Április 18-án végre felavatják Aradon a vértanúknak emléket állító szoborkompozíciót a Tűzoltó téren. Tudna valaki linket adni a város térképéről és pontos kezdési időpontot mondani? Előre is kösz.
Lehet hogy összekeverlek valakivel, de idáig értelmesebbnek tüntél annál, hogy ennek az idóta, irredenta bandának a felhívásait másolgasd ide be. Hogy kik ők, már a nevükbe is be van kódolva.
Megpecsételődött az október 6-i szoboravatás sorsa. A román hivatalosságok
megint belénktörölték a sáros cipőjüket, magyarországi kollégáik pedig
elnéző mosollyal, jámbor tekintettel veszik tudomásul az újabb
megaláztatást.
Pedig most egészen közel húzták el az orrunk előtt a mézesmadzagot.
Szeptember elején - magam is láttam - még nagyban folytak a munkálatok a
téren, ahová a szobrot szánták. Az aradi városi tanács engedélyezte az
építkezést. Eljátszották, hogy lesz szoboravatás, majd a hecc kedvéért
néhány héttel az ünnepség előtt lefújták. Elvégre nincs jobb móka a
magyarok megalázásánál, ezt az egyet sosem unják meg Bukarestben! A román
politikusok legszebb napjaikat élik, valósággal tobzódnak a gyönyörben.
Minden napra egy pofon. Szerencsésebb országokban ilyen esetben azonnal
bekéretik a másik állam nagykövetét, tiltakozó jegyzéket nyújtanak át,
sőt, lemondják a hivatalos politikai találkozókat. Nálunk?! A
posztkommunista, örökkön magyarellenes rókát, Iliescut, pompával fogadja a
miniszterelnök, a köztársasági elnök, a főpolgármester, majd besétál a
Magyar Tudományos Akadémiára, végezetül az ellenzék vezére zárja a hódolók
sorát. Ő és társai pedig kiélveznek minden pillanatot, újra és újra
megforgatva a tőrt a magyar önbecsülésben (már akinek van, persze).
"Sokat olvastam errol az emlékmurol, amelynek vitathatatlan a muvészi
értéke, arról is olvastam, hogy mit jelent ez az emlékmu" - írja
kebelbarátjának, Medgyessynek bizalmasan tegeződő levelében Nastase
miniszterelnök. Hogy saját művelődési minisztere többek között épp a
szobor esztétikai, művészi hiányosságaival indokolta a vétót néhány nappal
korábban? Sebaj, most már ez a szemtelen öncáfolat is belefér. Sőt,
felvázolják a nagyszerű jövőképet: megbékélési szoborpark! Mi pedig
találgathatunk, mire is gondolnak. Talán hasonlóra, mint a budaörsi
munkásmozgalmi társintézmény, amely egy letűnt (?) kor feleslegessé vált
relikviáinak lett a gyűjtőhelye. Ilyen helyre való szerintük a Magyar
Szabadság emlékműve. Na és a másik mágikus szólelemény: a megbékélés! E
jobb sorsot érdemlő kifejezést magyarországi elvtársaik is igen gyakran
emlegetik. Közös vonásuk: valódi ellenfeleikkel szemben eszük ágában sincs
gyakorolni e nemes gesztust. Legfeljebb egymás között, szállodabéli
pezsgős koccintáskor vagy éppen vadászatnak csúfolt récemészárlásokon.
A leendő szoborpark - ha ugyan nem jut a másik soha komolyan nem gondolt,
időhúzó ötlet, a Petőfi-Schiller multikulturális egyetem sorsára -
arculata már most megjósolható: a Szabadság emlékműve mellett minden
bizonnyal ott feszít majd Avram Iancu kő- vagy bronzmása. Aki esetleg nem
tudná, ő és az általa felheccelt móc (hegyi román) parasztok a felelősek
sokezer ártatlan honfitársunk 1848-49-ben történt bestiális kiirtásáért. E
mészárlás indította el a dél-erdélyi magyarság mára sajnos végzetesnek
tűnő szórványosodását. De bizonnyal helyet kap Octavian Goga is,
természetesen mint Ady eszmetársa, csak éppen azt elhallgatva, hogy
Gogának az első világháború idejére elvakulttá váló sovinizmusa tette
tönkre barátságukat. Hogy aztán előbb ő maga, majd halála után a neki
szentelt múzeum vegye át az uralmat Ady Csinszkájának csucsai kastélya
felett is. Csattanónak pedig maradhat a saját parasztjait tömegével karóba
húzó szadista Vlad Tepes, alias Drakula gróf, mint megbékélés-szimbólum.
Mindez ma még csak a képzelet terméke, holnapra talán már maga a kő-rideg
valóság.
Arcpirítóan dühítő ez a balkáni színikomédia, amelyhez magától értetődően
segédkezik a nemzetáruló Medgyessy-Kovács tandem és az RMDSZ-nek hívott
román párt vezérkara, de - s ez az igazán szomorú, bár egyre kevésbé
meglepő - a "polgári" köztársasági elnök is, aki arról beszélt, hogy a
"kiengesztelodés" jegyében van esély arra, hogy a közeljövoben felállítsák
az aradi Szabadság-szobrot, "egy speciális koncepció" keretében.
Kiengesztelődés és speciális koncepció: egy az egyben megegyezik a román
javaslattal. Mádl Ferenc mint Iliescu és Nastase magyar hangja. Szégyen.
A román üzenet világos, értenünk kell belőle: Erdélyben a magyarok
szabadságának nincs helye, még szobor formájában sem. A tizenhárom mártír
tragikus hősiessége veszélyes szellem a palackban, a magyar ellenállás
emlékét idézi, dacát élesztgeti. E szellemet akarják a minorita
templomudvar rácsai mögül most éppen szoborparkba kényszeríteni. Dermedt,
meghunyászkodó, főlehajtó csendben.
Ezúttal azonban elszámították magukat. A keserűség, a megaláztatás pohara
egyre telik, a felháborodás elszántságot szül. Erdély magyarsága nyilvános
tiltakozásra készül, melyhez az össznemzeti ifjúsági szervezet, a
Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom is csatlakozott. A Kárpát-medence
minden részéből érkező magyarok ezrei állnak majd október ötödike
délutánján, az elmaradt ünnepség eredeti időpontjában és helyszínén,
Aradon, a Tűzoltók terén. A szobrot fogják követelni, s vele minden mást,
amit elvettek, de vissza nem adnak, holott nekik az elvitathatatlanul jár:
templomaikat, iskoláikat, nyelvüket, jövőjüket. A hallgatás fala ledől, s
maga alá temeti a megbékélésinek hazudott szoborparkot az összes politikai
kövülettel együtt, akik méltatlannak bizonyultak nemzetük képviseletére,
érdekeinek elárulóivá válván.
A korán elhunyt költő-hazafi, Csengey Dénes így kiáltott fel több mint egy
évtizede, útmutatást adva és hitet téve a széttéphetetlenül közös magyar
jövő mellett: "Európába, de mindahányan!"
Most Aradra kell mennünk. A Szabadság-szoborért.
A Szabadságért.
Utóirat, kommentár nélkül: Medgyessy Péter és Adrian Nastase Bukarestben
aláírta a státusztörvény romániai alkalmazásáról szóló egyezményt. A
megállapodás értelmében a magyar igazolványról lekerül a Szent Korona.
Medgyessy kijelentette továbbá, hogy a magyar fél elfogadhatónak tartja a
megbékélési szoborpark ötletét.
Meghívó Aradra, a Vértanúk emléknapjának rendezvényeire
[ 2003-09-30 ]
"Gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész népre nézve.". "Elesett a mi fejünknek koronája." (2. Sm. 19,2; Jer. Sir. 5,16) - Október 6-ára készülve, a közös gyásznak ezekkel a bibliai igéivel idézzük meg a 13 Aradi Vértanú áldott emlékét.
A Vértanúk Emléknapján minden esztendőben százak és ezrek zarándokolnak el Aradra. Idei megemlékezésünknek különleges fontosságot kölcsönöz az aradi Szabadság-szobor ügyében kialakult áldatlan állapot. Az 1925-ben erővel
eltávolított szoborcsoport helyreállítását megakadályozó nacionalista román hatalom igazságos jóvátétel helyett ismét csak ünneprontó megaláztatásban részelteti erdélyi magyarságunkat.
A Szabadság-szobor újraavatása október 5-ére volt kitűzve. Közismert okok és körülmények miatt azonban az avatóünnepség ezennel elmarad.
A jogfosztó és kegyeletsértő, a demokratikus és európai értékeket semmibe vevő tilalom előtt nem szabad meghajolnunk. Zala György meggyalázott Művének az egyes alakjai Áldozatkészségről, Harckészségről, és az Ébredő
Szabadságról tesznek hitet. Az 1848-49-es Szabadságharc önfeláldozó tábornokai a Haldokló Harcos hősiességének tragikumával pecsételik meg ezeket az értékeket.
A Szabadság-szobor helyreállításának ügyét, a Szabadság és a Szabadságharc szellemét gyávasággal és megalkuvással nem képviselhetjük. A nemzeti értékeinket és érdekeinket sértő, többségi hatalom a "megbékélés parkjának" cinikus demagógiájával sem téveszthet meg bennünket.
Éppen ezért, miként a legutóbbi, a Szilágysági Fórum tette: joggal követeljük az aradi Szabadság-szobor haladék és feltétel nélküli újraállítását, a helyi önkormányzat által erre a célra már eredetileg kijelölt helyen. Meggyőződésünk, hogy ezzel szemben minden más "megoldás" csak igazolhatatlan és indokolatlan megalkuvást jelentene.
Mindezeket figyelembe véve, aradi népünket, erdélyi és határon túli magyar testvéreinket, Egyházaink híveit, valamennyi polgártársunkat tisztelettel és szeretettel meghívjuk az eredetileg tervezett szoboravató ünnepély napján, október 5-én, vasárnap délelőtt tartandó aradi évfordulói rendezvényeinkre.
A megemlékezésen túlmenően, ezek az alkalmak arra is szolgálnak, hogy a Szabadság-szoborral kapcsolatos tiltakozásunknak és követelésünknek méltó módon hangot adjunk. Az erdélyi tolerancia, a szabadságharcos tábornokok és az egységesülő Európa szellemében más nemzetiségű Testvéreinket is szeretettel hívjuk.
A Vértanúk Emléknapjának Programja:
- 10 órakor: Templomi emlékünnepélyek - városszerte
- 12 órakor: Zarándokút - a Szabadságért: Útvonal: Tűzoltó-tér (Szobortalapzat) - Minorita templom (Szabadság-szobor) - Aradi vesztőhely (obeliszk)
- 13 órakor: Emlékünnepély és koszorúzás - az emlékműnél
Kegyeletünk jeleképpen virággal és gyertyával járuljunk a "fogságban" lévő szoborhoz.
Királyhágómelléki Református Egyházkerület
Tőkés László
püspök
Baracsi Levente
arad-belvárosi
lelkipásztor
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Ügyvivő Testülete
Szilágyi Zsolt
ügyvivő elnök
A Bihari és Aradi Polgári Mozgalom nevében:
Sárközi Zoltán
Bálint Zoltán
Az Aradi megemlékezés kezdi végre elérni a normális lehetőség megkapását. Még jobban örülnénk , ha Aradot nem ismerők , nem csak óráig tartó autókázás után találhatnának a helyszínre.
Azért bízom abban , hogy a következő évtizedben , az emlékmű is a hősök tisztelét megillető helyre kerül.
Ha végkép nem engednék a Román hatóságok felállítani , akkor hasonmását fel kéne állítani közvetlenül a Nagylaki átkelő mellé.
Legalább szégyenérzetük feltámadjon.
Én maradok az ez ügyben tett egy évvel ezelötti megjegyzéseim mellett, annak szomoru konstatálásával, hogy a szokásos siránkozásba most már a szocialista párt is opportunusnak tartotta beleszállást.
Nagy emberek voltak, akik valóban nagy dolgokat csináltak. Mai ésszel fel sem foghatjuk, mekkorákat. Tiszteljük őket ezért, feltétel nélkül, és nézzünk magunkba. Kicsinyes, ennek ellenére világrengetőnek beállított ügyeinkbe.
A magyar nemzet hősei voltak valamennyien, származástól, rangtól függetlenül, drága szabadságunk mártírjai.
Felemelő érzés meggyászolni őket.
Üdv. mic.
Tegnap este a Jó estét Magyarországban Gerő, a történész azt mondta, hogy a politika hibájából felszaporodtak a gyásznapok (holokauszt, a kommunizmus áldozatainak napja, stb.) és az iskolásoknak sokat kell gyászolni, pedig sok sikerünk is volt.
Igaz. De ennek szerintem az a módja, hogy emlékezzünk meg azokról az eseményekről is. De az aradi vértanúk élete és halála is "sikertörténet", hisz nekik is köszönhető, hogy még vagyunk és építkezhetünk, gazdagodhatunk. Életükből és halálukból is.
Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézics Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly.
Kevesen voltak közülük magyarok, s mégis kiálltak azért az ügyért, képesek voltak meghalni egy eszméért, amiért Kossuth nem.
Október 6-a az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban részt vevő honvédtábornokok kivégzésének évfordulója. Ekkor végezték ki Aradon Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézics Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagy-Sándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt.
Október 10-én Pesten pedig kivégezték az első magyar miniszterelnököt, gróf Batthyány Lajost.
Na es? Ettol maszok falra! A ver kifolyt, megbocsajtani utolag kell, de elfelejteni nem szabad. Addig van ertelme a halaluknak, amig tiszteletben es emlekeinkben tartjuk oket. Koccintani sorrel meg koccintson az, aki szarik a magyarsagara.
Pilhál György
Munkatársunktól
Felküldve: 2000. október 06. (Magyar Nemzet)
7 . oldal
„Amit az Isten ad, kedves öregem, el kell viselnünk, mint oly sok háborús veszedelmet; keményen és félelem
nélkül nézzünk szemébe a kaszásnak, és próbált férfiként álljuk ki azt, amit ránk mértek.”
Damjanich János honvédtábornok írta ezt 1849. október ötödikén, kivégzésének előestéjén leendő
vértanútársának, gróf Leiningen-Westerburg Károlynak. Nem sokkal ezután – talán már hatodika hajnalán –
újra a pennához nyúlt, és egyenesen az Úrnak írt: „Ima kivégeztetésem előtt... Oltalmazd meg Mindenható, az én
különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsd az uralkodó szívét kegyességre a
hátramaradó bajtársai iránt, és vezéreld akaratát a népek javára... Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény,
szerencsétlenségébe süllyedt Magyarországot!...”
Hűvös, nyirkos reggelre ébredt Arad ezen a kora őszi napon. A szokásos ébresztő trombitaszó elmaradt,
Howiger várparancsnok egész napra riadókészültséget rendelt el, a bástyákon égő kanóccal álltak ágyúik mellett
a tüzérek, és a csövek mellől nézték az alvó, hallgató, fenyegetően csendes Aradot. A császári hadsereg félt.
Ugyan kitől? Egy nappal korábban, október ötödikén – bár erről Aradon aligha tudtak – az utolsó magyar
erősség, Komárom is osztrák kézre került, Klapka honvédei kivonultak a bevehetetlen várból. A
szabadságharc, legalábbis katonai értelemben, véget ért.
Ugyan kitől félt az orosz fegyverekkel megsegített Haynau-sereg? Talán a saját lelkiismeretétől.
Még sötét volt, alig múlt hajnali öt, már fegyverben állt a Wocher-zászlóalj – mintha bizonytalan lenne abban, át
tudja-e a halálba segíteni a kegyelemből golyóra ítélt négy magyar tábornokot, Dessewffyt, Schweidelt, Lázárt
és Kiss Ernőt.
A fegyverropogást odabent a cellákban is tisztán lehetett hallani. Kilenc tábornok készült a bitóhalálra:
Damjanich, Nagy Sándor, Leiningen-Westerburg, Török, Knézich, Aulich, Pöltenberg, Láhner, Vécsey. Igazi
nemzetközi sereg: szerb, német, horvát, osztrák, magyar...
A szabadságharcosoknak nincs nációjuk.
Míg Bott hóhér „dolgozott”, a tüzérek a várost figyelték aggodalmasan, nem lobban-e lángra valamely szikra...
Mint a krónikás írja, az akasztáshoz kivezényelt katonák némelyikének szemében könny csillogott.
Estére virághegyek lepték el a mártírok bitófáinak tövét. Arad civilestől, katonástól azokra emlékezett, akiknek
szíve a szabadságért megszakadt.
nem látok jobb topikot, de nem is ez a lényeg, szeretném kifejezni tiszteletem az 1848/49-es szabadságharc összes mártírjának, hősi halottjának és áldozatának.
rh-
szégyen, hogy a szerbiai események miatt az index címlapon már megint semmi utalás nincs arra, hogy október 6-a van :-(((((
AZ elektronikus mediumok még ötötdikén sem készültek a megemlékezésre, nem harangozták azt be. Kivétel talán a Kossuth krónika. Már amennyire:
Október hatodikai előkészületek Aradon
Bánhidi Emese - Marosvásárhely
Az aradi hatóságok mindent megtesznek, hogy az október hatodikai ünnepségeket ne zavarhassa meg semmi. Az Arad megyei rendőrfőkapitányság szóvivője elmondta, hogy a fegyveres erők őrködni fognak mind az ünneplésre megjelölt helyeken, mind az RMDSZ székház környékén, hogy ezek ne váljanak a destabilizáló erők célpontjaivá. Mint ismeretes, a tavalyi megemlékezéseken több incidens is volt. Egy csoport végig kiabálta és fütyülte a koszorúzási ceremóniát és trágár szavakkal illette a jelenlévő magyarországi politikusokat. A
szóvivő szerint a verbális agressziót nem tudják ugyan megakadályozni, hiszen demokrácia van, de az erőszakos akciókat mindenképpen megakadályozzák majd. Az aradi rendőrfőkapitány tagadta, hogy egyes szervezetek és nacionalista román csoportok bejelentették volna, hogy meg akarják zavarni a megemlékezést.
A rendőrfőkapitány elmondta, tárgyalt az RMDSZ és a Nagy Románia Párt helyi vezetésével, akik biztosították őt arról, hogy egészen biztosan nem lesz semmiféle probléma. A Médiafax hírügynökség a Nagy Románia Párt berkeiből származó információkra hivatkozva azt írta, hogy a párt tagjai és szimpatizánsai részt fognak venni a megemlékezéseken több román zászlóval, amit azonnal elővesznek majd, ha a megemlékezők előkerítik a magyar zászlókat.
Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezics Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westenburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schwiedel József, Török Ignácz, Vécsei Károly.
Miért nem vagy képes arra, hogy tiszteletben tartsd mások érzéseit?
Ezek szerint nem lehet vitatkozni az aradi 13-ról, mert az nem történelmi tény, hanem érzelem? Nem lehet vitatkozni már vallásról, magyarságról, történelemről sem.
Egyébként minden tiszteletem mellett "technikai" szempontból engem is érdelekne, honnan tudjuk ilyen pontosan a vértanúk utolsó szavait. Valaki tudja? Vagy ez is olyan, mint a Korona + Szent Jobb? Ezt mondták, és kész?
