Szia bizalom!
Most csak az értelmileg való felfogás kérdésére válaszolok. Köztudott, hogy legalábbis a civilizált országokban nem lehet azokat büntetni, akik önhibájukon kívül nem lehettek tudatában, ill. értelmileg nem foghatták fel az elkövetett tettükek. Tehát nem a tudatmódosító szerekre gondolok, mert amikor ilyeneket beszedsz, elore tudnod kell, hogy majdan esetleg nem leszel beszámítható. A súlyos pszichés betegekre, ill. értelmi fogyatékosokra gondolok, és a gyermekkorúakra. Ezeket a csoportokat speciálisan kezelik, éppen azért, mert megkérdojelezheto, hogy értelmileg felfogják-e a tetteiket.
Ugyancsak idetartozik az, amikor úgy követ el valaki más esetben bunnek is számítható tettet, hogy egyáltalán nem tehet róla. Pl. ha az autóddal minden szabályt betartva haladsz, felversz egy kavicsot, amit nem is láthattál, az betöri egy másik autó szélvédojét, akkor bizonyára nem leszel bunösnek tekintheto, bármekkora tragédia történik is. A gondatlanság esete és a hirtelen felindulás érdekes határmezsgye lehet, hiszen mindkét esetben sérül valamelyest a tudatosság.
Szerintem nem lenne okos dolog pusztán úgy definiálni a bunt, mint a törvény be nem tartását (ahogy Te említed), még ha formailag jogos is (én is valahogy úgy emlegettem, mint szabályok be nem tartását). Csakhogy ez így nem elég, így elsikkad a lényeg. A törvényeket magukat kell úgy létrehozni, hogy lehetoleg azt a tettet tekintsék bunnek, ami a közösség számára valóban káros, és az elkövetoje a fenti példák figyelembevételével tényleg felelos lehet a történésért. Ha ez nem így van, akkor bármit tekinthetünk bunnek, teljesen önkényes törvények alapján.
Irod:Alapkritérium: a bunhöz kell hogy tartozzon tettes is, a tettesnek meg értelmileg fel kell tudnia fognia, hogy mit cselekszik ahhoz, hogy a tett tényleg bun legyen.
Mar mert kene hogy a tettes tudja hogy
bunt kovet el? A galamb pelda igaz de
csak azert mert meg nem hoztak olyan torvenyt hogy tilos leszarni az embereket madartavlatbol es nem dolgoztak ki annak betartattatasat.(eleg ideig)
Vagyis ekkora marhasag utan az ember viszonylataban a bun nem lehet mas mint az adott torvenyek nem betartasa es kesz.Figyelmen kivul hagyva a szemely tudatossagat vagy annelkuliseget.
A kialakult "erkolcsi" allapothoz
kepest lehet csak bunt elkovetni.
Itt viszont kulon kell valasztani a tarsadalmi alapon kialakulo bun fogalmat
es a DNS-bol kapottat.
Mi van akkor ha a tarsadalmilag megbocsajthatatlan tettet a DNS koveteli. Vagy epp forditva.Az egyed dontes elott all espedig azt kell eldontenie mi a nagyobb teher a ketto kozott. Lehet hogy a bun mindig attol fugg hogy eppen milyen a.......es itt megakadtam mert elkezdtem filozofalni es belecsavarodtam.
A szaporodas viszonylataban nekem az a
meglatasom hogy valahol az emberben az orom szerzes irant valo fogekonysag sokkal nagyobb mint az ellenkezo iranyban(mi az?). A szaporodas gyakran egyutt jar egyfajta orommel is amit az ember folyamatosan maganak akar tulajdonitani,vagyis magyarul akkor is
dugni akar ha annak a kovetkezmenye mar
eleri a bunozes fogalmi keretet.
Persze nem mindenkivel van ez igy de a tiltott gyumolcs azzal az erovel hat amivel csak a szentseg kepes felvenni a harcot.Nem vagyok vallasos az ertelmem
szerint de a szabad valasztas bibliai magyarazata szimpatikus nekem.
Szivesen olvasnek szemelyes vivodasokrol
raadasul azt hiszem azok a tapasztalatok
melyebben vesik informaciokat az emberbe mint a paragrafusok.
Persze,vagyis..........ize.
Bocs, ha fennakadtok a következő "nagy szavakon".
Én érzem, hogy mindenkiben van egy belső bíró,ami igenis tudja, mi az, amit jószándékkal, mi az, mait gonoszkodásból tettünk. Ha most nem hallod, előbb-utóbb úgyis eljut hozzád az a belső hang.
Addig is: Mindig próbálj úgy élni, hogy ha holnap meghalnál, ne legyenek restanciáid.
Jó a topic!
Háááát! A BŰN általános és mindenre érvényes meghatározása SZVSZ lehetetlen.
Én két részre bontanám a bűn meghatározását. Egyik részét a hivatalos meghatározásnak hívnám. Ez adott kultúrális közegben, országban az évényes hivatalos szabályok (törvények) által leírt bűn meghatározás. Itt is nagy a szórás, pl. Mo.-n nem bűn meginni egy sört, de egy iszlám orszában annak számít. Ezen belül is a törvények a bűn definiálása terén sokszor idióta módon rendelkeznek, mivel sok esetben az emberek igazságérzete egészen mást diktál, mint a törvény szava, lásd a nagymamás esetet.
A másik terület az, hogy ki mit érez bűnnek. Itt ha lehet még nagyobb a szórás. Egy cigány zsebes valószínűleg nem érzi bűnnek, ha kizsebel engem, a hülye magyart a 7-es buszon (vagy legalábbis nem oly mértékig mint én érezném, ha kizsebelnék valakit). SZVSZ még ki is röhögi a balekot. De az egyéni bűn fogalom meghatározás szerintem nagyon is személyhez kötött, talán nincsen is két ember, akik minden esetben megegyeznek a bűn-nem bűn kérdésében.
Kopasz
először is nem mindegy, hogy jogi, vagy erkölcsi értelemben használjuk-e a bűn szót. Szerintem az erkölcsi oldal az érekesebb, a jognak ott vannak a törvények.
Pucros Mackó:
1. ez tényleg probléma. S ezen a vonalon haladva el lehet jutni oda, hogy van-e egy egyetemes, mindentől független erkölcsi norma, igazsag, mint pl a fizikában a fény sebessége(minden rendszerből ugyanannyi).
a., mert úgye azt látjuk, hogy a saját lelkiismeretem nem elégséges annak az eldöntésére, hogy a tettem bűn-e. pl.: pszcihopata tömeggyilkosok.
b., a társadalom? S a náci német ország? Tehát ez sem feltétlenül elég. Akkor meg eljutunk oda, hogy ha nincs olyan, amit irtam, akkor nem mindig eldönthető hogy bün-e valami, s itt nem csak apró dolgok vannak.
2. erre szerintem nincs algoritmus, mert annyiféle ember,ok, helyzet van.
3. + 2. S ez kinek a feladata, hatás köre (ha az erkölcsi vonalat nézzük.)? Szerintem egy ember sem itélkezhet egy másik fölött.
(Előrebocsátom, hogy az erkölcsöt nem ismerem el hagyományokra, vallási dogmákra, közvélekedésre épülő ömlesztett szabályhalmaznak. Tehát nem készen kaptunk egy kupacot a szüleeinktől vagy a jóistentől. Szerintem az erkölcs kutatható, logikus rend kell legyen.)
Válasszunk szét néhány kérdést.
1. Az egyik az a probléma, hogy hogyan döntjük el valamiről, hogy az jó-e vagy rossz, helyes-e vagy helytelen, és hogy mennyire az.
2. Milyen algoritmus szerint döntjük el azt, hogy egy helytelen dolog ügyében ki mennyire sáros?
3. Mennyire helytelen dolognak kell megesnie, illetve ebben mekkora felelőséget kell a nyakába varrnunk valakinek ahhoz, hogy ne egyszerűen csak rosszalkodás, szabálysértés, vétség, hanem bűn legyen a rovásán?
Válaszcsírák:
1. A jót és a rosszat kiválóan definiálhatjuk egy kívánatos cél kijelölésével. Ekkor azt mondjuk, hogy ami efelé tereli a dolgok menetét, az jó, ami ellenkezőleg, az rossz, ami pedig közömbös... az közömbös.
Ha több ilyen kívánatos célunk van, akkor az erkölcsi rendszerünk könnyen ellentmondásos lehet. Ilyenkor szabályozni kell a kettő egymáshoz való viszonyát, prioritást kell megadni.
Nekem nagyon jó ötleteim vannak effajta "végső jó"-kijelölésekre. De sajnos ketten vannak: röviden szólva, az egyik a túlélés, a másik a jólét. Logikus, hogy nagyobb prioritása a túlélés szempontjának van - hiszen hiába érzi frankón magát mindenki, ha a sok gyönyör közepette mondjuk mindenféle hanyagságok történnek, és véletlenül lepusztul a bolygófelszín.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy kizárólag a túlélésre kellene terveznünk az erkölcsi rendszerünket. Ezt csak azok az ostobák szeretnék, akik abban bíznak, hogy úgysem ők lesznek azok a feleslegesek, akiktől meg kell válni a teljes közösség fennmaradása érdekében (hiszen ők, mit tesz a véletlen, a "felsőbbrendűek" közül valók). Tehát a humanista széplélek moralizálása áll szemben a kegyetlen fasiszta eugenika-programjával. A baloldali és a jobboldali szemléletmód. A végzetes türelem a kegyetlen hatékonysággal.
Én ajánlanám a szempontok olyasféle egyeztetését, hogy az emberség, az emberiesség legyen az első, de minél jobban veszélyezteti a jólét a fennmaradást, annál inkább engedjünk teret a túlélést biztosító inhumánus megfontolásoknak is. Például a túlnépesedés ellen már most is kellene valamit tenni, de még csak a kínaiak igyekeznek. Addig jó, amíg elég csak a születésszabályozás eszközével élni. (Halljátok jövendölésem: a jövő évszázad erről fog szólni, ti. a humánum és a túlélés ellentmondásáról.)
Lehet még ezt bonyolítani többféleképpen is. Például megnézni, kik is az alanyai egy ilyen logikus erkölcsi rendszernek, más szóval, mekkora körön belül tiltott a kettős jérce: csak rám vonatkozik, a családomra, a nemzetemre, a rasszomra, az emberiségre, a főemlősökre, az emlősökre, a melegvérűekre, vagy az egész bioszférára?
Azt is el kell ismerni, hogy egy konkrét cselekedet vagy történés morális megítéléséhez nem mindig használható egy ilyen erkölcsi mérce, mert egyszerűen kevés a tudásunk hozzá, hogy megítéljük, a kívánatos irányba sodorja-e inkább az események menetét, vagy fordítva. De legalább van egy stabil szempontunk, s ez nem kevés.
2. Az, hogy nyakukba varrjuk embereknek, hogy ezért vagy azért ők a felelősek, régi, de rossz hagyomány. Szükséges rossz, persze.
Valójában nem vagyunk egyebek, mint részecskék tánca a kozmoszban, az akarat szabadsága sem egyéb, mint puszta illúzió. A társadalom viszont kitalált és lecsiszolt mindenféle trükköket arra, hogyan kerülhetők el a nemkívánatos történések, és ezeket a trükköket a tagjaival valahogyan végre kell hajtatnia. Jó példa a KRESZ: éppenséggel lehetnének teljesen más közlekedési szabályok, amelyek ugyanennyire biztonságos közlekedést garantálnának, például lehetne mindig a bal oldalon haladni előrefele - a lényeg tényleg csak annyi, hogy mindenki ugyanúgy tudja ezeket a szabályokat, és baleset esetén mindig legyen valaki, aki "felelős" - akkor is, ha egyébként teljesen az elvárható módon cselekedett. Szóval, a (tágabb értelemben vett) "balesetek" elkerülésében mindenkinek megvan a maga szerepe, folyton ezek szerint cselekszünk, és aki "kiesik a szerepéből", azt kockáztatja, hogy a közösség szankcionálni fogja a nemtörődömségét. Ez egy eszköz arra, hogy nem kívánt esemény minél kevesebb következzék be. De az a határ, ahonan kezdve már "rajta múlott" az elkövetőn, hogy mit cselekszik, és nem hivatkozhat sanyarú gyerekkorára, ideggyengeségre, stb., hát ez bizony nagyon önkényesen állapíttatik meg minden esetben; voltaképpen minden gonosztevő és gonosztett a körülmények keserű gyümölcse.
3. A "BŰN" egy meglehetősen erős szó, gyenge lábakon. Ha már ilyen súlyos szavakat használunk, akkor célszerű ezt csakis kirívóan rossz történések kapcsán tennünk. Nem így szokás pedig! Az emberek többnyire egymástól (szüleiktől) tanulják el, hogy mi mekkora bűn, azt nemigen gondolják végig, hogy végső soron mennyire ártalmas dolgokról van szó. Jellemző például, hogy ha bármi csúnyaság a szexszel összefüggésben történik, akkor sokkal inkább tekintik bűnnek, mint amikor ugyanaz szexuális vonatkozás nélkül fordul elő. A "bűn" minősítés tehát zsigerből jön, nem józan megfontolás, paragrafusböngészés után (arról nem is beszélve, hogy már a paragrafusokat is többnyire eleve ízlés - jó esetben a közízlés - szerint lövik be).
Erről a dologról írtam már a pedofília kapcsán, most csak belinkelem. Egyébként is idevágó téma az.
Továbbfejtve gondolatébresztő soraidat, a probléma egy újabb sarokpontjaként lehetne leszögezni, hogy a bűn az adott közösség életkörülményeinek, fejlődési lehetőségeinek, életképességének szempontjából káros cselekedet minősítése. Adott közösségnek azt az embercsoportot tekinteném, amely a maga számára közös érdekeket, közös szabályokat határoz meg, és azokat be is tudja tartatni a közösség tagjaival. Ennek a közösségnek a nagysága és az érdekeinek bonyolultsága természetesen koronként és helyenként változó, a tudásszinttel és a hatalomgyakorlás eszközeinek fejlődésével folyamatosan növekszik.
Na, eztet azért nem hiszem, hogy ilyen egyszeru lenne. Márhogy a szaporodás és a bun kapcsolata.
Csak hevenyészett gondolatok. Alapkritérium: a bunhöz kell hogy tartozzon tettes is, a tettesnek meg értelmileg fel kell tudnia fognia, hogy mit cselekszik ahhoz, hogy a tett tényleg bun legyen. Egy galamb nem lehet bunös, mikor lefossa az ember kabátját, bármilyen bosszantó tettet követ is el.
A másik: a bun mindig, valamilyen szabály áthágása. A szabályok ahhoz kellenek, hogy sok ember összezárva úgy tudjon megosztozni mindenféle javakon, hogy ne járjunk bokáig vérben.
Az élovilágban is vannak szabályok, amik be nem tartása rendszerint életveszélyes az élolény számára. Ezek persze nem tudatosan hozott szabályok, az evolúció során keletkeztek, és a betartásukra való képesség nagymértékben genetikailag meghatározott, kisebb mértékben tanulható. A szabályokat, hogy mi "jó", és mi "rossz", az élovilágban az egyedek tehát nagyrészt DNS-ben kódolva kapják.
Az ember fejlodését egyre kevésbé a biológiai evolúció szabja meg. Hogy mi a jó, és mi nem, azt döntoen megtanuljuk, a többiek mondják meg, míg felnövünk. Nyilván van genetikailag hozott értékmérés is, hiszen az állatvilág felöl érkeztünk, de a DNS-be írt értékmérés bizonyára felülírható, lásd pl. janicsárok. Tartok tole, hogy csecsemokortól kezdve egy gyermekkel bármilyen szabályt el lehet fogadtatni, pl. azt is, hogy ölni nem bun, sot jó. Valószínuleg le kell ilyenkor küzdeni egy genetikailag beírt programot, ami szerint fajtársat csak úgy elpusztítani "nem jó" dolog.
Szóval, a szabályok a sok ember együttéléséhez kellenek (nem elszaporodásukhoz). Ha jók a szabályok, akkor csak azok a tettek számítanak bunnek, amik az emberek stabil együttélésével szemben hatnak. Csakhogy a szabályok nem terjedhetnek ki mindenre, a változó élet kicsúszik folyton a szabályok alól, vannak önkényes szabályok is, úgyhogy itt kezd igazán érdekes lenni, hogy mi a bun. Vagyis amikor megszegünk egy értékét vesztett szabályt. Még folytathatnám, de hátha úgysem érdekes amiket írok, nézzük meg az eddigiekre lép-e valaki.
A bűn fogalma legyen az vallás-, törvény- vagy erkölcsszerinti, jobbára olyan cselekedetet takar, ami valahol a klasszikus "szaporodjatok, és sokasodjatok" ellen hat, szerintem. Na most akkor mi van, ha valaki nem akar? Mivel több a "Szaporodjatok sokasodjatok, és népesítsétek be a világegyetemet!" annál, mintha 1 lábgomba azt mondaná "Legyen mindenkinek gombás a lába!" (Kurt Vonneguttal szólva). Ha engem kérdeztek, semmivel. Fogadjuk ezt L, és mostantól nincs bűn. (Mármint ha nem akarunk szaporodni, és sokasodni… Minek? Ezt még 1 gomba is tud.) Ez a hülye genetikaikódmásolásikényszer terhel bennünket a lelkiismeret furdalással.
Ezt az "eleve" bunt nem lehet kategorizalni, nincs, mivel egy megfoghatatlan dolog. Erre a temara fokozottan igaz a "nezopont kerdese" Vannak olyan bunok, amik nagyobbak, szinte "eleve bunok" (mint pl a csoveseke, akik eroszakos modon szeretnek a nagymamat kooperalasra ravenni), es vannak olyanok, amik megitelesenel nagyobb szerepet kell, hogy jatsszon azok objektiv szemlelese. (mint pl a gyilkossag, illetve fogalmazzunk ugy hogy mas ember eletenek kioltasa.)
Vannak akik szerint az eutanaziat "elkoveto" orvos is gyilkos. Bunos? A katona, aki lelo valakit, akit meg sohasem latott? Bunos? Gyilkos? Mindenkeppen azokat a sarokpontokat kellene keresegelnunk, hogy kihozzunk valamit ebbol a topicbol, es ha minden igaz az a nehany ember, aki kepes ide irni nagyon jo kis beszelgeteseknek lesz tanuja. Meg erzem, ahogy a sotetben tapogatozom, igazsag szerint legalabb ketszer ennyit szerettem volna irni, de nem ment.
Attol lesz valami bun, hogy valakik annak tartjak. Ha en annak tartom, buntudatom lesz. Ha nem hat nem, es lehet, hogy ujra el fogom kovetni, mindenesetre erkolcsi es moralis gatjaim nem lesznek. (Ereztek buntudatot, amikor atlepitek egy autoban ulve azt a bizonyos 50-et?)
Javaslom, haladjunk lépésről lépésre, keressünk sarokpontokat. Egyik ilyennek tekinteném azt, hogy bűnként minősíteni valamely cselekedetet, csakis az adott szűkebb-tágabb társadalmi közegben tekinthető érvényesnek. Mind időben, mind térben távolodva az adott szituációtól, a minősítés érvényessége gyorsan megkérdőjeleződhet.
Számomra azok a helyzetek a legérdekesebbek, amikor egy adott történelmi helyzetben "elkövetett" bűn (pl. Anglia: bekerítések - a földesurak ugye elkergették a parasztjaikat, hogy a legelővé alakított földeken birkát tenyészthessenek és sok pénzt kereshessenek, nem riadva vissza az ellenálló parasztok megölésétől, stb. sem, de minimum földönfutókká tették őket) a későbbi korok gazdasági alapját teremtette meg (sok birka - sok gyapjú, sok földönfutó paraszt - sok potenciális munkás, a gyorsan fejlődő textilipar tette lehetővé a brit gyarmatbirodalom megvalósulását). Az ősök tetteit valószínűleg a mai angolok is bűnnek tartják, de ettől még rendkívül büszkék az ezekből következő hódításokra és világhatalmi pozíciókra.
Kit fog érdekelni húsz év múlva, amikor a nagy vagyonok és jövedelmi különbségek már talán természetesek lesznek, hogy az "eredeti tőkefelhalmozás" idején kinek a papája, nagyszülője miből is szedte össze az első milliókat.
Úgy vélem, hogy elsősorban az éppen aktuálisan regnáló uralkodó elit szája íze szerint minősül valamely cselekedet bűnnek, vagy nem minősül annak. Semmiképpen sem feltétele, hogy a többség álláspontjával is megegyezzen (lásd: adócsalás, vagy a szerzői jogok megsértése), hiszen a többség véleménye ellenére is lehet valami bűn, vagy annak ellenére sem lesz az.
Valoszinuleg gondolkodas nelkul kitekernem a nyakat :)
De ne feledkezzunk meg valamirol: a te szabadsagod ott vegzodik, ahol a masike kezdodik...
De tenyleg eleg gázos a tema... nagyon nehez meghatarozni, okoskodni meg semmikeppen nem akarnek. Szamomra az a bun amit en annak tartok es a nezeteimet semmikeppen nem probalnam meg masokra raeroltetni, akiknek esetleg mas hozzaallasuk van ugyanahhoz a dologhoz...
Bzoltán!
Szóval ha a környezeted nem ítéli el, akkor nem bűn?
Pl. Gázkamrába zárok 1000 zsidót, megkérdezem egy nagyra becsült erkölcsi tanítómat (Rudolf Hess-t) ő felment, de én még nyugtalan vagyok, ezért megkérdezem a többi társamat a kedvenc náci-törzshely kocsmámban, szerintük is frankó, ezek szerint nem követtem el bűnt... Hát, apa, ez kicsit nem működik.
A nagymama erőszakolás se egyértelmű, törvény előtt nehéz lenne felmentetnem magam. De képzeljük csak el, ide jönne 1 földön kívüli, megkérdezné:
- Voltaképp mi történt?
- Hááát, párosodni akartak vele, és ő nem akarta.
- Szenvedett-e a Nagyi tartós fizikai károsodást?
- Hááát, nem.
- És te pedig elvetted ezért 1 ember életét?
Szóval nehéz lenne +magyarázni, 1 logikusan gondolkodó lénynek. Szinte biztos, hogy nem adnának nekem igazat.
te aztan fogtal egy fajta temat. Mert ez bizony eleg gazos terep. Jomagamnak volt szerencsem nehany evig erkolcstant tanulni (tudom, hogy sokan ezt nem fogadjak el, de legalabb beszeltunk rola) es arra a meggondolasra jutottam, hogy vannak olyan cselekedetek amikrol objektive eldontheto, hogy bun-e vagy nem. Pl. a nagymamas esetben ha kinyiffantod a delikvens tahot, akkor a rom.kat. vallas szerint nem vagy bunos es valsozinuleg a torveny elott is ki tudod magad dumalni, a tarsadalom meg egyenesen hoskent fog unnepelni. De van egy csomo olyan tett aminek a megiteleseben szerintem a kovetkezo a korrekt: Eloszor is az a legfontosabb, hogy te mit erzel. Mert ha te is erzed, hogy gazos a tema amit nyomsz akkor az bizony bun. Ha mar hezitalsz a dolgon akkor a leghelyesebb kikerni egy altalad erkolcsileg nagyrabecsult ember velemenyet. Ha o azt mondja, hogy ez bizony genny egy dolog volt akkor adj neki igazad es fogadd el, hogy bunt kovettel el. Ha a nagybecsu cimborad felment, es te meg mindig ragod magad a dolgon, akkor vidd a kerdesedet egy altalad elfogadott ertekrendel rendelkezo kozosseg ele (csalad, barati kor, egyhaz, torveny) es kerdezd meg oket, hogy hogyan itelik meg. Ha mindharom lepcson felemtest kapsz (te magad, nagyrabecsult tarsad, kozosseg) akkor fix, hogy nem kovettel el bunt. Viszont ha barmelyik stacioban terhelo "iteletet" kapsz akkor gondolkodj el a dolgon. Mert vegsosoron ugyis a lekiismereted dont,.
Na most en tudom, hogy ez eleg kevesse kovetkezetes algoritmus, de talan az irott torvenynek az a baja, hogy tulkonkretizal mindent es igy sok kiskaput hagy.
Purusa!
Szóval pont ez az:
- Létezik-e valami ami biztos, hogy bűn (eleve bűn)? Van-e olyan dolog amire nincs mentség? És miért tekintesz valamit megbocsáthatatlan bűnnek?
- Attól bűn-e valami, hogy a többség annak tartja? Az Erkölcsi - Törvényi megítélés szerint igen. De emiatt koronként, helyszínenként változik az, hogy mi bűn, és mi nem. Lehet, hogy nem is létezik olyan, hogy bűn? Lehet hogy csak a társadalmi normák kifejeződése az egész?
Azt az okoskodást hallom kicsengeni a szavaitok mögül, hogy "Az a bűn, ha olyat teszel mással, amit nem szeretnél ha más tenne veled.", na igen, de ez se 1 abszolút igazság.
Pl: Olivér az a fajta srác, aki nagyon szereti, ha elkapják hátulról. (Hát ilyen szegény. Tényleg a homoszexualitásnak is milyen érdekesen változik, az erkölcsi - vallási -törvényi megítélése.) Te gyanútlanul lehajolsz a zuhanyzóban a szappanért, ő meg meglep hátulról. A fenti elv szerint nem követett el bűnt. De gondolom te mégis bűnnek tartanád, és megtorolnád.
Én azt mondom, hogy bűn az, amit Te annak tartasz, és mint ilyen, elég szubjektíven lehet csak megítélni. Hogy mi legális és mi nem az nem feltétlenül kell, hogy a Te értékrendeddel egybeessen, erre mutat rá szépen a füves példád is.
Szvsz a 'bun' egyike eletsegito, altalanos, kozos megegyezesen alapulo fofogalmainknak: de mint ilyen annyira rugalmas (mindenki altal maskepp ertelmezheto), hogy csak konkret elofordulasait erdemes vizsgalni (es eldonteni, hogy azok-e egyaltalan...).
Kisegito kerdesek:
- letezik-e 'eleve' bun?
- mennyire szamit meghatarozasanal a tobbsegi velemeny?
- es a(z esetleges) kulturalis "fensobbrenduseg"?
- mik kovetkezhetnek a 'bun' meghatarozasaibol (marmint a tarsadalomra es az egyenre nezve - azaz egyertelmu-e, hogy kovetkeznie kell valaminek..)?
- mi a szerepe ennek az egesznek az eletunkben?
- stb. : )
Szerintem a bűn leginkább olyan cselekedet, amely elvesz másoktól javakat, vagy lehetőségeket olyan módon, ahogy nem szeretné az elkövető, hogy vele szemben tegyenek.
Ebbe az uralkodás, az erőszak is beleértve. Mert szükséges a saját javaink védelme, érdekeink képviselete, de ami ezen felül van mások terhére, nos az a bűn.
Kis tökös korom óta tűnődőm azon, hogy mi bűn, és miért az, de sajnos mostanáig se sikerült rájönnöm. A környezetünk által felállított korlátok (a vallási-, a törvény szerinti- és az erkölcsi megítélés), ellentmondásosak, és nem fedik a lelkiismeret által diktáltakat. Például nem hinném, hogy bárkinek bűntudata támad, ha elszív egy füves cigit, pedig törv. bünt., viszont én kocsmáros koromban elég szarul éreztem magam, - hogy ezen is én gazdagodtam - amikor az egyik tényleg szeretett törzsvendégem májrákban meghalt. Valójában az alkohol eladás miatt drog-dealer voltam, ráadásul legálisan. Vagy: a prostituáltakat senki sem tartja bűnözőnek, de erkölcsileg rendesen elítélik őket. Vagy: tegyük fel, hogy utcán jártamban épp arra leszek figyelmes, hogy a nagymamámat hajléktalanok erőszakolják a bokorban (volt ilyen, no nem velem). Azt hiszem, ha valamelyik elkövetőt 'véletlenül' kinyírnám, nem érezném bűnösnek magam, de jó ügyvéd kellene ahhoz, hogy szabadlábon megússzam, erkölcsileg a többség megértené, a katolikus vallás szerint meg kutya tudja, hogy a "ne ölj" érvényes-e erre az esetre. Vagy: XY vett 1 régi bánya területet, néhány milkóért, felértékeltette a "föld mélyében rejlő kincsekre" való tekintettel, valami iszonyatos összegre, megkente a hitelminősítőtől a vezetőkig a banki apparátust, felvett rá 500 milliós hitelt, majd a kft-jét csődbe vitte. Tisztán több mint 300 misit keresett, a törvény nem bírta büntetni, a vallás erről nem szól, és igaziból még erkölcsileg se ítélik el (ha neked jut az eszedbe, lehet, hogy te is megcsinálod).
Szóval mi bűn, és mitől az?
