A Nagy Piramis egy előzőleg létező, szentnek tekintett halmon épült, amelybe a dinasztikus időszakot megelőzően vájták bele az eredeti föld alatti kamrát és az ahhoz vezető folyósót. A második piamis is egy korábbi építmény helyén áll, amelynek maradványai ma is láthatók az alapjainál, a sziklaágyba faragva. A harmadik piramis (Menkauré piramisa) szintén egy ősibb helyen épülhetett. A második piramis alapja körüli gránit burkolókövek gyűrűje, és a harmadik piramis részben vagy egészben gránit burkolókövekkel való befedése azt jelzi, hogy ezek a piramisok régebbi, helyreállított, felújított építményeket vagy emelvényeket fednek.
Emellett mind a 3 piramis belső szerkezete alátámasztja a több lépcsős építés gondolatát (a Szfinxhez és templomaihoz hasonlóan). Az első és második piramisnál a kamrából induló járat a "kis piramis" szélénél megtörik, majd egy- illetve két irányba felfelé ágazik el. A Nagy Piramisban a felfelé vezető elágazáson haladva (a "kis piramis" oldalán végighaladva) eljutunk a királynő kamrájához, ami pontosan a "kis piramis" középpontjában van! Ez nagyon erős érv a piramis kétlépcsős építése mellett.
A királynő kamrája irányából induló szellőzőaknák falban végződnek; nem érnek el a piramisfalig.
Ha a Nagy Piramis talapzatán lévő kiemelkedés tömör, akkor a "kisebb piramis" emelvényét jelentheti. Az emelvény nem elég nagy a nagy piramis talapzatához, viszont a kis piramisnak tökéletesen megfelel.
Ha nem tömör a talapzat, akkor arra lehet következtetni, hogy a kis piramis előtt is épült valamilyen építmény, annak maradványairól van szó.
Igen, azért is raktam be: a 100. rétegnél már elhasználták a piramis tömegének 84%-át.
A habarcsba keveredett szervesanyagok v.leg másodlagos felhasználás útján kerülhettek bele (jellemzően Hafré, Menkauré piramisainál már szűkült az időrés a minták és uralkodók ideje közt, mert már kevés újrafelhasznál anyag került bele). Egyszerűen a korábbi temető, vályogtéglasírok elbontásával. A cédrus jó példa erre.
Hogy a piramis déli oldalán lelt kőveremből kiemelték azt a szétszedett cédrushajót. A kőverem tetejét fedő nagy mészkőhasábokon is találtak hieroglifákat (mint Dzsedefré kartusait: ő temettette el az apját). A hajó kötélzetének kormeghatározása nagyjából Hufu idejét adta, míg a cédrusfa 700 évvel korábbi dátumot (pedig ugyanaz a hajó).
Ráadásul mondanom se kell a 16 szerves anyagmintából mindig a legkésőbbi él, egyszerűen kiüti az ezer évvel korábbi datálásút! Ez vonatkozik egy korunkban épített házra is: pld. egy ház épült 1970-ben. A beleépített anyagok kora: a tégla akkor volt 2 éves, a cserép bontásból, vagy 50 éves, és a tetőgerendák közt az egyik egy újból felhasznált 1782-ből (ismertem ilyen házat). Szóval a legkésőbbi korú anyag fog az építés idejéhez leginkább közelíteni.
Ez teljesen egybevág az én számításommal: 50méter környékén kb. 2/3 mennyiség kellett. A kormeghatározás nyilván pontatlan, mert csak szerves részekre tud vonatkozni. A szellőzőjáratok mindenképp zárójelbe tesznek minden felújítási ötletet.
A burkolás pedig valóban sokkal precízebb munka, mint a magkövek.
Itt van Craig B. Smith könyvéből: How the Great Pyramid Was Built (2004) egy oldal, ahol mutatja, hogy a piramis adott szintjén kb. mennyi kőanyag lett felhasználva az egészhez. A piramis majd 147 m magas, ami 218 szintet takar (amik magassága eltér, alul ált. magasabbak a szintek).
Lyman beszéli azokat a szervesanyag mintákat, melyeket a Nagy Piramisból vettek, mutatva a szinteket is ahonnan van a minta. Lyman írja: "1986 novemberének végén több piramisból is vettek habarcsmintákat... A gipszhabarcsban szerves anyagok, például faszén vagy fa, valamint növényi rostok, például nád és szalma is megtalálhatóak. A habarcsmintákban megőrződött szerves maradványokon végzett radiokarbonos kormeghatározási elemzések olyan adatokat szolgáltatnak, amelyek segítségével meghatározható a szerkezetek kora... A Nagy Piramis fényképére utalva: Nagy Piramis karbondatálása, az i.e. 3809 és 2853 közt ellentmond Khufu, mint építő i.e. 2577 idejére..."
Tehát a 16 minta a Nagy Piramisból 1220-264 évvel korábbi, mint a Khufu uralkodására vonatkozó hagyományos dátum (i.e. 2589 - 2565).
Lyman csak ezt a kormeghatározási projektet közli (de volt későbbi is, mint írtam, ott 100-200 évvel későbbiek a datálások). Mára azonban az az álláspont, hogy Hufu nem lehet i.e. 2600 után helyezni, viszont az uralkodási ideje bizonyosan több volt, mint 23-24 év.
Lyman könyvéből vannak az oldalán is részletek (bár ez a kép a könyvéből van):
De tetszik a könyvének utolsó mondata is: "A Nagy Piramis az ókori világ hét csodája közül az első és legnagyobb, és mindmáig a világ legnagyobb csodája."
A végén bemutatnak hasonlóan megmunkált köveket. Az alábbi képek is ezt az utat követik, bár én nem igazán találok túl sok hasonlóságot, de mások igen, ezért rákerestem és bemutatom. Többek között: Törökország, Petra...
azonos szerszámnyomokat vélnek felfedezni a spanyolországi San Cristóbal barlangban (El Puerto) pár kép a diario de cadiz-ból,
Herkules barlang Marokkó, és egy munkás egy sókamrában áll az Asse II földalatti atomlerakónál.
Mivel már mindent tudtok ezekről a barlangokról, próbáltam keresni olyasmit, ami eddig nem volt feltálalva. Előbb egy üde kínai fogás, amely bemutatja a kultúrális (nemzeti értékek hetedik tétel) emléket, szabványos megfogalmazással, megalapozott, kíváló tudással, könnyen érthetően, az internetes olvasási szokásoknak megfelelően. A történelemhamisítás gondolata már-már fel sem derenghet, attól függetlenül, hogy a fő látogathatóvá alakított barlang sárkány és egyéb fali díszei jól láthatóan évezredekkel későbbiek.
Xiaonanhai Stone Chamber, közismert nevén Longyou barlangok, földalatti kőkamrák csoportja, amelyek a Qujiang folyó északi partján találhatók Xiaonanhai Townban és Hu Townban, Longyou megyében, Quzhou városában, Zhejiang tartományban . Keleten a Hu Townban található Caolong Village-ig, nyugaton a Xiaonanhai Townban található Wengchuantouig ér el 16 kilométeres hosszban, északon Tashi városával, délen pedig 5 kilométeres Qujiang folyóval találkozik.
A Xiaonanhai kőkamrák teljes száma körülbelül 60. Közülük a Xiaonanhai város Zhouhongfan falujában található
A Xiaonanhai-i kőkamrák nagy száma és sajátos szerkezete felkeltette az emberek rejtélyes sejtéseit, és számtalan kínai és külföldi turistát, szakértőt, tudóst és irodalmárt vonzott a látogatásra és a nyomozásra.
Xiaonanhai Stone Chamber minden barlangját gondosan mérték, tervezték és építették. A barlangok nincsenek egymással kapcsolatban. Még ha csak egy tucat centire van is egymástól /50/ nem nyitották ki, (vágták át) a pozicionálási pontosság pedig elképesztő. Az 1-es és a 2-es barlang tájolása pontosan merőleges. Bár a többi 2-es, 3-as és 5-ös barlang bejárati iránya eltérő, az egyes barlangok tájolása alapvetően azonos, körülbelül 10°-kal délről nyugat felé. Az egyes síkok többsége téglalap vagy megközelítőleg négyzet alakú, és néhány, például a 3. barlang síkja „kés alakú”.
Xiaonanhai városában található Shiyanbei Village 25 barlangja közül mindegyik főként függőleges barlang.A legnagyobb egyedi barlangok a 2. és 4. számú barlangok. A 2-es barlang alja mintegy 35 méter hosszú, 33 méter széles, és közel 1200 négyzetméternyi területet foglal el. A bejárat kicsi, téglalap alakú, körülbelül 20 négyzetméteres. A magasságkülönbség a barlang bejáratának legmagasabb pontja és a barlangfenék legalacsonyabb pontja között több mint 30 méter a 4-es lyukban. A barlang bejáratának nyugati sarkától lépcsők nyúlnak a barlang aljáig, de a legmagasabb lépcsőfokkülönbség több mint 2 méter, így ezek a lépcsők nyilván nem alkalmasak ki-be bejárásra. A kamrát kiásók kis vörös homokkő csíkokkal építettek sétálófolyosót az eredeti lépcsőkre. Minden barlangban két-öt óriási háromszög alakú tartóoszlop van fenntartva, és a barlang alján szabálytalan teraszok és progresszív kőfejtés rétegei láthatók. 1 sz.Xiaonanhai kőkamra egyedi, ívelt élű háromszög alakú tartóoszlopait egyes tudósok "halfarkú oszlopoknak" és "csónak alakú oszlopoknak" is nevezik. Minden barlangban kivétel nélkül több nagy, íves szélű háromszög alakú oszlop található, amelyek egy hatalmas lejtős ívtetőt támasztanak (a nagyobbak kettős lejtős tetővel rendelkeznek), mindegyik azonos alakú. Az oszlopok egy része egyenes vonalban, néhány elöl és hátul két sorban, néhány pedig egyenlő oldalú háromszögben van elrendezve. A legnagyobb oszlop átöleléséhez öt ember kell, a keresztmetszete egy háromszög, amelynek két ívoldala van (a második lyukban a középső oszlop ívoldala 3 méter, az alap 1,53 méter). Az oszlopfej és a lejtőcsúcs metszéspontja trombita alakban bontakozik ki, amely jó teherbírású. A függőleges oszlop oldallábakként szolgál, és körülbelül 7°-kal kifelé dől. Ez a fajta háromszög alakú, két ívoldalú pillér viszonylag ritka, és a Longyou kőkamra jellegzetes szimbóluma.Az előzetes elemzések szerint a barlangban használt „halfarok alakú” oszlopnak tudományos alapja van. Először is, az oszlop szerepének jobb betöltése érdekében az oszlop hosszú oldaliránya alapvetően párhuzamos a kőkamra hosszú oldalával és merőleges a rövid oldalra, az oszlop hosszú tengelyiránya összhangban van a kőkamra hosszú oldalával. a ferdetető hajlásiránya, a széles és négyszögletes vége pedig a lejtős tető magasságában helyezkedik el, így jobban meg tudják támasztani a kőkamra lejtős tetejét, a pillérek, a barlangtető és az alapzat a kőkamra ferde tetejét faragták. ugyanazt a kőzettömeget és egybe integrálva. Ezért a különböző részek jobban összehangolhatók egymással a feszültség- és deformációs folyamat során; az "ívátmenet" ferde támaszték tudományosan elfogadott az oszlop és a tető között, így jobban elkerülhető a helyi feszültségkoncentráció problémája. 2. számú kőkamra egy kis téglalap alakú nyílással. Szabálytalan négyzet, dél-nyugat 10°-os tájolású, 35 méter hosszú és 33 méter széles, közel 1200 négyzetméter területtel. A déli fal mindössze 0,5 méterre van az 1. számú kőkamrától. Négy függőleges oszlop van, a legvastagabbat öt ember kell átölelni, ez a legtisztábban kiásott kőkamra. 3. számú kőkamra körülbelül 1400 négyzetméter alapterületű, déli fekvésű, és három észak-déli irányban elhelyezett tartópillérrel rendelkezik. A nyílás téglalap alakú és szabványos, a nyílás eresszel(?) van ellátva.
4-es számú kőkamra körülbelül 2000 négyzetméteres, déli fekvésű, és egy "kifolyónyi" bejárattal rendelkezik. A három tartóoszlop megközelítőleg egy egyenlő oldalú háromszögben oszlik el. A bejárattól a barlang aljáig vezető lépcsők 50 méter(gondolom cm) hosszúak. A barlang több mint 30 méter mély, a tetején két lejtő metszi egymást átlósan, a csomópont íves és domború. Stone Room No. 5 területe 700 négyzetméter. A déli fekvésű három tartóoszlop észak-déli irányban helyezkedik el. A barlang alatt négyszögletes tározót alakítottak ki, hogy megakadályozzák az esővíz beáramlását a barlangba. 6-7. kőkamrák üledék felhalmozódása Xiaonanhaiban délről északra fokozatosan vékonyodik, és körülbelül 16 méterrel az északi faltól megáll. A teljes réteg vastagsága 0,6-5,5 méter, felső és alsó rétegekre oszlik. Felső réteg: A barlang feltárása utáni modern akkumulációs réteg, a barlang bejáratánál a legvastagabb akkumuláció, amely háztartási és építési hulladékból áll. Vastagság 2 méter - 4 méter. Alsó réteg: natív akkumulációs réteg. Vastagság 2 méter - 3 méter. Ebben a rétegben egyedi koreai vázák és kis mennyiségű kék-fehér porcelán került elő. Emellett a barlang keleti hátsó végén, vagyis a legalacsonyabb ponton körülbelül 300 négyzetméteres területen még mindig van egy körülbelül 0,6 méter vastag iszapréteg. A helyszíni elemzés szerint ezen a területen nem volt egyéb felhalmozódás, és ez volt a barlang utolsó munkafelülete. 7. barlang teljes területe körülbelül 650 négyzetméter. A sík. szabálytalan vonalzó alakú, hosszú keleti és rövid nyugati véggel.A keleti vége 47 méter hosszú, az északi vége 17 méter széles. A nyugati vége 30 méter, a déli vége 18,3 méter. méter széles, az északi vége (a keleti végű fordulópont alapján) pedig 12 méter széles. A maximális fesztáv a középső részben (azaz a keleti és nyugati fordulópont) 27 méter. A szelvény lépcsőzetben ereszkedik le magasabb déli és alsó északi irányban.Példaként a keleti falat vesszük, vízszintes pontja a déli végén 99,52 méter, az északi végén 83,23 méter. Az északi és déli magasságkülönbség 16,29 méter. A teljes barlang egy nyílásból, egy átjáróból, egy tartóoszlopból, egy tetejéből, egy aljából, egy vízelvezetőből és egy víztároló tartályból áll. A barlang bejárata a barlang délkeleti sarkában van ásva, téglalap alakú, keletről nyugatra 8,5 méter hosszú, északról délre 3,2 méter széles. Az átjáró a barlang bejáratának déli falától a nyugati falig tart és a nyugati falhoz közel hajlik észak felé a barlang nyugati végéig, kb. 1,3 méter széles, kis és nagy kövekből épült. A barlang bejáratánál a járat egy része alatt mintegy 3 méter magas alapfal található. A folyosó felületét mára cementlépcsőkre cserélték, amit annak idején a falu lakói végeztek a barlang kialakítása érdekében. Az érintettek szerint az eredeti útburkolat lejtős volt. Összesen három támasztóoszlop van, délről északra 1. és 3. oszlopként számozva. Mindegyik a barlang déli részén található nagyobb fesztávolsággal, és a hossztengely mentén, kelet és nyugat találkozásánál oszlik el. a barlangból. Ezek közül az 1. pillér 6 méterre van a barlang déli falától és 6,8 méterre a 2. pillértől, a 2. pillér 8,8 méterre van a 3. pillértől, a 3. pillér pedig 3,2 méterre van az északi faltól a barlang nyugati részén. és 23 méterre az északi faltól a barlang keleti részén.rizs. Az egyes oszlopok keresztmetszete egy modern vas formájához hasonló, vagyis a déli vége széles és lapos, az északi pedig íves és keskeny. Tetején a teljes csúcs fokozatosan, szabálytalanul lejt délről észak felé, a nyugati oldalt példálózva a déli vége 6,24 méter magas, a közeli déli vége 5,67 méter magas, a középső 7 méter magas, az északi vége 6,76 méter magas, az északi vége pedig 3,14 méter magas. Azon a tengelyen, ahol a tartóoszlopok vannak elosztva, nyilvánvaló magasságkülönbség van a keleti és a nyugati rész csúcsai között, a maximális esés 0,6 méter. A tető lejtése miatt a tetejét borító termőtalaj és alapkőzet is megvastagodott, a barlang bejáratának vastagsága mintegy 2,5 méter. Az egész barlang alsó felülete lépcsőzetes süllyedés jellemzi, a lépcsők hossza változó, de szélessége általában 1,2 méter körül van, magassága alapvetően 0,5-0,6 méter. A részfelületen maradt némi befejezetlen munkafelület. Az elterelő csatorna a barlang bejáratának északi és nyugati falán helyezkedik el, fokozatosan nyugatról északra lejtve, és a víztároló tartályba folyik. A víztároló tartály a barlang bejáratától északra található, hosszú sáv alakú, keletről nyugatra 3,3 méter hosszú és 0,6 méter széles északról délre. Ezen kívül szép ferde és párhuzamos vésési nyomok vannak a barlang falain. Az előbbi jobb felső felől bal alsó felé dől, egyenletesen elhelyezve, elöl és hátul 1-2 cm távolsággal, középen enyhe íves vésésnyomokkal, minden réteg kb. 50 cm. magas, ez utóbbi két-három ferde vésési jel között helyezkedik el, vízszintes vonalakból áll, amelyeket felfelé és lefelé 2-3 cm választ el egymástól 6. és 7. számú barlangnak, amelyek területe valamivel nagyobb, de szerkezete alapvetően megegyezik, alapvetően azonos funkciót kell betöltenie. Az akkumulációs rétegből az ásatás során előkerült koreai palack formája a Zhejiangban található Song sírokban gyakori, míg a kék-fehér porcelántál a Ming-dinasztiához tartozik. A Song-dinasztia korából előkerült koreai vázák és a Ming-dinasztiából származó kék-fehér porcelánok nemcsak azt jelzik, hogy ez a két barlang legkésőbb a Song-dinasztia idején nyílt meg, hanem arra is utal, hogy a barlangok feltárása és felhagyása hosszú ideig tartott Xiaonanhai Stone Chamber felfedezése teljesen véletlen volt. Shiyanbei faluban sok téglalap alakú kőmedence található, vízfelülete körülbelül 20 négyzetméter, különböző mélységű, és néhány kifürkészhetetlen. A tó vize az egyetlen élő víz forrása a falusiak számára, de akárhogyan is használják a tóvizet, mindig tiszta és nem lesz sekély, még nagy szárazság esetén sem. Feneketlen tónak nevezik. a falusiak által. Ez felkeltette néhány falubeli kíváncsiságát. Wu A'nai és a falu további négy embere hallotta, hogy a környező természetes barlangokban, például a Jinhua Shuanglong-barlangban és a Jiande Lingqi-barlangban virágzik a turisztikai üzlet. Olyan pletykák is terjedtek, hogy a "Kulturális" Forradalom", Zhulin Chan templomépítő kincse A Tang-dinasztia jáde Guanyint egy feneketlen medencébe dobták. A turizmus és a kincsvadászat fejlesztése érdekében 1992 júniusában 17 napot és éjszakát töltöttek az egyik medencében (a 2. számú kőkamrában) a víz leeresztésével.:)
Egyes számú rejtély:
Egymáshoz kapcsolódó, de egymással nem összefüggő földalatti épületek csoportja nem tud rövid időn belül néhány emberrel elkészülni. Egységes tervezésre, egységes szervezésre és irányításra van szükség. Hagyományosan egy ilyen hatalmas projekt több tízezer munkaerőt igényel, és egységes irányítást és koordinációt igényel a szervező részéről. Különböző jelekből tudjuk, hogy ezeket a kőkamrákat egy időben ásták ki, és mielőtt elkészültek volna, leállították. A szervezők, akik ennyi munkaerőt és anyagi erőforrást tudtak összegyűjteni az egyidejű építkezéshez, miért nem fejezték be a művet.
Rejtély 2.: Általánosságban elmondható, hogy a lépcsőket a kőkamra feltárásakor a kövek szállítására kell felállítani, olyan alakúra és magasságúra kell építeni, hogy az emberek által járható legyen. Valójában azonban szaggatottak és a lépcsők néhol 2-3 méter magasságúak, ami lehetetlenné teszi a hétköznapi emberek járását. A lépcsők a barlang aljáról a sziklatorkolathoz vezetnek, és megszakadnak, mielőtt elérnék a barlang tetején lévő nyílást.A hétköznapi ember nem tud más eszköz használata nélkül kijutni a kőből. Ez azt mutatja, hogy a belső lépcsők nem belső ásatási műveletekhez vannak beállítva, és céljuk rejtély. 3.,. Az egyik (látogatható) barlang kőfalán madarakkal, lovakkal és halakkal vésett dombormű látható, amelyet egyes szakértők "ég képének" neveznek. Hogy ez pontosan mit jelent, nem ismert. Az öt nyitott barlang közepe közelében egy kb 20 négyzetméter alapterületű téglalap alakú medence található, melynek két oldala nyitott a másik két oldala falazott. Célja rejtély. 4., A barlangokat felfedezésük előtt "Feneketlen medence" néven ismerték. Korábban szabad tóként használták nagy halakkal, és a helyi falusiak gyakran horgásztak itt. Amikor azonban a falu lakói leeresztették a vizet, nem találtak egyet sem. Hova tűntek a halak rejtély. Még tegyük hozzá, hogy nincs koromnak nyoma, a korlátozott fényviszonyok miatt nem tudom, hogy lehet ilyesmit csinálni, ha csak nem fejlámpával, függeszkedve.
Xiaonanhai Stone Chamber kiváló mérnöki felmérésekkel, mérnöki feltárással, tervezéssel, tervezéssel és kivitelezéssel rendelkezik. Ez egy rendkívül nagy földalatti épületegyüttes, amelyet teljes egészében kézi ásatással építettek fel az ókori Kínában. Azt írják, hogy a földalatti mérnöki munka olyan jelentőséggel bír, "hogy hatással van az Űrfejlesztésre kínában, sőt a világban".
A hasznosítás nagy jelentőséggel bír. A lejtő felső kőzetfelületének alátámasztására szolgáló oszlopok alkalmazása a környező kőzet stabilitásának biztosítása érdekében a modern földalatti mérnöki építési mechanika alapkoncepcióját testesíti meg. Az oszlop keresztmetszete háromszög alakú, hossztengelye párhuzamos a barlang hossztengelyével, ami nagyon összhangban van az oszlopszerkezet feszültségi jellemzőivel. Az oszlop tetején található "ferde konzol" egy nagyon tudományos szerkezeti forma, hasonlóan a modern építészethez.A gerendák nélküli padlópillérek nemcsak a környező sziklák stabilizálását szolgálják a barlangtetőn, hanem szépséget is adnak. Egyes oszlopok szándékosan ferde, dőlésük összhangban van a lejtő tetejével, ami előnyös a környező szikla egészének stabilitása és az oszlopok biztonságának növelése szempontjából. Sőt a kőkamra teteje nagyon vékony,a teteje homokkőből és sárkőből van.Nem jó az anyaga,kicsi az oszlopszakasz is, így különleges,hogy elkészült a projekt és a mai napig meg is őrződött.
(Google fordítás! Ezért egy-két oda nem illő szó előfordulhat, bár igyekeztem ilyeneket javítani)
Csodálatra méltó, ahogy az ókori kultúrákban modern technológia nélkül, hihetetlen egyszerű eszközökkel képesek voltak teljesen egyenes vágásokra.
"Az ókori egyiptomiak monumentális építészetükről (piramisok) és kifinomult kézművességükről híresek, különösen szeretnek kemény kövekkel, például gránittal dolgozni. Azonban van egy rejtélyes kőzet, aminek az elkészítésére nincs nagyon magyarázat, és ez a Kairói Múzeumban található befejezetlen szarkofág. Ez a műtárgy létfontosságú támpontokat ad arra, hogyan vágták és formázták az ősi kézművesek koruk egyik legkeményebb anyagát.
A gránitot, a magmás kőzetet az egyiptomiak nagyon kedvelték tartóssága és esztétikai vonzereje miatt. Keménysége azonban jelentős kihívásokat jelentett a bányászat, a darabolás és az alakítás szempontjából. Ez különösen figyelemre méltó volt az ókori kézművesek számára elérhető viszonylag egyszerű eszközök miatt.
BÁNYÁSZATI ÉS VÁGÁSI TECHNIKÁK
1. Dolerit ütők: Agránitbányászat során használt elsődleges eszközök a dolerit ütők voltak. Ezek a kemény, gömb alakú kövek ideálisak voltak a gránit ütögetéséhez, és egy sor bemélyedést hoztak létre. Az egyiptomiak ezen irányvonalak többszöri ütésével nagy kőtömböket tudtak hatékonyan megtörni és kivonni.
2. Rézfűrészek és fúrók: A rezet, bár lágyabb, mint a gránit, fűrészekben és fúrókban használták. Az egyiptomiak valószínűleg a homokdörzsölés néven ismert technikát alkalmazták. A réznél keményebb kvarcot tartalmazó homok hozzáadásával növelhetik szerszámaik vágási kapacitását. A fűrészelés a csiszolóhomokkal kombinálva fokozatosan átkoptatta a követ. 3. Víz és faékek: Egy másik ötletes módszer a vízzel átitatott faékek használata. Ezek az ékek, ha a gránit repedéseibe vagy lyukaiba ütik, és vízzel áztatják, kitágulnak. Ez a tágulás jelentős erőt fejtett ki, elősegítve a gránit előre meghatározott vonalak mentén történő hasadását.
BETEKINTÉS A BEFEJEZETLEN SZARKOFÁGBÓL
A Kairói Múzeum befejezetlen szarkofágja meggyőző bizonyíték. Hiányos állapota pillanatképet ad az ókori egyiptomi kőmegmunkálási folyamatairól.
1. Szerszámnyomok: A szarkofágon látható szerszámnyomok a rézfűrészek és fúrók ismert használatához igazodnak. Ezek a jelek fokozatos, módszeres vágási folyamatot jeleznek, amelyet csiszolóhomok használatával egészítenek ki.
2. A kiürítés technikája: A szarkofág kiürítésének technikája egy sor egymáshoz közeli lyuk fúrását jelentette a kívánt vágási vonal mentén. Ezeket a lyukakat ezután fűrészeléssel összekötik, végül eltávolítják a belső kőtömböt.
3. Precizitás és ügyesség: Szerszámaik kezdetleges jellege ellenére a szarkofágban megnyilvánuló precizitás és készség figyelemre méltó. Az egyenes vonalak és a sima felületek magas szintű kidolgozottságot és az anyag megértését demonstrálják.
KÖVETKEZTETÉS A Kairói Múzeum befejezetlen szarkofágja több, mint puszta műtárgy; az ókori egyiptomi kézművesek találékonyságáról és ügyességéről tanúskodik. Mérnöki képességeikről tanúskodik, hogy képesek viszonylag egyszerű szerszámokkal dolgozni egy olyan kihívást jelentő anyaggal, mint a gránit, miközben manapság a legmodernebb gépekkel sem egyszerű megművelni a gránitot. Ez a darab nemcsak az ókori kőmegmunkálási technikákba nyújt betekintést, hanem továbbra is inspirálja és felkelti az érdeklődést a történészek, régészek és az ókori egyiptomi kultúra rajongói számára."
A Királynői Kamra szellőzőjárata 65 m hosszú, de egyik vége sincs átvágva. Mikor 1872-ben Dixon átvágta a Királynői Kamrában azt a pár cm-ert, jutott be a kis 20 cm átmérőjű járatba, s ott találva azt az ominózus cédrusfa darabot, aminek nemrég elvégezték a kormeghatározását. S ez sem jogosít arra, hogy több ezer évvel korábbra tegyük a piramist, vagy annak egy részét:
Ha csak megszokásból építették volna tovább, úgy minek hoztak létre egy teljesen hasonló, szintén 20 cm átmérőjű járatot, ami a Királyi Kamrából vezet ki? Ráadásul Királynő Kamra légjárata be se fut a kamrába! Van még egy érdekes vele, mikor útjába kerül a Nagy Galéria, itt egy hurkot tesz meg és kikerüli! Mindezt azért, hogy a külső fal előtt pár méterrel megfenekeljen!?!
Hogy visszabontották volna a piramist a Nagy Galéria és a légjáratok miatt Hufu mesterei? Ez erőltetett, értelme sincs. Ezek a folyosók (kamrák is) a piramissal együtt szintenként épültek. A piramisnak több mint 200 szintje van és mindegyik szint az elsőtől a legfelsőig más és más magasságú. Amit felvázolsz, "kisebb piramis", azt gyakorlatilag játszva megépíthették Hufu korában is, ha az apja már két piramist is építtetett. Egyiptom történetében volt, hogy az elődje piramisát az utód fejezte be, de azt is igen gyatrán. Menkauré gránitborítását le se simították.
A Királynői Kamra falai turai mészkőből vannak, mint a Nagy Galéria vagy a többi folyosó fala is.
Ezen a rajzon feketével van a gránit burkolat: a Királyi Kamra, a teherelosztó kamrák (de annak a teteje, a ferde tető szintén turai mészkő) és a 3 gránitdugó a felvezető járat elején.
Sajnos csak pár turai burkolókő maradt meg a piramis lábazatánál, de azok Petrie mérései szerint szinte az optikusi pontosságot értek el csak éppen 10-15 tonnás kődarabok esetében. Láthatod, hogy a belső magkövek, sima helyi mészkőből, egy gyatra minőségű kőből vannak, gyakorlatilag egy szinte formátlan halmazt mutat. A Nagy Piramist kivételessé, az építés kivételes pontosságát ez a burkolat adta.
Ezt már csak azért mondom, mert lehet ilyet olvasni, szenzációt keltő cikkekben, hogy Kheopsz "csak" renováltatta a piramist, a burkolóköveket helyeztette rá. De valójában ez volt a legfontosabb elem talán (a Nagy Piramis melletti Királyné piramisokat is ilyennel burkolták, ott is megmaradt pár ilyen kő az alsó sorban). Nagyon úgy néz ki, hogy csak úgy van értelme az egésznek, ha az alaptól a csúcsig egyszerre épült az egész. Minden többi megoldás csak erőltetett, nyakatekert magyarázatokat igényel, és nem is állja ki a tudományos próbát.
Abban a kis ősibb piramisban ugyan milyen szerepe lett volna a Királyné kamrának? Hiszen a falában lévő mélyedés miatt nekem szerdab-kamrának tűnik, ami egyiptomi szokás. Külön elemzést igényelne a felvezető folyosó elejét lezáró 3 gránithasáb elhelyezése, aminek korábbi tárolása csak a Nagy Galériában volt lehetséges. Az egésznek persze csak úgy van értelme, ha valamit elhelyeznek a Királyi Kamrában és onnan (akik elhelyezték) ki is akarnak jönni.
A legrejtélyes dolgok egyike volt, hogy nem sokkal a temetés után valakik a levezető járat aljából egy függőleges járatot vájtak felfelé, elérve a Nagy Galéria alsó szélét. Az itt lévő nagy kőtömböt elmozdították, bejutva a galériába, itt felmentek a felső falig, annak tetején egy alagutat vájtak és bejutottak a Király Kamra fölé, csak azért hogy betapasszák annak mennyezetének repedését.
Nem hiszek az ilyesmiben régóta. (nem mellesleg már akkor sem hittem bármi misztikus hatásban, csak úgy poénból, meg menőzésből hordtam a kopt keresztet a nyakamban, a piramiskövet meg a brifkóban...) De egy biztos, hogy rosszat tettem, még ha egy jelentéktelen, apró, (kb fél centis) darabkát, is de elloptam a Nagy Piramisból. (talán nem is a saját ősi köve volt, hanem valami utólagos falazás habarcsa darabja... nem tudom...) Ami morálisan is bűn, de súlyos bűncselekmény Egyiptomban, ha kiderült volna, lecsuktak volna kb 10 évre! Hát megbűnhődtem érte sorstól... Jogos érv, ha minden turista lepattintana, akár egy-egy milliméteres darabot is a nagy piramis köveiből, pár év alatt elhordanák, hiszen évente milliók látogatják meg...
Már sajnálom, hogy annak idején csak úgy idehánytam ezt a megjegyzést, mert több adattal szerettem volna. Szóval ha mondjuk létezik egy csonkagúla piramis a királynői kamra teteje fölöttig, amit nem úgy gondolok, hogy rögtön ott, hanem mondjuk ezen a képen úgy 50m-nél odarajzoltam egy piros vonalat:
Mondjuk volna némi hasonlóság egy zikkurat első szintjével. Ha ez a helyzet és innen kell építeni, akkor számításaim szerint az alsó rész térfogata 1850e m3, a fölsőé ehhez képest csak 720e m3. A fele sem. A Nagy Galériát és a "szellőző"ket utólag is belevághatták. Bár ez utóbbiak valóban sok érdekes kérdést vetnek fel. Igazán egyik elméletbe sem stimmel, talán csak a mainstreambe, hogy a fáraó lelkét akarták a csillagok felé vezetni. De ez is furi, mert ha a vége nincs kinyitva, akkor... Szóval ezek a járatok valóban nem illenek bele az elméletbe, de a továbbépítés olyan szempontból igen, hogy jóval kevesebb kőmennyiséggel kell számolni. És megvan a megoldás a felfestett jelekre is.
"Szerinted Khufu kőművesei mi a fenének építették volna tovább ezt a járatot vagy 60 méter hosszan, amikor azt se tudták mire építette egy képzeletbeli "vízözön előtti civilizáció" (vagy akárki, de sokkal Hufu előtt) azt a 25-30 méter magas teraszt?"
Cargo építészet. Látták, hogy ott van, hát folytatták. De persze ez elég gyatra érv.
A királyi kamra és a királynői kamra megmunkálása is eléggé különbözik. A királyi kamra gránitból van, a királynőire nem találtam forrást. Mészkő?
Bakker akkora anyagot tettetek ide az elmúlt pár hétben, hogy rengeteg idő lesz átnézni. De nagyon klasszak, köszi mindenkinek!
Hasonló élményei voltak Paul Bruntonnak is az 1930-as években, amit leírt az Egyiptom titkai c. könyvében (1942). Ő is látott fényeket a kamrában, és nagy tömeg egyiptomit. Peter Kolosimo az egyik könyvében „extraszenzoriális vetítők”-ről beszél bizonyos ősi építmények kapcsán (Kheopsz, Stonehenge, Avebury, stb.), amit bizonyos médiumok érzékelhetnek. Aleister Crowley és felesége is látta ezt a fényt 1903-ban a Királyi Kamrában vagy a Flannagan házaspár 1974 őszén, akiknek esetét Alan Landsberg amerikai kutató írta le. A legtöbbet azonban Caviglia kapitány tudta volna elmondani, aki 1818-ban több hónapig a Királyi Kamra fölött lakott. De a feljegyzései elvesztek, de még azok a levelek is, amelyekben barátainak írt azokról a rémületes kísérleteiről, amiket a Nagy Piramisban végzett. Ezekről onnan tudunk, hogy a levelezéseikben emlegetik, utalnak rájuk.
John Michell megpróbált valamiféle magyarázatot adni ezekre a fényekre a magyarul is megjelent könyvében.
Hogy a Nagy Piramis körül ill. maga a piramis is képes produkálni bizarr jelenségeket azonban nem csak médiumok útján van tudomásunk (amilyet pld. William Groff a kairói francia intézet tagja látott 1897-ben a piramison).
Végezetül itt két rövid cikk egy esetről, ami 1859-ben történt a Nagy Piramis tetején. A történet
Ernst Werner von Siemens feltalálóval esett meg (az első Magyar Hírlap 1928-as, a másik a Magyarság 1942-es évfolyamából van):
A Szfinx templomot az 1925-ös kiásását követően számos alkalommal meggyalázták, megfosztották minden burkolatától: eltűntek a falak, oszlopok. A hatalmas mészkőtömböket kívülről asszuáni gránittal borították. Az előcsarnokban 24 roppant oszlop állt a tudomány emlékműveként, hogy a nap óráit jelképezzék. A templom szívében két szentély helyezkedett el keleti és nyugati irányban, valamint egy alabástrom csempékből álló fényes udvar 10 szoborral.
A Szfinx-templom Naptemplom is: két átellenes pontja (nyugati és keleti szentély pontja) egy tengelyt köt össze és ezen a tengelyen a napfény nyílegyenesen a Szfinx vállára, illetve a Hafré piramis déli oldalélére vetül csak az év két időpontjában: a tavaszi és az őszi napéjegyenlőségkor, amikor a nappalok és az éjszakák egyensúlyban vannak/voltak.
Voltam én is a király kamrájában és megpróbáltam a kőkádba belépni (mert már akkor is huszonéve úgy éreztem, persze még akkor meglévő mafla ezó hitemmel, hogy ez valami varázs izé...)... amikor egyedül maradtam, nekiveselkedtem, de aztán folyton jöttek emberek... turisták nyilván, mint ahogy én is... és tök ciki volt azaz lett volna, ha bemászom... (Rózner is éjjel feküdt bele zárás után és fizetett érte, úgy tudom...) szóval feladtam egy idő után (még mielőtt letartóztattak volna, mivel be van kamerázva ugyebár... már amúgy is volt afférom a hatóságokkal több is, tuti figyeltek, mert elcsatangoltam Kairóban többször is, aztán visszakísért a zsaru mindig a rossz környékekről, ahol nem ajánlott turistának kódorogni... a piramisra meg fel akartam mászni, aztán katonák jöttek, hogy nem kéne, mert esetleg mondjuk netán pl lelőnek...)... azonban én is éreztem ott bent fura dolgokat (pedig nem hiszek már az ezó hókuszpókuszokban... már... de akkor még igen...) talán csak bemagyarázza az ember magának, de a levegő mintha sűrűbb lett volna, mintha vízben lennék... bizseregtem a teremben eléggé... talán egy energiamező okozta, vagy csak pszichés zizzenés... hallucináció... nem tudom.... a piramisból - bár szégyellem és tudom hogy tilos, de nem bírtam ki és elloptam egy nagyon kicsi lepattant kőcsücsköt és vettem egy kopt kereszt nyakláncot is az árusoktól, ez így volt az "amulettem" és amíg ezeket magamnál hordtam, elég jól alakult az életem... bejöttek a dolgok, jól éltem... tele voltam lével... jó kocsik, jó nők, jó bizniszek.. irigyelt "nagymenő" voltam... Aztán egyszer mindkettőt elvesztettem (máig nem értem hogy), már nem találtam sehol... leesett leszakadt, nem tudom... és onnan kezdve elhagyott a szerencse... de olyan szinten, hogy többször épphogy nem haltam meg (megszámoltam, kb 10-szer néztem szembe a kaszással kb 10 év alatt), semmi sem sikerült, beteg lettem... balesetek értek sorra... aztán egy nagyon nagy, 5 évvel később, de annyira nagy, hogy azóta sem hevertem ki (kb péppé törtem magam 20 métert zuhantam... fél év volt, mire talpra álltam orvosi csodaként... egy rakás maradandó nyomorral...), pedig ez 15 éve volt legalább, és azóta poszttraumás állapotban vagyok, idegroncs kripli... lényegében élőhalott... talán semmi összegfüggés, vagy talán van valami mégis..? Talán a fáraó átka? Fogalmam sincs... de elég szar... jó ideje nem akarok élni... semmi értelme az életemnek... ha ott jártok, ne törjetek le darabot a piramis kövéből inkább szerintem... (vagy ha igen, és bevállaljátok, akkor nagyon vigyázzatok rá.. soha ne veszítsétek el..!) és ez nem vicc...
Egyébként a piramisban szerzett tapasztalatai azonosok vagy hasonlítanak másokéval.
Többek között, aki aligha volt itt említve az Molnár Edit médium "A piramis üzenete" c. könyve.
Tudom, hogy nem egy tudományos mű, de beleillik az eddig felhozott tapasztalatok közé.
Edit leírja a könyvében, hogy barátaival járt a piramosban, mindannyian extraszenz képességgel bírtak. Az ominózus kamrában a szarkofágba állva úgy vélték,
hogy többen is vannak körülöttük, akik elhalt egyiptomiak. Ekkor megjelent nekik Ptah, aki a tudatalattijukba elhelyezett egy információ csomagot, ami később vált aktívvá.
Ha ez nem lenne elég, akkor Edit azt tapasztalta, hogy kiszáll a testéből és a piramis csúcsán keresztül az űrben találta magát és minden fénylett. Hamarosan a kamra is fényben úszott. Ez a fényjelenség megtalálható Géza és mások tapasztalatainál is.
Az a gránitlapokkal fedett csatorna nem egy "gépezet" volt (Ricke könyvben is van két fotó erről). Ez egy talajba vágott 10 m hosszú csatorna, amit gránitlapokkal fedtek. Belefut az északi sziklafalba. Van lejtése is, ami elvezető csatornára utal. Esővíznek vagy áldozati italnak szánták, nem tudni már. Volt egy párja is a templom déli felében is. Az valóban érdekes, ha ez egy elvezető csatorna, minek vájták ki egy méter szélességben a mészkövet, hogy maga a csatorna ehhez képes sokkal kisebb vájat legyen. Nekem kissé a tiahuanacói Akapana vízcsatornái jönnek be, pedig van köztük vagy 3000 év. Ott is (feleslegesen!?) nagy kőlapokkal alakítottak ki sokkal kisebb vízcsatornákat, bár sokkal bonyolultabb rendszerben, mint a Szfinxtemplomban. A Nagy Piramis "szellőzőjáratairól" már nem is beszélve.
Ezen az oldalon van Hafré két Szfinx előtti templomának feltárásáról szóló anyag, két német régész részéről (s nem egy turista szemszögéből). A német szakszerűség mintapéldái (és mindegyik letölthető)
A felvezető út kezdetén lévő Völgytemplom, amit Gránittemplomnak is neveznek. Hölscher feltárásainak leírásai, rekonstrukciói, szerkezeti rajzai.
Uvo Hölscher: Das Grabdenkmal des Königs Chephren (1912)
Ricke munkája az előbbi mellett álló Szfinx-templomról, szintén nagyon jó, főleg a szerkezeti rajzok:
Herbert Ricke: Der Harmachistempel des Chefren in Giseh (1970)
A Gízai templomok, Hufu/Hafré/Menkauré ún Alsó-templomai (Völgytemplomok) és Felső-templomai (Sírtemplomok) gyakorlatilag ugyanazzal a technikával épültek/épülhettek: a mészkőtömbök és a gránittömbök gyakorlatilag egyszerre kerültek beépítésre. Van olyan fal is amit félbehagytak, ott ez a módszer jól látszik. Menkauré sírtemplomát vályogtéglával fejezték be a király idő előtti halála miatt (pedig az elején ott is beépítettek 220 tonnás mészkőtömböt is).
Egyébként a Szfinx-templom besorolása, mint "Szfinx-temlom" eléggé kérdéses, hiszen tudtommal a 4. dinasztia idején semmilyen templom nem épült, még Rének sem. A gízaiak sem "templomok" a hagyományos értelemben, hanem sírépítmények, csak az értehetőség kedvéért mondjuk templomnak (amit mindenki egy istennel vagy istenekkel szokott asszociálni).
