Tíz érv a Jogtiszta Szoftverek használata mellett (és ellen)!
(Á la BSA)
"A jogtiszta szoftverhez széleskörű támogatás
jár a program fejlesztôitôl. Ez a támogatás kiterjed a hibás programok garanciális cseréjére, a telefonon igénybevehetô forródrót szolgálatra, valamint a szoftver hatékony felhasználására vonatkozó széleskörű információra."
Ez nem igaz. Valójában a jogtiszta szoftverhez nem jár semmilyen támogatás. A felhasználó hiába küldi vissza a reg. kártyát, nem értesítik az újabb verziókról.
A szoftverhez nem jár magyar nyelvű leírás (kivéve a magyarított verziókat), a forródrót szolgálat pedig egy kalap sz@rt sem ér,
a telefon mellett ülő emberkék a legtöbb esetben csak a fejüket vakarják, nem tudnak segíteni. Az MS OEM termékeihez pedig nem is jár forródrót szolgáltatás.
"A jogtiszta szoftver újabb, továbbfejlesztett verzióihoz az eredeti
ár töredékéért juthat hozzá."
Igen, és az az ár, amit a számítógép továbbfejlesztésére kell fordítani,
hogy az új program rendesen fusson, az árkülönbözet többszöröse.
Az új programok új hibákkal jelennek meg, aminek a javítását csak hónapokkal később adják ki.
"A jogtiszta szoftverrel megkapja a szoftver eredeti és teljes dokumentációját, amely egyre több szoftver esetében magyarra
fordított szoftvert és kézikönyveket is jelent. Így a jogtiszta szoftvert sokkal hatékonyabban használhatja."
Egy új termék kiadásánál KÖTELEZŐ (lenne) hozzá mellékelni a magyar leírást (kézikönyvet). A nem magyarított verziók
esetében is.
"A jogtiszta szoftver tulajdonosaként részt vehet a szoftverfejlesztôk által felkészített és hivatalosan kinevezett oktatóközpontok tanfolyamain. Ezeken a tanfolyamokon olyan
oktatóktól tanulhat, akik az adott szoftver felhasználásának területén a legmagasabb színtu képzettséggel és gyakorlattal
rendelkeznek."
A magyarországi szoftverárak nellett, ha valaki minden programot megvásárol, aligha marad pénze ezekre a tanfolyamokra.
"A jogtiszta szoftver az egyetlen igazi védelem a számítógépet fenyegetô vírusok ellen. A számítógép vírusok helyrehozhatatlan
kárt okozhatnak a számítógépében és a rajta tárolt, fáradságos munkával elôállított adatállományokban."
Ez szintén nem igaz. Jogtiszta szoftverekben is találtak számítógépes vírust. Az adatokról pedig annyit, hogy a hibásan megírt "jogtiszta" programok is okoztak már adatvesztést. A vírusok ellen pedig minden felhasználó tud védekezni.
"A jogtiszta szoftver megvásárlásával elismeri a szoftver fejlesztôinek szerzôi jogait. A szerzôi jogról szóló törvény,
amelyet az Európai Unió mellett Magyarország is elfogadott, egyben az Ön által elôállított szellemi termékek szerzôi jogait is védi, és megsértôivel szemben egyforma szigorral lép fel."
Igen, a szerzői jogokat tisztelni kell, egy szoftver fejlesztésében sok ember munkája van benne. De ha olcsóbban árusítanák a bolti szoftvereket, több felhasználó tudná azokat megvásárolni. Ezáltal is csökkenne az illegális programok aránya.
"A jogtiszta szoftverekbôl származó bevétel lehetôvé teszi, hogy a szoftverfejlesztôk többet áldozzanak a szoftverek
továbbfejlesztésére. Ez az Ön számára a jövôben jobb és olcsóbb szoftvereket jelent."
Az utolsó mondat szintén nem igaz. A szoftverek újabb verziói egyre drágábbak, egyre nagyobb a gépigényük és egyáltalán
nem tartalmaznak kevesebb hibát, mint elődeik.
"A jogtiszta szoftverek megvásárlása egy egészséges szoftverpiacot teremt, amelyen a szoftver fejlesztôi és terjesztôi
versenyeznek Önért, mint vásárlóért. A jogtiszta szoftverek vásárlói számára ez hosszú távon a szoftver árak jelentôs
csökkenését jelenti."
Mi ez a hosszú táv? 300 év? Még nem tapasztaltunk olyat, hogy egy szoftver olcsóbb lett volna, mint az előző verziója.
"A jogtiszta szoftver megvásárlásával annak teljes jogú felhasználójává válik, és nem csak a nyilvánosság elôl rejtôzködô
másolójává."
Ez annak előnyös, aki szeret nyugodtan aludni, nincs üldözési mániája (és nem üldözik), valamint rengeteg pénze van.
Egy új számítógépre a telepített szoftverek árának nagyságrendje az alkalmazástól függően meghaladhatja a félmillió forintot.
"Keressen meg egy szoftver forgalmazót, és vásárolja meg az Ön által használt szoftvereket, mert ezzel elkerülheti a szoftver jogosulatlan másolásából származó súlyos jogi, erkölcsi és anyagi
következményeket."
Bárki bárhonnan bárhová bármit bármilyen minőségben (talán még az eredetinél jobban is - gondolok itt pl. hang vagy képanyagra -) feltehet az iNTERNETRE ingyen, pillanatok alatt.
Tegyük fel, hogy egy magyar együttes számát felteszem egy Hawaii-i szerverre, a szerző jóformán semmit sem tehet, ugyanis lehet, hogy soha nem tudja megi, hogy ki is tette fel az anyagot.
Vannak trükkök eMail-en keresztül is.
Tehát, ha valaki publikálni akar valamit az iNTERNETEN MA, az biztos, hogy talál rá módot a szerző beleegyezése nélkül, és ha ügyes megússza büntetés nélkül.
Csupán ETIKA kérdése az egész, amíg erre az egész világ(hál)on egységes törvények nem születnek.
Sajnos:(
Az illegalitásért pedig nem a kultúrát tenném felelőssé, hanem az emberek pénztárcáját, no meg a rossz minőségű szoftvereket.
A NET korlatozasa azert remeljuk 1-2 eszementen kivul masnak nem jut eszebe! DE amig a MATAV az arak emelesevel igy "korlatozza" a hozzafereseket, senki ne varjon egetrengeto valtozasokat a jogi kerdesek teren. Ja es meg 2 valami, senki ne ba*assa a szolgaltatokat az oldalak tartalmaert, azt hogyan kepzelik a T. Holgyek / Urak, hogy megszuntetnek az anonimitast?Hihetetlen, orbitalis marhasag:(
Kinek is áll érdekében a net korlátozása???
Mivel a net elsődlegesen SZABAD médiának indult; a chat-room analógiára mindenki aki ezt nem tolerálja az menjen: az anyja valahol várja.
Komolyabban: mindig bele kell-e botlania az emberiségnek egy szűk gazdasági csoportosulás szabadság korlátozó érdekeibe?
Szerintem a szoftverarak magyarorszagon irrealisan magasak a berekhez viszonyitva.
A diakoknam meg plane nincs penzuk, hogy megvegyek.
Attol, hogy egy diak masolt szoftvert hasznal, vagy valaki masolt jatekkal jatszik (otthon), valoszinuleg nem okoz kart a gyartonak/szerzonek, mert ha nem tudna lemasolni, akkor nem is venne meg.
Hmm.......szerzoi jog....
erdekes
nemreg valaki azt mondta a musorban, hogy ha valaki le akar szedni valamit az internetrol, ugy mondta "raklikkel egy adatra.."
akkor az eloszor egy kozponti rendszeren megy keresztul...
aha.....csak egy gond van....az internetnek az egyik lenyege az, hogy NINCS kozpontja.
Mellesleg, a kerdes hogy melyik orszag torvenyei vonatkoznak egy adott helyen buntenyt elkovetore, nos, talan egyseges "Internet torveny"-t kene hozni, es nem lenne ekkora problema.
A BSA-rol pedig csak annyit, hogy ha a software-ek ara elfogadhato lenne, nem lopnanak ennyien
Álláspontom szerint a szerzői jog által ismert jogintézmények körének az internet megjelenése és működése miatt nem feltétlenül szükséges új jogintézménnyekkel, illetve kategóriákkal bővülnie.
Szerintem elsősorban a jogalkalmazás, illetve másodsorban a törvényhozás az internet vonatkozásában (is)képes lesz a jelenlegi jogi kategóriák alkalmazásával a szerzők, illetve az egyéb résztvevők méltányos érdekeit megvédeni, illetve a betartandó játékszabályokat kialakítani.
Az internet gyakorlatilag ellenőrizhetetlenül összeköt országokat, földrészeket.
Ha egy alkotói csoport az interneten kersztül közösen létrehoz egy olyan terméket, amely valamely ország szerzői jogi törvénye alapján jogvédelem alá esne, melyik ország törvénye számít?
1. A szerzők szempontjából: Ahol mondjuk az adott szerver be van jegyezve? Ahol az alkotók dolgoztak?
2. A felhasználás szempontjából: Annak a szervernek az illetőségi országa, ahol felrakták a netre? Annak a szervernek az országa, ahova a felhasználók tartoznak? Annak az országnak a törvényei, amelyben a felhasználók "ráklikkeltek" a termékre?
Milyen adatokat kell egy ilyen terméken elhelyezni, hogy a szerzői jog védje?
Van-e valamilyen vámfizetési stb. kötelezettség egy ilyen termékkel kapcsolatban, amikor "átlépi" a határt?
Ismereteim szerint szerzői jogvédelem alatt áll az építészeti alkotás.
Egyre elterjedtebb eszköze egy-egy épület bemutatásának a virtuális modell, azaz egy három dimenzióban felépített, számítógép generálta, nézőpontja tekintetében változtatható kép. Ez elsősorban marketing célokat szolgál. Leendő vevőket, bérlőket kíván meggyőzni.
Amennyiben egy értékesítési szervezet vagy ingatlaniroda felhasználja ezt az eszközt (saját gazdasági tevékenysége elősegítése céljából) kell-e jogdíjat fizetnie a tervezőnek?
Mi alapján, megnyitásonként, általányban stb...?
Van-e különbség, hogy tervezett vagy megépült épületről van szó?
Az uj szerzoi jogi torveny tervezete buncselekmennye nyivanitja gyakorlatilag a szerzoi jog megsertesehez szukseges eszkozok es ismeretek birtolasat is. gy kicsit hasonlo Kader Janos bacsihoz, ahol a masolagep birtoklasa is buncselekmeny volt. Most is hasonlo a helyzet.
Sajnos az informatika vezeto embereinek halovany lila fogalmuk sincs egy egy dontesuk kovetkezmenyerol. Mindent alairunk ujabban, amit nem kene az allapolgarok es az orszag fejlodesenek erdekeben. Sem ezt a szerzoi jogi modositasokat behozni - helyette viszont a cselekmeny buntethetoseget tenyleges karokozashoz es erdekhatarhoz kotni - ez kizarja a gyerekek mainapsag oly divatos kergeteset es eliteleset, a kisember zaklatasat, masreszt megszunteti a cegek egyre arrogansabb zsarolasat a tudatosan gerjesztett inkompatibilitasokkal, amit a masolasvedelem okoz.
Somfai tamás hasonlata a légi közlekedés vasúti váltókkal történő irányításával nagyon helytálló.
A probléma szerintem az, hogy amíg az informakikában egy komoly forradalom játszódik le, a jogi szabályozás ólomlábakon jár, és ezeréves eszközökkel kíván megfelelni a naponta megújuló kihívásnak.
Tipikus példa szerintem a szoftver bevétele a szerzői jogi törvény hatálya alá. Ez a maga idejében haladó megoldás volt, amint a magyar jogalkotás a fejlődés élvonalában állt. Az informatika tömeges térhódítása és az egyre korszerűbb eszközök rohamos elterjedése azonban meghaladottá tette ezt a megoldást.
Legalább egy külön fejezet kellene, hogy a szofverjogvédelemről szóljon, de inkább külön jogszabályt kellene ennek szentelni.
A szoftver ugyanis sokkal inkább "eszköz", mint az Szjt-ben felsorolt más kategóriák.
Ugyanakkor a szoftverkereskedelem sokkal tágabb lehetőségeket is biztosít a fogyasztói differenciálásra, mint eddig bármilyen más termékfajta, ezért számomra szinte érhetetlen, hogy a készítők/forgalmazók miért nem élnek ennek a lehetőségeivel.
Ennek a lehetőségét a jelentős gyártók/forgalmazók képviselőinek többször is felvetettem, de mindig csak egy kézlegyintés volt a válasz.
Úgyhogy nem csak a jogalkotással, hanem a szoftveripar résztvevőinek üzleti felfogásával gond van. Az alapvető hozzáállás a sarcolás, az erőből tárgyalás taktikája. A (potenciális) fogyasztó érdekeltté tétele, partnerként kezelése szinte fel sem merül mint lehetőség.
Véleményem szerint tehát egyrészt újszerű, elsősorban nem korlátozó, tiltó, felelősségre vonó jogalkotásra van szükség, másrészt pedig egy más piaci felfogásra a kínálati oldal részéről.
Örülök, hogy Renegade kapásból talált a jelenlegi jogi keretek között működő megoldást a válogatás CD-re. Ez jogi szempontból ugyan helytálló, de a tökéletestől olyan messze van, mint mako.hu jerusalem.il-től. Tipikusan nem Net-like válasz a problémára.
Marketing szemszögből nézve: a vevő igénye konkrét (kereslet), a Net eszközeivel saját maga ki tudja elégíteni. És a kör bezárult.
Nem kellett kitöltenie formanyomtatványokat, nem kellett megadnia a bankszámlaszámát, nem kellett tucatjával törölnie a kiadó és a CD-válogatás készítő reklám-leveleit.
Magyarul, amíg a jogi szabályozás arra irányul, hogy réerőltesse a jelenlegi értékesítési láncot a Net kereskedelmére, nem várható igazi fejlődés.
Alternativ (Net-konform) megoldásokat kell kitalálni! Például: Az együttes menedzsere nem a lemezkiadókhoz megy, hanem felméri, hogy milyen piaci célcsoportot céloznak az együttes számai. Felderíti az azonos érdekeltségű - a Neten lévő - szponzor cégeket. Passzívan (pl. IP alapján) azonosítja a vevőt. Generál számára egy kulcsszót, amelynek darabjait kiosztja a szponzorok oldalaira. A vevő a szponzorok oldalait végiglátogatva összegyűjti a teljes kulcsszót, majd letölti az anyagot.
Szerintem a kiadókon kívül mindenki jól jár:
- a vevők "ingyen", de jogtisztán jutnak az anyaghoz
- az együttes vámszedők nélkül jut a bevételéhez, valamint közvetlenül érzékeli, hogy mi a piac igénye,
- szponzorok látogatottabbá tehetik az oldalaikat, alacsonyabb áron,
- járulékos haszon 1: nem csak a kiadók által csinált együttesek kerülnek piacra,
- járulékos haszon 2: lokálisan is megvalósítható, azaz nem kell sem a szponzornak, sem az együttesnek túlerőltetnie magát, ha nem országos vagy globális piacban gondokodik.
„Kérdés, hogy érvényesíthető-e bármilyen jog az interneten” -- írtad.
Szerintem érvényesíthető, és kell is, hogy az legyen! Kell, mert ha valaki egy szerzői joggal védett terméket engedély nélkül lemásol, esetleg a másolatot -- üzletszerűen vagy anélkül -- terjeszti, az bizony lopást követ el akkor is, ha az adathordozó nem papír vagy CD, hanem egy letölthető fájl az interneten.
(A félreértések elkerülése végett: senki nem vádolja lopással azt az egyetemistát, aki a könyvtárban egyetlen példányban megtalálható könyvből a kötelezően elsajátítandó részeket kimásolja vagy kimásoltatja a könyvtárossal. Ezt senki, soha nem üldözte.)
Tehát: lopás, ami pedig már büntetőjogi kategória, és hagyományos eszközökkel üldözhető.
„Felelőssé tehető-e az internet-szolgáltató, ha felhasználója megsérti a szerzői jogot?”
Hadd éljek két példával. A mobiltelefon-szolgáltatók -- és ma már a Matáv is -- nyújtanak üzenetrögzítési szolgáltatást. Felelőssé tehető-e a telefonszolgáltató, ha berendezésén tárolt üzenet bűncselekmény elkövetését segíti elő? A másik példa: egy lakás bérbeadója vajon felelős-e azért, ha tudtán kívül a bérbevevő két kiló heroint visz be a lakásba? Nyilván nem! Azt gondolom, a szolgáltatónak kötelessége a szerződésben rögzíteni, mi az, amit a szolgáltatás igénybevevője nem tehet meg. Ezzel az ő szerepe befejeződött.
„Az elektronikus könyvtárból kölcsönözzük a műveket vagy másoljuk?”
Ha elolvassuk, majd letöröljük, akkor kölcsönöztük. Ha megtartjuk, akkor bizony lemásoltuk. Kemény dió, fogalmam sincs, hogyan lehetne a gyakorlatban megkülönböztetni a kettőt.
„Érdemes-e az interneten pénzt adni szellemi termékért, vagy ingyen is megszerezhető?”
Amennyiben ingyen csak illegálisan szerezhető meg, akkor ez -- ma még kockázat híján -- lelkiismereti kérdés, amelyben mindenkinek magának kell döntenie. (Somfai Tamásnak: ma már vannak olyan szolgáltatók, akiknél az interneten keresztül rendelhetek olyan CD-t, amelyet egyéni kívánságaimnak megfelelően állítanak össze. Legálisan, mert a szerzői jogdíjat minden egyes szám után kifizetik!)
„Szerzői jogi szempontból hogyan értelmezhetők a kizárólag weben működő technikai megoldások, pl. a „linkelés”, a „cache”, a „frame window” vagy az „include”?”
Ha a honlapomra belinkelek máshonnan egy képet, elemi kötelességem, hogy utánanézzek, mit szól a dologhoz a kép tulajdonosa. A cache általában úgy van beállítva, hogy pár nap és/vagy meghatározott adatmennyiség fölött törlődjön, és az átlagfelhasználó ezeket a beállításokat nem szokta megváltoztatni -- a cache ügyében kialakult vita szerintem inkább egyes cégek profitéhségének következménye.
Szerintem a jövőben a szoftverekért előre kell majd fizetni - a cég piacra dob egy demo verziót, és ha elég érdeklődő ajánlja fel támogatását, akkor elkészítik a teljes szoftvert. Jelenleg persze ennek nemcsak technikai, hanem szemléletbeli akadályai is vannak. Addig is a leghatékonyabban különféle plusz szolgáltatásokkal lehet eladni egy szoftvert (pl kézikönyv, rendszeres frissítés)
Véleményem szerint kell és lehet is védeni a szellemi tulajdont a Hálózaton. Az alapvető probléma, hogy a jelenlegi jogi kategóriákba
próbálják belegyömöszölni az új média által feltárt problémákat. Műszaki hasonlattal élve vasúti váltókkal akarják szabályozni a légiforgalmat.
A szerzői jogok kérdése - véleményem szerint - dominánsan zenei anyagkról és szoftverekről szól. Mivel a hálózati technológia a fejlődés
szakaszában van csak elvi oldalról közelíthető meg a probléma. A következőkkel a probléma tisztázásához szeretnék hozzájárulni. Lévén nem vagyok jogi szakember, a megoldást meghagynám kedves vendégeiknek.
Az alábbi kiindulási pontokból kellene levezetni a megoldást:
1) Az illegális másolat azonos minőségű az eredetivel
2) Az illegális másolat gyorsabban terjeszthető, mint a legális disztribúció
3) A Netezők megszokták az ingyenes termékeket
4) Az eredeti termék gyorsan veszít értékéből
Folyományok:
1) Az illegális másolat azonos minőségű az eredetivel
1a) Elég egyszer feltörni, aztán mindenki tudja használni(Valaki a CD-t adatfájlba másolja, elektronikus úton terjeszti). A
másolatok készítői nem anyagi haszonszerzés, hanem szakmai kihívás miatt csinálják. A gyártó/tulajdonos szembeni károkozás okán ritka.
1b) A feltört változatok sok esetben közelebb állnak a tényleges fogyasztói igényekhez.
Aki multimédiás gépen dolgozik, nem akar folyton a CD lejátszóhoz rohangálni, hogy cserélgesse a lemezeket. Továbbá két jó zeneszámért nem akarja megvenni az egész CD-t. A feltört válozatokból szabadon készíthet válogatást saját igényei szerint.
A szoftverek vonatkozásában az első folyomány szintén az, hogy felesleges funkciókat akarnak megfizettetni a vevőkkel, a második, hogy mesterségesen gerjesztenek kompattibilitási problémákat a korábbi
és/vagy alternatív megoldásokkal szemben.
2) Az illegális másolat gyorsabban terjeszthető, mint a legális disztribúció
2a) Az digitalizált termékek esetében a bolti értékesítés lassító tényező. A hagyományos marketing eszközök csak rásegítenek a kedvezőtlen folyamatokra. A piaci kereslet kielégítését a szállítás, raktározás és
értékesítés fizikai megvalósítása jelentősen korlátozza. Ennek tipikus példája volt a Win95 moszkvai piacra dobása.
3) A Netezők megszokták az ingyenes termékeket
3a) Kellő idő ráfordításával szinte minden termék ingyenes verziója megszerezhető a Hálózatról.
3b) Az elektronikus fizetés korlátai és alacsony biztonsági foka még a kisebb összegek e-fizetésétől is távoltartja a felhasználókat.
4) Az eredeti termék gyorsan veszít értékéből
4a) A gyors értékvesztésnek részint piaci, részint üzletpolitikai okai vannak. Például a zenei piac tele van "egylemezes" együttesekkel. A kiadók jelenlegi üzletpolitikájukkal elvágták magukat attól, hogy egy felfutó együttes korábbi lemezeit is értékesíteni tudják.
4b) "Mosópor-reklám effektus": A korábbi verzióknál semivel sem jobb, inkább csak csicsásabb termékek piacra dobása. Hiteltelenné válik a termék és a cég. A vevő nem hajlandó megvenni az új terméket, amíg ki
nem próbálta és meg nem győződött egyértelműen jobb voltáról.
A következő üzenetet Forgolányi R. Péter (rozsap@mail.deltav.hu) küldte el nekem. Azt hiszem, elfeljthette a jelszavát:
"A világháló jelenlegi technikai, etikai és kultúrális szintjén lehetetlen feladat a szerzői jogok védelme és szerintem ma még ezzel nem is kellene foglalkozni. Most még fejlődik, növekedési fázisban van a rendszer és ennek a rendszernek a lételeme a terjeszkedés, az információk adása, vétele, MÁSOLÁSA és továbbítása. Amíg nem lesz képes
a rendszer a tökéletes szelekcióra (azaz, hogy mi jogos és mi nem) addig ne is próbáljunk korlátozni. Hamarosan elérjük azt a technikai szintet, amikor ez nem lesz probléma, addig mi is aktívan használjuk a hálót, hogy mi is deformáljuk fejlesszük és közben gyönyörködjünk a "kis" Dávid cseperedésében!
Üdvözlettel: Forgolányi R. Péter netokrata"
Az internet számos ponton megkérdőjelezi a szellemi tulajdon jogi
védelmének kialakult rendszerét. Nemcsak a legtöbb hagyományos jogi fogalom
-- eredeti, másolat, kölcsönzés és idézés -- értelmezése válik bizonytalanná az új médiában, de átalakul az a gazdasági szerkezet is, melyet ez a jogrendszer feltételezett.
Kérdés, hogy érvényesíthető-e bármilyen jog az interneten. De ha ezt nem akarjuk megkérdőjelezni (vagy akarjuk?), akkor is számos tisztáznivaló akad. Felelőssé tehető-e az internet-szolgáltató, ha felhasználója megsérti a szerzői jogot? Az elektronikus könyvtárból kölcsönözzük a műveket vagy másoljuk? Lehet-e digitális környezetben szellemi terméket vásárolni? Érdemes-e az interneten pénzt adni szellemi termékért, vagy ingyen is megszerezhető? Szerzői jogi szempontból hogyan értelmezhetők a kizárólag weben
működő technikai megoldások, pl. a "linkelés", a "cache", a "frame window"
vagy az "include"? Másolatkészítés ez?
Tartozik-e jogdíjjal Magyarországon a magyar rádióadó, ha adását az egész világ számára hozzáférhetővé teszi a weben? Ha igen, hogyan, kinek és mennyit fizessen?
A Mélyvíz vendége: Ficsor Mihály (WIPO), Gyertyánfy Péter (Artisjus), Hegedüs László (Polygram), Moldován István (MEK), Krén Emil (KFKI), Kárpáti András, Gautier Tamás (EXTRA), Kóka János (Elender), Fekete László (Westel 9oo), Boris János (Akadémiai Kiadó), Majsai Sándor Gábor, Biszak Sándor (Arcanum), Tószegi Zsuzsa (Neumann Kht.), Klicsu László (Alkotmánybíróság).
Műsorvezető: Rózsa Péter, szerkesztő: Turi László, Turák János, Nagy Eszter.
A kérdéseket, véleményeket, hozzászólásokat az adás előtt és alatt is nagyon várjuk!
