Keresés

Részletes keresés

*TDSOTM* Creative Commons License 2 napja 0 0 15245

Szerintem mindenhol ugyanaz volt előadva, maximum nem ugyanúgy.  😱

Előzmény: EZ 1971 (15244)
EZ 1971 Creative Commons License 4 napja 0 0 15244

Elbizonytalanodtam.
Lehet, hogy tök mást adtak elő az egyes helyszíneken?

Vagy én értek valamit nagyon félre??

 

Előzmény: eref (15240)
*TDSOTM* Creative Commons License 4 napja 0 0 15243

Na, ma ismét egy katartikus élményben lesz részünk. 

A hölgy valamivel kiegyensúlyozottab és fiatalabb, mint Mike, ráadásul még ki is mozdul otthonról. 

Már nagyon várom az esti találkozást!  :-*

 

Fatboy Slim Creative Commons License 2024.03.20 0 0 15242

kivalo iras

Előzmény: eref (15240)
megott Creative Commons License 2024.03.19 0 0 15241

Köszi, jó volt olvasni!

Előzmény: eref (15240)
eref Creative Commons License 2024.03.19 -1 2 15240
626 Creative Commons License 2024.03.11 0 0 15239

Woow! Köszönöm (jük)!

Előzmény: megott (15236)
626 Creative Commons License 2024.03.11 0 0 15238

Brávó! Klasszik! Jó ízlés!

Előzmény: *TDSOTM* (15235)
3x_ Creative Commons License 2024.03.11 0 0 15237

A Discovery volt az első lemez, amit megismertem Mike Oldfieldtól, konkrétan a bátyámnak volt meg vinilen bakeliten és azt másoltam át kazettára magamnak és rongyosra hallgattam. És igen, a Lake nagyon jó kis kompozíció.

Előzmény: megott (15236)
megott Creative Commons License 2024.03.11 0 1 15236

A kornak megfelelő high-tech cuccokkal felvértezett lemez, a Fairlight CMI (melyből rögtön kettő is volt neki, egy a stúdió munkára, egy a koncertekre - ez nagyon ramaty állapotba került a turné végére) egy hihetetlen masina, a D-A átakítója még ma is köröket ver szinte minden jelenleg használatos DA átalakítóra (ezt Boris Blank a Yello zeneszerzője is megerősítette, mai napig ezt a DA-t használja a hihetetlen dinamikája miatt), persze a hangminták amiket a Discoveryn a CMI kipréselt magából mára nem szépen öregedtek. Viszont kétség kívül a mai napig nagyon erőteljes hangúak és sound-design szempontjából is első osztályúak.

Tudjuk hogy miért készült a lemez Svájcban (adózási szempontok), így már pláne érthető miért mondta Mike a The Lake-re hogy remek zene sízéshez. Nekem szerencsére más képet fest a kompozíció, az az egy szál akusztikus gitár részlet benne, egy olyan híd a mű két része között amit nem sokan tudnának megépíteni. Ismerjük Mike témajátékait, ezek szépen egymásra építkezését, a konkrét a klimax eléréséig, mégis megannyi kis kitekintő dallamszelet van itt is (pont ezt hangoztatom az Amarok óta, hogy csak abban a lemezben, annyi zenei ötlet van, amit egy átlagos zenésznek egy egész életműre elég lenne) és olyan ügyesen használva, hogy egy pillanatig nem lehet elmélázni, viszont mégsem tolakodó.

Nem akarok itt belemenni, mindenféle tonalitási fejtegetésbe, érződik a lemezen, hogy sokkal több nyersanyag volt a háttérben és a masteringnél sok lett kukázva, vagy ezek átkerültek más albumokra (pl az earth movingra).

Én nagyon szeretem ezt a lemezt különösen a dobszólói miatt, iszonyatos energiák vannak benne (a Poison arrows utolsó dobfelütései konkrétan megérnének egy külön fejtegetést - ahogy Jon Anderson említette a Shine gitárszójója önmagában megérdemelne egy Grammy-t!), ez a fajta dinamika végigkúszik az egész lemezen és kicsúcsosodik a Lake végén, egy tökéletes concept albumot alkotva így.

Előzmény: 626 (15234)
*TDSOTM* Creative Commons License 2024.03.11 0 0 15235

Hergest Ridge

Ommadawn

Tubular Bells

Incantations

Előzmény: 626 (15218)
626 Creative Commons License 2024.03.08 0 0 15234

És a The Lake?

Előzmény: megott (15232)
megott Creative Commons License 2024.03.08 0 0 15233

Előrendelve :)

Előzmény: nightlife. (15230)
megott Creative Commons License 2024.03.08 0 0 15232

Uh, az is megér egy külön misét, az első anyag tőle mintha egy igazi modern szerkesztésű-szerkezetű mű. A hangminták használatát olyan profi szintre vitte mind a doboknál (Simon csak feljátszotta a dobhangokat, Mike hangról hangra illesztette őket össze, tökéletes időzítéssel), mint a chant hangoknál, hogy sok akkori producer csak ámult.

Előzmény: nightlife. (15229)
EZ 1971 Creative Commons License 2024.03.08 0 0 15231

Sziasztok!

A veszprémi koncerten voltunk. A kép és az élmény, ami megmaradt bennünk vegyes, sajnos.

Maga a TB rész szerintem remek volt, megvettem az ott kapható exklúzivnak mondható két CD-t is. Azzal összehasonlítva, szinte hangról hangra lekövette az előadás azt, amit a lemezen hallhatunk.  A MO Reimagined for Piano egészen érdekes, olyan Voyager-es a hangulata. Kocsiban nem az igazi, de meditáláshoz, fejhallgatóval nem rossz. Érdekes átdolgozása az ismert műveknek.
 
Nem vártam, hogy az előadás ugyanaz lesz, mint az eredeti, egy jó feldolgozást vártam, és azt meg is kaptam.

 

Ezért én tíz pontból tízet adnék a TB feldolgozásra. Nem Oldfiled virtuózitás, nem Maggie Reilly, és ez így rendben is van.

 

Az előzenekar -Sziámi- pontosan hatvan perces vergődése viszont minden kritikán aluli, botrányosan gyalázatosan irritálóan és felháborítóan rettenetes volt.

Nagyon sok külföldi jött messziről, tele volt a parkoló szlovák meg mindenféle rendszámú kocsikkal - el sem tudom képzelni, mit éltek át azok a nyomorultak, akik távolról ide autóztak családostul, és ezt a borzadályt kellett hallgatniuk egy órán át.

 

Ez volt annyira mínuszos, hogy az amúgy okés élményt lehúzza arra a szintre, hogy kirázzon a hideg, ha arra az estére gondolok.

 

Az anyag egyébként csak a TB volt, két ráadással, Moonlight Shadow és Family Man. Ennyi.

Az ajándékpultos hölggyel én is beszélgettem kicsit a Sziámi alatt, volt ott pár felháborodott pasi, aki dühödten faggatta magyarul, hogy ezt most mi a bánat, miféle átbuszás ez itt kérem szépen, szegényke meg csak mosolygott kínjában. Próbáltam tompítani a dolgot, a fordításomban nem azok a szavak szerepeltek, amik magyarul elhangzottak, a lincshangulatú urak meg kérdezgették: "Mit mondott?? Mit mondott?" 
Mondjuk ez a rész vicces volt, pláne így utólag.

 

Összességében ami nekem hiányzott, és ezzel eddig szinte minden Oldfield-et játszó előadó esetében így vagyok, hogy hiányzott kissé a bátorság, a virtuóz tekerések, ami miatt Oldfield minden egyes színpadi előadása MÁS és ZSENIÁLIS.
Mintha lejátszanák ami a kottában van, és szlussz. Mintha nem mernének beletenni semmi csavart, játékosságot az előadásba. Mintha nem mernének mást játszani, mint a lemezeken megjelent, mintha szentségtörés lenne kicsit elszabadulni és JÁTSZANI.

 

Ő meg minden egyes alkalommal ezt teszi. Ettől zseniális, utolérhetetlen és utánozhatatlan.

nightlife. Creative Commons License 2024.03.08 0 0 15230

Akárcsak tavaly idén is lesz exkluziv MO kiadvány a Lemezboltok napja alkalmából. 

 

Mike Oldfield - Hergest Ridge 1974 Demo Recordings - Record Store Day Exclusive 

nightlife. Creative Commons License 2024.03.08 0 0 15229

Azt nem bírom megunni, egyben vagy részletekben is imádom. Bár most a the wind chimes pörög az Islandsról, nálam az is nagy kedvenc. 

Előzmény: 626 (15227)
3x_ Creative Commons License 2024.03.08 0 0 15228

Amikor meghalt Eddie Van Halen, akkor jött ki vagy egy tucat ilyen first listen az Eruption-ről, azok voltak még viccesek.

Előzmény: 626 (15227)
626 Creative Commons License 2024.03.08 0 0 15227

Persze, hogy a Tubular Bells szinte mindenkinek egy külön kategória.

Ez nem azzal egyenlő, hogy mindig elsőszámú kedvenc, de különleges polcon van.

Mostanában rá vagyok kattanva a B oldalra, egyszerűen gyönyörű, az agynak is valahogy más hallani úgy, hogy nem az egészet egyben hallgatom.

Többször hallgatom yt zenei csatornákon is first listeningeket, nagyon tetszenek a reakciók, érdekes látni, hogy egy huszonéves fiatalból mit vált ki első hallgatásra ez a zene. Kicsit irigylem is őket, hogy milyen lehet úgy hallgatni, hogy nem ismered betéve minden egyes másodpercét és még tök újdonság az egész.

3x_ Creative Commons License 2024.03.07 0 0 15226

Nyilvánvaló, hogy a TB1 az Opus Magnum. Csak azért nem kedvencem, mert ezt már "hangról hangra", betéve tudom, legalább 20 féle változatban, legalább 100-szor hallottam, elejétől végéig, egyszerűen már unom, ez a kiégés szindróma :-)

Előzmény: megott (15225)
megott Creative Commons License 2024.03.07 0 0 15225

"Érdekes, hogy a TB1 senkinél nem került idáig szóba, csak a társai."

 

Nem mertem idehozni, hogy a legtöbbet hallgatott és elemzett. A többféle verziót és covert összehasonlítgató, majd a sávokra bontott verziót akkurátusan vizslató mániámat, szerintem egy pszichiátrián elégedett csettintéssel próbálnák kezelni! :D

Előzmény: 626 (15222)
nightlife. Creative Commons License 2024.03.07 0 0 15224

Top4 kiadvány a héten nálam (kicsit csalok) :)

 

TB30 

Music wonderland (tudom ez nem igazi album)

Five miles out

QE2

 

De bármelyik album - a Man on the Rocks  kivételével, az nemigen jött be - bármikor jöhet.  

 

626 Creative Commons License 2024.03.07 0 0 15223

Bocsánat, gotti61 beszélt a TB1-ről, nem is akárhogyan.

Ez is érdekes, hogy ki mikor 'tud' hallani egy albumot először, ki hány éves.

Mivel én később születtem, lehetőségem volt már fiatalabb koromban hallani pl. a TB1-et. Nem mindegy, hogy 17 vagy 7 vagy :D

626 Creative Commons License 2024.03.07 0 0 15222

De jó sok vélemény, ráadásul részletesek is! :)

Nyilván semmi nem baj, se az ha valaki nem tud megnevezni akár egyet sem, sem az, ha valaki ír és már régen tette, a kérdés természetesen minden Oldfield zenét hallgatóhoz szól.

A 4 kedvenc album darabszámra sem 'kötelező', csak én pont négy közül nem tudok választani, ez az első polc nálam.

Érdekes, hogy a TB1 senkinél nem került idáig szóba, csak a társai.

Nekem azért az 1 mindig előzni fogja a többit.

Én is azok közé tartozom, akik szerint a korábbi lemezei az igaziak, amikor sajnos nem volt rendben belül és a zenében adta ki magából.

Természetesen ízlések és pofonok, de pont ezért érdekesek a vélemények, nekem a TSODE és a TB2 hiába Oldfieldesen zseni, hiányzik valami, ami a korai albumaiban van, utóbbiak túl 'csilingelőek' számomra.

De pont ezért tök jó olvasni, hogy másnak meg pont a 'másik' Oldfield tetszik jobban.

gotti61 Creative Commons License 2024.03.07 0 2 15221

Helló :)

Tudom, engem senki sem kérdezett, gondolom nem is kíváncsi rám senki :)
Mégis az az érzésem, hogy összehasonlítás gyanánt érdekes lehet, ki mennyire máshogyan éli meg ezt az úgynevezett TOP 4-et.
Elöljáróban én majdnem 70 vagyok, mikor először hallottam a Tubular Bellst, lehettem olyan 17 körül...
Szerelem volt első hallásra!
Elképzelhető, hogy akkoriban min nőttem fel.
Deep Purple, Ten Years After, Pink Floyd, King Crimson, EL&P stb.
Ennek ellenére valahogy a zenei ízlésem elment "kommerszebb" irányba.
Szóval, az a Top 4, legyen inkább Top 5+1, kb így néz ki nálam.

1. TSoDE
2. TB III - Live

3. TB II - Live
4. Voyager
5. Return to Ommadawn
+1 Man on the Rocks

Az első hely kikezdhetetlen, talán azért is, mert akkoriban olvastam el a könyvet, mikor megismertem az albumot.
A másodiktól ötödik helyezésig hangulatfüggő.
A Man on the Rocks majdnem mindig lemarad a Top 5-ből, de van amikor helye van benne.

Hozzá kell fűznöm, nagyon szeretem a Guitars-t, a Millenium Bells-t, Light & Shade-t és a Tr3s Lunas-t is :)
Kocsiban, hosszú úton legtöbbet a Crises és Five Miles Out A oldala szól.

Tehát a Top 5-ben nálam nincsen Amarok, Ommadawn, Incatations, Hergest Ridge vagy éppen Platinum.

Ezer éve nem szóltam itt hozzá, most kicsit megszaladt a tinta, bocs :)

üdv feri

3x_ Creative Commons License 2024.03.07 0 0 15220

Nekem a Top 4 a TSODE, TBII, Ommadawn, Hergest Ridge, talán ebben a sorrendben, de időnként változik, mindenesetre ez a 4.

Előzmény: 626 (15218)
megott Creative Commons License 2024.03.07 0 0 15219

Nagyon nehéz a top4,

 

Az első album amit hallottam tőle a TB2, utána a TSODE, majd szépen sorban az összes. Gitárosként és zenészként picit máshogy élem meg a zenéjét, hiszen pont őmiatta kezdtem zenével foglalkozni.

A TSODE mindig elbűvöl bár technikailag (nem technológiailag! -abban az élvonalban volt a maga korában) nem a legnagyobb produktuma. Az amarok az ami a tömény Oldfieldi életmű, nagyon nehezen emészthető, de vallom, hogy a legőszintébb albuma! Nem tudok választani, a Crises egy drágakő a Mike féle Oberheim szinti használat miatt, Az Incantations egy matematikai komplexitás, isteni! Az Ommadawn felér egy fájdalomból való felépüléssel (hiszen akkor hat meg az édesanyja), olyan zenei és technikai húzásokkal, amire akkoriban nagyn nem volt példa. A HR egy meseszép kirándulás a domboldalban.

Mindegyik lemeze egy külön atmoszféra, kölön kép amiben el lehet méllyülni. A rockos énem kiált a Five Miles Out után, a Guitarsról sokat játszom, nem bonyolult, viszont gyönyörű, csakúgy mint a Voyager.

 

A legritkábban (havonta egyszer) a Platinum és az Earth Moving, MOTR kerül fel a lejátszóra, de  atöbbi maszív rotációban van, úgy hogy mellette bőségesen hallgatom más szerzők munkáit is.

 

Ne haragudj nem tudok választani ;)

Előzmény: 626 (15218)
626 Creative Commons License 2024.03.07 0 0 15218

Azt a zenei mindenségit!

Egy élmény volt olvasni, köszönöm és gratulálok!

Nekem nincs szakmailag közöm a zenéhez, viszont a zene hallgatása (legfőképp pedig Oldfield) a lételemem, földi életem legszebbje bizonyos szempontokból. Így ilyen fokú rajongó ugyan nem vagyok mint Te (nincs TB2 score-m, nem értek a zenéhez), de amit a zenéje okoz bennem, azt elég nagymértékűnek és jelentősnek érzem :)

Talán leginkább a régi hozzászólások alapján Ildikóban véltem hasonlót felfedezni írásai alapján.

Persze tudtam ezt Rólad, hiszen régebb óta olvasom a fórumot, csak emlékeim gyorsan kopnak.

Jó élmény lehetett a beszélgetés, működnek az energiák, megérdemelted!

 

Biztos már volt róla szó, de így most érdekelne a kedvenc albumod/albumaid Oldfieldtől.

Nekem top4 van: Hergest Ridge, Platinum, Five Miles Out, Amarok.

Előzmény: megott (15217)
megott Creative Commons License 2024.03.07 0 4 15217

Sziasztok,

Akkor az eddig elmaradt élménybeszámoló, nekem nem zeneileg volt fontos a koncert, szerettem volna mind Robinnal, mind Jay-el egy pár szót váltani, szerencsére ez összejött mi több, még jócskán túl is mutat az én szerény vágyamnál.

 

Gondosan előkészítettem a „kincsimet” amit szerettem volna aláíratni, többek között a TB2 concert score book(ez érdekes lesz a későbbiekben!), TB2 score book, TB2 tour book (inkább füzet), Elements score book, TB3 premiere book (ez is inkább füzet) és Robin két CD-je.

 

A koncert előtt már megkörnyékeztem a művészbejárót, sajnos nem tudtak segíteni, nem volt infójuk semmiről, Beléptetés után a merch pultnál álló hölgytől megkérdeztem van e egy kis esély rá, hogy autogrammot kapjak, majd meglebegtettem a TB2 scoret, na itt nagyon közvetlen lett, elmondta, hogy az előadás után lesz rá lehetőség, majd csillogó szemmel elárulta, hogy annak ami a kezemben van Robin (bizalmasan megsúgta, hogy aki egyébként az élettársa), nagyon fog örülni.

 

Ezek után boldogan foglaltuk el kiscsaládommal a helyeinket a szinpad előtt középen, a második sorban. Már az sem zavart, hogy egy rajongótársunk látványosan nem akart megismerni. 😉

 

A koncert lement, élveztem, igaz több gitárszóló megúszós volt, de mivel tavaly sikerült két Oldfield darabot (Muse és Closer) is előadnom egy helyi gitárgálán (a gitársáv még megvan), rájöttem, hogy élőben azért eléggé más Mike zenéjét előadni, borzasztóan melós és koncentrációt igénylő (na nekem ezek nem mindig jönnek össze).

Egyéb iránt nagyon jó volt igaz a Caveman vokálját én „énekeltem” (a feleségem és a fiam jókat röhögött rajtam), a színpadon ez nem volt jelen, mondjuk nem csodálom 😃

 

A koncert után először Jay-el váltottam pár szót a színpad előtt, majd bevártam őket a büfénél, jöttek is pár sörért, akkor kezdtünk el beszélgetni. Jay és Robin is teljesen elérzékenyült  a TB2 concert score-tól, Robin kottája közvetlenül a premier után tűnt el, Jay-é a turné után, meséltek a TB2 turnéról. Megemlítettem neki a Song of a boatmant-t amit Mike turné alatt írt, később ebből lett a MOTR Moonshine-ja, az eredeti dalszöveg ott a turnébuszon íródott, Mike is ezt énekli a Moonshine demójában. Jay-el beszélgettem a PRS SE gitárjáról, Robinnal a szintikről. Közben készült Robinnal ez a kép (harmadik) aki nem hitte el, hogy van egy ekkora „idióta” világon, mint én.

 

Továbbálltunk a merc.pult felé, ahol kipakoltam a cuccaim és sorban aláírta őket, készített pár fényképet is magának, mert neki már ezek a programfüzetek már nem voltak meg. Az élettársa közben odajött közénk és elkezdtünk beszélgetni. Ekkorra már mindenki elhagyta a környékünket és közel fél órát beszélgettünk.

 

Mike áldását adta a turnéjukra, nagyon örült neki, de szóba sem jöhetett, hogy ő még egyszer színpadra álljon. A TB3 premierje után közölte, hogy soha többet élő koncert, a gyermekei unszolására csinálta meg a Then and Now turnét.

A zenei élet teljes eliparosodása és jelenlegi fogyasztási szokások miatt nem akar több lemezt kiadni, „nyugdíjba vonult”, ahogy Robin idézte „elég volt - végre szabadnak érzem magam!” a legkedvesebb hóbortja a jet-ski lett, meg is értem hiszen a motorokat gyermekkora óta imádja, az akkori Angliában volt is rá lehetősége, hogy szabadon motorozzon, ezt a mai Angliában bajosan teheti meg a mindenféle kamerák és szabályozások miatt, a Bahamákon pedig ott a szabad óceán. Robin megerősített abban az álláspontomban, hogy Mike egy „nehéz ember”, érzelmeit a hangszerein és zenéjén keresztül fejezi ki, csak egy maréknyi embernek adatott meg, hogy barátjának mondhassa magát, vagy beavatott legyen a magánéletébe.

 

Beszélgettünk a kották miatt egy kis zeneelméletről is, mondtam, hogy nagyon tetszik Mike fríg-es modalitása, egy nagyadag hétfokúság variálással, amit szépen tud kamatoztatni úgy, hogy nem marad meg az unalomig ismert pentaton skálák blokkjaiban. Itt mosolygott egyet és bizalmasan megsúgta, hogy többet tudok mint a session zenészek többsége 😃

Telefonszámot és mailcímet cseréltünk, megígértem és azóta már elküldtem neki a TB2 Concert score digitális változatát, elmondtam neki, hogy nagy álmom elmenni Nassauba a Eastern Roadra, becsengetni és várni a választ. Erre csak annyit mondott „Menjünk együtt – nagyobb sikered lesz!”

3x_ Creative Commons License 2024.03.04 0 0 15216

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!