A nyitva tartás szókapcsolatot külön kell írni. A helyesírási szabályzat legutóbb 1984-ben változott, és mivel ez az írásmód a szabályzatból következik (jelölt határozós viszony esetén egyetlen képző általában nem ok az egybeírásra), ezért nem is módosulhatott (egy-két konkrét szó írásmódja változott 1984 óta, de ezek száma legfeljebb a 10-et haladja meg, a 20-at biztos nem ezek persze nem a szabályzatból magából következő esetek).
Webes helyesírási szótárról én sem tudok. de ha valaki unalmában beszkennelné a Magyar helyesírási szabályai szótári részét, akkor talán el lehetne intézni, hogy felkerüljön a MAgyar Elektronikus Könyvtárba.
Annál is inkább, mert a szöveges része letölthető jelenleg WinWord, RTF és WinHelp formátumban a http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/nyelvtud/mhsz11/. Magam is ebből másoltam be a szabályok szövegeit.
Az ésszerű nem összetett szó, minthogy -szerű, csakúgy mint a -fajta, -féle, -nemű, -rét, -rétű nem egyszerű szóösszetételi egységeknek, hanem speciális, ún. képzőszerű utótagnak számítanak. Így írja erről a Magyar helyesírás szabályai 11. kiadása:
94. ... A -szerű utótag sz-ét általában csonkítva (azaz toldalék módjára; vö. hússzor) kapcsoljuk az sz végű szavakhoz: ésszerű, mésszerű stb. Nem egyszerűsítünk viszont akkor, ha a -szerű-t kettőzött sz-re (ssz-re) végződő szavakhoz kapcsoljuk: dzsessz-szerű, expressz-szerű stb. Hasonlóképpen: puff-féle (ülőke) stb. (Vö. 62.)
141. A -fajta, -féle, -nemű, -rét, -rétű és -szerű képzőszerű utótagot a közszókkal egybeírjuk: másfajta, többféle, egynemű, negyedrét, sokrétű, ésszerű stb. A tulajdonnevekhez a -féle és a -szerű szóelemeket kötőjellel kapcsoljuk: Eötvös-féle, Petőfi-szerű; Jedlik Ányos-féle; stb. (Vö.: 171.)
Felsorolásban az elmaradó közös, csak az utolsó taghoz hozzáfűzött képzőszerű utótagra kötőjellel utalunk: bükk-, mogyoró- és nyírfafélék; Tömörkény- és Gárdonyi-szerű; stb. [Vö. 262. c)]
Most estem be ide, és nem olvastam végig a topicot, csak egy kérdésem lenne.
Ebben a topicban is találkoztam ezzel a szóval: "ésszerű". Kérdésem: helyesen van-e ez írva? Különös tekintettel arra, hogy szerintem ez összetett szó.
Ha már volt a kérdés, akkor elnézést!
Úgy tudom, hogy erre vonatkozóan folyik is kormányzati akció, méghozzá az Igazságügyminisztérium szervezésében. De ez csak a dolgok egyik része, a másik, hogy ragaszkodjunk anyanyelvünkhöz s csak ott hagyjuk megújulni, ahol az hagyja magát.
Imre bacsi
Ha komolyan segíteni kívánjuk a magyar nyelvű szakkifejezések kitalálását és terjedését (amivel én egyetértek), akkor az egyik legfontosabb dolog az lenne, hogy ne késlekedjünk feleslegesen. Az aktuális EU-csatlakozás miatt tényleg egészen bizonyos, hogy számos új angol szakkifejezésre kell majd találni magyar megfelelőt. Minél hamarabb találunk, annál könnyebb dolgunk lesz később. Vagyis, haladéktalanul nyitni kellene egy szótár félét, amiben fel vannak sorolva a magyar megfelelőt igénylő idegen szavak és kifejezések. Ez a szótár legyen nyilvánosan hozzáférhető, és legyen képes fogadni, majd közreadni a fordítási javaslatokat.
Igen aktuáalis témával foglalkozik ez a vitakör s engedjétek meg nekem, hogy új hozzászólóként egy-két dolgot én is mondjak. Bár átnéztem az előzményeket, de ha ismételnék, akkor ezért elnézést kérek. Tehát:
Én kétfelé bontanám a témát, a szaknyelvre ill. a köznyelvre.
A szaknyelv - főként, ha új szakmáról van szó - legalábbis a kezdeti időszakban (s ezt ne értsétek egy-két évnek)nem nélkülözheti az idegen szakkifejezések alkalmazását, hiszen idő kell ahhoz, hogy a magyar nyelvújítók - legyenek azok bár ismert vagy ismeretlen emberek - megpróbálják megalkotni a megfelelő magyar szót az adott idegen szó helyébe. A nyelv élő voltát mutatja, hogy ez számos esetben sikerül is.Ilyen például a vegyész szakmában mondjuk (hogy saját házam előtt söpörjek)a horgany szó, amely beépült a nyelvbe, ugyanakkor a légeny (nitrogén), az éleny (oxigén) vagy pláne az igen viccesen hangzó halvagsavas haméleg nem tudott gyökeret verni. Nehéz megjósolni, hogy egy adott újításnak sikere lesz-e vagy sem. A nyelv élő voltát mutaja, hogy egyes idegen szavak befogadást nyernek, mások nem. Vehetjük pélául a "szi-fi"-t, amelynek tk. tükörfordítása a tu-fa, nem tudott meghonosodni a köznyelvben sem, pedig van már szerintem több évtizede is, mióta kitalálták. Számomra, aki nem régen (és elég hiányosan) ismerkedett meg az internet nyelvezetével, nem szokatlan a honlap használata a homepage helyett, de az email helyett egyelőre nem találtam alkalmas kifejezést s lehet, hogy nincs is. Számomra nem jelent katasztrofát, ha idegen szavakat használok, ha szakmai "tolvajnyelvről" van szó, hiszen más náció számára is természetes, hogy pl. a számítástechnikának, a repülésnek az angol, a postanak a francia stb., a nmezetközi nyelve s így óhatatlan, hogy az e területen dolgozókra ne ragadjon rá egy-egy szakkifejezés. Haasonló a helyzet napjainkban, amikor az EU-csatlakozás előkészítése folyik s itt a magyar szakembereknek meg kell szokniunk,sőt meg kell tanulniuk szakmai fogalmaiknak angol fordításait, sőt olyan uj (pl. jogi)fogalmakat kell megtanulniuk, amik eddig nem léteztek a magyar nyelvben. Azok értelmezését természetesen angolul kell elsajátítaniuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kelljen megpróbálkozni egy-egy fogalom magyar megfelelőjének kialakításával, de ehhez idő kell s kezdetben a szakmában (s a köznyelvben is, ha úgy adódik) nyilvánvalóan az angol kifejezés használata a legkézenfekvőbb.
Más terület a köznapi nyelv, ami bizony kissé divat kérdése is. Szerintem éppen a rendszerváltás és következésképpen a Nyugat felé történő nyitás következményeként erősödik a köznyelvben az angol szavak használata, olyan szavaké, amelyeknek pontos magyar megfelelője van s az közismert is. Megfigyelésem szerint sok olyan ember van, aki - lehet, hogy bár csak ösztönösen - mintegy fitogtatni akarja angol nyelvismeretét s ezért beszédébe idegen szavakat kever. Ennek egyik elrettentő példája az, amikor külföldiekkel való tárgyalás során akár félmondatokat is kevernek a magyar beszédbe (ha van tolmácsolás). Ez véleményem szerint nyelvi környezetszennyezés, ami ellen küzdeni kell!!! /Más dolog, ha külföldön van a tárgyalás, oda csak az utazzon, aki beszéli az illető idegen nyelvet. Viszont ha Magyarorszagon van a tárgyalás, akkor ne szégyeljünk tolmácsot hívni (persze csak akkor, ha olyanok is részt vesznek, akik nem beszélnek angolul) s ha ilyen van, akkor beszéljünk magyarul!!! Tejesen stupid dolognak tartom, hogy ha úgy szervezik meg a tárgyalást adott esetben, hogy az eleve kizárja pl. az angolul nem tudó szakemeberek részvételét!!! (mert vagy a téma fontos, vagy a nyelvtudás)/ Nem kívánom vitatni, hogy - pláne Magyarország EU-ba való belépése után - mennyire fontos (lesz), hogy a magyarok angolul is beszéljenek, de ma még nem vagyunk az EU tagállama, másrészt viszont bízom abban, hogy ha azok leszünk is, a magyar nyelv az EU (egyik) hivatalos nyelve lesz, de az angol soha nem lesz hivatalos nyelv Magyarországon!!! Úgy gondolom, hogy a köznyelvben törekedni kell az uj és hangsúlyozom, hogy az új idegen szavak magyarral való felváltására, de nem tragédia, ha ez nem következik be, hiszen ezáltal is fejlődik nyelvünk, de mégegyszer mondom, nyelvi környezetszennyezésnek tartom, ha jó magyar szavakat akarunk helyettesíteni - mostanában egyre gyakrabban - angollal. Ez a jelenség egyébként nem új a magyar történelemben, de nem ismeretlen más országok esetében sem. Ez egy rossz divat, s törekednünk kell ezek felszámolására. S ez nem csak a médiákban dolgozó emberek kötelezettsége, de azoké is, akik pl. vezető politikusok, gazdasági szakemberek, s így gyakran szerepelnek a nyilvánosság előtt!
Imre bácsi
Ismét köszönettel tartozom a kimerítő válaszért.
KÖSZÖNÖM!
Ha szabad, lenne még egy kérdésem:
Mi az a "miszlik" és mi az a "ripitya", (esetleg "rapitya")?
A második példád nyilván "LL, N"-t mondás akart lenni (:-)))...
Ha az "ellen-"-t igekötőnek tekintjük, akkor azt a nyelvtan szabályai szerint tényleg egybe kell írni a "mondás"-sal. (Sajnos, így viszont nehezebb kifejezni, hogy kétféle dologról van szó.) Ha az "ellen"-t előtagnak tekintjük, elvileg akkor is egybeírandó. Előfordulhat viszont, hogy valaki szeretné a tulajdonképpeni (eredeti, ősi, szó szerinti) jelentést hangsúlyozni. Például a "másik fél" értelmét szeretné hangsúlyozni az "ellenfél" szónak, ezért írná külön: "ellen fél". Sajnos, a HKSz eltántorítja az embereket a nyelv ilyen kreatív használatától, mert a hibásság látszatát kelti a másképp, de értelmezéstől függetlenül leírt szavaival. Véleményem szerint a nyelvhelyesség nem egyszerűen formális és megállapodásos kérdés, azaz nem vizsgálható az értelmezéstől függetlenül.
Természetesen az "ellentmondásosság" szót is lehet indokolatlanul használni, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne olyan jelentése, amilyen értelemben használata ésszerű. Íme az én értelmezéseim:
"mondás" : ebben az összefüggésben = állítás
"ellen" := másik, túloldali, szemben lévő, kiegészítő, fordított, tagadó
"ellent mondás" := Az, amikor a vitatkozó másik fél mást mond. Ez a jelentés később leszűkült a logikai tagadás mondására, majd pedig ...
"ellentmondás" := azokra az esetekre, amikor a logikai tagadás is éppolyan jogosan megfogalmazhatónak tűnik, mint az eredeti állítás.
A hatékony emberi gondolkodáshoz ki kell küszöbölnünk az ellentmondásokat (Arisztotelész), azaz tisztáznunk kell, hogy a látszólag egyaránt elfogadható, de egymást tagadó állítások közül melyik a helyes.
"ellentmondásos" := Gondolatok olyan rendszere, amely ellentmondást tartalmaz.
"ellentmondásosság" := Az a jelenség, amikor egy gondolatrendszer ellentmondásos.
Példa az előbbiek használatára:
Az ellentmondásosság világszerte terjedőben van. Az emberek nézetei egyre ellentmondásosabbak, valószínűleg azért, mert a babonás és misztikus világnézetek egyre nagyobb publicitást kapnak. Ezek ugyanis nem tekintik kiküszöbölendőnek az ellentmondásokat, sőt, ott is ellentmondást igyekeznek kimutatni, ahol valójában nincs. Természetesen szabad ellent mondani bármely állításnak, mert az ellent mondás még nem jelent ellentmondást, hiszen ez utóbbi csak akkor lép fel, ha egy állítás és tagadása jó okkal tűnik egyszerre igaznak. Ilyen látszatot a misztikus gondolkodású emberek úgy igyekeznek kelteni, hogy a helyes (gyakorlatilag sokszor igazolt) állítások mellett, mondvacsinált alapon bizonygatnak olyan állításokat is, amelyek az előbbieket (ha áttételesen is) tagadják. Ugyanakkor nem törekszenek az ellentmondó helyzet kiküszöbölésére, hanem a továbbiakban a kiküszöbölhetetlenség mellett érvelnek. Ez két dologra vezet:
1.) A látszólagos ellentmondás feloldásáig nem lehet további érveléseket támasztani az egyébként igaz ismeretre.
2.) Az emberek figyelmét más (egyszerűbbnek tűnő) problémákra irányítja át, vagy egyszerűen elveszi a kedvüket az önálló gondolkodástól.
Ahhoz, hogy az ellentmondásosság ne legyen egyre nagyobb divat, és lehetőleg vissza is szoruljon, rá kell mutatnunk az ellentmondásos nézetrendszerekre, és kimutatni a bennük található konkrét ellentmondásokat, valamint bemutatni azt is, hogy azok elfogadása miképp vezet egyébként megoldható problémák megoldhatatlanságának a mítoszára.
Kedves, Nemes és Tekintetes Dr. D. Cs. S.!
Nyelvőr-szolgálataid leköteleznek.
Arra lennék még kiváncsi, mi a véleményed az "ellentmondásosság" szavunk kialakulásáról, használatának helyességéről.
(Az "ellent mondás" miért "-osság"?)
Az "és", "hát", "de" kezdetû mondtokról azt hiszem, DcsabaS_mindent elmondott.
Még annyi, hogy magyartanáraim fülét a legjobban a "de viszont" csípte, minthogy mindkét szónak ugyanaz a jelentése (vehetjük cicerói bôvelkedésnek is :)).
Az igekötôk feleslegesek és hivataloskodóak ott, ahol az alapszó jelentését nem változtatják meg, pl. leközöl, behatárol.
A "felé" szó hogy tetszik? A -nak, -nek helyett alkalmazva unos-untalan. Jeleztük a hatóságok felé. Sôt irányába.