogy saját gyermekem még nincs, csak nagyon kevés gyermekotthonos gyakorlatom, és az egy teljesen más világ...
Előzmény: Mr Spock (16)
rahell Creative Commons License 1999.03.22 0 0 21
Ami a személyiség genetikai ill. környezet általi meghatározotságát illeti, ma már a pszichológia legtöbb irányzata megegyezik abban, hogy a környezet hatása 60%-ban dominál. Vagyis a neveléssel, még egy úgymond "rosszabb" adottságokkal rendelkező személyiséget is kedvezően befolyásolhat a megfelelő bánásmód. Tehát a gond alapvetően nem a matériával van, hanem a hozzáértéssel. Jó, tudom, tudom, hogy nem lehet mindenkiből tökéletes nevelőt képezni, de lássuk be mindenképpen humánusabb, és hatékonyabb módszer lenne, mint egy "nyomkövetős" optikai póráz. Szóval még mindíg azt mondom, hogy a gyerekben ha tetszik, ha nem meg kell bíznunk! ha tisztel, szeret minket, és főleg HITELESNEK tartja azt amit mondunk neki, akkor ő benne is interiorizálódni fog a mi hozzáállásunk bizonyos dolgokhoz, így például a szexuális élettel kapcsolatban is. Bár ehhez is az kell, hogy a saját szexuális kultúránk is fejlett legyen. Szóval a fő modell mi magunk vagyunk.
Előzmény: Mr Spock (16)
rahell Creative Commons License 1999.03.22 0 0 20
Nézd Gábor, én is tudatában vagyok annak, hogy amit írtam, az jórészt utópia...De úgy gondolom, hogy a problémák megoldásához vezető út első lépése, a probléma felismerése. Tehát ha már felismertük - és úgy látom itt a Tasztalon elég sokan vannak ilyenek -, hogy mi és hogyan lenne jó, akkor közelebb kerültünk a kivitelezéshez. Úgy gondolom, hogy ezeknek az embereknek a feledata, hogy a gyerekeiket szülőnek neveljék, hogy azok már rutinosan tudjanak bizalmat nevelni gyerekeikbe, hogy azok már bármilyen mélységű intim dolgot megbeszélhessenek szüleikkel. Vagyis ki kell termelnünk, egy végsőkig nyílt, jórészt gátlásoktól mentes, őszinte generációt, hogy a tiltásra, már semmiképp ne legyen szükség. Tudod a tiltásról, mint nevelő eszközről az viszony jut eszembe mint az abortusz, mint fogamzásgátlás. Igen, egy kicsit sántít a hasonlat, de ugyanolyan érzést kelt bennem mindkettő. Én a józan érvek híve vagyok, és nem a tekintélyelvűségé... A droggal kapcsolatos felvetésedre inkább külön reagálnék.
Folyt köv, mert a szövegmező nem akarja, hogy ebbe a részbe többet írjak...:o)
Előzmény: Mr Spock (16)
SmartAss Creative Commons License 1999.03.21 0 0 19
ákos így 1űen

Szerintem nincs olyan helyzet, ami ezeket a baromságokat "eszközként" igazolja. A szülő igazi eszköze egy egészséges értékrend átadása, a bizalom megteremtése, és annak megtanítása, hogy hogyan kell dönteni különböző helyzetekben. Fotinak teljesen igaza van: mi a fenét csinál, ha így tudja meg? Az a szülő, aki hagyja idáig fajulni a dolgokat, semmiféle eszközzel nem rendelkezik, ha már megtörtént a baj.

dr.Spock

bizonyos helyzeteket persze hogy senki nem beszél meg a szüleivel, és ez nem is baj. Mindenki tudja, hogy vannak jelentős döntések az életében. Mind a kábítószer kipróbálása, mind a szüzesség elvesztése ilyen. Egyik tini sem olyan hülye, hogy ne tudná, hogy ezeknek a döntéseknek következményei vannak, és azokat nekik kell vállalniuk. Márpedig annak, aki a következményeket vállalja, szabad lehetőséggel kell rendelkeznie a döntéshez (ami persze nem zárja ki a konzultációt akárki bizalmassal).

Nekem mindíg az volt a véleményem, ha valaki félelemből nem tesz meg valamit, azt megette a fene. A félelmet ugyanis le lehet győzni...

ákos így 1űen Creative Commons License 1999.03.21 0 0 18
Hmmm... nem akarom megbántani a téma felvetőjét és a hozzászólók jelentős részét, de szerintem kissé szűklátókörűen vizsgálódik a kérdés.
Nézzük innen: szerintünk milyen helyzet (családi és társadalmi) vezethet oda és indokolhatja azt, hogy egy szülő (esetleg bármelyikünk) ilyen lépésre szánja el magát?

Nekem úgy tűnik, hogy a topic felvetése és a hozzászólások nagyrésze ezt a lehetőséget eleve elveti. Pedig emberek élnek tőlünk különböző körülmények között is. Emiatt úgy gondolom, hogy (egy USA-beli) szülő eszköztára nem meghatározható (innen Mo-ról), és lehet olyan tragikus a helyzet, amikor sajnos ez a feladata.

Foti Creative Commons License 1999.03.21 0 0 17
Hiszen az egesz jogrendszer azon mulik, nem ?

Én remélem, hiszem, hogy nem csak azért nem lop és gyilkol gyermekem (magam) is, mert lebukásnak, retorziónak nullánál nagyobb a valószínűsége.

Ha jól láttam, a hozzászólók zöme ökörségnek tartja ezt az újabb amerikai baromságot. Magam is.
Az még mindig kérdés, ha papamama végignézte lánya szűzességének elvesztését, az első drogkúrát, mi a következő lépés ?
Lejátsza videóról, hogy ezt nem kellett volna, vagy elküldi elvonókúrára ?

Előzmény: Mr Spock (16)
Mr Spock Creative Commons License 1999.03.21 0 0 16
Kedves rahell,

nem csak meg kell próbálni a aktuális "kordivatot"
követni, hogy értsünk gyerekeink nyelvén, hanem meg kell tanulnunk feltétlenül megbízni bennük, és megpróbálni úgy
nevelni őket, hogy ennek a feltétlen bizalomnak biztos alapot teremtsünk. Innentől kezdve valóban kiiktatódik efféle kütyük szükségessége, hiszen úgy gondolom, hogy régen rossz, ha a gyerek nem meggyőződésből tesz ill. nem tesz
bizonyos dolgokat, hanem félelemből vmiféle retorziótól, vagy lebukástól.

Ez elmeletben nagyon szep, egyet is ertek vele, de sajnos gyakorlatban ez nem mindig mukodik. Es nem mindig a szulon mulik a dolog. Nagyon sok fele ember letezik a vilagon, es azok nagyon sokfele gyerekkent kezdtek. Meg ma sem tudja senki, hogy hany szazaleka a szemelyisegnek genetikai eredetu, es hany szazaleka neveles eredetu, de abba nagyjabol mindenki megegyezik, hogy VAN genetikai eredetu komponens, es ha az tulnyomoan rossz (es itt a "rossz" alatt sokmindent lehet erteni), akkor a szulo kiteheti a lelket.

Ugyan a sajat ket gyerekemmel szerencsem volt, minden problema nelkul ertek el a korai felnott kort (fiam 21, lanyom 19 most), de tul sok mas peldat lattam prakszisomban.

Es amikor bizalomrol beszelsz, teszerinted hany gyerek bizik annyira a szuloben, hogy bejelentse:"anyu, holnap fogjuk kiprobalni a heroint a Jozsival, mit szolsz hozza?". Vagy:"anyu, ma delutan jon at Pali, es lehet hogy elvesztem a szuzessegem, mi a velemenyed?". Vannak dolgok, szituaciok, amik csak a legritkabb esetekben vannak megbeszelve a szulovel, nagyjabol soha.

Es akkor, ha mar a bizalom nem mukodik, akkor inkabb jobb a szigor mint a semmi. Evezredek peldaja bizonyitja. Semmi rosszat nem latok abban, ha egy gyerek nem tesz valamit felelembol valamifele retorziotol, vagy lebukastol, vagy a lebukastol valo felelem es meggyozodes kevereketol. Hiszen az egesz jogrendszer azon mulik, nem?

Gabor

Előzmény: rahell (3)
mal Creative Commons License 1999.03.20 0 0 15
A forgalmazó nyilván sok hülyét keres portékájához. Még kettot nem adtak el mikor már mindenki tudott róla. Sejtem a reklámkiadások hamarosan megtérülnek.
SmartAss Creative Commons License 1999.03.20 0 0 14
Azért csak vigyázzatok, nehogy túl nagy legyen a szátok! Tömegével láttam olyan lökött szülőket, akik úgy 20-25 évvel ezelőtt sebesre verték a mellüket, hogy micsoda ........(tetszés szerint) az ő apjuk/anyjuk, bezzeg, majd ha nekik lesz gyerekük! Aztán nézd meg, mit mond rájuk ma a gyerekük (joggal!)

Egyébként ez jellemző amerikai baromság. Gombperecnek alapvetően igaza van, bár és soha nem kérdeztem meg a kölykeimtől, hogy kivel vannak. Elmondták maguktól is, ha meg nem, nem is volt igazán érdekes.

Edison Creative Commons License 1999.03.19 0 0 12
Szerintem kár a pénzt kidobni a drága berendezésre.
Legalább néha
BESZÉLGETNI
kell a gyerekünkkel.

Edison

moga Creative Commons License 1999.03.18 0 0 11
Hello Mindenki!
Engem is rettenetesen elszomorít és felháborít, hogy valakinek egyáltalán eszébe jut az ilyesmi.
Az ilyen családokban hol, és mikor veszik el a kommunikáció a szülők és a gyermekek között ? Vagy talán soha nem is volt ?
Ebbe a körbe tartozik az a nö is aki pereli a városi könyvtárat, mert a gyereke ott az internetről pornoképeket töltött le ?
Nem tudom ...
Csak kérdéseim vannak válaszok nincsenek ....

Üdv.
moga

Kopasz Creative Commons License 1999.03.18 0 0 10
Hello Mindenki!

Ez tényleg egy jó téma. Szerintem is az amerikai (USA) életmód újabb negatív vadhajtásával állunk szemben. Mivel én is kétszeres apuka vagyok (lásd adatok), engem is érint a probléma. Mi igyekszünk egy olyan családi légkört fenntartani, ahol a problémák közös megoldása/megbeszélése magától értetődő. A gyereknek minél hamarabb látnia kell, hogy az őt érintő dolgokba van beleszólása, számít a véleménye. Amikor nemet kell mondani, akkor azt mindig meg kell indokolni, ráadásul nagyon alaposan, mert már az egész kis kölyköknek is rettentően vág az esze!
Az amerikai kultúrának az ide begyűrűző negatív vetületeit is jócskán ki lehet kapcsolni a mindennapokból ezen a módon. Végül is azért nem kell lebecsülni azt az európai kultúrális hátteret sem, aminek itt csücsülünk a közepén.
Nagyon fontos annak felismerése, hogy a gyerek számára ténylegesen a szülők a legfőbb példaképek, igyekeznek úgy és azt csinálni, amit mi. Ezt kihasználva sok mindenre fel lehet hívni a gyerek figyelmét, ami szép, érdekes és szórakoztató (és értékes is). Ekkor pedig nem lesz szüksége semmiféle drogra vagy egyéb pótcselekvésre.
Üdv: Kopasz

Halászkirály Creative Commons License 1999.03.18 0 0 9
Ezek az amcsik még csak most találták fel a melegvizet?? Engem már lassan fél éve kergetnek! Ugye zsudumaci (és egyéb söpredék)?
sófelhasználó Creative Commons License 1999.03.18 0 0 8
Nekem igen kicsi van, még nincs három sem. Azt akarom azonban éreztetni vele: felelős azért,amit csinál. Amíg magát vagy másokat nem veszélyeztet illetve zavar, csak a rászólás és tradíciók kedvéért nem ajnározom. Biztosan lesz olyaneset a jövőben, amikor azt fogom mondani: márpedig oda nem engedlek el. És akkor biztosnak kell lenni magamban, hogy jól tettem. De magamról tudom, hogy a legjobb az volt, amikor elengedtek. Ez annyira megdöbbentett, hogy ha csináltam is hülyeségeket-de csak a nem veszélyes kategóriában.
És persze nehezíti a dolgot, hogy ugye mindenki egyéniség, még testvérekkel sem lehet ugyanúgy bánni.
A topic nekem is teccik.
Előzmény: Nuwanda (7)
Nuwanda Creative Commons License 1999.03.18 0 0 7
moga,
Hol végződnek a gyerekek szabadságjogai, hol kezdődnek a nevelés érdekében szükséges korlátozások ?

Előző hozászólásomban egyértelművé tettem, hogy az általad említett megfigyelő-eszközök számomra súlyosan túl vannak azon a határon, amely a hasznos, értelmes és a gyermek számára megfelelő fejlődési lehetőséget biztosító gyermeknevelés érdekében használható eszközök halmazát jelenti.

Tudom, én túl liberális lennék ezen a téren, azonban amióta elolvastam a bevezető sorokat, azon rágom itt magam, hogy hogyan lehetne meghatározni a kellő szabadságjogok ill. szükségszerű szülői fegyelem és szigor helyes egyensúlyát. A mobiltelefon például lehet, hogy több jogot ad a gyereknek, mint kötelezettséget, tehát ha az alkalmazása eléggé rugalmas és egyértelmű, akkor hasznos lehet. De mégis, hol az a határ, amely a kellő szabadság megadásával önálló cselekvésre, kellő felelősségtudatra, optimális tudás- és tapasztalatgyűjtésre serkentheti az ifjút, ill. a kellő fegyelem betartásával eredendően lekorlátozza az őt potenciálisan érő káros hatásokat. A szülőknek sokkal több szociális intelligenciával kell rendelkezniük, hogy a gyerek ha ki is próbál vagy rendszeresen használ könnyűdrogot, akkor az ne váljon számára szenvedéllyé, illetve még csak véletlenül se próbáljon a nehézdrogok világába menekülni a számára megjelenő valóság elől.

Itt van az a pont, ahol a lehallgatós megfigyelés elvét pont ellenkező irányba mutatónak érzem, magyarán a megfigyelt gyerek tuti, hogy előbb-utóbb nyúl is valamihez, mert úgy szerintem képtelenség normálisan élni.

Egyelőre ennyi, aztán még gondolkodom. Ez egy jó topic.

kisvacak Creative Commons License 1999.03.18 0 0 6
Igen! Alapvetően nem megfáradt öreg ember módjára kell ott állnunk előttük, összeszorított szájjal, ráncolt szemöldökkel. Sok ember talán azért kerül gondba, amikor gyermekei kamaszodni kezdenek, majd felnőnek, mert elfelejtik, hogy "hogy is volt az én időmben" - absz. pozitív értelemben(!).
Nagyon is el tudom képzelni, hogy az ember a lelkében fiatal marad, benne van a jó kis bulikban, hülyülésben a gyermekekkel együtt. És ami nagyon fontos szerintem: nem gondnak, nyűgnek kell egy gyermeket beállítani. A gyermek öröm - biztos vagyok benne.
Az ellenőrizgetés mindenkinek az agyára megy és csak rosszat szül.
Előzmény: CooCooFooZoo (2)
Nuwanda Creative Commons License 1999.03.18 0 0 5
Aki lehallgatókészüléket és kamerát rak a fia szobájába, az utána nézze meg az illető csemete személyiségfejlődését. Paranoia, neurózis, elhajlott erkölcsök, menekülésvágy. Ez egy újabb szép lépés a totális emberi elidegenedés felé, amelynek útján Amerika már eddig is biztos léptekkel haladt a technokrata, személytelen, arcnélküli társadalom irányába.
A hagyományos gyermeknevelés csődje a kamera, aki erre a lépésre szánja el magát, az nem büszke lehet, hanem éppenhogy szégyellheti magát, mert arra sem vette a fáradtságot, hogy személyes, emberi kontaktussal hasson arra, akit nemzett.
Megítélésem szerint az effajta viselkedés megint a szülői felelősségvállalás irányába mutat, leegyszerűsítve a kérdést: Ne csináljon gyereket, aki nem bírja emberhez méltó módon felnevelni!
piggy-wig Creative Commons License 1999.03.18 0 0 4
szerintem is kizárólag nevelés kérdése - én szerencsés vagyok, mert soha nem voltak komoly konfliktusaim a szüleimmel és bármit megbeszélhetek velük...a folyamatos ellenőrzés kell egy ideig, de akkor is bizalmi alapon, nem pedig számonkéréssel. Újabb példa az amerikaiak korlátoltságára...
rahell Creative Commons License 1999.03.18 0 0 3
Osztom CCFZ véleményét, és még annyival kiegészíteném, hogy nem csak meg kell próbálni a aktuális "kordivatot" követni, hogy értsünk gyerekeink nyelvén, hanem meg kell tanulnunk feltétlenül megbízni bennük, és megpróbálni úgy nevelni őket, hogy ennek a feltétlen bizalomnak biztos alapot teremtsünk. Innentől kezdve valóban kiiktatódik efféle kütyük szükségessége, hiszen úgy gondolom, hogy régen rossz, ha a gyerek nem meggyőződésből tesz ill. nem tesz bizonyos dolgokat, hanem félelemből vmiféle retorziótól, vagy lebukástól.
CooCooFooZoo Creative Commons License 1999.03.18 0 0 2
Opsz, ez jó téma, már én is törtem ilyesmin a fejem... Azt találtam, hogy nem szabad végzetesen megöregedni, egyéb megoldás nincs. Azaz valahogy tíz-tizenöt év múlva is érteni kellene a kamaszlányom szavait (akár szlengileg is), tisztában kellene lenni az épp aktuális agyelhajtó divatokkal (pl. "beveszek másfél búgócsigát meg egy fél dollárt") meg effélék. Ha ez sikerül, nincs szükség lehallgató és lepárló készülékekre.
Előzmény: moga (-)
sófelhasználó Creative Commons License 1999.03.18 0 0 1
Volt egy amerikai barátom,akit szülei 14 évesen kiengedtek az életbe. (bostoni értelmiségi család, úgyhgy nem az elhanyagolás, hanem elv miatt).
Azóta saját maga tartja el magát (ösztöndíjhitel stb.)
Én szülő vagyok, habár aprócskának a szüleje-14-ben nem,de 18-ban el kell engedni, és kész.
Előzmény: moga (-)
kisvacak Creative Commons License 1999.03.18 0 0 0
Úgy látom a technika fejlődésével az emberek egyre hülyébbek. Ennek a fordított arányosságnak egyre többen isszák a levét!
Előzmény: moga (-)
moga Creative Commons License 1999.03.18 0 0 topiknyitó
Hir a HVG-böl:

"Uj divat terjed Amerikaban: fellendult az olyan hazi lehallgatoeszkozok
es vegyelemzo keszletek forgalma, amelyek segitsegevel tizenevesek
ketsegbeesett szulei ellenorizhetik csemeteik alkohol- vagy kabitoszer-fuggoseget, szexualis kapcsolatait."

Mi a véleményetek ?
Hol végződnek a gyerekek szabadságjogai, hol kezdődnek a nevelés érdekében szükséges korlátozások ?
Ide számít-e a gyereknek adott mobil is (Jó rövid elektromos póráz) ?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!