Én egy picit másként értem egyes emberek szerepét. Szerintem vannak annyira pozitív kisugárzású emberek, hogy csak a jelenlétükkel átadnak valamicskét az egyensúlyukból.
Amit Te említesz, az egy picit más.
Ha meghalgatom más problémáját, persze igyekszem segíteni, hogy megtalálja a kérdéseire a választ. Persze ez jó érzés,ha tudok segíteni, mert ez felvértez a magam rágódásaival szemben is. Ilyenkor bemesélhetem magamnak, hogy én is pozitív emberke vagyok.:)
No elárulom a magamét.
Nekem nagyon fontosak a belső gondolatok. Legtöbbször persze ez egy külső eseményből indul ki, néha egészen piciből, de ha valami nagyon foglalkoztat, akkor olyan mélyen tekergő ösvényekre is lekanyarodom, ahonnan már nem szívesen szakítom ki magam holmi óracsörgés kedvéért.
De azért arra vigyázok, hogy megbízható legyek. Odaérjek időben, akinek megígérek valamit, azt megtegyem...stb. Legtöbbször a munkából kések, lehet hogy csak azért, mert "ezt a számot még meghallgatom", vagy addig-addig húzom a készülődést, amíg el kéne már indulni. De szerintem az sem mindegy, hogy indul el az ember oda ki, a nagyvilágba.
Hát ez van. Egy jó gondolatért fele királyságomat. Vagy nem is csak a felét...
Na és ti? Hogy álltok a késéssel?
bobb,
tényleg irigyled azokat, akik a külső időnek élnek? Hát nemtom. Én is ismerek ilyeneket, de azoknak a napi ritmusát az étkezési idő meg a TV-műsor szabja meg. Szerintem ez cörnyű.
Cibi,
igen, mások segíthetnek visszarángatni a valóságba. Soxor tapasztaltam, hogy egy bennem marcangolódó probléma egyedüli megoldása az volt, hogy elmentem másokkal találkozni, és meghallgattam: nekik mi a problémájuk. A való életben. Merthogy a többit úgysem igen lehet elmondani.
Szerintem a két dolog egyensúlya tudatosan irányítható többnyire, bár beleszól a környezet. Néha segítenek az egyensúly megtartásában egyes személyek.
Többnyire ellenkezőleg hatnak.
Én sikeresen egyensúlyban vagyok, de gyakran komoly kűzdelem árán.:)))
hát szerintem a belső idő az alap, ha valaki ezzel nincs szinkronban akkor előbb vagy utóbb bajba kerül
én mostanra jutottam oda, hogy majdnem teljesen kész vagyok, de attól tartok lesz ez még a rosszabb - ebben a helyzetben nem látok más lehetőséget mint belül rendet csinálni
nem időnek hívom ezt, hanem inkább ritmusnak, ha sikerül elkapnom valaha, akkor még jó is lehet
a belső idő a sajátom, csak az enyém
a külső idő nektek szól, a külvilágnak, a melómnak, mindennek ami rajtam kívül látszik, aminek rendben kell lennie, hogy tudjak hol lakni, hogy enni tudjak adni a kutyáimnak, hogy úgy nézzek ki kívülről mintha érdekelne a ti időtök, hogy nehogy diliházba csukjatok
kiszállnék már szívesen a vonatból, bajlódjon mostmár más a menetrenddel
Idáig még nem tűnt fel nekem semmi közös bennünk, de ha bármi fontos vagy nehéz előtt állok, vagy utána, akkor egyedül a Child in time alatt tudok kikapcsolni.
Teccik a téma...
én is sokat gondolkodtam ezen és ki is próbáltuk. A játék úgy néz ki, hogy beállítasz egy órát egy percre.
El kell kezdened számolni magadban egytől felfelé. Egy perc múlva megszólal az óra, és meg kell mondanod meddig számoltál.
Szerintem ezzel lehetne összehasonlítani egymás belső óráját... nekem 43 volt, a barátomnak 11. vagyis nekem gyorsabban forog a belső órám.. vagyis lassabb a világ számomra. Elég sok mintából kijönne, hogy mennyi az egy az emberi agy számára (és nem azt, hogy mennyi az egy a nap forgásához mérve : )
Ha gondoljátok írjátok meg nektek mennyi jött ki.... érdekelne
Képtelenség a kettőt egyensúlyba hozni a 2 egymás ellen hat úgy lehet tökéletesíteni az egyiket, hogy a másikat teljesen elnyomod 2 pl.:
Belső tökéletesítése külső elnyomása= alkohol, drog, esetleg hobby (de csak biz. határig ezen túl a belső is teljes elnyomásra kerülne)
Külső mellett TILOS a belső idővel foglalkozni különben = ŐRÜLET ugyanis belső idő teljesen átveszi a külső szerepét, elveszthetjük a kontrolunk
"(lebontva: érzések, sors-kérdések, az élet értelmére irányuló gondolatok)".
Írigylem azokat akik képesek CSAK a külső időben(-nek) élni "(A külső időben pedig az a napi teendő zajlik, amit el KELL végeznünk)"
Képtelen vagyok a 2-öt egyeztetni túl sokat foglalkoztat a BELSŐvel amit időnként elnyomok...
Sziasztok!
Én egyáltalán nem vagyok egyensúlyban az idővel. A belső énemmel (érzelmeimmel, gondolatokkal) sokkal többet foglalkozom, mint a külvilággal. De ettől nem vagyok megbízhatatlan, és az emberek számíthatnak rám, még akkor is, ha pl. a találkozókra később érek oda, vagy kétszer kell elmondani nekem ugyanazt a dolgot.
Persze pudlinak igaza van, a hosszú távú egyensúly a legmegfelelőbb.
Hosszú távon talán igen. De mindig billeg a dolog, hullámzik. Ha a külső körülmények szoritanak, kevesebb idő jut önmagamra, a saját problémáim is háttérbe szorulnak. Ha a külvilág szoritása lazul, a belső gondok azonnal előretörnek. Az is előfordul, hogy a belső válság(aim) szétfesziti(k) a külső korlátokat. Szerintem itt mindenféle kilengés lehetséges, a hosszú távú egyensúly a lényeg, és az hogy soha ne billenj ki teljesen egyik irányba sem.
A közhely-topicból eredendően jutott eszembe egy probléma, amivel valószínűleg mindannyian küzdünk, különböző mértékben.
"Mindennek megvan a maga helye és ideje"
Két példa, a szemléltetés kedvéért:
a managereknek: tudniuk kell, hogy egy adott szó hol/mikor hat úgy, ahogy azt szeretnék
művészeknek: a begyűjtött élmény-anyagok konkrét időben való felhasználása (pl. adott egy koncert, amikorra időzíteni kell ezek hatékonyságát)
Avagy mindannyiunkban van egy BELSŐ IDŐ, amit tudnunk kell beilleszteni a külső, valós időbe.
A belső idő egy hosszabb, rejtettebb valami, ami megköveteli magának azokat a folyamatokat, amikben az élet nagy kérdései megfogalmazódnak (lebontva: érzések, sors-kérdések, az élet értelmére irányuló gondolatok).
A külső időben pedig az a napi teendő zajlik, amit el KELL végeznünk.
Mindkettő egyformán fontos. Bármelyik háttérbe szorul, megbosszulja magát.
Az sem jó, ha csak a napi teendőidre koncentrálsz, rohangálsz ide-oda, közben már fogalmad nincs, hogy mit is akartál; és az is hamis irány, ha valaki csak a belső, kötetlen énjével foglalkozik. Mert akkor megbízhatatlan lesz, nem lesz munkája, nem lesznek emberek, akik számítanak rá...stb.
