Úgy tűnik, megállapodás születhet a Magyar Építészkamara (MÉK) vezetôsége és az új Nemzeti Színház kormánybiztosa, Schwajda György között. Legalábbis ezt látszik alátámasztani az a hat pontban rögzített nyilatkozat, amelyet csütörtökön mindkét fél aláírt. Eszerint: „1. A MÉK elnökségét köti a küldöttgyűlés 1999. III. 26-i határozata, mely szerint a MÉK nyilvános, országos pályázatot tart elfogadhatónak. 2. A kormánybiztos elfogadja, hogy tervpályázat legyen, azonban a tervpályázat két lehetséges alternatívája közül (nyilvános, ill. meghívásos), csak meghívásos formát tud elfogadni. 3. A felek elismerik a pályázat kiírójának törvény biztosította jogát, hogy a tervpályázat jellegét maga határozza meg. 4. A MÉK elnöksége a kormánybiztos úr kompromissszumos javaslata ismertetésének érdekében haladéktalanul összehívja a MÉK-küldöttgyűlést, hogy kikérje véleményét a pályázati forma megváltoztatásáról. 5. Minden jelenlévô örömmel üdvözli, hogy a Nemzeti Színház kijelölt helyszínével kapcsolatban egyetértés alakult ki. A jelenleg érvényben lévô részletes rendezési terv lehetôvé teszi a Nemzeti Színház megépítését. 6. Amennyiben a küldöttgyűlés a meghívásos pályázatra a javaslatot elfogadja, a kamara a pályázati kiírásban együttműködik, törvényben biztosított jogánál fogva véleményezi azt, és a bírálóbizottság munkájában közreműködik.”
Balogh Balázs, a MÉK elnöke lapunknak elmondta, a március 26-án tartott kamarai küldöttgyűlés továbbra is kötelezi ôket arra, hogy országos és nyilvános tervpályázat mellett foglaljanak állást, bár jogilag nincs alapjuk arra, hogy beleszóljanak a pályázat formájának a meghatározásába. A mostani megállapodás azt jelenti, hogy a kamarának sikerült kiharcolnia a meghívásos pályázat kiírását. Mihamarabb öszsze kell tehát ismét hívniuk a küldöttgyűlést, hogy megszavaztassák errôl a tagságot. Az elnök szerint a pályázat végeredménye azon múlik, hogyan fogalmazzák meg a feltételeket a tervezôk számára, kik bírálják el a pályaműveket, és hogy a pályázat kiírója elkötelezze magát, hogy a végeredményt elfogadja. Arra a felvetésre, hogy ki lehet egy pályázatot úgy is írni, hogy annak csak egyetlen pályázó tud eleget tenni, Balogh Balázs azt válaszolta: a bírálóbizottságot úgy kell a jogszabályok szerint összeállítani, hogy a zsűriben részt vevôk kétharmada rendelkezzen a pályázóktól elvárt jogosítványokkal, tehát kamarai tag, építész. Ez kizárja a részrehajló döntést. Hozzátette, döntô az ügy kimenetele szempontjából, hogy a kamara elfogadta, a színház felépítésének a végsô határideje ne változzon, 2002. március 15. maradjon. A meghívásos pályáztatás csupán néhány hónappal késlelteti az építkezés megkezdését. Arra a kérdésre, maradt-e még kedvük a magyar építészeknek Nemzetit tervezni, az elnök azt válaszolta, óriási egy ilyen épület presztízsértéke. Hozzátette, a nagyközönség nem érti, mi a kifogása a szakmának a Siklós Mária által tervezett épület ellen, a legtöbb embernek ugyanis tetszik a makett. Az építész olyan épületet tervezett, mely nem olyan sivár, mint a modern épületek többsége. Ez az állásfoglalás el kell gondolkodtassa a szakmát, hiszen a modern építészet csôdjét tükrözi. Csupán azt nem tudják a kívülállók, hogy a sivárság nem az irányzat sajátossága, hanem a legtöbb esetben a takarékoskodó megrendelô kívánalma. Balogh Balázs elismerte, a Nemzeti terve körüli viták az építészeten belüli irányzatok harcát is tükrözik.
Sokakat meglepett, hogy az építészeti pályázat kiírását korábban kategorikusan elutasító Schwajda György most hajladnónak mutatkozik a megegyezésre. Egri Gábor, az Új Nemzeti Kht. sajtófônöke lapunknak elmondta, mostanra lett kész az a koncepció, amelynek alapján a kormánybiztos alkalmat lát a pályáztatásra. A jogszabályok lehetôvé tennék, hogy a beruházó megbízzon valakit a tervezéssel, de jobb a békesség. Elmondta még, Schwajda ragaszkodik ahhoz, a Siklós Mária által tervezett színház maradjon a tervpályázat kiindulópontja, ezen képzelhetôk el a továbbiakban módosítások. Tehát az épülô új Nemzeti Színház megjelenésében nem fog nagyon eltérni a napokban bemutatott makettôl.
Mégis lesz pályázat. Igaz, hogy csak meghívásos, és a pályázóknak kiindulási alapnak kell tekinteniük Silós Mária "babaházát", de azért Várhegyi meg Schwajda kénytelen volt meghátrálni.
Persze ez az ügy már régen el van cseszve és nem érdekel senkit.
De a Korona a fején lesz, hiszen már benyújtották a törvényjavaslatot, hogy ő lehessen a polgárkirály (Burger King - lehet hogy ez a cég is benne van a kőbányájában?), de az is valószínű, addigra a korona alatt már csak egy üres lufi lesz.
Ez csak azért van, mert kormányzati prognózisok szerint mire felépül, Vityesz már tud vízen járni, és a Duna felől közelíthetné meg a Sorin felvonuló, hálás szemmel reá tekintő, integető népét - továbbá így meg lehetne spórolni a királyi lépcsőt a bejáratnál...
:O)
Az még csak hagyján! Először is be kell fejezniük az Erzsébet téri gödröt, ez már egy Nemzetiny pénz. Építenek a Ganz területén agy kultucentrumot a Milleniumra; ez már kettő. Végül az új helyen megépítik a Nemzetit olcsóbban, de a HÉV megy a föld alá egy újabb nemzeti áráért. Kb. 4-szer drágábban lesz meg, mint ha az eredeti helyen befejezték volna, nem beszélve arról, hogy a 4-es metró se fog arra járni, a kutya se fogja tudni megközelíteni.
Nem építették meg az Erzsébet téren, mert sokallották a kiadásokat. Most a "grandiózus ötlet szerint a Duna-partról földsáv nyúlna a folyóba ... Ha ezt a változatot fogadják el ... a javaslatot a vízügyi és a hajózási szakhatóságnak is jóvá kell majd hagynia. Ez a procedúra eléggé sok időt, valószínüleg egy évet is egénybe vezet. ... Arra, hogy a merész elképzelés megvalósítása mennyi pluszpénzbe kerülne, nincs még kalkuláció."
"Szép pénz, de adhatsz-e hát mindenik szükölködőnek?"
Mintha az lett volna a legfőbb kifogás az Erzsébet téri ellen, hogy túl drága.
Mindegy, a nemzet még elviseli valahogy az Ovinak emelt emlékművet,bár civilizált országban élő embernek ilyet nem szokás emelni.
Új,grandiózus elképzelések a Nemzeti Színházról.A kormány lehet,hogy egy mesterséges félszigeten építi fel az új Nemzetit?Az ötlet több milliárdos többletkiadást jelentene.
A nem éppen cigány vajda Schwajda ugyanis az ilyen alakokat a cigányok
nemfogadnának fel még a Vajda cipöpucolójának se. Ö viszont ismételten bizonyitotta, hogy a szocialista tervgazdaságból a kapitalista piacgazdaságba Magyarországon az út egy rákosan burjánzó ”rablógazdaságon”
vezet keresztül. Siklós Mária és Tocsik Márta ugyanaz a kategoria. A magyar nemzet pedig adójából fizeti az "ügyeseket" a NEMZETI frázisokért.. Valószinü rövidesen Magyarország is olyan milliomosokkal dicsekedhet majd mind Amerika miközben a nemzetnek kikopik a seggén az elnyütt nadrág, munkás tenyerén a bör, határain pedig az örség.
Mire fogunk hasznalni egy nemzeti szinhaz epuletet ? Tudtommal most is van Nemzeti-nk,elegendo mennyisegben.Szinesz biztos lenne az uj epuletbe is elegendo,de kerulne-e latogato ?
Schwajda ma is kifejtett Nemzeti építési koncepciójának ismeretében csak megerősödött bennem az a vélemény, hogy a miniszteri biztos kinevezése súlyos tévedés volt. Ennek a színházi embernek az elhivatott igyekezete tiszteletre, naívitása szánakozásra, hivatalnoki agresszivitása felháborodásra ingerlő. A legnagyobb képtelenség azonban az az elképzelés, hogy egy akármilyen okos ember egyszemélyben jogosult lehet 10 milliárd Forint közpénz elköltésére minden kontrol nélkül. (Mert az utólagos kontrol csak porhintés.) Schwajda nyilvánvalóan nem ért az építéshez. A beruházás zűrzavaros szabályait most tanulja, műszaki ismeretei hiányosak, író és előadóművész készségekkel rendelkezik, de az alkotóművészethez nem konyít. Úgy tűnik nem hogy megítélni, elképzelni sem tudja, milyen és mekkora alkotó művészi-műszaki munka van egy több milliárdos nemzeti nagyberuházás megtervezése mögött, hogy egy orosz díszlettervező koncepcionális vázlatai és egy kulimunkára hajlandó, minden jel szerint nem túl koncepciózus tervező még az ő irányítása alatt sem képes létrehozni egy olyan épület tervét, amely időtálló értéket képviselhet. Nem kétlem, hogy Schwajda kivételes szívósságával és magán tervező irodájával meg tudná terveztetni Budapest 26.-ik színházát, de az nem lenne a Nemzeti, bármekkora
betükkel írnák is ki a homlokzatára. Arra azonban senki sem jogosította fel, hogy a nemzeti lelkesedést, a társadalom türelmetlen érdeklődését, várakozását semmibe vegye, a Nemzeti ügyét sajátjaként kezelje.
Azt mondja Schwajda, hogy aki az Operaház felújítását megtervezi az többet tud a színháztervezésről, mint aki 5000 családiházat tervezett. Csúsztatás. A kettő nincs összefüggésben, és nem zárja ki egymást.
Az általa példaként említett Opera rekonstrukció: műemlék felújítás volt, az építészeti feladatot néhány közlekedési átalakítás, WC csoport, pincei és irodai helyiség kialakítása, a tető felújítása jelentette, a többi a meglevő burkolatok, díszek rekonstrukciója. Komoly munka, de nem igényelt építészeti koncepciót, mert az hála Ybl-nek, az már adott volt. A díszítések felújítása, kiegészítése aprólékos és szép feladat, ezek azonban már nem kötődnek Siklós Máriához, mert minden hangsúlyos részt belsőépítész tervezett. A színpad technikai okokból szükséges felújítása épületszerkezeti munka, ugyancsak független az építésztől.
Siklós kvalitásait a Szolnoki Színház mutathatná, de az már mese, hogy az egy teljesen új épület, mert ha megnézi valaki a kiadott építési engedélyt az is csak egy rekonstrukció volt.
Igaza van a Kamara elnökének. Valószínű, hogy Siklós Mária kíváló új színházat tudna tervezni, de ezt pályázaton még sohasem bizonyította. Mindenestre feltűnő, hogy bár olyan helyen dolgozott ahol az ország össze színház- kultúrház építkezése zajlott, ahol tucatszám vették részt kollegái a Nemzeti Színház sokadik tervpályázatain, ő ilyen pályázaton sohasem indult, mindig megmaradt a rekonstrukcióknál.
11 milliárd túl nagy pénz ahhoz, hogy egy önjelölt építési vállalkozóra és szolgálatkész rekonstrukció tervezőjére bízzuk az elköltését.
Apropó 11 milliárd! Mintha az összeg folyamatosan növekedne. Van erre parlamenti határozat, vagy csak újra kezdődik a költségnövelő cirkusz?
Ha az Erzsébet téren nem állítják le a már több milliárdot felemésztett építkezést, hanem folytatják és közben a díjnyertes tervezővel lefaragtatják a beruházók által utólag ráaggatott felesleges sallangokat, már állna a szerkezet és jövő ősszel már előadás lehetne a Nemzetiben. És az egész nem kerülne többe mint Schwajda úr kétes magánvállakozása.
Javaslom, hogy ezutan a palyazatok erkolcsi dijat jelentsenek, a zsurorok szakmai lelkesedesbol zsurizzenek, a technikai kiadasok a lebonyolito szerv apparatusat terheljek.
bd
Gondolom a Herrer Cézár nevű neves és mostanság "menő" (belső)építészünkre gondolsz, akinek csak a neve külföldi, de "echte" született magyar, igaz elég híres már külföldön is. Külföldi tényleg nem tervezhet saját nevén Magyarországon, persze akadnak lelkiismeretlen magyarok akik helyettük aláírják a terveket külön pénzért. Ezeket azonban a szakma elöbb utóbb kiközösíti.
"Ami az orosz építészt, Igor Popovot illeti, neki egyáltalán nincs jogosultsága Magyarországon tervezni - mondta Sylvester. "
Az jó, ha külföldi nem tervezhet Magyarországon, Különösen a Poov név bántó. Viszont ha jól emlékszem a Mammut üzletházat valami Ceasar nevű külföldi tervezte. Neki szabad volt ? Akkor miért nem tiltakozott a kamara ? Pedig minden oka meglett volna rá, ha a Mammut környezetidegen, jellegtelen tömbjére rá mert volna nézni. De ha külföldi érdekekről és tőkéről van szó, akkor kussol mindenki. Közte a II. kerület Fideszes polgármestere, aki szintén lefeküdt a Mammut terjeszkedési akaratának.
Sylvester Ádám, a Budapesti Építész Kamara elnöke szerint egyetlen építésznek sem illik részt venni olyan ügyben, ahol egy másik építésznek, esetünkben Bán Ferencnek még nincs lezárva az ügye. Mint mondta: Siklós esetében az is furcsa, hogy az építész asszony részt vett a Nemzeti Színház tervpályázatának elbírálásában 1997 májusában. Mindaz, amit tehát mostani feladata elvállalásával tett, etikai vétség - szögezte le az elnök. Hozzátette: szerinte ha a Magyar Mérnöki Kamara is idôben lép, akkor akár a mérnököket is eltilthatja az építésben való közremuködéstôl. Ami az orosz építészt, Igor Popovot illeti, neki egyáltalán nincs jogosultsága Magyarországon tervezni - mondta Sylvester.
Schwajda Györgynek egyébként az építkezés ütemezésének határidôire tett tegnapelôtti ígéreteibôl az derül ki, hogy mindenképpen meg kell kerülnie a törvényt, hiszen különben nem fog idôre végezni az építkezéssel. Ilyen nagyságrendu beruházásnál a közbeszerzési törvény kötelezôen írja elô az elôminôsítéssel zajló eljárást. Eszerint legalább négy-öt hónap, mire egy pályáztatást végig lehet futtatni. Ha ezt leszorítjuk három hónapra, akkor sem egyeznek az idôpontok azzal, amit Schwajda állít: júliusra ugyanis nem készülhetnek el a ter-vek és decemberre semmiképpen nem írhatja alá a megállapodást a kivitelezôvel.
Az építkezés megkezdéséhez legalább két rendezési tervet is módosítani kellene. A fôvárosi szabályozási keretterv például a Városligetet zöldövezetbe sorolja, márpedig a Városligetnek azt a részét, ahol a színház épülne, építési övezetté kellene átsorolni. Ezt követôen a kerületnek el kell készíttetni a részletes szabályozási tervet, amely meghatározza, hol alakítják ki a majdani építési telket és melyek annak beépítési lehetôségei. Mindkét processzus rendkívül hosszadalmas. Ezek után kezdôdik a telekalakítási eljárás, amely sima államigazgatási eljárásban 60 és 90 nap közötti idôt vesz igénybe. Ezután következhetne az építési engedélyezési tervek benyújtása. Építészeti tervpályázatot mindaddig nem lehetne kiírni, ameddig szabályozási tervben nem állnak rendelkezésre a feltételek.
Az építészeti tervpályázat indítása legkorábban mához egy évre lehetséges, feltéve, ha ma elkezdôdik a két, már említett szabályozási terv készítése. A tervpályázatokkal foglalkozó jogszabály önálló, zárt miniszteri rendelet, amely meghatározza, hogy építészeti tervpályázat esetében minimálisan három hónapot kell biztosítani az építészeknek a pályamunkák elkészítésére. A közbeszerzési törvény elôminôsítést ír elô, ez pedig 140 napot jelent az elôminôsítô eljárás meghirdetésétôl a kivitelezô kiválasztásának meghirdetéséig.
Tényleg 600 férőhelyesre tervezik a Nemzetit? Tudtommal nem egy nagyobb színház van Pesten. Tudom, hogy nem a méret a lényeg, de egy törpe nemzeti nem biztos, hogy reprezentál bármit is. A Parlament se véletlenül akkora,amekkora.
Ha tényleg ilyen mini-nemzetit építenek, az nekem nem kő, főleg ennyiért nem.
Lehet. Mindenesetre: öléggé zavaros a helyzet, ahogy én látom; még függőben vannak a dolgok. Aszonta a Schwajda, ha lyól értettem, hogy az építkezés az természetesen közbeszerzéssel megy majd, a kamara meg jó lenne, ha beszélne vele, mer eddig aszonták, hogy nem, és azér mégiscsak ő ennek a kormánybiztosa.
Ha beszélgetnek kicsit, még akármi lehet tervezésileg is, szerintem.
Amúgy: építészeknek biztosan nem teccik a véleményem (nekem se teccene, ha építész lennék) de nekem már tökmindegy, csak építse már föl végre valaki, és ne horribilis pénzért.
A többi csak másodsorban érdekel.
Ma reggel a TV3-ban Schwajda úr azt nyilatkozta, hogy a törvény egy "pontja" felmentést ad a közbeszerzési eljárás alól a tervezés esetében, de nem jelölte meg a vonatkozó paragrafust. Mivel Schwajda úr bejelentése egy kis lelkiismeretfurdalást okozott ezért kicsit tüzetesebben átnéztem a törvényt. Az 1995. évi XL. törvény a közbeszerzésekről szóló törvényben ezt találtam:
9. § (1) E törvény alkalmazásában szolgáltatás az árubeszerzésnek és az építési beruházásnak nem minôsülô, visszterhes szerzôdés alapján végzett tevékenység. (2) E törvény hatálya nem terjed ki a következô szolgáltatásokra: .................... g) terület- és településrendezési terv, hatósági építési engedélyezést megelôzô muszaki koncepcionális terv, hatósági építési engedélyezési tervdokumentáció, építési beruházás kiviteli tervének, valamint a külön jogszabályban meghatározott területrendezési, építészeti és muszaki tervpályázatra terv készítése.
Lehet, hogy a tervező kijelölése mégiscsak törvényes, legfeljebb nem "etikus"?
Na ez nem így van.
Sajnos a kamara teljesen működésképtelen, jelenlegi formájában rosszabb mint a gittegylet, mert ott legalább rágtak.
(Forrás : a budapesti építész kamara 1999. február 26-i taggyűlése, ahol még csúnyább dolgok is elhangzottak. Pedig Schwajda akkor még nem improvizált)
(na a másikat olvastam előbb, de akkó mán ide is beírom)
Kedves Trebi!
V.A. meg aztat nyilazkozta ugyanebben a híradóban(közvetlenül utána), hogy szó sincs ilyesmiről, a miniszteri biztos dönt egy személyben.
No akkó most mi van?
A "jobb" kéz nem tuggya, hogy micsinál a másik?
;-)
Most volt a Híradóban, MTV1: Callmeyer Ferenc, az építészkamara elnöke délelőtt telefonált egy kicsit az illetékes miniszterrel, délután az fogadta őt, beszélgettek kicsit, aztán megállapodtak, hogy mégiscsak jobb lesz kiírni egy pályázatot a tervezőknek.
Azon még tökölődnek egy kicsit, hogy teljesen nyilvános legyen, vagy meghívjanak 15 építészt, ahogy ez az eddig nyolvcvankilenc pályázaton volt szokásban...
Mint POLGÁR jelentem ki, hogy itt megint csináltak egy nagyképűségből, hatalomittasságból és türelmetlenségből fakadó baromságot, ami hatalmas balhét fog kavarni, és az égegyadta világon mindenki és minden rosszul jár, aki és ami érintett benne. Elsősorban is a Nemzeti Színház. A vicc az, hogy ő bírja majd a legjobban.
