Mit gondolsz, mi miért vagyunk Bújócskáék? Van úgy, hogy eljön a szerelem a házasság és a gyerek után is. Én most annyira boldog vagyok Bújócska Lánnyal, hogy az nem is elmondható.
f.szt nem lesz jó! Bocs
nem egyszer hittem már én is, hogy ennél jobb (mint amit éppen elveszttettem) már nem lehet. aztán hosszú sülyedés után megint felfelé indult a hullámasút és kiderült, hogy még magasabb dombra értünk. aztán ilyenkor reméli az ember, hogy már nem megyünk vissza az aljára, de néha mégis ...
én abban bízom, hogy a nagy mutatványt mindig a végére tartogatják : )
Ne szarj be. Ugyanebben a lelkiállapotomban írtam azokat a novellákat. :-)
A kispapa-szindrómák ma már egyébként is jól gyógyíthatók. Cukros sütemények, jazz. A jövő ígéretes: a leánygyermekek okosak, hamar megtanulnak egyedül WC-zni, babázni, olvasni, internetezni és pumpolni.
De ha elég öreg, akkor azonnal azzal kezdesz foglalkozni hogy hogyan lesz
megint olyan jó, és hamar rájössz, hogy sehogysehogysesohasehogyseugysehogysem!
Hadd kezdjem valamivel, ami latszolag nem tartozik ide. Egyszer a fiam baratja tett egy megjegyzest, amit ugy lehetett ertelmezni hogy "te ven hulye", ahol a hangsuly a venen volt. Ez angolul volt, es nem jott ki olyan serton mint ahogy ez hangzik. Ennek ellenere megalltam es azt mondtam neki:"Tudod, az en vensegemnek (43 voltam akkor) van egy nagy elonye a te fiatalsagoddal szemben (o 16 volt)." A srac tagranyilt szemekkel kerdezte:"Mire gondolsz?". Mire en:"En voltam mar 16 eves. Te meg nem voltal 43, es lehet hogy nem is leszel." Kegyetlen dofes volt, de a szituacioban helytallo. A srac kifejezetten meg volt dobbenve, es talan eleteben eloszor ertette meg, hogy az ido folyamatos, minden hatar (fiatalsag, oregseg, mult boldogsaga, satobbi) mind altalunk felallitott mesterseges hatarok, amig igazabol nem is leteznek.
Tehat, csak a jelent es a multat tudhatjuk "megmerni", a jovot soha. Egyszeruen lehetetlen kijelenteni, hogy "olyan jo sohasem lesz". Lehet hogy nem lesz. Lehet hogy lesz. Lehet hogy sokkal rosszabb lesz. De az is lehet, hogy sokkal jobb lesz.
En speciel sokkal jobban ereztem magam 30-on tul, mint 30 elott. Visszanezve persze (52 leszek). De ha ezt megkerdezte volna valaki, amikor 18 voltam, kirohogtem volna az illetot.
Szinten irod:
vagy példul van egy kéthetes gyereked
Van egy kethetes gyereked? Nonemu vagy esetleg? Akkor az is lehet, hogy.....es sajnos ezt csak angolul tudom.....ugynevezett "postpartum depression (depresszio)"-rol van szo. Ami nagyon gyakori egy gyerekszules utan, es egyszeru gyogyszeres kezeles rendbehozza (szulesz orvos vagyok). Ha ferfi vagy, ne nevess ki, nem tudhatom, akkor persze ez nem ervenyes.
Nem kisvacak vagyok. Bocs, hogy ugatok belé...
Nem volt jobb régen, ...
Mindig adunk-kapunk: valamit valamiért.. Vesztek valamit, hogy nyerjek....Főleg, lehet, hogy célja is van, nem csak oka, gondold ezt misztikusan...segít. És megcáfolni úgyse lehet, csak 2elkedni ebben, azt meg minek akkor már, vegyük 1xűen, há nem van igazam, de.
...ha van egy kis idod, olvasd el ezt a rovid novellat, ami rolam szol meg
arrol aki irta. Illetve az akkori eletunkrol, es arrol, ami elkezdett
hianyozni
Drága Jellem!
Tudom, tudom. Szar ügyek vannak az ember életében, de csinálni kell tovább, mert tudod - közhely, de tény - egyszer élünk. Kiborulni lehet... nagyon is... de aztán fel vitézek, mert ketyeg az időnk!:)) Tsók
Ha gondolod send a Mailt, ott lehet részletezni. Bizalommal és barátsággal: kisvacak
Nagyon jól esett, hogy gyorsan megvigasztaltál. Életemben most volt másodszor szükségem ilyesmire. Amit írtál abban teljesen igazad van, ezt én is tudom, közben is tudom, de mégis. Tudod hogyvan ez...
Jellem Kedves!
A pániknosztalgikus memóriagörcs rossz dolog. De! Ne rémülj és ne gondold, hogy sohasemnemlesztöbbetolyannagyonjó! Örülj a pici, apró dolgoknak és mosolyogva gondolj vissza a "pániknosztalgikus memóriagörcsöt" kiváltó élményekre. Gondolj arra, hogy az volt, attól Te több lettél, tapasztaltál. Fel a fejjel (a falnak) és légy vidám!
Most frankón nem tudom, hogy beégek-e, én tényleg szerettelek volna gyorsan vigasztalni. Ennyire tellett! Picit azért jobb?:)))
ez egy olyan trip, hogy elolvasol valami régi dolgot, ami a fájó múltadról szól, plussz még, fáradt vagy, esetleg másnapos, vagy példul van egy kéthetes gyereked, és akkor (ha elég közel vagy a monitorhoz, akkor kár elektrosztatikus szikráddzást is tapasztalhatsz) szóval akkor hirtelen, rájössz, hogy régen nagyon nagyon jó volt egyszer.
Ha elég fiatal vagy akkor berémülsz. De ha elég öreg, akkor azonnal azzal kezdesz foglalkozni hogy hogyan lesz megint olyan jó, és hamar rájössz, hogy sehogysehogysesohasehogyseugysehogysem! Akkor behalsz.
