"Azért csípi a kormány szemét az Erzsébet téri színházépítés, mert a beruházásban résztvevő szakemberek nem az ő brancsához tartoznak" - fogalmazott Schiffer János főpolgármester-helyettes a Nemzeti Színház temetése és az Elment a metró címmel meghirdetett tiltakozó megmozduláson a Deák téren, mintegy 80-90 fős "tömeg" előtt. - A kabinet nap mint nap megleckézteti a polgárokat, de legfőképp Budapestet, a "bűnös várost". Ennek a politikának az az üzenete, hogy a hatalmon lévők mindent megtehetnek, az emberek pedig féljenek tőlük. Tudomásul kellene venni, hogy a kormányzat arra kapta mandátumát, hogy felvirágoztassa Magyarországot. Meg kell fékezni az az emberi butaságot és a rosszindulatot! - mondta, majd felszólította a jelenlévőket, hogy ne féljenek. Véleménye szerint a Nemzetivel és a 4-es metróval kapcsolatos kormánydöntések következtében csorba esett a demokrácián is. 1990-ben ugyanis a demokráciáról szavazott az ország, s reményei szerint 2002-ben is arról fog.
Bánó András egykori televíziós személyiség, aki szintén felszólalt a tüntetésen, elmondta, hogy fogadjuk meg Eörsi István tanácsát: ne tűrjük a tűrhetetlent.
Demszky Gábor főpolgármester hangsúlyozta, hogy a főváros vezetése folytatni akarja a metróberuházást. Feltette a kérdést: hogyan várja el a kormány polgáraitól, hogy tartsa be a szerződéseiben vállaltakat, ha ezt ő sem teszi meg? Ezért perelte be a főváros az államot. Szerinte minden budapesti polgár biztosította őt, hogy kell a 4-es metró. A küzdelmet mindaddig folytatják, ameddig nem születik megegyezés a beruházás folytatásáról. Végül közölte: eddig 70 ezer metrót támogató aláírás gyűlt össze.
A megmozduláson a főpolgármestert támogató művészek is felléptek: Farkasházy Tivadar, Éles István humoristák, Jordán Tamás színművész, valamint Gerendás Péter zenész.
P. G.
tortent.
ne feledjuk, ezen a heten lepes tortent affele, hogy Pinochetet kiadjak a spanyoloknak.
a lengyel keres a volt lengyel fougyesz kiadatasara mar meg is erkezett Londonba.
Ma történt végre valami. A FIDESZ parlamenti frakciója kéri a kormányt, hogy vonja vissza az adórendörségről szóló törvényt.
Úgy látszik, hogy a teljes csapat nem tudja követni az Orbán által diktált tempót. Végre akadtak valakik, akik azt mondják: álljunk meg egy percre a nagy rohanásban és gondolkozzunk egy kicsit.
Valószínűleg maga ahatalom az ok. Az ember elindul a választásokon, uram bocsá' győz is, és elkezdené megvalósítani elképzeléseit. Tiszta szívvel, hittel, meggyőződéssel. Aztán azt kell látnia, hogy nem és nem akarja a nép, hogy boldoggá tegyék. Aztán rájön, hogy Őneki eszköze is van, maga a hatalom. És felveszi a megszállott orvos attitűdjét:
Ha beledöglesz is, meggyógyítalak!
Köszönöm, nem kérek belőle. Nekem tökéletesen megfelel a háziorvosom...
Bármily meglepő, de szinte szó szerint egyetértek GLázsló alant olvasható elemzésével. Magam is hasonlót írtam kb. egy hónapja, csak én más hasonlatot (villámháború, és lövészárok harcok) használtam.
De egy problémám azért van. Hasonló jelenség - feleslegesen összeveszni a társadalom egyes csoportjaival- az előző kormány idején is volt. Akkor sem értettem, hiszen tapasztalt politikus mind a két kormányfő. Tehát, miért csinálják? Kényszeríti őket valami, avagy ügyetlenség?
Ez friss történet, a kormányülésről származik, az MTI-től.
Talán igazolja, hogy nagy pofa ide - vagy oda, tényleg történt valami. Igaz, egyelőre iciri-piciri - de elmozdulás.
"Orbán Viktor miniszterelnök levelet intéz a tárcákhoz, amelyben azt kéri: tájékoztassák őt akkor, ha egy állami tulajdonú vállalat vagy állami intézmény vezető tisztségébe olyan személy a kinevezendő jelölt, akit rokoni szálak fűznek kormánypárti vagy ellenzéki politikushoz. Ezt Borókai Gábor közölte a kabinet csütörtöki ülését követő tájékoztatón.
A szóvivő a Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter családtagjainak kinevezésével kapcsolatos újságírói kérdésre válaszolva elmondta azt is: "a kormány nem szeretné gyakorlattá tenni ezeket a kinevezéseket""
No de – ha megengeditek – én visszatérnék a topic indító kérdéséhez. Azt kérdeztem, hogy szerintetek történt-e végre valami, pontosabban Stumpf István fellépése a Pénzügykutató Rt.-ben, és az ott elhangzott meglepő kijelentések igazi fordulatot jelentenek-e a kormány eddigi lépéseihez képest, illetve, hogy Bánk Attila válasza , - aki "cserében" Simicska-ügyben borított bilit - minőségileg új koalíciós stílus nyitánya-e?
Most, az idő múlásával kicsit közelebb kerültünk a válaszhoz, hiszen az azóta történtek, illetve nem történtek választ adhatnak néhány kérdésre.
Legalábbis vélhetjük úgy, hogy választ adtak, ezeket a válaszokat, illetve a válaszok elmaradását pedig mindenki saját politikai vérmérséklete szerint értelmezheti.
Most akkor én erre tennék egy kísérletet – a saját vérmérsékletemnek megfelelőt. :-).
Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni a dolgot, akkor úgy válaszolhatnék a kérdésemre: nem, nem történt semmi. Hiszen Orbán Viktor továbbra is kerüli az egyenes választ, elhárítja a kérdést, azt politikai támadásnak minősíti, Torgyán – ha egyáltalán lehetséges fokozni – még szemtelenebbül és arrogánsabban reagál és hát Stumpf is gyorsan visszatért az eredeti irányba: másnap már a sajtót hibáztatta az esetért.
Mégis. Maga Stumpf sem tagadta azt, amit mondott. (Emlékeztetőül: a kötetlen beszélgetésnek nevezett találkozón jelezte, hogy következményei lesznek és vannak is a Torgyán-klán terjeszkedésének, amit a Fidesz, sőt szerinte a kisgazdák sem néznek jó szemmel. Elismerte, hogy Latorczai győzelme esetén valószínűleg nem állították volna le a metró építését, és az önkormányzati választásokon elért mérsékelt siker okaiként említette a nyugdíjak emelésének megváltoztatását, valamint a Simicska-affért.) Igaz, ezért megkapta az eligazítást – először Kövér, majd hazaérkezése után Orbán is „beszélt a fejével” ez ügyben. És bár a koalíciót valóban nem kérdőjelezte meg senki – Bánk után legalábbis – nyilvánosan, azért akármennyire is szokás ezt tagadni, az első repedés megjelent annak falán. Folytatódik a „húzd meg - ereszd meg” taktikai játék, ami egyfelől Torgyán koalícióban tartását, másfelől pedig (hosszabb távon) a hatalomból való kiszorítását célozza.
És ami még fontos: szerintem a mostani események jelzik, hogy Orbán egész pályás letámadásra alapozott taktikája lassan kifullad, hiszen egyre több helyen ütközik ellenállásba, és a túl sok front, amin egyszerre kell helyt állnia, egyre több idejét és energiáját köti le. Lassan – ezt ő ugyebár februárra tette, lehet, hogy nem tévedett – szóba kell állnia az ellenzékkel, valamiféle érdekegyeztetésbe bele kell mennie, és taktikát kell változtatnia.
Ha erre képes lesz – és nem lesz könnyű dolga, ahhoz túlságosan mély sebeket ejtett a másik oldalon – akkor válik igazán politikussá és államférfivá, ha nem, akkor marad, ami most: kis akarnok, bosszúálló, sértődött bozótharcosok vezére.
Ha Orbán kedvenc nyelvén próbálnám meg megfogalmazni, akkor valahogy így szólna:
az első félidő azzal kezdődött, hogy a Fidesz teljes erőbedobással focizott, valósággal kapujához szegezte ellenfelét, hamar vezetésre tett szert. Tíz perc elteltével a lendület elfogyott és gólveszélyes helyzetig is eljutott az ellenzék. Kezdetét vette egy sok szabálytalansággal tűzdelt pozíciós harc a középpályán …
És itt tartunk most - persze csak szerintem. :-)
Bocs, hogy hosszú voltam.
Kedves Batmanus!
Igazad van, Járai attól még szakember, hogy szabadságának idején faxon nevezte ki Simicskát és most fennhangon fenyegetőzik. Hamar megfertőzte a hatalom. Martonyi viszont tényleg szakemberként és úriemberként viselkedik.
A pénzügyminiszterrel kapcsolatban közel egyezik a véleményünk, bár én még mindig szakembernek tartom őt. Az más kérdés, hogy az igazi hatalom kihozta belőle azt, amit nem szeretnénk, mondhatni megmérgezte őt. Dehát a hatalom már csak ilyen. Szépen beállt ő is a sorba, a többi kormánykatona mellé. Talán már csak a külügyminiszterünket nem hallottam hasonló stílusban beszélni.
Kedves EG!
Mondod: ugy leliberal-bolsizlak, hogy belesatnyulsz.
Ajvé! Végre valami eredeti. Amerikában mindenki ilyen okos?
De felháborodva nem vagyok. Attól, hogy Stumpf a Te barátod, Bánk még nem az enyém.
Ego!
Szívesen. De ki az elvbarátom. Te talán tudod?
HJM!
Még annál is reménytelenebb vagy, mint gondoltam. A nihilt heraldikailag sajnos nem lehet ábrázolni. Címert ugyanis valaha a kíváló emberek kaptak.
Kedves Ego!
Elárulod titkolt véleményedet, ha rögtön arra gondolsz, a pénzügyminiszternek az elvtársak lebegtek a lelki szemei előtt, amikor söprűzésről beszélt. Szerintem a sittelhordás nem emberekre vonatkozik.
A korábban sokak által szakértőnek tartott miniszter úr mostanában mintha politikusi babérokra törne. A Postabank konszolidációja kapcsán a sajtóértekezleten fennhangon kiabálta: kisöpörjük a szemetet! Hiába a stilus maga a (szak)ember...
Miközben örvendetes tény, hogy tekintélyes külföldi intézmények - legutóbb az IMF - folyamatosan javuló értékelést adnak a magyar gazdaság helyzetérôl, máris megindult a vita arról, hogy mindez kinek az érdeme. A minap az egyik, május óta ellenzéki oldalon ülô honatya kijelentette: az Orbán-kormány kizárólag az elôzô kabinet eredményeivel ékeskedik. Elfordul azonban maguktól politikusaink mutatóujja, amikor az örökség negatív oldalai kerülnek szóba. Noha az Antall-kormány harmadik évétôl már illetlennek számított a negyvenévnyi kommunista rombolásra hivatkozni, a szocialisták és szabad demokraták az utóbbi ciklusban másra sem mutogattak, mint a regnálásukat megelôzô négy esztendô - szerintük a szovjet megszállásnál is nehezebb - örökségére.
Nem meglepô hát az érzékeny reagálás arra, hogy a polgári országvezetés ahelyett, hogy önként rágyalogolna a jól-rosszul elrejtett aknákra, felszedi és visszaküldi a feladónak ôket. Ezt jelenti ugyanis az a csütörtöki kormánydöntés, hogy például a Postabank, a Magyar Fejlesztési Bank és mások korábbi ügyleteibôl származó 242 milliárdos hiány döntô részét nem kívánja a saját neve alatt jegyzett költségvetésbe átvenni, hanem hozzácsapja az ez évi hiányokhoz. Érthetô Burány Sándor szocialista képviselô epéssége, hiszen ez az összeg a teljes idei államháztartási hiány több mint fele, s ha mindezt sikerül a Járai-féle pénzügyi vezetés nevéhez ragasztani, megint hosszú ideig lett volna kire mutogatni.
Félô azonban, hogy ez az eltékozolt 242 milliárd forint csak a jéghegy látható csúcsa. Ezért sürgetô a beígért "fehér könyv" közreadása, az örökség, a visszaélések feltárása még a polgárok teljes elfásulása elôtt. Ha egyszer a körbemutogatáson kívül a "nagy halak" büntetôjogi felelôsségre vonására is sor kerülne, az visszaadhatná a kisemberek demokratikus politikába vetett bizalmát. Senki sem tud ugyanis tapsolni még a legzseniálisabb politikai sakkhúzásnak sem, ha közben tudja, hogy a százmilliárdos játékszert "közteherként" neki kell megfizetnie.
Uraim! (nem elvtársak, ott már túl van minden tárgyalva..)Kit érdekelnek az ilyen piti események, hogy hol dolgozik Torgyán úr,
kedves menye? Meg hasonlók, amiböl a baloldal
már régen ismert propaganda módszerral hasznot akar vágni. Ne legyünk naivak, Uraim!
Nékünk nagyobb feladataink vannak, és dolgozni kell. A Kommunistáknak csak újjá kellett építeni az országot, amit nagyon gyalázatos módon végre is hajtottak. De most más a helyzet, most le is kell bontani, el is kell takarítani, és csak uttánna lehet,
valami jobb alkotásról szó. Tehát tegyünk valamit, ill. minnél többet, egymásért, az országért, magunkért?!! Ne a gyalázkodással, a pereskedéssel, igyekezzünk valamit ártani, hanem igyekezzünk segíteni. De mindenképp adjuk meg a lehetöséget, egyenlöséget, a jelen kormánynak is, mert minden bizonnyal nem ártottak, és nem is fognak annyit mint a nemzetrabló, áruló, elödeik!!
Néha elgondolkoztató az a tény mennyi baloldali elvtárs jut itt szóhoz, ezek szerint még mindég futja abból a pézbol, amit korrupt gyalázattal összeloptak. Ha csak ennek véget vet Orbán Viktor, és kormánya, már akkor is sokat tett az országért. Tiszteletem Uraim.
Szerintem Orbánnak elég kicsi a mozgástere, egy lapra tett fel mindent, ami vagy bejön, vagy nem. Ez az egy lap a kisgazda szavazóbázis átcsábítása, miközben Torgyánt mind saját pártja, mind saját szavazóbázisa előtt lehetetlenné teszi.
Torgyán a József nádor téri búzaöntögetéssel lépte át a Rubicont, ettől a pillanattól kezdve Orbán nemcsak hogy hagyja, hanem szerintem talán még bátorítja is Torgyánt a hülyeségek elkövetésében, hogy minél inkább vállalhatatlan legyen a személye, minél szélesebb körben. Erre Orbán rászán még egy bő évet, ezalatt megoldást kell találnia a parlamenti többség megtartására. Ez lehet a kisgazda frakció felrobbantása, pontosabban a kisgazda frakcióból Torgyán kirobbantása, lehet esetleg előrehozott választások kiírása. A köztársasági elnök-választásig nem bomlik fel a koalíció, ez Torgyánnak nem érdeke, Orbánnak viszont idő kell.
Nem számol azonban Orbán azzal, hogy Torgyán arcátlansága határtalan, és ennek eltűrése szerintem nagyobb károkat okoz a FIDESZ-nek, mint a kisgazdáknak. Egyre kétségesebbé válik, hogy egy előrehozott választás FIDESZ sikert hozna-e, és a FIDESZ (a MIÉP-et kivéve) középtávon a jelenlegi ellenzékből sem kaphat koalíciós partnert, az egészpályás letámadás "sikereinek" köszönhetően. Róka fogta csukát, de ki a róka és ki a csuka?
A ma estére kialakult helyzet két esélyes. Torgyán bőszen hadakozik a média ellen, Orbán humorosan, de nem védte meg Bonnban Torgyánt, és hazatérése után kíván nyilatkozni az ügyben.
Szerintem két fő változat lehetséges sok alváltozattal.
1. A FIDESZ kihasználja Torgyán hibáját, "mi megpróbáltuk" felkiáltással januárban felmondja a koalíciót. Költségvetés van, az ország működik. Áprilisban vagy májusban választást lehet tartani. A FIDESZ "bátorságának" köszönhetően több szavazatra számíthat, mint legutóbb, hiszen az MSZP és SZDSZ még nem rendezte sorait. Ha nem is szerzik meg az abszolút többséget, esélyük lehet arra, hogy az SZDSZ-t bevonva más koalíciót alkossanak. Végső esetben még az MSZP-vel kötött nagykoalíció is jobb, mint a Torgyániáda.
2. A FIDESZ tartva a beismert hiba népszerűség csökkentő erejétől, az SZDSZ megerősödésétől, a baloldal együttes fellépésétől, elsimítja az ügyet, és megindul a lejtőn. A koalíció megcsontosodik, és a gazdasági válság nyomasztó hatása alatt egyre több hibát követ el. Torgyán, ha most nem rúgják fenékbe, köztársasági elnök lesz, mindenben Orbán fejére nő, segélyeket oszt, munkát ad, és irtja a bolsikat. Média-háború indul. Betiltanak, feljelentenek, kiszorítanak, csokor nyakkendőt öltenek és a Parlament ablakából integetnek. 2002-ben talán még annyi szavazatot sem kapnak, mint az MDF kapott 1994-ben, mert Orbán nem Antall és nem fog meghalni 2001-ben.
Mindenkinek előre szólok. Vásároljatok kazettákat videóba, magnóba! Készül már a szilveszteri kabaré. Ha betiltják, akkor még több kazettára lesz szükség.
