Letudtam egy jópár fordulót vele, büszkén jelenthetem, hogy most sikerült felkerülni a lista tetejére 1499410 ponttal, (Altered Caveman 5352), nem volt egyszerű, de remekül szórakoztam, nagyon köszi!
Javítottam a felmerült kérdéseket, a "Shadows"-t minden válaszban átírtam "The Shadows"-ra.
Az Elements videóval kapcsolatos felvetés is jogos (laserdisc lett volna a helyes CD helyett), most egyértelműsítettem évszám szerint, melyik verzióra vonatkoznak a kérdések (több is van, amik különböző verziókra kérdeznek rá).
És hát igen, a sok változat miatt ezek a nehezebb kérdések közé tartoznak. :-)
Nagyon jó kvíz, de nem vagyok eléggé fan, úgy tűnik, kevés triviát tudok ehhez a kvízhez. Egy megjegyzés: Which band composed originally Wonderful Land? A válasz Shadows. Szerintem pontosabb lenne (a The Beaatles-höz hasonlóan) a "The Shadows".
Mike Oldfield legendás trilógiája nem csupán zene, hanem spirituális kapu egy olyan korba, ahol az ember még egységben élt a földdel és önmagával. Minden a Tubular Bells azóta ikonikussá vált, hipnotikus zongorafutamaival kezdődött. Ez a törékeny, mégis feszültséggel teli indítás építette fel azt a zenei katedrálist, amelynek csúcsán végül diadalmasan kondulnak meg a névadó csőharangok, hirdetve az alkotói akarat győzelmét az anyag felett. A Hergest Ridge festői lankáin a természet lélegzik: a rétegzett gitárszólamok és a távoli oboák hangja a végtelen belső csendet és a dombok magányos méltóságát festik le. Olyan ez, mint egy megnyugvó sóhaj a világ zaja felett. Az Ommadawn pedig maga a szakrális őszinteség. A rock lüktetése, az ősi népzene és az egyházi áhítat misztikus elegye ez, ahol a bodhrán dobok elemi ereje, a kelta hárfák és a furulyák tiszta szava valami olyasmit idéz meg, ami régen elveszett. Hallgatása közben látom a mezítlábas embereket, amint egy réten, a fák között táncolnak, ünnepelve a létezést. Majd a következő pillanatban már egy ősi, ír templom gyertyák megvilágította hűvösében találom magam, ahol a málló szentképekre és a repedezett falakra lassan ráfonódnak az évszázadok zöldellő indái. Ezek a művek ott keresnek gyógyírt a lelkünknek, ahol a technika még nem győzedelmeskedett az érzelem felett. Egyszerre hordozzák a katarzis erejét és egy elfeledett világ békéjét.
Itt a topicban még 20-25 éve szó volt a "Legyen Ön is milliomos! Mike Oldfield különkiadás" PC-s kvízjátékról, amit Szépalmási topictárs készített még 2001-ben.
Az elmúlt kb. két és fél évben (egy programozási keretrendszert tanulva) apránként írtam egy hasonló webes játékot az eredeti kérdések köré, a szabályokat és pontozást modernizáltam, hogy érdemben lehessen versenyezni egy ranglistán, és hozzáadtam sok új kérdést is, így most már összesen 500 kérdés van benne.
A főbb pontok, amiben más a "Milliomos" szabályaihoz képest:
Nincsenek garantált nyeremények, egy rossz válasz nem csak véget vet a játéknak, de az összes pont elvesztését eredményezi. (Fontos tehát időben megállni.)
Egy-egy segítség felhasználása megfelezi az aktuális kérdésért kapható nyereményt.
A 8. kérdés alapértelmezetten a sorkérdés, hogy ne legyen olyan nehéz rögtön a játék eleje. Itt a gyorsabb válasz több pontot jelent.
Az elérhető segítségek között van a kérdés lecserélése, a kettőt tippelés és a nyeremény duplázása is. (A beállítások alatt lehet válogatni a játékban elérhető segítségek közül.)
Vannak benne képekre vonatkozó kérdések is.
És persze az összes kérdés Mike Oldfield életművével kapcsolatos. :-)
Megállás vagy az összes kérdés helyes megválaszolása esetén az aktuális pontszámmal fel lehet kerülni a globális ranglistára is (egy generált tematikus név alatt).
Jó játékot annak, aki kipróbálná! Észrevételeket szívesen fogadok itt és a játék Facebook oldalán is. :-)
Jövő szeptemberben újrázunk a Wiener Stadthallében, nagyon remélem hogy lesz időnk ismét egy kis közös zenélésre is. Ahogy látom most pesti koncert nem lesz, ezt megerősítette Ruben és Robin is. Mindenesetre a PRS-em megint színpadon lesz.
TomTom, igyekszem minden erre érdemes videót feljavítani, remélem a koncertek is tetszeni fognak!
Én tavaly voltam. Az akkori 30 ezres jegy ár után az idén úgy voltam vele, hogy ha 10 ezer alatt lesz jegy (valami utolsó napi leárazás), akkor elmegyek, egyébként passzolom.
Köszi a részletes leírást, a tavalyi után idén is számítottam rá. Fbook Mike Oldfield nyilvános csoportban láttam a fényképeidet, A gitárról is :)
Programfüzetet nem nyomtak a kezünkbe, de ezzel a Gem-mel akkor sem lettem volna kisegítve. Ott azért elkalandozott a figyelmem. A TB szakaszban örültem annak, hogy egy nagyon közeli verziót kaphattunk, jó minőségben.
A koncert óta elkezdtem visszanézni Ruben Alvarez régebbi youtube videóit, ütősek. Egy vállon veregetést azért megérdemelt volna Oldfield-tól, remélem valamilyen virtuális formában azért megkapja.
Bagolyka már Norvégiában él a férjével. Vele tartom a kapcsolatot,de nem jelezte ,hogy eljönne Magyarországra.Különben én is nézelődtem,hogy ki jött el a régi CD-FŰ arcok közül.
Nekem nehéz elfogultság nélkül beszélnem az estéről, nézzétek el nekem, mert én kicsit a másik oldalról is láttam. A tavalyi debreceni koncert után volt szerencsém mint Robinnal és Jay Stapley-el tartanom a kapcsolatot, így első kézből kaptam az infót, tavaly novemberben, hogy Jay nem folytatja a turnét (ennek személyes okai is voltak, nem mindig úgy akarta a részét kivenni, ahogy azt Robin megkívánta tőle), helyette Mike által is elismert és ajánlott (!!!) Ruben Alvarez érkezik. Rubennel évekkel ezelőtt felvettema kapcsoaltot még egy Roland GP8 patch okán (a Dark Star gitárszólójának paramétereit tartalmazta).
Amikor tavaly nyáron megvettem a PRS Custom24-et tudtam, ha lehet színpadra akarom vinni, amikor szeptemberben megérkezett az a heveder hozzá amit a 92-es TB2 premieren láttatok Mike nyakában (igaz ott a Fenderre volt felrakva) akkor már teljesen biztos voltam, hogy ezt másnak is látnia kell. Rubennel egyeztettük óráinkat és szombaton 15órakkor már a színpadon is voltam a gitárral, ha már ott voltam kipróbáltam a csőharangot és megcsináltuk a beállást (ez hatalmas élmény volt számomra). A hangminőségre nem lehetett panasz, nagyon konkrét technikát és jól képzett személyzetet is hoztak magukkal.
17órától 20 óráig szabad program, majd előadás. 19órától az előtérben álltam, vártam hátha a régiek közül valaki felbukkan (mintha Bagolykát felismertem volna de nem voltam benne biztos), de be kell látnom, hogy eltelt 20év mióta utoljára találkoztunk a CD-FŰ-ben, én sem lettem fiatalabb és az emlékeim is megkoptak.
Az előadás két részre volt bontva, az első részben a tavalyi programhoz képest volt változás bekerült pl a Women of Ireland, sajnos a Summit Day kikerült (ezt akartam velük élőben előadni, de a beállás közben legalább sikerült), ami elsőre nyilvánvaló volt, hogy a tavalyi Moonlight Shadow distorted solo megúszós volt, most Ruben tökéletesen az összes nyújtásával együtt tökéletesen hozta. Az első részt Robin szerzeménye a "The Gem" zárta, amiről ezt kell tudni, hogy Mike harmóniájiból készült szerenycsére nem utánozva azt. Ez a programfüzetből kiderült, persze nem mindenkihez jutott el már tavaly sem sajnos.
A második rész a TB1 jegyében telt, kapott néhány új kiállást pár szebb megoldást csellóval és dobokkal támogatva. Amit a szólókról elmondhatok, nem volt akkora mozgástere és szabadsága az előadóknak, hogy megváltoztassák az eredeti dallamsorokat, ez persze kétélű fegyver, talán ezért hiányozhatttak az improvizációk. Viszont gyönyörű példája volt a z első részben hallható FATC gitárszólója Ruben előadásában (a gitáromon :D ), tökéletesen interpretálta Mike soundját, pengetési stílusát, hajlításait, vibrátóját. Tisztességes iparosmunkaként jellemezném a koncertet.
Természetesen megint sokat sikerült beszélgetnünk, sajnos Mike egyre jobban elszigeteli magát a rajongóktól és zenei hagyatékának ápolásától. Említettem Robinnak, hogy mikor akarunk Nassauba menni, becsöngetni hozzá. "Felejtsem el ezt a szarságot, ne akarjak óriásit hibázni és csalódást átélni" volt a válasza. "Ha én mennék, akkor is azt mondaná, hogy 10percre ebben a coffeshopban találkozunk, utána te balra én jobbra, hiába adta az áldását a turnéra, nem akarja már hogy az életébe belelássunk - ha kérdésem van, nem közvetlenül őt hívom, Sallyn keresztül társalgunk." Szóval lehet újabb konspirációkat gyártani miért nem akar még beszélni sem a családján kívül mással. Rubennek is vágya volt találkozni vele, pláne úgy hogy Mike támogatását és elismerését is élvezi, neki is le kellett erről az élményről mondani.
Készült egy halom fénykép (pláne hogy püfölöm a harangokat - meg is jegyeztem, hogy "ez nem egy szénkalapács", nem lesz durva attackja a harangoknak-, sajnos az indafotó megszünése miatt más helyre kellene feltöltenem.
Ja igen. Ma visszaolvastam a 26 évvel korábbi bejegyzéseinket a budapesti MO koncertről. Igazi kordokumentum a topik.
Azóta sem vettem Oldfield terméket, de a Guitarsig bezárólag hetente előkerül valamelyik album. Nyilván be lettek gyűjtve a remaster edition-ök, köztük az Ommadawn lost version, fun. Az újabbak közül a Music of the spheres nálam kiállta az idők próbáját (a Mester most biztos elérzékenyülten letöröl egy könnycseppet a Kisstadionból hazavitt hamutartóról) és a Return to Ommadawn is.
A tavalyi nekem kimaradt, idén nem volt Sziámi, biztos Kossuth-díjat polírozott.
Az eredetileg tervezett Sportaréna helyett jól jártunk, hogy érdeklődés hiányában az Erkelbe került át a műsor. Így is kb. félház lehetett, de a közönség lelkes volt. A hangerőt kellemesen felcsavarták, a hangzás nagyon pöpec volt, talán a csőharangok voltak kicsit túlnyomva az első etapban. Nem voltak kivetítők, csak oldschool színházi fények, szerintem nem is kell több.
Elképesztően kicsik az ülőhelyek amúgy.
Ha már színház, két felvonás volt.
Az első kb. 40 perc volt, olyan sportleves jellegű. Egy kis TB3, minimal Ommadawn, Voyager és persze a Moonlight shadows + To France páros. A két énekesnő (az egyik a basszusgitáros) kifejezetten jó volt.
A vége felé pár percig pislogtam, mint hal a szatyorban - vajon Pink Floyd számot dolgoztak át Oldfield féle hangzásra? Aztán beugrott, hogy a Man on the rocksról lehetett valami, talán a Nuclear (instrumentális változatban). Azt az albumot azóta se tudtam megemészteni.
Volt egy pár perces darab is, amit nem tudtam sehova kapcsolni.
20 perc szünet után jött a szűk 50 perces második rész, a Tubular Bells az elejétől a végéig. Ráadásként a Sailor's hornpipe.
Itt-ott megúszós, néhol extrázva (pld. basszusszóló), abszolút vállalható. Nem jöttek úgy a csúcspontok és persze hiányzott a Mester gitárja, de mindenki odatette magát, profik és elhivatottak.
Ahogy néztem, a tavalyi zenekarhoz képest új gitáros van egy másik tribute bandából.
