Hmmm...
A Zasszony:túróscsusz,kápostáscvekedli,töltöttpaprika, paradicsomleves cukorral, de a főttkukoricát megsózza.
bezzegén. a főttkukorcára semmit, a többit sósan.
még a dará(z)stésztát is sósan, uborkasalátával (a nagyi szoktatott rá aprókoromban).
több nem lyut eszembe
szobatudós u.i.túrógombóc: én arra sem rakok csak tejfölt (ha igazánlyó)
na végre megtaláltam ezt a híres-neves túróstésztás topikot!
addig nem alszom nyugodtan, amíg le nem írom, hogy én a túróstésztát szeretem tejföl-porcukor kísérővel is, meg tejföl-szalonka (pontosabban pörc) kombinációval is. Régen (...) az iskolai menzán a pörcöt gyárilag a tészta közé keverték, aztán cukrozhatta aki édesen szerette volna enni...
(én még így is legyűrtem)
hajrá túróstészta! :)))
Ha már így újra feljött én is írok egy számonra extrém példát. Nagyanyáméknál, egy Eger melletti faluban az trend, hogy a főtt kukoricát eszik cukorral. És még ők rökönyednek meg rajtam, ha elindulok a sóért. Ezt minden évben eljátszák, és mindig el kell magyaráznom, hogy tudtommal az enyém a bevett szokás.
Értem már, hogy miből él a topik. Vitatkozni nem lehet ízlésekről (lásd lejjebb: de guszti ...)de ezt tesszük.
Ízlésemben (főleg gasztronómiai) konzervatív vagyok (politikában kevésbé), ahogy egy szexuális kapcsolatot férfi-nő kapcsolatként tartok érdekesnek, úgy a tökfőzeléket kaporral (és tejföllel, rántás nélkül), a spenótot fokhagymával (és libazsíron) tartom magaménak. Természetesen lehet kísérletezni (rengeteg időm megy rá), de elvetéltnek tartok sok olyan ízturmixot, amely az egyes összetevők egyes ízén nem javít, hanem elnyomja, szétkeni azokat. A cukor minden esetben ilyen komponens. Néha a fokhagyma is, pl. vanílíafagylaltban.
Ettől még lehet jó feleség kicsi emma is, aki herélt spenótot alkotott vőlegényének (én nem hagytam főzni az asszonyt, ám nem ezért válok), de azt javaslom, receptjeivel ne dicsekedjen.
Ismeretsegunk hajnalan csinaltam leendo ferjemnek spenotot (elotte mondta, hogy szereti), nagy kedvvel belekanalazott ... aztan egyben ki is kopte az egeszet. Merthogy nalunk a csaladban mindig cukros volt a spenot, es nekem az volt a termeszetes. De azota belattam, hogy a mienk egy hibrid csalad...
Én imádom. Tojással, durvára vagdalva, és nem turmixolva, és szoktam rá sajtot olvasztani.
Eccer megnézném kicsi emmát, ahogy majszolja a cukros spenótot. Lehet, hogy kirázna a hideg. :-)
A túróscsuszát és a káposztos tésztát délben sósan (a káposztásat jó borsosan) szokom enni, aztán délután jöhet a cukros verzió. Ez az igazi hedonizmus..
Gondoltam felhozom a mélybol.
Apropója: ma este kipróbálom a sós változatot, sk. (nyagyszüloi)turóval.
Eddig a cukor volt a nyero, de nagyon meggyozo volt a "sóstábor".
Sajnos, gyerekkorom óta igen sokfelé jártam a világban, és ennek gasztonómiai vonzatai is vannak. Az egyik, hogy képtelen vagyok megenni a fél kila liszttel berántott, negyed kila cukorral egyformizált "magyaros" ételeket. A zöldbabfőzeléket pl. csak egy lehelletnyi rántással csinálom, viszont sok-sok petrezselymet teszek bele; franciásan, mondanám, ha volna ilyen francia étel. Sokkal finomabb, és nem kapsz tőle gyomorsüllyedést.
Sajnos, a honi iskolák még elég konzervatívan képezik a szakácsokat és egyéb ételmestereket. A közeli közértbe például nagyon finom salátákat és egyéb készételt szállít egy cég, de sírva mondok le a másodszori megkóstolásról, mert mindent elcukroznak. Franciasaláta cukrosan, orosz hússaláta (mmm!) cukrosan, römulád-mártás cukrosan... Mint a régi viccben, amikor a pokolban kiderül, hogy azért pokol, mert a gyönyörű nők... hm, nem nők.
Mielőtt még hazafiatlannak nyilvánítanának, sietek leszögezni, hogy a magyar konyha "édes" vonulata egészen új, csak a cukor ipari tömeggyártása és olcsósága következtében alakult ilyennek. A hagyományos magyar konyha ennél sokkal gazdagabb, ízek orgiája, fűszerek változatossága. Már akinek tellett, ugye.
ez egy nagyon jo topic: zoldbableves es zoldbabfozelek??
cukorral? ecettel? mindkettovel? ...
en gyerekkoromban csak cukorral ettem, egeszen meglepodtem, amikor valahol valami borzalmasan savanyut raktak elem..... brrrrrrrr....
most mar mindketto johet... :)
Nagybátyámnak, akinek találmánya a nudlivonat – vég nélküli mese nudli-unokaöccseinek; az egyik epizódban nudli került a nuldi-sínekre, majdnem kisiklott a nudlivonat (kérdés: mivel fűtik a nudlivonat kazánját? A helyes megfejtő egy nudlit kap) –, szóval nagybátyámnak a kedvenc étele természetesen a nudli. Elfogyasztása a következő módon történik: A tányér szélén felhalmozunk egy kis kupac sót, mellette egy kis kupac porcukrot. A villára szúrt nudlit szisztematikusan, felváltva, vagy a merészebbek össze-vissza, esetleg lóugrásban, szóval hol sóba, hol cukorba mártani, esetleg mindkettőbe.
Nagybátyám másik kedvenc étele a töltöttkáposzta, de várható mélységes csalódásotok ellenére meg kell írnom, hogy azt nem szokta cukorral enni.
