Én nem tudom, hogy mi van annak a sztrovacseknek a markában, de az én markomban Egy Pofa Sör van.... meg volt is, meg lesz is... mindig... Egészségtekre!
Kedves alommarsh!
Ha csurkát bármilyen vélemény is riasztaná, már régen eltűnt volna a közéletből. Ha valami aggasztó lehetne, akkor ennek legfeljebb az ellenkezője. Vagyis hogy provokatív magatartással "ideszokásra" kényszerítjük. Én azonban ettől sem félek.
Aki korábban ügynök volt, majd munka nélkül milliókhoz jutott, Soros alapítványi pénzekért folyamodott, ma pedig gátlás nélkül üldözné a volt ügynököket, munka nélkül pénzhez jutókat, Soros ösztöndíjasokat, azzal kapcsolatban nincs okod ilyen típusú félelemre: nem fog szégyenkezve elballagni.
Örömöd ezért is alaptalan. Semmilyen kérdésre elfogadható választ nem adott, nézd meg a topicjában.
"Érdemben szóba állni" vele? Nekem ehhez nincs gusztusom, de megakadályozni nem csak hogy nem tudom, nem is akarom. Parancsoljatok.
Én örülök, hogy Csurka úr a vendégünk, és kielégítő magyarázattal szolgálhat egyéni észrevételeihez. Szeretném kérni tőled, hogy címkézéssel ne riaszd el. Ha nem lenne köze a nickjéhez, valószínűleg már közölte volna, mint annak idején a Budapest Observer.
Én valóban kíváncsi vagyok arra amit kérdeztem. És mivel harmadszorra sem kaptam választ, miközben másokra reagált, kifejteném, hogy miért.
Először is szerettem volna, hogy ha ő pontosít, hogy nem közéleti szereplőkről beszél. Ha idáig eljutottunk volna, akkor megkérdeztem volna, károsnak vagy tényszerűnek tartja-e pártjára vagy a politikai közéletre az esetleges olyan kijelentéseket, hogy mondjuk:
"Nem minden fasiszta MIÉP-es, de szinte minden árpádsávos, cigány- és rendőrverő, antiszemita bőrfejű a MIÉP-pel szimpatizál."
Vagy esetleg azt, hogy "Nem minden parlamenti képviselő, aki támogatja a kormányt, hangoztat szélsőjobboldali nézeteket, de..."
Ha ezeket pontosítaná és tisztázná Csurka úr, akkor akár érdemben is szóba lehetne állni vele.
Már bocsáss meg, Dr. Életkopf, én nem rekesztettem ki senkit, még a jogát sem vitattam. Pusztán azt mondtam, hogy egyáltalán nem találom viccesnek, amikor a lé beúszik a szoba ajtaja alatt. A "gondolatait" már eléggé ismerjük, aligha fog meglepetést okozni bárkinek. Én például a ma reggel kapott Magyar Fórumban is "élvezhettem" azt a beteges képzetvilágot, amit terjeszt.
A neten egyébként szerintem nem ő van a név mögött, az itteni irományai még a saját nívóját is messze alulmúlják. Valamiért az a gyanúm, hogy egy akármikori volt íróember kényesebb a nyelvezetre, fogalmazásra, amit használ. Azt sem tudom, hogy az ő nevét használó alaknak van-e köze egyáltalán a MIÉP-hez. Ha igen, akkor valamelyik szerencsétlen tollnok helyettesíti őt, akinek nyelvi problémái is akadnak számosan.
Szóval csurkának joga van bárhol jelen lenni - mint ahogy nekem jogom van őt aljának tekinteni.
Ne légy kirekesztő! Őt is megilleti bármely jog, ami itt bárkit megillet.
Legalább szélesebben tájékozódunk gondolatai felől, amit én nagyon fontosnak tartok. Mellesleg: a Csurka-tonikban korábban szóvátettem aggályomat, hogy valóban vele beszélgetünk-e. Az, hogy a MIÉP honlapjáról jön a válasz, még nem garantálja Csurka jelenlétét.
Lehet tehát, hogy csak egy Phantom (vagy phantomim) osztja meg velünk gondolatait...
Na még csak ez hiányzott.
Eddig el lehetett kerülni azt a topicot, ahol csurka masíroztatja a nemzeti szocialista eszméket. Most már utánunk jön. :-((
Nem találom viccesnek.
Mint bizonyára olvasta, engem meg lehet győzni. Tényekkel, illetve logikával.
Nem akarom a vendégjogát megsérteni, de sajnos, addig, amíg (hadd mondjam ki én is) politikai luftballonokat ereget tartalom nélkül ("vértapadás"), addig az Ön szavának önmagában elég elenyésző a súlya.
Revideálom a véleményemet, amint véres kezű közéleti személyiségeket említ név szerint, bármelyik pártból (Horn Gyula kivételével, aki hasonló módon kártyázik az önéletrajzával, mint Ön a szavaival.
Az Alkotmánybíróság mondott még egy apróságot, ha emlékezni tetszik.
Másrészt arra a kérdésére: el tudjuk-e képzelni, hogy Ön bármiféle politikai befolyásolás eszköze legyen, a válasz: el.
Mielőtt megsértődne, ez nem feltétlenül elítélő vélemény. Mindenkit lehet befolyásolni, és a politikai (mint az egész fizikai és lelki élet) hatások és ellenhatások rendszere. Ön is befolyásol, Önt is befolyásolják.
Nekem úgy tűnik, itt mindenki csak a Népszabadság és társaiból tájékozódik, és egyre csak azt fújja, amit ott programoztak a fejébe. (Szélsőséges, náci, fasiszta, stb.) És a Bauer, vagy az Eörsi? :)
Az Alkotmánybíróság eltörölte a Házbizottság hozta 15 fős frakcióalapítási határt, és kimondta: A MIÉP csökkent létszámmal is képviseli az ötszázaléknál magasabb arányú választói akaratot. Mi kell még ezután? Ki kinek a kezében van? El tudják rólam képzelni, hogy bármilyen politikai befolyásolásnak eszköze legyek? A lentebb írtak azt mutatják, hogy, nagyobb butaságokra is rábólintottak már, ezért hadd mondjam ki: Nem!
Kedves Dr. Életkopf!
Értem. Akkor annyi, hogy én nem tartom elképzelhetőnek, hogy a Fidesz nyíltan - tehát többségének elveszítése esetén - a MIÉP aktív támogatását elfogadja.
Remélem nem vagyok túlságosan naív.
Természetesen ez megítélés kérdése, de az újfasiszta csőcseléket én nem szoktam a politikai paletta részének tekinteni, hiszen azok valójában nem legális szférában mozognak. A Szabó és Györkös-féle társaságok amikor pártot alapítanak, hamarosan összetűznek a törvénnyel, az ő működésük szerintem figyelmen kívül hagyható, egyszerűen bírósági, rendőri kérdés. Az én értelmezésemben a politikai paletta jobb oldalát a MIÉP zárja, gondolkodásuk pusztán azért kerül belül a törvények által szabott korlátokon, mert egyrészt a korlátok meglehetősen definiálatlanok, másrészt Le Pen és pártja mintát adott a kódolt magatartásból. Ezt a mintát csurkáék szorgalmasan - és eredményesen másolják.
Szerintem egyébként éppen ezért a MIÉP társadalmi veszélyessége nagyobb, mint a rendőri erővel korlátozható szélsőjobboldali csőcseléké. Az, hogy parlamenti nyilvánosságot is szereztek maguknak, kétarcú dolog. Egyfelől csökkenő radikalizmust jelent, ami pozitív dolog, másrészt azonban határozottabb és erősebb kódolást eredményez. Már így is eléggé kitanulták a dolgot.
Kedves dr. Életkopf!
Földtörvény (emlékszel? nem csak a szavazás forgott akkor közkézen és nem egészen a kormányon múlott), nyugdíjalapok és maga a nyugdíj törvény, önkormányzati választási törvény, táblabíróság, média és reklámtörvény (ez utóbbi a lobbizás mintapéldányaként került felvételre), egész egyszerűen olyan törvényekre gondolok, amelyek hosszútávfutó életükben igénylik a jól átgondoltságot és a közmegegyezést. A másik lehetőség a kormányozzunk szabadon, de hát mint az utóbbi napokban kiderült, ez sem tetszik.
Személyes véleményem az, hogy a mindenkori kormánynak szüksége van mozgástérre, újra kellene gondolni a kétharmadosok körét. ez ellentmond a kritikám egy részének, de nem logikátlan: úgy gondolom van a törvényeknek egy szűkreszabott köre, ahol megegyezés nélkül nem illik cselekedni. Ilyen például a választási törvény, Fidesz leült. Nem ilyen az adóbehajtás, Fidesz juszt se ült le. Ilyen a nyugdíjtörvény, mivel emberi egzisztenciákat érint (és a kritika, ha tetszik a Fideszre is vonatkozik, az MSZP egyoldalú törvénykezése után ők folytatták a sort), de nem ilyen a TB, hiszen ott nem a szolgáltatás színvonala, hanem a szolgáltatás nyújtás módja van terítéken.
azfix
A kisgazdák EGY RÉSZÉNEK kiválását feltételeztem, amire már volt példa, tehát nem teljesen illuzórikus. (Pl: OV netán teljesen szembekerül TGY-vel, és utóbbi kiviszi a párt egy részét, mint tette Antall-lal. Nem hiszem, hogy ez egyhamar bekövetkezhet, de ki sem zárható.)
A hermetikus zárást én a MIÉP-től jobbra eső politikai szférára értettem. (Szabó Albert, Györkös, stb.) A MIÉP-nek van mozgástere "balra", a centrum felé.
Kedves Dr. Életkopf!
Nagyjából egyetértünk, de részleteiben vannak különbségek a Fidesz - MIÉP "együtt nem működés" megítélésében.
Először is: ha a kisgazdák kilépnek a koalícióból, akkor sem állhat elő az a helyzet, hogy a Fidesz a MIÉP-pel koalíciót alkot. Ez azért nem valós alternatíva, mert együtt sem érik el a kormányzáshoz szükséges képviselői számot.
Azon nem vitatkoznék, hogy hogy "mennyire" nemzetiszocialista párt a MIÉP, mert azt hiszem, hogy kicsit nácinak lenni elegendő ahhoz, hogy annak nevezzük, ami.
Az azonban érdekes kérdés, hogy kell-e félnünk a MIÉP-től, vagy meg kell-e vetnünk őket.
Minden eddigi tapasztalatom azt mutatja, hogy nem reális veszély az, hogy csurkáék a hatalom megszerzésének a közelébe juthatnak. De ha ezt a veszélyt nem lehet kizárni, - már pedig mérget nem vennék a következő 20-50 év eseményeinek alakulására - akkor szerintem tanácsos egy kicsit tartani ettől a lehetőségtől.
Az én erkölcsi felfogásom engem arra kötelez, hogy megvessem azt a pártot, amely náci elveket vall. Nem tudom megvetés nélkül végighallgatni a beszédjeit, olvasni a nyilatkozatait olyan embereknek, akik veszélyes eszmék hívei, még akkor sem, ha ezeket az eszméket fortélyos módon kódolva terjesztik, félve annak vállalásától, amit valójában gondolnak. De természetsen senkire nézve sem kötelező, hogy azokat az erkölécsi elveket vallja, amiket én.
Zsarolásról persze hogy nincsen szó a Fidesz és a MIÉP között. Erről már beszéltem: szükségük azonban van egymásra, még ha ez nem létszükséglet is mindjárt. Ez az, amit Te úgy fejezel ki, hogy hermetikusan zárt-e a jobboldal a MIÉP előtt. Szerintem ez a zárás nem hermetikus, ha hasonlattal kéne meghatároznom, akkor sűrű és erős rácsról beszélhetünk - amin keresztül időnként azért saját céljaik megvalósítása érdekében csendes súgások átmennek olykor minden irányban.
A franciák ezt gerincesebben csinálják.
Egyébként nincs nagy vita köztünk. Én igazán csak azt akartam kifejezni, hogy 72 % birtokában sem viselkedtek úgy, hogy "az van, amit mi akarunk, még ha összesz...játok is magatokat."
Kérlek, pontosítsd, mit értesz "nagyágyú" törvényeken, akkor megpróbálok konkrétan válaszolni, feltéve, ha emlékszem a körülményekre. Amennyire fel tudom idézni, 2/3-os törvényt többnyire úgy hoztak, hogy valakit azért bevontak az ellenzékből. De ismétlem, más dolgokkal voltam elfoglalva akkoriban, lehet, hogy nem figyeltem eléggé.
Ami Tocsikot illeti: simán belementek a bizottságba, belementek, hogy egy elfogultnak tekinthető személy vezesse.
Elismerem, lehet, hogy nem jött létre minden ellenzéki-követelte bizottság, ebben szívesen hallanám valaki pontosító hozzászólását.
Ami a két szekrény gentleman-jellegét illeti: ők nem tehettek róla, hogy ilyen fölénnyel nyertek. Mellesleg, a szekrény is lehet elegáns, nem csak a nachtkasztli.
De ismétlem, nem látok alapvető ellentétet mondókánk között. A kormány kormányoz, az ellenzék tűri. Ezért mondja szinte minden politikus, hogy elviselhetetlen az ellenzéki lét. És a szadis vezetők ezért IS mentek bele annak idején a koalícióba.
Kedves dr. Életkopf!
Érdekes, hogy kukkot sem mondsz fő érveimről: a nagyágyú törvényekről és keresztülhajszolásukról a parlamentben. Ellenben a 73-at kijavítod 72-re, pedig a 66-tal szemben oly mindegy, de hát ne legyünk kicsinyesek, mint mondtad.
Gentleman: az nem úgy néz ki külsőre, mint két szekrény (72%).
Tényleg nagyon gentleman-ok voltak: csak azt mond meg, ha nem egyenlítik ki aránytalan (ezért gondolkodásra sok-sok okot adó) erőfölényüket legalább a bizottságokban, akkor mi választotta volna el őket a restauráció vádjától? Látod-látod: van itt önérdek, a valós szándékok leplezésének koránt sem diszkrét, de a cselekedetekben tetten érhető célja. Ne felejtsd el, annak idején a reformosoknak a gazdasági hatalom megtartása és ezáltal befolyásuk konzerválása volt a fő érv a politikai hatalom feladása mellett, gondolkozz el ezen gyorsan.
Tocsik? A sajtó fújhta fel, méghozzá a liberális. Bezzeg az orosz államadósságot agyon lehetett hallgatni, abban sosem született ítélet, pedig a befolyással való üzérkedés azután ott abszolút tetten érhető volt. Ez sem az ellenzéken múlt hidd el. Egyébként én nem mondtam, hogy jó, hogy nem állították fel a bizottságokat, nem jó.
Bizottságok: más asztaltagoktól -cáfolatlanul- azt hallottam, a bizottságok közül korránt sem állt fel mindegyik. De ez a témakör sosem érdekelt túlságosan, hát személy szerint nem követtem, kérdezd meg pl. Korovjovot.
Ismétlem: várom vvéleményedet a "nagy törvényekről".
azfix
Csak a precizitás kedvéért: 72 %-a volt az előző koalíciónak.
Én nem mondtam, hogy soha nem használta a túlerejét. Minden kormény használja a többséget, hiszen éppen ez a többségi kormányzás lényege. A demokrácia nem ír elő konszenzus-kötelmeket.
Azt írod: az előzékenységet jól felfogott önérdekből gyakorolták. Szerintem rosszul felfogott önérdekből. Első kézből tudom, hogy gentlemanlike viszonzást vártak érte. Általában nem kapták meg, és ezen roppant mód elcsodálkoztak. Pedig nem kellett volna.
A föld-népszavazást nagyon rosszul kezelték, a választás során ezt is visszakapták. Az alkotmánybíró-ügyet magam sem értettem.
Ismerd el viszont, hogy nem gátolták meg egyetlen vizsgálóbizottság felállítását sem. És ha a kisgazdák azt mondták: Nahlik megy az ORTT-be, akkor megszavazták. De megszavazták Lovas Istvánt és Kocsis L. Mihályt is a médiakuratóriumokba. Szóval, valahogy nem mentek olyan kicsinyesen a dolgok, mint néha mostanában. Emlékezz: Tocsik-bizottság ügyben nem fúrták meg a témát elővezető Deutsch személyét, noha mondhatták volna: elfogult. És Suchmann nem perelte be gyorsan, hogy ne kelljen kinevezni.
Apróságok ezek, de néha kis dolgokból lesznek a nagy dolgok.
Kedves dr. Életkopf!
Írod: ".... ámbár az MSZP elsöprő többsége mellett is nagyon megértő és előzékeny volt az ellenzékkel. Gondoljatok csak a bizottsági helyek elosztására, az ORTT összetételére, sőt, a médiakuratóriumok arányaira, amelyet ma már bánnak, mint a kutya. "
Ide kívánkozik, hogy elmond, mi lett volna, ha nem ezt teszi? (73%-os lenyúlása segítségével). Állítom, hogy jól felfogot önérdekből tette.
Ellenben indokold meg a föld népszavazást, a meg nem szavazott alkotmánybírót, konszenzus nélküli törvények, mint nyugdíjreform, táblabírák, mint kedves cselekedetek, ahol nem éltek vissza többségükkel.
azfix
Nem reális a felvetés, hogy mi lett volna, ha az MSZP "korrumpálja" a KDNP-t. Erre semmiféle politikai szükség nem mutatkozott, ámbár az MSZP elsöprő többsége mellett is nagyon megértő és előzékeny volt az ellenzékkel. Gondoljatok csak a bizottsági helyek elosztására, az ORTT összetételére, sőt, a médiakuratóriumok arányaira, amelyet ma már bánnak, mint a kutya.
Sokkal érdekesebb kérdés a MIÉP megítélése.
A MIÉP természetesen nem nemzetiszocialista párt. Mert ha az lenne (programjában, hivatalos megnyilvánulásaiban, stb.), akkor nem vehetne részt a demokratikus Parlament munkájában.
Mindeddig azonban senki nem állt elő olyan jogi igénnyel, hogy a MIÉP-et nyilvánítsák alkotmányellenes szervezetnek, és zárják ki a törvényhozásból. Sem az SZDSZ , sem az MSZP nem jutott el idáig. Sőt, mivel vitatkozik a MIÉP-pel, bizottságokban dolgozik vele, kuratóriumokban és ORTT-ben vannak együtt, legitimálja a MIÉP-et részükről is.
De!
Ez csak a pozitív jogi megközelítés. Létezik azonban erkölcsi-érzelmi megítélés is, és mi itt többnyire ezt képviseljük. Legyen szabad idéznem egy amerikai megfogalmazást: "Ha valaki úgy járkál, úgy néz ki, úgy beszél úgy viselkedik és úgy cselekszik, mint egy kacsa, akkor az kacsa. Ha nem kacsa, akkor is annak lehet tekinteni."
A MIÉP tehát egy ilyen valaki, aki nem csodálkozhat azon, hogy kacsának nézik.
Nekem egyébként nem tetszik ez a feltételezősdi, hogy a MIÉP zsarolja a FIDESZ-t vagy fordítva. A parlamenti mandátumarányokat tekintve ez elvont okoskodás. Mint egy másik tonikban már megírtam: ez a vita csak akkor dőlne el, ha "harci helyzet" állna elő. Például, a kisgazdák egy része kilépne, és elfogyna a kormánytöbbség. Akkor és csak akkor láthatnánk meg a két párt valódi viszonyát, és egymás iránti szabad vegyértékeit.
Ebben az esetben OV-nek úgy kellene viselkednie, mint annak idején a francia jobboldalnak, aki kijelentette egy bizalmi szavazás alkalmával, hogy csak akkor ragaszkodik kormánymegbízatásához, ha a bizalmat a Nemzeti Front nélkül is megszerzi. Ha csak Le Pen-nel jön össze a többség, akkor nem kérnek belőle.
Nálunk azonban ilyen helyzet nincs, nem is látszik. A kisgazdák gyönge és egyéni lázadozásait rendre leverik, koalíciós válságnak nyoma sincs. A fent leírt vélt helyzet tehát csak játék egy lehetőséggel, de nem realitás. A FIDESZ-nek nincs szüksége a MIÉP-re, de fennáll a veszélye, hogy a MIÉP-pel szembeni megengedő magatartása miatt lassan összemossák vele. OV jól tenné, ha valamely gesztusokkal szétfoszlatná ezt a kialakuló képet.
A MIÉP nem szürke zónában működik, hanem a mai magyar valóságnak megfelelő politikai paletta jobboldalán. Tőle jobbra a rendszer hermetikusan zárt, szerencsére. Kár, hogy a paletta balra nem teljes, de emlékezzetek, hogy hajszálon múlt a Munkásopárt bekerülése. A rendszer tőlük balra is hermetikusan zárt. Szerintem nincs itt semmi baj. Kizárt, hogy a MIÉP örve alatt szélsőséges érdekek befolyásolhassák a politikát és a törvényhozást, miként kizárt volna ugyanez, ha a Munkáspárt került volna be.
Mindössze arról van szó, hogy meglepett mindannyiunkat az 1990 óta merev pártrendszer módosulása, amelyet ráadásul az önkormányzati választások is igazoltak. A MIÉP-jelenség tehát nem véletlen, hanem szerves következménye a társadalom jelen strukturáltságának. A MIÉP szedte össze az előző 40 év majd a következő 10 év veszteseit és kárvallottjait, amely körben falusi kisembertől a vidéki értelmiségin át a belbudai nagypolgárig sokféle ember megtalálható. Nincs mese, ezt tudomásul kell venni.
Nem kell tőlük sem félni, nem szabad őket megvetni, hanem azt kell figyelni: átlépik-e a törvényes kereteket. Nem kitalált, hanem valós emberekről van szó ugyanis, akiket Csurka mesteri módon egybeszervezett.
Még valami az orosz hasonlatról. Hát, nem tudom. Gyakori közhely, hogy az orosz lélek már csak ilyen, de ehhez képest eléggé nyers hangú és kritikus demokráciát hoztak létre 5-6 év alatt. Nincs Jelcin-mítosz, és nincs ember, akit többet gyaláznának Oroszországban, mint őt. Még valamire való saját pártja sincs.
Tekintélyelv minden országban létezett a történelmi időkben, Franciaországtól Németországon át Japánig. Nálunk is. Az állam hatalma mindig tekintélyelvet szült, mert az irtózatos állami túlerő hivatalokban és személyekben testesült meg. Az oroszokat inkább azért szoktuk emlegetni, mert ők lemaradtak a polgári fejlődéssel, ráadásul a tekintélyelvet fenntartották a XX. század teljes folyamán. De gondoljuk csak meg, hogy a németek milyen szépen és gyorsan megszabadultak a Führerprinzip-től, és a japánok is kezdik levetkőzni. Ha nem így volna, nem bukhatnának meg félévente a japán miniszterelnökök, és nem vonulnának börtönbe korrupció miatt. Erről a háború előtt szó sem lehetett.
Azt sem hiszem, hogy a "magyar nép", mint olyan, gentlemant kíván az állam élére. Egyelőre inkább olyan személyiségekre vágyik, akik hasonlatosak hozzá, mert velük jobban tud azonosulni. Szerették Kádárt (ennek igazsága persze külön vitát érdemelne!), sokan szerették Gyufát, és láthatóan OV-t is sokan kedvelik. Antallt viszont kevesen szerették.
Kedves allomarsh!
Ami kimaradt: azért a hasonló húzások (kuratórium) meglehetősen destruktívak. Ez olyan mint egy örvény: válaszul most az SzDSz húzta fel az orrát, ilyen kormányra nem bízzák az ügyészséget és távoztak a _tárgyalásról_. Ugyan személyes sértődöttségüket meg tudom érteni, de probléma, hogy politikusaink az egyes ügyeket nem tudják egymástól elkülöníteni, ami egy sértődés spirálban tetőzik és a napi munkát akadályozza meg.
Ezért destruktív az ellenzék felhúzása, illetve a kormány kontrázása élből.
azfix
"A Fidesz pedig csak akkor számíthat médiaügyekben CsI támogatására, ha megteszi azokat a nagyon is radikális lépéseket, amelyeket a MIÉP megtenne, ha módja volna rá."
Ebben nem egészen értünk egyet. A Fidesz például most a négyfős "tévékuratórium" felállításánál nagyon nagy támogatást kapott csurkáéktól. Mint ahogy a már felállt kuratóriumokban sem halhattad - szerintem nem is fogod - hogy egyetlen kormányakaratot szolgáló döntés is amiatt bukott volna meg, mert a MIÉP nem támogatja, hanem a szocik mellé állt...
Ha neked ez kell ahhoz, hogy jól induljon a hét, akkor: egyetértek. :o)
Mind a Fidesz, mind az MSZP és az SZDSZ megpróbálja kihasználni a MIÉP sajátos helyzetét. Az utóbbiaknak ez egyelőre (lehet, hogy csak látszólag) nem sikerül, mert nem tudja összemosni a koalíciós pártokat Csurkáékkal (lásd szélsőjobb veszély). A Fidesz pedig csak akkor számíthat médiaügyekben CsI támogatására, ha megteszi azokat a nagyon is radikális lépéseket, amelyeket a MIÉP megtenne, ha módja volna rá. SZVSZ nem fogja megtenni, ha jól sejtem például a Horn-Orbán találkozó következményeit.
Kedves dekóder!
Azt írod, hogy eltűnt a beírásom, - sokaké eltűnt, - pénteken baromi jó kis zűrzavar volt. De én válaszoltam a Tiédre, az itt is van:1999.02.12 10:11, azóta nem olvastam a reakciódat. Te jössz. :-)
Amit leírtál, azzal teljesen egyetértek: A címkék károsak. Ha valaki jelzővel illet bárkit, annak a célja normálisan csak az lehet, hogy a mögöttes tartalmat tömören fejezze ki. De legyen indokolható és védhető mögöttes tartalom.
Biztos észrevetted, hogy politikai érzelmeink nem esnek egybe, de stílus-ügyekben nincs köztünk vita.
Egyébként nem tudom, hogy a nagyon liberális SZDSZ meg a nagyon demokratikus MSZP mit miért mond. Engem alommarshnak hívnak.
Én alommarsh kérdésére igyekeztem megadni a magam válaszát, és az a kérdés nem arról szólt, hogy az MDNP/KDNP egyenlő-e a MIÉP-pel. (Nyilván nem az.) A kérdés - ha emlékszel még - arra vonatkozott, hogy az előző ciklusban volt-e hasonló "sakkbantartás", mint most. Az én válaszom erre az, hogy szerintem volt.
Kedves Skorpió!
Én konkrétumokat igyekeztem írni, ezek megítélése viszont valóban szubjektív; a tiéddel én például egyáltalán nem akarok vitatkozni. Te így látod, én meg másképp.
OFFON
Kedves GLászló! Eltűnt a beírásod, pedig érdekelt volna.
OFFOFF
Elismerem, a "korrumpálás" szó provokatívnak hangzik erre az esetre., de hadd világítsam meg ezt egy másik párhuzammal.
Ha egy egyetemi diákönkormányzat valamej tagja(i) nem felelnek meg bizonyos kritériumoknak, de a rektor lebegteti az eltávolításukról a döntést, mert ezen személyek szavazatára szüksége van, és ezt mindkét fél oda-vissza tudja, akkor a kettejük viszonyára csak erősen idézőjelek közé szorítva lehet a megszépítő "érdekközösség" jelzőt használni.
Vagy egy másik példa: Ki tagadná, hogy a NOB megvesztegetett tagjai és Salt Lake City érdekközösségben voltak? Mindkét félnek az volt az érdeke, hogy SLC nyerje el a rendezés jogát.
A helyes jelző valahol középen van, én nem találtam jobb szót, mint a "zsarolhatóság".
Mindenesetre elfogadom, hogy ez a lebegtetés leginkább engem zavar.
Előző kis színesem nem ment át, de azért kitartok.
Kedves Allomarsh!
Normális parlamenti környezetben egy párt sem törekszik egy másik párt frakciójának erőszakos felszámolására, ezzel parlamenti működésének -az érvényes házszabály ismeretében- ellehetetlenítésére. A nagyon liberális SzDSz és a nagyon demokratikus MSZP igen. A Fidesz nem, tehát a MIÉP-nek semmi félni valója nincs. Gyanítom, hogy az SzDSz lesz még hasonló szituációban, kíváncsi leszek akkor mit mondanak. A MIÉP-nek tehát nincs félnivalója, ugyanis senki sem akarja zsarolni _kormány_ oldalról.
Az egész probléma jelenleg abból származik, hogy a választások óta az MSZP/SzDSz következetesen mossa rá a Fideszre, hogy a MIÉP a szövetségese lenne, párhuzamos azzal, hogy a MIÉP-et sommásan náci pártként állítják be. Rühellem, ha magukat középre sorolók nácizással uszítanak, ugyanis ez a szó annyit jelent, hogy „valaki, aki az ő értékrendjébe, hatalmi elképzelésébe be nem illőket fizikai úton elpusztítja". GLászló, ha már ismered, mutass rá, hol szerepel ilyen Csurka programjában, beszédeiben, és a többi, nyilván tudsz idézni valami idevágót (akár emlékezetből).
Felmerül a kérdés, vajon érdekében áll-e az egyik magyar közéleti politikai szereplőt kirekesztéssel, címkézéssel még jobban a jobbszél felé szorítani (legalább a köztudatban) valamely parlamenti erőnek. Az első mondatban megtalálod a választ.
A Fidesz és a MIÉP ez ügyben egyaránt sértett fél, teljesen természetes, hogy a kölcsönt visszakapja most Lendvai, aki az utolsó pillanatig kormány kétharmadról beszélt (vajon hogyan számolta ki a MIÉP nélkül), és Bauer (a liberális) nácizó. Ehhez semmi szükség megegyezésre, ezt spontán megoldhatják az érintett pártok.
azfix
Azert, Kedves dekoder, mert az orszag erdekeit tartottak szem elott. "Csak azert" nem szavaztak ellene, mert hogy a kormanypartoknak az volt az allaspontjuk.
Mikor tettek fel olyan kérdéseket az akkori minisztereknek az akkori MDNP tagok, amire a miniszter nagyhangon döngölhette a földbe az előző kormányt? Én nem emlékszem ilyenekre.
A témához: a kormánynak az ellenzék nem jó. Ezért érdeke, hogy korlátozza. Jelen esetben az Alkotmány is a MIÉP-frakció megszűnését írja elő. Ennek ellenére megtűri őket. Hogy ez azért van, mert hasonló az ideológiájuk, vagy csak jól jönnek (lásd lent írtak), az megítélés kérdése. Ha jobban belegondolok, a T. Házat még közpénzek elherdálásával is meg lehet vádolni, mivel mulasztásos alkotmánysértésüknek (ha jól írtam) köszönhetően havonta több millió forintot fizetbek ki a MIÉP-nek - teljesen jogszerűtlenül.
Viszont kíváncsi lennék, ki lesz az áldozat, ha valakinek át kell ülnie hozzájuk, mert már tarthatatlan lesz ez az állapot.
"ha a Horn-kormány idején korrumpálta volna az MSZP hasonló módon mondjuk
a KDNP-t" - írod.
Egyrészt ezt a korrumpált szót szerintem felejtsük el, de ha mégse, legalább tedd idézőjelbe. Csak a pontosság kedvéért.
Másrészt helyesebb lett volna, ha nem KDNP-t, hanem MDNP-t írsz. Talán emlékszel rá, hogy az előző ciklusban Szabó Ivánék többször a koalícióval szavaztak, sőt olyan kérdésekben is a kormány álláspontját képviselték (Szabó még Hornhoz is elment ez ügyben egyeztetni), mint a földről szóló népszavazás. Akkoriban SzI a pártelnöki tisztségéről is lemondott, mert a frakció egy része nem értett egyet vele. Sőt, hogy hab is legyen a tortán, emlékeztetlek arra, hogy a médiakuratóriumokban a néppárti tagok rendre a koalíciós tagokkal együtt szavaztak.
Az MDNP olyan politikusainak, mint Raskó György vagy Pusztai Erzsébet megnyilvánulásait ismerve nem hiszem, hogy elvi megfontolások alapján tették mindezt.
Akkor miért? - kérdezheted. A egy ember kiválása a frakcióból a megszünéshez vezetett volna. Vagy pénzért (támogatásért), amelyre egy valódi bázis és háttér nélküli pártnak igencsak szüksége volt (lehetett).