"Torgyán József országos elnök, G. Nagyné Maczó Ágnes országos alelnök és Gyimóthy Géza országos főtitkár levélben fordulnak a katolikus, a református és az evangélikus egyház, a szerzetes rendek, illetve a zsidó felekezet vezetőihez, hogy augusztus 15-én az ország különböző felekezetű templomaiban a Nagyboldogasszony közbenjárásáért tartsanak könyörgést a magyar föld ügyében. Torgyán József július elején jelentette be, hogy országos templomi könyörgéseket, majd - azok eredménytelensége esetén - akár teljes útlezárásokat szervez a kisgazdapárt a nemzeti föld védelme érdekében. A politikus szavai szerint augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját nevezték ki földvédelmi napnak.
"A haza nem eladó!"
A "főtiszteletű és nagytiszteletű lelkipásztor úr" megszólítású levél szerint "most, amikor hazánk földjét az elbirtoklás, külföldiek által való kivásárlás veszélye fenyegeti, a Független Kisgazdapárt mártír politikus és pap elődeihez híven újra felemeli a szavát: a haza nem eladó!". Ezért 2001. augusztus 15-én a Nagyboldogasszony közbenjárásáért könyörgünk az ország különböző felekezetű templomaiban, krisztusi alázattal a magyar földért, a szülőföldért, szent hazánkért, népünkért! Tisztelettel kérjük, hogy gyülekezetében ezen a napon emelje fel szavát e szent ügy érdekében! - áll az FKGP vezetői által aláírt levélben. A magyarországi történelmi egyházak még nem kapták meg az FKGP levelét.
A magyarországi katolikus egyházakban folyó szertartások az egyház belső szabályai, illetve a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) rendelkezései szerint történnek - nyilatkozta Bosák Nándor, az MKPK elnökhelyettese az MTI-nek az FKGP kérésére reagálva. Amennyiben az FKGP kérése, miszerint Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én tartsanak könyörgéseket a templomokban a "magyar föld megmaradásáért", megérkezne a katolikus egyház vezetéséhez, akkor a püspöki konferenciának ülést kellene tartania a kérdés eldöntésére - mutatott rá. Bosák Nándor szavaiból azonban kiderült: kicsi a valószínűsége annak, hogy az MKPK rendkívüli ülést tartana, mivel a rendes nyári tanácskozásán már túlhaladt a testület.
A Nagyboldogasszony ünnepe "idegen a református egyháztól"
Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke szerint a teljes egyházra vonatkozó különleges istentiszteletek ügyében a zsinat hivatott dönteni, amennyiben viszont adott gyülekezetekhez küldi a párt a kérését, akkor azt a presbitériumok bírálják el. Bölcskei Gusztáv szerint nem várható, hogy zsinatot hívnak össze, amennyiben az egyháznak címeznék a kérést. A református püspök felhívta a figyelmet arra is, hogy Nagyboldogasszony ünnepe "idegen a református egyháztól".
A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, Szebik Imre is rámutatott, hogy a protestáns egyházaknál, így az evangélikus egyháznál sem ünneplik Nagyboldogasszony napját.
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) egyetlen politikai párt életébe, munkájába sem szól bele - közölte Tordai Péter, a Mazsihisz elnöke az FKGP kezdeményezésére reagálva. Tordai Péter jelezte azt is, hogy a Mazsihisz a Magyar Köztársaság érdekében és a demokrácia védelmében minden törvénnyel lojális, ám ez esetben nem kívánnak véleményt nyilvánítani. A Mazsihisz elnöke szintén megjegyezte: a zsidó vallás szerint nem ünneplik Nagyboldogasszony napját."
Akkor most a Nagyboldogasszony ünnepe "idegen a református egyháztól" vagy nem?
„A római katolikus egyház a millenniumi ünnepségsorozatot augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján az esztergomi bazilikában megrendezett ünnepélyes szentmisével zárja le, amely során Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a Szent Korona előtt hazánkat Mária oltalmába ajánlja. Az ünnepségen részt vesznek Magyarország vezető közjogi méltóságai és az ökumené jegyében az egyházak képviselői.
xxx
Itt tíz órakor Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek ünnepi szentmisét mutat be, amely során a korona előtt Magyarországot újra Szűz Mária oltalmába ajánlja, megismételve Szent István gesztusát. A szentmise után Bölcskey Gusztáv püspök, a református egyház zsinatának lelkészi elnöke, valamint Áder János, az Országgyűlés elnöke mond beszédet.”
Az ökumenikus gondolkozás
Az ökumené egységet jelent. Az ökumenikus mozgalom a keresztények egységre törekvése.
Jézus Krisztus egy közösséget hozott létre. Fájdalommal szemléljük ezért, a történelem folyamán létrejött felekezeti megoszlást. Láttuk, hogy a kereszténység terjedésének is ez az egyik akadálya.
A jószándékú protestáns gondolkozókat ez a megoszlás az ökumenikus mozgalom megindítására késztette.
Ennek alapgondolata ma a következő: Látjuk, hogy a tanításban és hit megélésében különbségek vannak a keresztény csoportok között. Ne ezeken - ami elválaszt minket - vitázzunk, hanem keressük azt, ami összeköt mindnyájunkat. A Szentlélek kegyelméből ugyanis a keresztény élet nagyon sok vonása és a hitünk is közös kincse maradt a különböző keresztény közösségeknek. Mindenekfölött pedig összeköt minket a szeretet.
Ezt az ökumenikus mozgalmat magáévá tette csaknem minden protestáns vallási közösség. Azután a legtöbb autókefál orthodox egyház is csatlakozott hozzá. Az ökumenikus mozgalom az egység munkálásához a leghathatósabb eszközt vette elő, az imádságot.
Ebben azt kérjük, hogy amit mi emberek gőggel, szeretetlenséggel elrontottunk, azt az emberszerető Isten kegyelmével hozza rendbe. A közös ima ideje január egyik hete. A római katolikus egyház az egységmozgalomtól kezdetben távol tartotta magát. Nem azért, mert nem kívánja az egységet, hanem azért, mert más elképzelése van az egységről, mint az ökumenikus mozgalomnak. Úgy vélte, hogy az egység egyetlen útja az unió lehet. Ez annyit jelent, hogy a katolikus egyház ajtaja nyitva áll. A többiek térjenek meg, jöjjenek és legyenek jó katolikusok. Ezért az ökumenikus imahetet uniós ima nyolcadnak nevezték, és az ökumené gondolatát nem népszerűsítették.
Lényeges változást hozott ebben a kérdésben a római egyház legújabb kori történelmének kiemelkedő személye: XXIII. János pápa. Ő kijelentette, hogy a széthúzást be kell fejezni, vissza kell térni a közös gondolkozáshoz. Félre kell tenni minden kicsinyes perlekedést arról, hogy kinek volt igaza, kinek nem. A felelősség megosztott. Fogjunk össze, egyesüljünk, mellőzzük a véleménykülönbségeket!
Az ő megnyilatkozása óta a római egyház is részt vesz az ökumenikus munkában. Tanácskozásokra, rendszeres teológiai beszélgetésekre jönnek össze a különböző egyházak képviselői, vezetői. Cél, hogy jobban megismerhessük és így megszerethessük egymást.
Az egység feltétele, hogy minden közösség a saját háza táján tegyen rendet. A belső megújulás, a bűnbánat és az ima az, ami elősegítheti az ökumené útját.
Az ökumenizmus egyik kiemelkedő tette volt, amikor 1964. január 6-án a pápa és a konstantinápolyi pátriárka Jeruzsálemben találkozott. Ünnepélyes pillanat volt, amikor 1965. december 7-én Róma és Konstantinápoly egyszerre vonta vissza az egymást kiközösítő okiratot (bullát). Megnyitották ezzel a szeretet párbeszédjének útját.
http://www.theol.u-szeged.hu/gorkat/hitt8.htm
Iiiigen... eredetileg az ökumenizmust alapvetően protestáns, evangéliumi egyházak egymás közötti nézeteltéréseinek a tisztázására hozták létre. Ebbe aztán belefolyt a rkat egyház is, és azóta pedig egy csomó más vallás is. Katolikus vezetéssel "béke világ imanapokat" tartanak, és ezen egy csomó vallás imádkozik a saját istenéhez. Ez pedig nem egészen kóser.
Kedves Ff,
látszik, hogy nem vagy vallásos :)
Az ökumenizmus és minden vallás szintézise között a különbség ég és föld.
Az egy Testben megvalósuló egységet, a Jó Pásztor kijelentését az egy akolról hogyan is érthetnék meg mindazok, akik ELKÜLÖNÜLNEK az Egy Testtol, és így a Lélektol is távol vannak ("Egy a Test és egy a Lélek, egy az Isten, mindnyájunk Atyja"), és a tízparancsolat szó szerinti betartása alapján igaznak tartják magukat.
“Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?” (Mk 12,24)
Abban azért szerencsére megegyeztünk már, hogy az Úr az utolsó tévelygô juhot is megkeresi.
Esetleg abban is megegyezhetnénk, hogy az igaz tudja magáról, hogy esendô, a kevély meg azt hiszi magáról, hogy tiszta és buntelen.
Péld 24,16. Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek viszont csak egy nyavalyával is elvesznek.
Ha azonban ez örök halált és kárhozatot jelentene, akkor a Sátáné lenne a végso gyozelem az általa félrevezetett világ felett.
De nem így lesz. Jézus gyozelme a Szeretet gyozelme lesz - "Az irgalmasság gyozelmet arat az ítéletben."
Most annyira belejöttem ebbe a témába, hogy alig birom bepötyögni gondolataimat. S hogy ne vesszenek kárba "értékesnek vélt" gondolataim, ezért mindjárt továbbfüzöm már az előbbiekben megkezdett mondandómat ezen témával kapcsolatban :-)
Személyes tapasztalataimra alapozva többször is azt kellett megállapítanom, hogy akik elleneznek mindenféle egységre törekvést, azok ÁLTALÁBAN azért vonulnak ellenzékbe, mert valamiképpen féltik az önazonosságukat.
Ez - hittől elvonatkoztatott összefüggésben is - egy olyan emberi tulajdonság, amely leginkább "az önazonosság kialakulásakor mindennel szembe helyezkedő" serdülőkorra jellemző. Ilyenkor a másokkal való szembefordulásnak és másoktól való elhatárolódásnak az lenne a szerepe, hogy ezáltal kialakitsuk sajátos személyiségünk egyediségét.
Viszont aki már mondjuk nem csak serdülőkorban tanusít ilyen "minden ellen ami nem hasonló hozzám" magatartást, hanem mondjuk 20-30-40 évesen is igy viszonyul másokhoz és a világhoz, akkor pusztán pedagógiai szempontból nézve az illető még ÉRETLEN EMBER.
Nos visszatérve az ökumenizmushoz, én ugy gondolom, hogy amikor bármelyik keresztény ATTÓL TART, hogy azáltal, hogy elismeri a másikban meglevő hit sajátos formáját, azzal a saját hitének hitelességét csökkentené - AKKOR az az illető, legalábbis a HIT SZEMPONTJÁBÓL nézve, éretlen, gyerekes, vagy egyszerüen csak "kezdő" szinten áll.
Mert - nem csak szvsz :-) - az érett keresztény vagy érett hivő ember SOHA nem fogja a másik embert CSAK AZÉRT elutasitani vagy gyülölni, mert a másik másképpen hisz - arról nem is beszélve, hogy a tökéletes keresztény senkit nem fog elutasitani vagy gyülölni, de ez már más lapra tartozik. (Nos, szivesen veszek ezzel kapcsolatos ellenvéleményeket is, de ezen a téren nagyon szilárd a meggyőződésem, ugyhogy nehéz lesz kimozditani engem ebből a "hitemből" :-)
Sőt - arról is meg vagyok győződve, hogy - az érett hivő vagy keresztény ember SOHA NEM FOG FÉLNI az un. hitetlenektől sem, MINT AHOGY SOHA NEM FOGJA MAGÁT MAGASABBRENDÜNEK ÉREZNI a nem-hivőkkel de még más keresztényekkel szemben sem.
Pláne, egy igazán érett (=felnőtt, mély hitü és komoly elköteleződésű) keresztény ember nem fogja gyülölni a nem-hivőket, hisz éppen arra szól a hivatása, hogy minden vele kapcsolatba kerülő embertársának megmutassa hogy miként is szeret az Isten (és bizony paradox és szomoru dolog, hogy sok keresztény még ma is a mások lebunkózásával akarja bizonygatni, hogy az Isten jó és hinni jó :-(.
Hisz amennyiben egy keresztény ember abból meríti az identitástudatát, hogy tagadja a másokkal való közösséget (minduntalan hivatkozva az isteni kinyilatkoztatásra), akkor tulajdonképpen az illető éppen azt az Istent fogja meggyalázni és hamisan bemutatni, Akiben - legalábbis szavai szerint - hisz és remél :-(
***
Ugyanakkor ha valaki nem érzi magát még "felnőtt" vagy "haladó" kereszténynek, akkor annak én szerényen annyit javasolnék, hogy ne is foglalkozzon az ökumenizmussal vagy vallások közötti párbeszéddel, mert abból nem sok jó származna, sőt még esetleg nem csak másoknak, hanem saját magának (és felekezetének is) kárt okozna :-(
Végezetül, ha egy keresztény abban látja hivatását, hogy másoknak a hitét (vagy nem-hitét) megitélje és tévedhetetlen igazságokat konstruáljon MÁSOK ÜDVÖSSÉGÉVEL kapcsolatban, akkor annak a kereszténynek azt javaslom, hogy vegye ki szépen a gerendát a saját szeméből, és csak azután mutogasson a mások szemében levő szálkákra. (S alázatot nem ismerő bátorsággal állítom, hogy "ezt a fajta gerendát" - vagyis a mások üdvössége felőli meggyőződés gerendáját - már sikerült kivenni a szememből és ezért merem másoknak is ajánlani ugyanezt :-)
***
Végezetül pedig hadd tegyem hozzá, hogy az előbbi általánosításokat valóban általánosításnak szántam és ezért nem mentem bele konkrét példákba, hisz egyébként is ezek olyan általános megfigyelések, amelyek mindenegyes embernél fellelhetők. (jóllehet nem mindig vesszük ezt észre)
Az is meglehet, hogy valaki kioktatásnak vette gondolataimat, de én ezt csupán olyan vélemény nyilvánításnak szántam, amelyben nyíltan vállaltam az érett (felnőtt, haladó) keresztény szerepét - és amit másoknak irtam, azt a mindennapokban próbálom aprópénzre váltani és sokszor rá kell hogy döbbenjek, hogy az ÉRETTSÉG folyamata nem mindig egyértelmü és egyirányu folyamat, hanem néha bizony én is éretlen keresztényként viszonyulok másokhoz, más keresztényekhez, más vallásuakhoz, vagy éppen a nem-hívőkhöz. De ilyenkor mindig elsősorban magamban keresem a hibát és nem másokban, vagy a körülményekben, mert már azt is megtanultam életem során, hogy az egyedüli ember, akit meg tudok változtatni, az SAJÁT magam vagyok és még az is sokszor nagyon nehezen megy - ezt a receptet pedig szeretettel ajánlom minden keresztény és nem-keresztény testvéremnek is :-)
Nos, ha valakinek volt türelme elolvasni ezt a hosszas elmélkedésemet, akkor annak megköszönöm bizalmát és kivánok minden jót!
Nekem nem egészen világos, hogy miért is idézgeted a bibliai szövegeket (sejteni sejtem, de nem tudom pontosan).
Mindenesetre szvsz a Bibliát nem azért irták, hogy érveket kovácsoljunk belőle, hanem az azért iródott, hogy megtaláljuk benne azt, amivel Isten segíteni akar minket embereket, hogy elérjük életünk célját. (s gondolom, hogy ebben egyetértünk?)
Ugyanakkor érzésem szerint és csupán az itteni hozzászólásaidra alapozva - ugy látom, hogy te azért védelmezed ilyen példás harciassággal a véleményedet, mert félni látszol attól, hogy most netán az ökumenizmus össze akarná mosni a felekezetek közti különbséget (s ezt a kijelentést ne vedd személyeskedésnek, mert nem annak szántam, csupán megosztom veled érzéseimet és gondolataimat, ezzel is alkalmat adva arra, hogy ha nem jól látom, akkor kijavithass).
Mindenesetre amennyiben te - vagy bárki más aki az ökumenizmust ellenzi - attól tartana, hogy az ökumenikus mozgalom itt össze akarná mosni a keresztény felekezetek közti különbséget, akkor az minden ok nélkül aggodalmaskodik.
Ugyanis az ökumenizmus nem akarja összemosni a különbségeket, hanem a különbségek fenntartása mellett is azt keresi ami közös a különböző keresztény felekezetekben: pl. az, hogy Jézus Krisztus az Isten Megtestesült Igéje és hogy Ő a kereszthalála és feltámadása által váltotta meg a világot. Mert ebben ugyebár a keresztény felekezetek mind megegyeznek - és tk. ez lenne a leglényegesebb üzenete a kereszténységnek.
Aztán még ott van a Teremtő és Gondviselő Istenbe vetett hit, de leginkább a Háromszemélyü Egyistenbe vetett hit, sőt még nagyon sok más egyébben is megegyezik a különböző felekezetek közti hittartalom és tanítás.
Viszont valahogy minden hivő ember, de leginkább minden keresztény ember, inkább hajlamos arra figyelni, ami megkülönböztet a másiktól, ahelyett, hogy inkább a közös pontokra koncentrálnánk.
S ahogy egy másik emberrel nem tudok párbeszédet folytatni, ha állandóan arra mutatok rá, hogy "mi mennyire különbözünk egymástól", vagy hogy "az én hitem az igazibb a másikénál", ugyanúgy más keresztény felekezetekkel sem tudunk értelmesen szót váltani (ne adj Isten még hitben testvérünknek is tekinteni és feltételek nélkül szeretni is őket és ÍGY tenni tanuságot arról, hogy ki és mit is akar az Isten), ha állandóan azt hangoztatnánk, hogy mi mennyire is különbözünk.
Mert egy hasonlattal élve, meggyőződésem szerint legalább 90 százalékban megegyeznek a különböző keresztény felekezetek, ami a hit lényegs pontjait illeti. Ezen meggyőződésem szerint már csak az a kérdés, hogy ki mit tekint kiindulási alapnak: azt a 10 százalékot, amiben teljesen különbözünk egymástól és ami által éppen mások vagyunk; vagy pedig azt a bizonyos 90 százalékot vesszük figyelembe, amelynek alapján Ugyanazt a Misztériumot, az Élet és Üdvösség forrását, Istent elfogadjuk, hiszünk Benne és ebből a közös hitből erőt merítve szeretjük felebarátainkat?
Ahogy most ezt a topikot átolvastam, azonnal feltünt nekem, hogy itt még senki sem tett különbséget az ÖKUMENIZMUS és a VALLÁSOK KÖZTI PÁRBESZÉD között.
Lehet, hogy ez annyira egyértelmü volt, hogy nem is látta senki sem zavarónak azt, amikor pl. faithful barátunk itt egyből beszurta a buddhistákkal való közös ima témáját, de sajnos én a hétköznapi életben is azt tapasztalalom, hogy nagyon sokszor ezt a két fogalmat és mozgalmat összemossák.
Hisz az egészen világos, hogy az ökumenizmus a keresztények - vagyis a Krisztusban hivők - közötti egységre irányul (amelybe belefér minden olyan keresztény felekezet, amely Jézusban mint Isten Fiában hisz, ami tk. a Szentháromságban való hitet is megalapozza)
Ezzel szemben a "vallások közti dialógus" az Istenben hivők egységére irányul. Ebbe körbe aztán minden olyan vallás beletartozik, amelyik valamely módon hisz Istenben (akár a személyes Istenben, akár pedig valamilyen Világot megalapozó és fenntartó Szellemben). Igy azt is lehetne mondani, hogy a vallások közti párbeszéd - és az alkalmankénti közös ima - nem más, mint a Hívők egységére való törekvés kifejezése.
Jóllehet vannak lényeges hasonlóságok is a két mozgalomban, ti. hogy mind a kettő azt hangsulyozza, ami összeköt, ami közös és nem azt, ami elválaszt - de a két mozgalom nem ugyanaz.
Mivelhogy csak most olvastam át ezt a témát, ezért csak most reagálok egyetlen mondatodra (10. hozzászólás).
"Régen meg halálos vétek volt pl. a Biblia olvasása." (ti. a katolikus egyházban)
Én nem tudom, hogy minek alapján állitod ezt, ugyanis a Katolikus Egyházban SOHA NEM VOLT MEGTILTVA A BIBLIA OLVASÁSA, igy egyértelmü, hogy sohasem volt vétek olvasni a Bibliát.
Az igaz, hogy a Katolikus Egyház NEM AJÁNLOTTA MINDENKINEK a Biblia olvasást. (viszont valamit nem ajánlani és valamit megtiltani két külön dolog, nemde?).
Ugyanakkor a KÖZÉPKORTÓL kezdve meg volt TILTVA BIZONYOS BIBLIAFORDÍTÁSOK HASZNÁLATA. Konkrétan csak azon Szentírást volt szabad olvasni, amelyet a katolikus egyház hivatalosan jóváhagyott. Viszont tudtommal itt sem volt halálos vétekről szó, ha mondjuk valaki éppen Károli Bibliát használt.
Különben pedig ma a katolikusok is olvashatnak akármilyen Szentirásfordítást, de érthető okokból kifolyólag legfőképpen a katolikus bibliafordításokat ajánlják. Viszont azt hiszem, hogy pl. a HGY-sek sem olvasnak mondjuk Szent István Társulat által kiadott katolikus Bibliát?
Az is tény, hogy a katolikus egyház igenis tanult a protestáns testvéreiktől, és így ma mindenhol vannak ugynevezett biblia-körök és a papok buzdítják a hiveket arra (sajnos sokszor eredménytelenül), hogy a Bibliát ne hagyják a könyvespolcon porosodni, hanem használják lelkiolvasmányként, imádságos könyvként, elmélkedési eszközként, mint Isten emberek által hozzánk intézett Szavát és ránkhagyott Végrendeletét (Testamentumát).
***
Nos, azért szerettem volna egy amolyan "kioktató stilusban" hozzászólni ehhez a dologhoz, mert ugy látom, hogy nagyon elterjedt vád a katolikus egyház ellen (hogy ti. valaha is tiltotta a bibliaolvasást), pontosabban egy olyan ferdítésről van szó, amelyiknek a célja mindenképpen a gyülöletkeltés felé irányul.
Márpedig mi értelme lenni alaptalan de népszerü vádakkal itt a fórumon is tovább mélyíteni azt a szakadékot, ami már ugyis szinte áthidalhatatlan a keresztények között?
Ezért gondoltam, hogy hozzászólok és elmondom azt, ahogyan - tudomásom szerint - a katolikus egyház a Biblia használatához viszonyult. S remélem hogy azt sem veszed rossz néven, hogy egy alaptalan vádra kioktató stilusban válaszoltam!
Apcsel 24:
5.
Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez veszedelmes ember, és hasonlást támaszt a föld
kerekségén levő valamennyi zsidó közt, és a nazarénusok felekezetének feje,
6.
Ki a templomot is meg akarta fertőztetni. Meg is fogtuk őt, és a mi törvényünk szerint
akartuk megítélni.
Érdekes módon Pál apostollal szemben is az volt az egyik vádpont, hogy "hasonlást támaszt az ökumenizmusban élő valamennyi zsidó közt". :-)))))
Kedves Satya!
"A más vallásúakkal való közös imádság azt a célt szolgálja, hogy megismerjék Jézus szeretetét a nem keresztények."
Jézus soha nem imádkozott együtt a pogány főpapokkal, hogy megismerjék az ő szeretetét. Számukra is azt üzente, hogy térjenek.
A hívők közül is nagyon kemény volt azokkal akik, hamisségokban tévelyegtek.
Olyanokat mondott nekik, hogy "mérges kígyók fajzatjai" stb.
A hamisakkal nem nyájaskodott, hanem határozottan beszólt nekik.:)
üdv
belll
"Jézus szeretetét mutatjuk be."
"Jézus parancsa: „tegyetek tanítványommá minden népet !” "
"Jézus szeretetét mutatjuk be."
"Róma vezető szerepe azt hiszem egyértelmű"
"Fontos az imádság az egységért"
Kedves faithful!
Jézus parancsa: „tegyetek tanítványommá minden népet !” ma is érvényes. Vagyis azokat a népeket is, amelyek jelenleg más vallásúak. És manapság ezt még inkább nem lehet erőszakkal megtenni. (Milyen sokszor róják fel az Egyház bűnéül az erőszakos térítést)
Ha pedig nem erőszakkal, akkor úgy, hogy Jézus szeretetét mutatjuk be. Azt a szeretetet, amellyel Jézus életét adta minden emberért. A más vallásúakkal való közös imádság azt a célt szolgálja, hogy megismerjék Jézus szeretetét a nem keresztények.
A tavalyi sziget fesztiválon, az óbudai szigeten, ahol először volt lehetőség arra, hogy a történelmi egyházak közösen sátrat állítsanak, az volt a döbbenetes tapasztalat, hogy többen odamentek azzal a kérdéssel, hogy ti nem gyűlölitek egymást? A közös tevékenységsokkal nagyobb hatású, ha szeretetben együtt tudnak működni az egyházak, nem elfeledve a különbségeket, és dolgozva azon, hogy ezeket hogyan lehet megszüntetni, akkor válhat a kereszténység ismét erőteljes jellé a mai világban. Ez az ökumenikus mozgalom célja.
Sajnos – ez azt hiszem köztudott – a HGY nem hajlandó semmiféle közös, ökumenikus dologba bekapcsolódni.
Róma vezető szerepe azt hiszem egyértelmű, hiszen Péternek is volt valamiféle vezető szerepe az apostolok között. Csak az a nagy kérdés, és ezen kell sokat dolgozni, hogy mit jelent ez a vezető szerep. Biztos, hogy olyan módon nem, ahogyan a keresztény ókor végén gondolták, és amiből a keleti szakadás nagyjából ered, hogy Róma „joghatósága” alá tartozik minden keresztény egyház. Azt gondolom, hogy ha a keleti egyházak elfogadják, hogy a területükön lehetnek olyanok közösségek, akik Rómához tartoznak, mint ahogy pl. Budapesten is van ortodox közösség, akkor egy nagy lépést tehetünk afelé, hogy az ellentét elsimuljon.
Tény, hogy a nyugati szakadás következményeit nehezebb megoldani, hiszen jelentős tanításbeli különbségek vannak. De jelentős lépések történtek ezen az úton is.
Fontos az imádság az egységért, fontos megtenni mindazt, ami tőlünk telik.
satya
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 2001-ben már 58 éves múltra tekinthet vissza, hiszen a hazai református és evangélikus egyház együttműködésével már szervezett keretek között megindult munkája 1943-ban. A többi hat egyház csak később csatlakozott a szervezethez. Az Egyházak Világtanácsa 1948-as első világgyűlésére magyar hozzájárulás is készült, és ha csonkán is, magyar delegáció utazott ki a hollandiai Amszterdamba.
Közvetlenül a II. világháború után segélyakciók formájában vehetett tudomást leginkább a magyar közvélemény az egyházak egységmozgalmának erejéről (gyógyszer, ruhasegély, élelmiszer, kölcsönök nyújtása stb.).
Közben a gyülekezetekben is egyre többen szorgalmazták, hogy az ún. Egyetemes Imahetet minden év januárjában közösen tartsák meg. A II. Vatikáni Zsinat (1962-65) új helyzetet teremtett a római katolikus világegyházban és némi késéssel, de hatása hazánkba is eljutott. A katolikus egyház feloldotta tilalmát és tartózkodását, nyitottá vált. Még az ún. fordulat éve előtt (1989) fellendült hazánkban is az ökumené/ ökumenizmus ügye. Évszázados szembenállás, sőt felekezeti háborúskodás után nemcsak ideiglenes fegyverszünetet, hanem valódi békét kötöttek a történelmi egyházak. Már 1976-tól ökumenikus tantárgyat vezettek be a római katolikus teológiákon, közös bizottságokban kezdtek dolgozni teológusok a Miatyánk és az Apostoli Hitvallás ökumenikus fordításán, felvetődtek és tárgyalásra kerültek lelkipásztori kérdések (esküvő, keresztelő, temetés stb.), bevezették az Egyetemes Imahét megtartását szószék-cserével, egymás templomának kölcsönös meglátogatásával. Már 1987 januárjában a kalocsai érsek a csengődi kis evangélikus gyülekezetben prédikált ökumenikus liturgia keretében.
A külföldre került magyar keresztény csoportok között már 1967-től megkezdődött a közös ökumenikus munka, találkozások sora. A Pax Romana és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 1971-ben közös tanulmányi hetet rendezett.
A rendszerváltás után új lehetőségek nyíltak. 1991-ben II. János Pál pápa a debreceni református nagytemplomban igeliturgián vett részt, majd lerótta kegyeletét az egykori gályarabok emlékművénél. 1993-ban Esztergomban a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa küldöttsége koszorút helyezett el a római katolikus kassai vértanúk emlékoltáránál. 1996. január 6-án Csepregen a Római Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, valamint az Apostoli Nuncius részvételével az evangélikus vértanúk emlékére közös istentiszteletet tartottak evangélikusok és római katolikusok a megbékélés jegyében.
1995-ben Kecskeméten közös ökumenikus nemzetközi tanulmányi hetet rendeztek, amit összekötő láncszemnek tekinthetünk két európai ökumenikus nagygyűlés között: Bázel 1989 és Graz 1997. "Lépések a megbékélés felé" címmel dokumentumkötet jelent meg három nyelven erről a konferenciáról. Az 1997-es grazi Európai Ökumenikus Nagygyűlésnek a hazai visszhangja is jelentős volt. Ezen a nagyszabású eseményen Európa minden országa képviseltette magát Izlandtól Ciprusig. A találkozás öröme jellemezte ezt a nagygyűlést. Grazban különböző felekezetű résztvevők, római katolikusok, protestánsok, anglikánok, ortodoxok “A megbékélés Isten ajándéka és az új élet forrása” témával foglalkoztak. Nyilvánvalóvá vált, hogy a különböző hitvallású egyházak képviselői az együttműködés más-más szintjén vannak és különböző sebességben élik ökumenikus kapcsolataikat. A liturgia gazdagsága, a kitűnő előadások sora és a kapott információk sok örömet szereztek a résztvevőknek. Másrészt megmutatkozott, hogy sehol sem könnyű vagy problémamentes az ökumenikus közeledés, ahogy hazánkban sem az. Ma is vannak még testvéreink, akik gyanúval nézik az egység-mozgalmat és nem teszik be lábukat más felekezet templomába. Földrészünk keleti részéből érkezők Grazban gyakran szóvá tették, hogy az egykori vasfüggöny helyett most gazdasági függöny ereszkedik le Nyugat és Kelet országai közé. Rádöbbentek, hogy Krisztus követőinek felelősséget kell érezniük a társadalom lelki, szellemi, erkölcsi és gazdasági élete iránt is.
1998. február 18-án a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tanulmányi napot tartott Budapesten, melyen református, római katolikus, evangélikus, ortodox, metodista és baptista előadók szóltak az ökumené aktuális kérdéseiről. A tanácskozáson megfogalmazódott az a kívánság, hogy a magyar krisztushívők együtt akarnak részt venni a jövőben is az evangélizációban, a liturgia megismerésében és gyakorlásában, a misszióban és a szeretetszolgálatban. Csak így együtt lehet hitelessé szavuk a nem-keresztény környezetben.
1999. május 13-án a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közös rendezésében Gödöllőn került sor a Hittantanárok Ökumenikus Találkozójára, mely arra a kérdésre kereste a választ: “Mit tanítunk hitoktatásunkban az ökumené egyházairól?”. A konzultáció két - újszerűnek tűnő és a gyakorlatban megvalósítható - javaslatot fogalmazott meg: A hittankönyvekben a másik felekezetről szóló anyagrészt az érintett felekezet segítségével állítsák össze, valamint, hogy a hittanosok kölcsönösen vegyenek részt egy-egy alkalommal a többi felekezet istentiszteletén. Igen hasznos lenne, ha a fiatalok már tanulmányaik folyamán megismerkednének az ökumenikus mozgalom célkitűzéseivel és megtanulnák tisztelni - a különbségek ellenére - a más felekezetekhez tartozókat.
Több éves előkészítő munka után 2000-ben elfogadásra került a házasságkötés ökumenikus szertartásának rendje, melynek keretében – a házasulandók felekezete szerint – katolikus, református vagy evangélikus lelkészek közösen végzik az esketési szertartást és a házasságkötés ökumenikus formáját mindhárom egyház érvényesnek tekinti. A megegyezés létrejötte több évszázados feszültséget old fel és lehetővé teszi, hogy az ún. vegyes házasságokban élő házastársak is megtarthatják saját hitüket és megélhetik a lelki és erkölcsi értékek ökumenikus közösségét saját családjukon belül.
2000-ben több ökumenikus rendezvényre is sor került, melyeken Krisztus Urunk születésének 2000. és népünk megkeresztelésének 1000. évfordulójára emlékeztünk közösen.
Az új évezredbe lépve krisztusi reménységgel nézünk előre. Meggyőződésünk, hogy továbbra is gazdagítani tudjuk egymást személyes és közösségi tanúságtételünk által, valamint hagyományaink értékeinek egymásnak ajándékozásával. Könyörögjünk Isten Szentlelkéhez, hogy Ő adjon erőt és reménységet a közös tanúságtétel szolgálatához.
"ökumenizmus rejtett, ámde elő-előbukkanó célja az, hogy a római katolikus vallás vezetése alatt valósuljon meg az összes vallás (nem csak keresztény) egysége."
Ezt mire alapozod?
- Római vezetés?
- Összes vallás egysége?
Szvsz. az ökumenizmus elsősorban a Szentháromságban hívők egységét jelenti...
Hgy szerint milyen a keresztyén egység, mindenki legyen Hgy tag?
Szerintem nagyon nehéz dolog az egység, de a lényeges különbségek nem a keresztyének és a zsidók, nem a rómaiak és a Hgy-tagok, hanem a hívők és a nem hívők között vannak. Szvsz. arra kellene koncentrálni ami összeköt, és nem arra ami szétválaszt. Azt, hogy ki üdvözül, úgysem mi döntjük el...
Hála Istennek, én nem vagyok vallásos, és így az én világnézetembe belefér ez a poén is. (próbáld meg szójáttékként fölfogni). Isten előre tudta, hogy az aión végén lesz egy ilyen istentelenné váló mozgalom, aminek a végső célja minden vallás szintézisének a létrehozása. Vagyis az ökumenizmus rejtett, ámde elő-előbukkanó célja az,hogy a római katolikus vallás vezetése alatt valósuljon meg az összes vallás (nem csak keresztény) egysége.
Hagyd a görögöt, a Károli-fordítás sem túl jó. Ennek ellenére én is azt használom a neten keresésre, és neked is javaslom, hogy ott és annak nézz utána, hogy mi a különbség a föld lakói, lakosai, az emberek fiai, az engedetlenek ÉS az Isten fiai, gyermekei, az igazak között.
A büntetés csak a föld lakosait fogja érni, elôtte azonban a Krisztushoz tartozóknak sok megpróbáltatást kell elszenvedni tôlük.
1Ján 3,10. Errol ismerhetok meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentol való, és az sem, aki nem szereti az o felebarátját.
1Ján 5,2. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az o parancsolatait megtartjuk.
Zsolt 1,5-6. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bunösök az igazak gyülekezetében, Mert ismeri az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.
27. KERÜLD A ROSSZAT és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28. Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az o kegyeseit; megorzi oket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29. AZ IGAZAK ÖRÖKLIK A FÖLDET, és mindvégig rajta lakoznak.
30. Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
32. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
33. De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34. Várjad az Urat, orizd meg az o útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok.
35. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36. De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37. Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert A JÖVENDO A BÉKE EMBERÉÉ.
38. De a bunösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
39. Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; o az o erosségök a szorongatás idején.
40. Megvédi oket az Úr és megszabadítja oket; megszabadítja oket a gonoszoktól és megsegíti oket, mert o benne bíznak. (37.Zsoltár)
Kedves Faithful, ami most folyik a világban, az még a gonosz elhatalmasodását mutatja. Némileg tükrözôdik ez a fórumon is.
Örömre csak az ad okot, hogy Istené a végsô szó, az Ô irgalmassága pedig örökké megmarad.
24.
És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem
megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.
25.
És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a
kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,
26.
Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld
kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.
Na találjátok ki, görögben mi szerepel az "e föld kereksége" helyén?
“Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szent Léleknek”
Az Európai Egyházak Konferenciájaként* és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsaként** a két Európai Ökumenikus Nagygyűlés – Bázel, 1989 és Graz, 1997 - üzenetének szellemében szilárdan elhatároztuk, hogy a közöttünk kialakult közösséget megőrizzük és tovább fejlesztjük. Hálát adunk Szent-háromság Istenünknek, hogy Szent Lelke által mind elmélyültebb közösség felé vezet minket.
Az ökumenikus együttműködés gazdag formáit sikerült megőriznünk. Krisztus könyörgéséhez híven azonban nem elégedhetünk meg a jelenlegi helyzettel, hiszen Ő így szólt: "Mindnyájan egyek legyenek, úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem” (János 17,21). Vétkeink tudatában és megtérésre készen azon kell fáradoznunk, hogy a közöttünk még fennálló feszültségeket megszüntessük, s ez által készek és képesek legyünk az evangélium üzenetét a népek között közösen és hitelesen hirdetni.
A megismert igazság szerint minden ember előtt bizonyságot kívánunk tenni a szeretetről és a reményről, mégpedig úgy, hogy közösen hallgatunk Istennek a Szentírásban hangzó Igéjére, elkötelezzük magunkat közös hitünk megvallására és az együttes cselekvésre.
Európai kontinensünkön, az Atlanti-parttól az Uralig, az Északi-sarktól a Földközi-tengerig terjedő térségben, ahol minden korábbinál nagyobb mértékben van jelen a plurális kultúra, az evangélium segítségével lépünk fel az emberi személy mint Isten képmása méltóságáért, egyházakként pedig közösen kívánjuk elősegíteni a népek és kultúrák közötti megbékélést.
Ezt a Charta-t ennek megfelelően a párbeszédre és az együttműködésre kötelező közös iratként fogadjuk el. A Charta alapvető ökumenikus feladatokat jelöl meg, s ezért irányelvek és kötelezettségek egész sorát tárja elénk. Az egyházi életnek minden szintjén ösztönöznie kell a párbeszéd és az együttműködés ökumenikus kultúráját, s ennek elősegítésére kötelező normákat kell alkotnia. Ezek azonban nem rendelkeznek semmiféle tanhivatali-dogmatikai vagy egyházjogi-törvényi jelleggel. Kötelező jellegük abból adódik, hogy az európai egyházak és ökumenikus szervezetek ezeket önmagukra nézve kötelezőnek fogadják el. Ebből következően saját területükre vonatkozóan –az alapszöveggel egyezően – saját kiegészítéseiket és közös, távlatos elképzeléseiket is hozzá tehetik, amelyek segítségével saját helyzetüket és az abból adódó kötelességeiket konkrétan megfogalmazhatják.
--------------------------------------------------------------------------------
* Az Európai Egyházak Konferenciájához (KEK) tartozik csaknem valamennyi európai ortodox, protestáns, anglikán és ókatolikus egyház, illetve szabadegyházi közösség.
**Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsába (CCEE) tömörülnek az európai római-katolikus püspöki konferenciák.
I.
“HISSZÜK AZ EGY, SZENT, KATOLIKUS (EGYETEMES) ÉS APOSTOLI EGYHÁZAT”
“Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. E g y a test, és e g y a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: e g y az Úr, e g y a hit, e g y a keresztség, e g y az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben” (Efezus 4,3-6)***
Közös hitbeli elhívásunk az egységért
Hiszünk a Szentháromság Istenben, az Atyában, a Fiúban és a Szent Lélekben, úgy, amint arról Jézus Krisztus evangéliuma a Szentírásban tanúságot tesz, s miként az a Nicea-Konstantinápolyi Ökumenikus Hitvallásban (381) kifejeződik. Minthogy ebben a Hitvallásban vallást teszünk “az egy, szent, katolikus (egyetemes) és apostoli egyházról”, ebből következik, hogy feladhatatlan ökumenikus feladatunk azt az egységet láthatóvá tenni, ami mindenkor Isten ajándéka.
A látható egységet még akadályozzák lényeges hitbeli különbségek. Eltérő felfogások érvényesülnek mindenekelőtt az egyházról és ennek egységéről, de a szentségekről és a papi tisztségről is. Ezzel a helyzettel nem lehetünk elégedettek. Jézus Krisztus a kereszten kinyilatkoztatta számunkra szeretetét és a kiengesztelődés titkát; az ő követésében minden tőlünk telhetőt meg kívánunk tenni azért, hogy a még fennálló, egyházainkat elválasztó problémákat és akadályokat legyőzzük.
Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy
4 az efezusi levél apostoli intését követjük és következetesen fáradozunk azon, hogy Krisztusnak az evangéliumban kinyilvánított üdvüzenetét közösen megértjük;
4 Jézus Krisztus egyházának látható egységéért a Szent Lélek ereje által, a hit egységében mindent megteszünk, aminek kifejeződése a kölcsönösen elismert keresztség, az eucharisztikus közösség és a közös bizonyságtétel, valamint a közös szolgálat.
***A szentírási idézeteket a Magyar Bibliatársulat 1996-os kiadásából vettük.
II.
AZ EURÓPAI EGYHÁZAK LÁTHATÓ KÖZÖSSÉGE FELÉ
“Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (János 13,35)
Hirdessük együtt az evangéliumot!
Az európai egyházak legfontosabb feladata, hogy minden ember üdvösségére, szóval és tettel, közösen hirdessék az evangéliumot. A sokfajta céltalanság, a krisztusi értékektől történt elidegenedés láttán, továbbá az élet értelmének egyre gyengülő keresése közben elsőrendű kötelességünk, hogy mi, Krisztust követő nők és férfiak bizonyságot tegyünk hitünkről. Ennek érdekében szilárd elkötelezettségre van szükség, s arra, hogy a helyi gyülekezetekben legyen állandó tapasztalatcsere a katechézisről és a lelkigondozásról. De legalább ennyire fontos az is, hogy Isten egész népe az evangéliumot közösen jelenítse meg a társadalmi nyilvánosság előtt, s azt szociális szolgálatával és a politikai felelősség vállalásával érvényre is juttassa.
Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy
4 más egyházakkal is megbeszéljük az evangélizációra vonatkozó elképzeléseinket, megállapodásokat kötünk velük, s így elejét vesszük a káros rivalizálásnak éppúgy, mint újabb feszültségek kiváltásának;
4 elismerjük minden ember szabadságát ahhoz, hogy lelkiismerete szerint dönthessen vallási és egyházi hovatartozásáról. Senkivel szemben sem alkalmazható morális nyomás vagy anyagi ígéret áttérése érdekében; ugyanígy senkit sem szabad megakadályozni abban, hogy önként hozott elhatározását követve döntsön az áttérés mellett.
3. Közeledjünk egymáshoz!
Az egyházak történetét az evangélium szellemében közösen kell feldolgoznunk. Ezt a történetet sok jó tapasztalat jellemzi, de nem hiányoznak belőle a feszültségek, az ellenségeskedések, sőt a háborús összecsapások sem. Az emberi vétkek, a szeretet hiánya és a hit, valamint az egyházak gyakori felhasználása politikai érdekek szolgálatára nagy kárt okoztak a Krisztust követők bizonyságtétele hitelességének.
Az ökumené első lépése tehát a Krisztust követő nők és férfiak szívének megújulása és készségük a bűnbánat tartására, s a megtérésre. A kiengesztelődés már növekvő mértékben van jelen az ökumenikus mozgalomban.
Fontos, hogy a különböző keresztény/keresztyén hagyományokban rejlő lelki ajándékokat felismerjük, egymástól tanuljunk és ezekkel egymást is gazdagítsuk. Az ökumené további kibontakozása érdekében nagyon fontos követelmény, hogy az ifjúság tapasztalatait és várakozásait is figyelembe vegyük, s részvételüket minden eszközzel előmozdítsuk.
Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy
4 önelégültségünket feladva, előítéleteinket legyőzve, keressük egymással a találkozás lehetőségét, s ahol lehet, közösen lépünk fel;
4 sürgetjük az ökumenikus nyitottságot és együttműködést a keresztyén/keresztény nevelésben, a teológiai képzésben és továbbképzésben, valamint a kutatásban.
4. Cselekedjünk együtt!
Az ökumenét már a közös akciók sokféle formájában gyakoroljuk. Krisztusnak sok női és férfi követője él és szolgál együtt örömmel a lakóhelyi szomszédság-ban, a hivatás területén és családjukban. Kiváltképpen segítenünk kell a vegyes házasokat, hogy az ökumenét a mindennapokban is gyakorolni tudják.
Indítványozzuk, hogy az együttműködés előmozdítására alakuljanak helyi, területi, nemzeti és nemzetközi ökumenikus testületek, melyek két- vagy többoldalú kapcsolatépítésre szánják el magukat. Európai szinten szükséges a további együttműködés az Európai Egyházak Konferenciája és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa között, de ugyanígy szükség van további európai ökumenikus nagygyűlésekre is.
Az egyházak közötti konfliktusok esetén mindent meg kell tennünk a közvetítésért és a békesség helyreállításáért.
Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy
4 az egyházi életnek mindazon területén, ahol adottak a feltételek, s ennek sem hitbeli okok vagy magasabb érdekek nem állják útját, közösen cselekszünk;
4 a kisebbségek jogait védelmezzük, és segítünk abban, hogy a többség és a kisebbség között országainkban még fennálló félreértések és előítéletek megszűnjenek.
5. Imádkozzunk együtt!
Az ökumené életeleme az, hogy közösen hallgatunk Isten Igéjére és nyitottak vagyunk arra, hogy a Szent Lélek bennünk és rajtunk keresztül munkálkodjék. Az így elfogadott kegyelem által ma sokféle törekvés irányul arra, hogy imádságokkal és istentiszteletekkel is elmélyítsük az egyházak lelki közösségét, s könyörögjünk Krisztus egyházának látható egységéért. Különösen is fájdalmas jele az egyházak közötti szakadásnak az eucharisztikus közösség hiánya.
Néhány egyházban fenntartások vannak még ma is a közös ökumenikus imaalkalmakkal szemben. Krisztusi lelkiségünket ennek ellenére továbbra is jól jelzik az ökumenikus istentiszteletek, a közös énekek és imák, ezek között is első renden az Úr Imája.
Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy
4 egymásért és a Krisztus-követők egységéért könyörgünk;
4 más egyházak lelki életének különféle formáit és istentiszteleteiket megismerjük és megtanuljuk becsülni őket;
4 törekszünk az eucharisztikus közösség megvalósítására.
6. Folytassuk a párbeszédet!
Krisztusban megalapozott összetartozásunk alapvetőbb, mint eltérő teológiai és etikai álláspontjaink. A nekünk ajándékozott és minket gazdagító sokféleségtől eltérően azok az ellentétek, amelyek az egyházi tanítás és az etika kérdéseiben, valamint az egyházjogi szabályokban mutatkoztak meg, szakadásokhoz vezettek az egyházak között. Mindezekben gyakran játszottak meghatározó szerepet különleges történelmi körülmények és különböző kulturális sajátosságok.
Az ökumenikus közösség elmélyítése érdekében feltétlenül szükséges folytatni azokat a fáradozásokat, melyek célja a hitbeli konszenzus kialakítása. Hitbeli egység nélkül az egyházak között semmiféle közösség sem jöhet létre. A párbeszédnek nincs alternatívája.
Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy
4 az egyházaink közti párbeszédet a különböző egyházi szinteken lelkiismeretesen és hatékonyan tovább folytatjuk, s gondosan megvizsgáljuk, mi az, amit a párbeszéd eredményeként hivatalosan is kötelezőnek lehet és kell is nyilvánítanunk;
4 ellentétek esetén, kiváltképpen ha ezek hitbeli vagy etikai megosztottsággal fenyegetnek, keressük a tisztázás lehetőségét és ezeket a kérdéseket az evangélium világosságában közösen vitatjuk meg.
III.
KÖZÖS EURÓPAI FELELŐSSÉGÜNK
“Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Máté 5,9)
7. Együtt Európáért!
A századok során vallási és kulturális tekintetben túlnyomóan keresztény/keresz-tyén Európa jött létre. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Krisztus-követők vétkei miatt Európában és annak határain túl sok baj támadt. Megvalljuk, hogy ezekért a vétkekért mi is felelősek vagyunk és kérjük Isten és embertársaink bocsánatát.
Hitünk segít abban, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, s arra sarkall minket, hogy Krisztusba vetett hitünkkel és a felebaráti szeretettel reményt árasszunk sok területen, így a morál és az etika, a nevelés és a kultúra, a politika és a gazdaság területén, nem csak Európában, hanem szerte az egész világon.
Az egyházak előmozdítják az európai kontinens egyesülését. Közös értékek nélkül nem alakítható ki tartós egység. Meggyőződésünk, hogy a keresztyénség/kereszténység lelki öröksége inspiráló erőt jelent Európa meggazdagítására. Krisztust követő hitünk parancsára minden képességünkkel azon munkálkodunk, hogy létrejöjjön az emberséges és szociálisan érzékeny Európa, ahol érvényesülnek az emberi jogok és azok az alapértékek, amit a béke, az igazságosság, a szabadság, a türelem, az esélyegyenlőség, valamint a szolidaritás jelentenek. Fontosnak tartjuk az élet tiszteletét, a házasság és a család értékét, a minden mást megelőző elkötelezettséget a szegények mellett, a megbocsátás készségét és mindenben az irgalmasságot.
Egyházakként és nemzetközi közösségekként szembe kell szállnunk azzal a veszéllyel, hogy Európa egy egységes nyugati és egy megosztott keleti részre szakadjon szét. Az Észak-Dél különbséget is komolyan kell vennünk. Ezzel együtt vigyáznunk kell arra, nehogy az egyoldalú Európa-központúság hibájába essünk. Éppen ezért erősítenünk kell Európa felelősségét az egész emberiségért, különösen is a világ minden részén élő szegényekért.
Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy
4 szociális felelősségünk tartalmát és céljait egyeztetjük egymással, és az egyházak álláspontját és jövőképét az európai közéleti intézmények előtt, amennyire csak lehetséges, közösen képviseljük;
4 mindenfajta beavatkozással szemben megvédjük az alapértékeket;
4 ellenállunk minden olyan kísérletnek, melynek célja a vallás és az egyházak felhasználása etnikai vagy nacionalista célok szolgálatára.
8. A népek és kultúrák megbékéléséért!
Európa gazdagságának tekintjük a regionális, nemzeti, kulturális és vallási hagyományok sokféleségét. A sokféle viszály láttán az az egyházak feladata, hogy közösen segítsék elő a népek és a kultúrák kiengesztelődését. Tudatában vagyunk annak, hogy az egyházak közötti békesség ennek is egyik előfeltétele.
Közös fáradozásainknak az a célja, hogy a politikai és szociális kérdéseket az evangélium szellemében ítéljük meg és segítsük megoldani. Isten minden embert a maga képére teremtett, ezért lépünk fel minden ember személyi méltóságáért és egyenrangúságáért.
Az európai demokratizálódás folyamatát egyházakként is szeretnénk előmozdítani. Elkötelezzük magunkat az olyan békerend mellett, melynek alapelve a konfliktusok erőszakmentes megoldása. Az erőszaknak minden formáját elítéljük, kiváltképpen ha az nők és gyermekek ellen irányul.
A kiengesztelődéshez hozzátartozik, hogy szorgalmazzuk a szociális igazságosság megvalósítását egy-egy népen belül éppúgy, mint a népek között. Mindenek előtt a szegények és gazdagok közti különbséget, illetve a munkanélküliség okozta helyzetet kell felszámolnunk. Közösen kívánunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy bevándorlók és menekültek, vagy menedékjogot kérők, legyenek bár nők vagy férfiak, Európában emberhez méltó bánásmódban részesüljenek.
Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy
4 a nacionalizmusnak minden olyan formájával szembefordulunk, amely más népek és nemzeti kisebbségek elnyomását okozza és határozottan keressük az erőszakmentes megoldásokat;
4 a nők helyzetét és egyenjogúságát az élet minden területén javítjuk és erősítjük, s elősegítjük a nők és férfiak igazságos közösségét az egyházban és a társadalomban is.
9. A teremtett világ megőrzéséért!
A teremtő Isten szeretetébe vetett hittel hálásan ismerjük fel a teremtett világban Isten ajándékát, s így a természet értékét és szépségét. De mélységes aggodalommal látjuk azt is, hogy a Föld nyersanyag tartalékait némelyek gátlástalanul kiaknázzák, tekintet nélkül önértékükre, korlátozott voltukra és arra, hogy ezek a jövendő nemzedékek számára is szükségesek.
Éppen ezért közösen lépünk fel annak érdekében, hogy a tartós életfeltételek biztosítottak legyenek az egész teremtett világ számára. Isten előtti felelősségünk tudatában közös kritériumokat kell találnunk és érvényesítenünk annak megkülönböztetésére, mi az, amit tudományosan és technológiailag megvalósíthatunk, erkölcsileg azonban nem tehetünk meg. Mindenképpen elsőbbsége van minden ember méltóságának azzal szemben, ami technikailag megvalósítható.
Indítványozzuk, hogy az európai egyházak vezessenek be ökumenikus imanapot, melynek témája: könyörgés a teremtett világ megőrzéséért.
Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy
4 tovább fejlesztjük azt az életstílust, mellyel – szemben a gazdaság és a fogyasztás kényszerítő nyomásával – megőrizhetjük a felelős és tartós életminőség értékét;
4 támogatjuk az egyházi keretben működő környezetvédelmi szervezeteket és ökumenikus hálózatokat, melyeknek a teremtett világ megőrzéséhez szükséges felelősség fenntartása a céljuk.
10. Elmélyülő közösséget a zsidósággal!
Egyedien sajátos kapcsolat köt össze minket Izrael népével, akivel Isten szövetséget kötött. Hit által ismertük fel, hogy zsidó testvéreink “az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok” (Róma 11,28-29). Övék “a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek,…az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint…”(Róma 9,4-5).
Fájlaljuk és elítéljük az antiszemitizmus minden megnyilvánulását, ugyanígy a gyűlölet megnyilatkozásait és az üldözéseket is. A keresztények/keresztyének részéről megmutatkozó zsidóellenesség miatt Istenhez esedezünk bocsánatért, s kiengesztelődésre kérjük zsidó testvéreinket.
Halaszthatatlanul szükséges, hogy az igehirdetésben és az oktatásban, egyházaink tanításában és életében tudatosítsuk a krisztusi hit mély kötődését a zsidósághoz, s éppen ennyire fontos a keresztyén/keresztény-zsidó együttműködés támogatása is.
Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy
4 ellenezzük az antiszemitizmus és az antijudaizmus minden formáját, amely az egyházakban vagy a társadalomban megnyilvánul;
4 keressük és folytatjuk a párbeszédet zsidó testvéreinkkel minden szinten.
11. Kapcsolatok ápolása az iszlámmal
Évszázadok óta élnek muzulmánok Európában. Némely európai országban már erős kisebbséget alkotnak. Ennek során sok jó példa adódott a muzulmánok és a keresztények/keresztyének jó kapcsolataira és szomszédságára, de voltak és vannak kemény fenntartások és előítéletek is mindkét oldalon. Nem kevés fájdalmas tapasztalat igazolja ezt a történelmi múltban, de a legutóbbi időkben is.
Minden szinten építeni kell tehát a Krisztus-követők és a muzulmánok kapcsolatait, illetve a keresztény-iszlám párbeszédet. Kifejezetten indítványozzuk azt, hogy folyjanak megbeszélések az egy Istenbe vetett hitről és az emberi jogok értelmezéséről.
Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy
4 a muzulmánokkal a kölcsönös megbecsülés és értékelés szellemében találkozunk;
4 közös ügyekben együttműködünk velük.
12. Viszonyunk más vallásokhoz és világnézetekhez
A vallási és világnézeti meggyőződés és életformák sokfélesége (=pluralitása) Európa kultúrájának fontos vonása. Keleti vallások és új vallási közösségek jelennek meg, s keltik fel sok Krisztus-hívő érdeklődését. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy vannak, akik feladják keresztény/keresztyén hitüket, vagy közömbösek e tekintetben, esetleg egészen más világnézetet követnek.
Komolyan vesszük a nekünk feltett kritikus kérdéseket és közösen törekszünk korrekt vitát folytatni. De mérlegelnünk kell, melyik közösséggel folytatunk párbeszédet és vesszük fel a kapcsolatot, s melyek azok, amelyektől Krisztus-hitünk alapján tartózkodnunk kell.
Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy
4 elismerjük emberek és közösségek vallási- és lelkiismereti szabadságát, és fellépünk azért, hogy ezek gyakorolhassák is egyéni és közösségi, magán- és közéleti vonatkozásban egyaránt vallásukat és meggyőződésüket, a hatályos jogi kereteken belül;
4 készen állunk minden jóakaratú emberrel folytatandó párbeszédre, közös ügyekben figyelünk véleményükre, s megvalljuk előttük Krisztus-hitünket.
X
Jézus Krisztus az egyetlen egyház Uraként a mi legnagyobb reménységünk a kiengesztelődésre és a békességre. Az Ő nevében szeretnénk közös európai utunkat járni. Ezért könyörgünk Istenhez, küldje el hozzánk pártfogó Szent Lelkét.
“A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által” (Róma 15,13)
Az Európai Egyházak Konferenciája és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa elnökeiként javasoljuk minden európai egyháznak és püspöki konferenciának a Charta Oecumenica elfogadását alapszövegként, és ennek alkalmazását arra az adott környezetre, ahol élnek.
Ezzel az ajánlással írjuk alá a Charta Oecumenica-t az Európai Ökumenikus Találkozó keretében, a 2001. esztendő közös húsvétját követő első vasárnapon.
Strasbourg, 2001. április 22.
Jeremiás metropolita
az Európai Egyházak
Konferenciájának elnöke
Miloslav Vlk bíboros
az Európai Püspöki
Konferenciák Tanácsának elnöke
Német eredetiből fordította dr. Békefy Lajos. A szöveget a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa megbízásából dr. Kránitz Mihály,
dr. Reuss András és dr. Görög Tibor lektorálta.
"Bizony mondom néked, nem vagy messze az Isten országától! "
Bár igazad lenne!! De sajnos nem így van.
"Nos, az Írások tanúsága szerint Jézus zsidó (vallású) volt"
Nem tudom, hogy aki egyszer is kezébe vette a Bibliát maradhatott-e kétsége e felöl??
Egyébként a kislány arra volt kiváncsi, hogy katolikus, református stb.. volt-e? A kérdése erre vonatkozott, mert nem értette a lelkem, hogy miért van ennyi keresztyén egyház? /megjegyzem én sem értem, mert felfoghatatlan számomra, miért emberi tanitások uralják Jézus tanításának helyét?/
Bizony mondom néked, nem vagy messze az Isten országától!
Az a kérdésed, mellyel kapcsolatban felvetettem, hogy csak Cserfának szól-e, így hangzott: „(Tanár néni) Jézus milyen vallású vol?”
Nos, az Írások tanúsága szerint Jézus zsidó (vallású) volt. Ennek a ténynek a messzemenő következményeit, sajnos, mind a mai napig nem nagyon szokás érvényesíteni például az írásmagyarázatban, pedig Jézus tanításának nagy részét csak ennek a szempontnak a figyelembevételével lehet megérteni. Ezért írtam, hogy jó kérdés volt! Jellemző, sajnos, hogy visszhangtalan maradt...
