Nem egészen értek egyet veled. Más a mi beszédünk, meg akárkié az utcán, azonban a rádiósoknak, tévéseknek szükségképpen lehet egy normájuk. Nem véletlen, hogy a magyar artikuláció oktatásának olyan kiváló alakjai voltak, mint Montág Imre.
Régebben a rádióban és a televízióban tanították beszélni a szereplőket (pl. Wacha Imre). Szerintem ez jó volt, és ez az elfogadható módja a norma alakításának és terjesztésének (ez nem jelenti azt, hogy az is jó volt, hpogy a dialektust is irtották).
Hahó, itt egy magyarul beszélő! A nyelv nem anyagi szervezet, melyet megfertőzhet valamiféle kór. Az ember viszont igen, de a kórokozók általában nem befolyásolják az illető beszédkészségét. 8-) Tévhit, hogy a nyelv meg tud betegedni. Az is tévhit, hogy van "helyes ejtés", "helyes hangsúlyozás", "helyes intonáció". Azt viszont eléggé furcsállnám, ha a beszélők a névelők után hallhatóan szünetet tartanának. Még nem tapasztaltam, csak ha éppen ott fogyott el a szufla. 8-) Ha a füledet bántja valamilyen nyelvi jelenség vagy változás, akkor két dolgot tehetsz: 1. Befogod a füled. 2. Elfogadod, hogy az a dolog nem rossz, csak más, azaz toleranciát tanulsz.
Szeretném megkérni magyarul beszélő honfitársaimat: figyeljék pl. a rádió adásait. (Valaha volt Grétsy Lászlónak is egy műsora, amelyben tollhegyre tűzte a bemondók ... hm, beszédhibácskáit.) Tessék szíves lenni odafigyelni: a magyar adókat - na jó, én néhányuk hallgatását eleve kiiktattam - már kezdi elfertőzni az a kór, amit én (krónikus fertőzöttje és következetes terjesztője után) abeceszilvizésnek neveztem el. Lényege: a névelő hangsúlyozása és szünetnélküli összeolvasása a főnévvel. (Például: Atátray-vonósnégyes ...; Agewandhaus stb. ... stb. ... vég nélkül). Talán más is felfigyelt erre a jelenségre. Talán más fülét is bántja ez. Kit lehetne felkérni, hogy segítsen kiirtani ezt a kórt? GM
Üdvözletem a fórumozóknak! Elnézéseteket kérem, hogy csak úgy, minden előzetes bemutatkozás nélkül beleszólok a társalgásba...
rozsdax! Hasznos választ adni ugyan nem tudok, bár véleményem szerint a "Rajtam a sorszám" valóban találóbb címnek bizonyult volna. Viszont nem értem, hogy azt a zárójelbe szorult "szám" szócskát miért hagytátok figyelmen kívül.
lola! Ez sem tetszik. Túlontúl bizalmas benyomást kelt. A "Győződjenek meg róla, hogy a megfelelő vonatra szálltak fel!" megfelel (ha már a kettős megszólítást nehezményezi a nyelvhelyesség)?
További kellemes napot!
ui: Teve! Azt hiszem, neked már volt dolgod velem egy szomszéd fórumban, valamikor, hej, de régen...
Volt egy fotómarathon nevű verseny, ahol induláskor megadtak 24 db kép címet, majd 12 óra alatt el kellett készíteni hozzájuk a fotókat. (Nagyon jó kis program volt!) Mint most kiderült többünket diszkvalifikáltak, már a zsűri elé se kerültek a képeink. Arra a képcímre ugyanis, hogy "Rajtam a sor(szám)" nem olyan fotót készítettünk, hogy rajtunk lógott a sorszámunk, vagy nem egyéb módon jelenítettük meg a nevezési sorszámunkat a fotón, hanem olyan életképet fényképeztünk, ahol valakire épp a sor kerül. (Pl. kosárdobás, társasjáték.) Természetesen nem óvni akarok, meg egyébként is játék volt az egész, de kíváncsi lennék egy nyelvész véleményére. Szerintem ui. ha zárójelben oda tesznek valamit a szó végére, az orientálásra van, de nem kötelező érvényű. Egyébként is úgy gondolom, ha a sorszám feltétlen megjelentetése lett volna a cél, akkor miért nem egyszerűen "Rajtam a sorszám", vagy "Rajtam a sorszámom", esetleg "Rajtszámom" volt a képcím.
Nem egészen: a 'gondoskodjon' kissé túlságosan is hivatalos ahhoz, hogy a megszólítani kívánt Pista bácsi és Teri néni könnyedén megértse.
De ha már közelekedés, volt egy idő, amikor a BKV-buszok oldalán a következő kérés volt olvasható: Kérjük figyelje a járművezető közleményeit, önért teszi! Na ez vajon milyen nyelven volt?
Nem gyakran előfordul, hogy az ember nem jó vonatra száll. Például, én egyszer Firenzében tettem ezt: Pontessievébe akartam utazni, de ez nem végállomás, a Borgo San Lorenzo felé kell tartó vonatra kell szállni. Csak azt nem tudtam, hogy oda két irányban is megy vonat, és Pontesieve - nem tudom, miért - csak az egyik irányon van rajta. Elég kalandos utazás lett.
Igaz, ezen nem segített volna, ha a figyelmneztetést bemondják, mert olaszul ezt nem (sem) értettem volna meg.
Mindez azt bizonyítja, hogy a kifogásod nem nyelvi, így állításom érvényét nem csökkenti: a kifogásolt mondat nyelvileg helyes.
Nekem még így se tetszik, de igazából az egész mondat értelmetlen, mert tkp azt akarja mondani: Kedves utasunk, tudjuk, hogy ön nem egy lángelme, ezért figyelmeztetni szeretnénk, hogy nem minden vonat ugyanoda megy, ezért, ha ön nem csak azért akar vonatozni, hogy a szabadidejét eltöltse, hanem valami konkrét célja is van, akkor...
Ne tévedjünk. A mondat nem jó. Az más kérdés, hogy rendelkezünk azzal a képességgel, hogy a rosszul fogalmazott mondatot valamiképpen helyére tegyük.
Ha arra gondolsz, hogy a mondat grammatikailag helyes, akkor igazad van, azonban a grammatika nem minden. Valaki utalt a kettős felszólító módra. Attól a mondat még nem hibás, különös tekintettel a célhatározói alárendelésre. Ha a mondat így hangzana:
Gondoskodjanak róla, hogy a helyes vonatra szálljanak fel!
nem lehetne semmmiféle kifogásunk.
Alapvetően tehát az a gond, hogy kifogásolt mondatban a főmondat nem alkalmas arra, hogy célhatározói mellékmondatot involváljon, nemcsak formájában, de jelentésében is intranzitív.
Jónak jó, mert megérted, hogy mit akarnak tőled, de hogy nem szép, abban egyetértünk... mondjuk talán úgy, hogy ez egy általános iskolás diák dolgozatában lenne, piros hullámos vonallal húzná alá a tanitónéni...
Az még elmenne az elején udvariassági kényszerből, bár ez a győződjenek meg róla is idegenes fordulat, a magyar valami olyasmit kívánna, hogy ellenőrizzék stb. Én pl. kiütést kapok az "ezt fejezd be" rémségtől is (angolszász tükörford.), a magyar azt mondja: hagyd abba!