hova lett az ingyenes oktatás, és az ingyenes orvosi ellátás?
Hová lettek az adófizetők? Majd ha fel tudsz mutatni legalább 3-4 millió nettó befizetőt (de elméletileg a 5-6 millió sem lenne fizikai képtelenség), akkor majd ingyen lesz a sör is. Addig meg ez van.
Eddig a természet rithasztotta a világot és termelte ujra. Az utobbi idöben az ember rothasztja a világot, ugy fizikailag mint szellemileg, de nem termeli ujra. Persze ez nagy élvezetet jelenthet egyeseknek mint valami tüzijáték. A fö baj az, hogy a xx század rothadása tulságosan büdös, és nem jut mindenkinek a gázmaszk készletböl.
Ekkora hulyeseget meg nem olvastam itt.
Vagy en vagyok tul optimista?
Nyugtassatok meg engem is, mert eddig en ugy lattam, hogy alapvetoen jo vilagban elek.(Legalabbis ha atnezem az emberiseg tortenelmet ez az erzes tamad bennem. Meg kulonben is : az emberek alapvetoen jok.Szerintem.)
Kedves Jo!
szeretsz és szeretnek, van egzisztenciád, gonolkodni is tucc
Akkor csak türelem, rá fogsz jönni, hogy te e piszok mázlista vagy. Én a felével is beérném
Hát, ha ez vigasztal: szerintem, ha épp ilyenünk van, azt is mondhatjuk, a világ azóta rohad, amióta megvan. Valahogy mégse tudott elrohadni.
Tudod mi a vicc? Amikor egy leprás egy pestisestol keri, hogy gyógyítsa meg. Viccnek hangzik, és mégis akár még sikerülhet is.
Szerintem, nem rohad. Olyan, amilyen mindig volt. De úgy látszik, most rossz hétvégét fogtál ki.
Hogy rothad a világ? Ebben igzad van, vagy igazad lehet. De nem kell ahhoz behunyt szemmel járni a világban, hogy észrevedd a szépet. Sőt úgy nem lehet észrevenni. Próbáltad már azt, hogy egy napig ne hallgass rádiót, ne nézz tévét, csak figyelj a körülötted levő világra. Szerintem furcsa dolgokat fogsz észrevenni.
Ez a fajta pánpesszimizmus eleddig nem volt divatos itt, a politika szekcióban.
Mindenkinek megvan a maga baja, sőt, itt olyanok is akadnak, akiknek mások baja is.
Javaslok egy kis olvasgatást, főként a TAOIZMUS rendkívül izgalmas tárgyaköréből.
Egy taoista annak is tud örülni, hogy valami rothad, merthogy az természetes folyamat. És milyen klassz dolog az, hogy a világ ílyen frappánsan megoldja a a felesleges dolgok szétszerelését! És a sárban sem kell gyöngyöt keresgetned, mert annak is megvan a maga oka, hogy sár van, és az ott van helyén ahol keletkezett. A gyöngyök értékéről pedig meg kellene kérdezni egy kagylót esetleg...
"Az öreg bölcset megkérdezik a tanítványok, hogy honnan jöttünk, hová tartunk, mivégre élünk itt a Földön, mi az élet értelme. Az öreg bölcs azt mondja: a lét alapveto kérdéseire még o sem tud válaszolni, kéri tehát: falazzák be egy üregbe pontosan tíz esztendore, tegyenek mellé megfelelo mennyiségu ételt, italt, o meditál, töpreng, és amikor majd letelik a tíz év, megmondja a válaszokat. Így is történik. A nagy napon aztán összesereglenek a tanítványok, kiszabadítják a mestert, aki elotámolyog vakon, hosszú, penészes szakállal, és annyit mond: az élet olyan, mint egy mély, mély, mély kút. A tanítványok értetlenül állnak egy darabig, aztán egyikük megkérdezi: de hát miért olyan az élet, mint egy mély, mély, mély kút? Mire a mester: jó, hát akkor nem olyan." (Népszabadság, 1999. január 13., szerda)
Javaslom: keresd a szépet. A sárban is vannak gyöngyszemek, csak le kell hajolni értük, vagy guggolni (ha netán lumbágós vagy).
Nekem van egy 13 és fél hónapos kislányom, akit imádok, szeretek és akire nagyon büszke vagyok. Hiába mesélném el, hogy milyen csodálatos dolog apának lenni. Ez olyan mint a puding: ki kell próbálni!
Amúgy meg, tudod mi az élet értelme?
Megmondom: sánta veréb elől elrúgni a lószart!
Valóban, rothad benne még a termőföld is. Ellenben én, a felső 300 millióhoz tartozom, akinek tulajdonképpen van egzisztenciája, gondolkodom, szeretek, szeretnek - nyilván nem ide való, de tudom, hogy gyűlölnek is - nem tartozom etnikumhoz - bár taroznék! - mi a faszt csináljak? A kérdés költői, de ennek az úgynevezett civilizációnak el kell tűnnie, de akkor én is eltűnök! Akkor konstruktívan kell hozzáállni, tanulni, tanítani, de minek?
És a legutolsó agybaj: vállaljak gyereket?
Jó sok faszságot összehordtam, egyébként pedig mentegetőzni sem szoktam. Ám a hétvégén különös dolog történt velem, ami eddigi szemléletemben csúnya rést ütött: Rothadást láttam mindenütt. Valaki vigasztaljon meg! például: én is így voltam vele, de aztán rájöttem, hogy hülye vagyok, vagy valami hasonló, de le is baszhattok, mer' néha az sem rossz.