Tegnap a kislányommal ezzen a hídon bicikliztünk át. Furcsa érzés volt, hogy körbe fogja az egyetemi campus épülete és minden sziszenésünk viszhangzik. Nem is gondoltam volna (csak fotón látva), hogy milyen érdekes az egész hangulata személyesen ott járva. Nektek van kedvenc épületetek? Mai építésűre gondolok főleg.
Az 1950-es évek építészete talán páratlannak mondható, abból a szemszögből nézve feltétlenül, hogy az alkotók minden társművészettel együttműködve voltak képesek a hely és a kor szelleméhez alkalmazkodó műveket létrehozni. Bár a második világháború utáni első feladatok a károk megszüntetéséről szóltak — városrendezési, építészeti szempontból egyaránt —, hamar magukra találtak a kor szakemberei, s megnyitottak egy olyan új utat, amivel a társadalom iránti szociális érzékenységük is teret nyert.
Furcsa érzés volt végigböngészni Dunaújvárostól Sopronon át, Miskolc és Salgótarján máig, jó állapotban megmaradt egykori pártházainak, víztornyoknak, stadionoknak és iskoláknak a fotóit, az izgalmas, helyenként nagyon megmosolyogtató mai Szoborpark izmosan ránk nehezedő hatásával. Én, aki még korántsem éltem az 1950-es években, még a '60-asban sem - amit a beat-zene miatt azért igencsak fájlalok - mégis meglepődtem, hogyan hathat át engem is valami izgalmas nosztalgia a valóban remekül kiválogatott képek között. Nem nehéz elrévedni a csepeli rendőrörs és a dunaújvárosi renedelőintézet után picit abban, hogyan lehet gúzsba kötve tervezni, újító villongásokat visszaszorítani egy abszolút tiszta lappal kecsegtető időszakban.
"Építészeti ideáljaink maradéktalan megvalósítására csak egy haladottabb társadalmi és gazdasági rendben kerülhet sor, amikor is ez az új társadalom fogja megszabni az új építészet feladatait." - írták 1944 őszén 'Az építészet háború utáni feladatai Magyarországon' című memorandum aláírói, Fischer József, Granasztói Pál, ifj. Kismarty-Lechner Jenő, Major Máté és Weltzl János. Az "egységes balratolódás" és a szűkös gazdasági helyzet azonban egyre inkább letördelte a kezdeti, átfogó építészi lelkesedést. (Abonyi Anita)
Tudtak "alkotni" az ötvenes évek építészei - győlölték a tornyocskákat meg mindent ami régi és ebbeli hitükben szart alkottak -- tisztelet a kivételnek !!
2006. augusztus 22-én nyílt meg a HAP Galéria kiállítása „A szocialista realizmus maradandó épületei” címmel.
A tárlat 2006. szeptember 29-ig hétköznaponként 14 és 19 óra között díjtalanul látogatható. Budapest, II. Margit krt 24. földszint
„Az építésznek fel kell ismernie (…) mik azok az elvek és formák, melyek az építészetben egybeesnek, együtt fejlődnek a dolgozók társadalmának ideológiájával. (…) A régi [építészet] elsődlegesen műtárgyat alkotott és alig törődött az emberrel (…) Az új építészet az emberből indul ki, és használati tárgyat alkot az ember anyagi és szellemi igényeinek tökéletes kielégítésére. Így érkezünk el az építészet új esztétikájához, amely már nem dekoratív és plasztikus elemek, tömegek ismétléséből származó ritmuson alapszik, hanem a fizikai és szellemi funkciók formává vált feszültségén, a tartalom szemléletességén, az építészeti absztrakció örömén.” (Új Építészet című folyóirat, Major Máté, 1946)
A Budapesti Műszaki Egyetem épületei, R épület
1951-1955
tervező: Rimanóczy Gyula,
munkatárs: Kleineisel János
A Magyar Iparművészeti Főiskola épülete
1953-1954
tervező: Farkasdy Zoltán,
munkatársak: Limpek Jolán, Mináry Olga, Mészáros Géza
Országos, építészeti szak- és hírportál indult 2005 szeptemberében Egyfajta digitális épülettár. Saját hírszolgáltatással és külső hírszemlézéssel. Van még ingyenes képes apróhirdetés: ingatlan, állás, munka, termék, szolgáltatás. RSS, hírlevél.
Kitaláltuk, hogy legyen egy építészeti médiadíj, amelynek az a célja, hogy mind a szakma, mind pedig a közönség figyelmét felhívjuk arra, hogy épített környezetünk formálása a szakma és az értő nyilvánosság közös ügye.
Meghívtunk hét vezető magyarországi médiumot, hogy alapítsunk közösen egy építészeti médiadíjat, és rendezzünk nyilvános zsűrizést. Mivel általában a jog csak akkor enged (minimális és jórészt csak látszat) beleszólást a folyamatokba, amikor azok még terv stádiumban vannak, szeretnénk, ha a zsűri a tervek közül is választana egy "legjobbat".
A zsűri az epiteszforum.hu-n 2005. január 1. és szeptember 1. között publikált épületekből és tervekből választ.
Lesz közönségdíj is, amelyet egy terv és egy épület tervezői kapnak két lépcsős on-line szavazás eredményeképpen. Az első körben az epiteszforum.hu oldalain lehetett szavazni. A legtöbb szavazatot elért 12 épületre az index.hu-n, a tervekre pedig az epiteszforum.hu-n lehet szavazni, október 13-án 19.00 óráig.
A nyilvános zsűrizés az epiteszforum.hu 5 éves születésnapi bulija keretében lesz.
Szeretettel várunk, ünnepeljen velünk 2005. október 13-án, csütörtökön este 6 órától a Kuplungban. (Budapest, Király u. 46.)
!Freiburg, Leiden és Győr után végre Budapesten is látható a 15 év tranzit!
Szeretettel várunk 2005. március 3-án, 18 órakor az Erzsébet téri Gödör Klubban, ahol Bozóki András kulturális miniszter nyitja meg az epiteszforum.hu 15 év tranzit című kiállítását.
15 év tranzit magyarországi kortárs építészet 1989-2004 Orosz Enikő és Pásztor Erika Katalina videóinstallációja
építészeti kurátorok: Koncz Ágnes és Vargha Mihály Megtekinthető: március 3 - 24., minden nap 15.00-21.00
www.tranzit.epiteszforum.hu
Ez a kiállítás nem csak videóinstalláció, nem csak építészeti kiállítás, s nem csak egy videófilm építészekről, hanem - reményeink szerint - mindezek hely-specifikus összessége. Leülhetünk és nézhetjük, mint egy filmet, de körbe is sétálhatunk a hatalmas fluoreszkáló képek és vetületeik által alkotott térben. S ha valaki elfáradt a szubjektív kamera-mozgástól, a kiállításhoz tartozó magyar, angol és német nyelvű internetes honlapon helyben is böngészhet az elmúlt tizenöt évben megvalósult tizenhárom magyarországi építészeti projekt között. Mivel az építészeket személyesen is be akartuk mutatni, nemcsak "termékeiket", mindenkinek ugyanazt az egyszerűnek tűnő kérdést tettük fel: hogyan érzed magad ebben a világban? Bár a beszélgetések során mindig máshová lyukadtunk ki, szó volt családról, gyerekekről, s arról is, hogy ki hány órát dolgozik naponta. A hetven perc alatt megszólaló mind a huszonhét embernek közös mániája van, az építészet. Mindenkit ugyanabban a kissé elidegenítő hatású totálban, abszolút középre komponálva ábrázoltunk, ezzel is kihangsúlyozva a mű "felmérés" jellegét, hiszen koncepciónk része volt a kvalitatív közönségkutatás- és mérés szabályai szerint elkészített mélyinterjú sorozat. A kiválasztásban az építészeti kurátorok a létrehozott építészeti minőségen túl szem előtt tartottak egyszerű mintavételezési szabályokat is. Nőket, fiatal építészeket, valamint kisebb építészeti projekteket is bemutatunk, hogy a kiállítás a magyarországi építészet reprezentatív mintájaként - ne csak építészeti szempontból - legyen érdekes. Két mini dv kamerát rögzítettünk egy régi bukósisakra (kiskőrösi szabvány, kilencszázhetvenötből), s egyszerre indítva a kamerákat, amatőr látogatóként kívül-belül körbesétáltunk az épületekben. A kamerák rögzítették a körbenézés bizonytalanságát és véletlenszerűségét. A két kamera képét kockapontosan összevágtuk, s az eredmény egy nem tökéletesen egymáshoz illeszkedő, elektronikus mozgóképek által kiterjesztett tér lett. Projektünk tudatosan alacsony költségvetésű, ami nem csak azért fontos számunkra, mert adófizetői pénzek nélkül nem tudtuk volna megvalósítani. A minimum költség - maximum tartalom elvének következetes alkalmazása egyfajta reflexió a nagy, költséges, profit- és szenzációéhes médiabizniszre. Média-kalózokként mindent magunk csináltunk, nagy hangsúlyt fektetve a tartalom (az üzenet) egyszerű továbbíthatóságára. Alternatív közvetítő csatornát létrehozva egy másfajta P2P (person to person, személyek közötti) hálózatot alkotva fogjuk 2005-ben ezt a nagyszerű emberi és építészeti teljesítményeket regisztráló "felmérést" Európa több nagyvárosában bemutatni.
Budapest, 2005. február 15. Pásztor Erika Katalina epiteszforum.hu
A projekt támogatói: Hungarofest Kht., az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal (OLÉH), a Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatala, a Magyar Iparművészeti Egyetem, a Magyar Építész Kamara, az "Az építés fejlődéséért" Alapítvány és a Budapesti Építész Kamara A kiállítás hazai és nemzetközi helyszíneken való bemutatását a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) és a Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) támogatja.
én láttam. a tervek közepesen nyűgöztek le, viszont az hallatlanul érdekes volt, hogy a tervezői munkából hogyan lehet "árucikket" csinálni, végre lejött valaki az elefántcsonttoronyból (direkt provokatív...) és "kitalálja", "csomagolja" és piacra nyomja azt, amire képes...szerintem nagyon sikeresek lesznek (máris azok), ha van bennük elég spiritusz
"Lechnerből hiányzott valami, ami ha megvan benne, egészen mássá válik helyzete. Művészete gyökeres átalakulást jelent, s tele van őserővel, személyéből azonban hiányzott a vehemens támadó-él, a forradalmár robbantó dinamitja. Szelid lelkű, csöndes, áldott jó ember volt, aki szerette a békét, a finom, kedves társalgást, a meghitt barátokat, a halk hangot. A légynek se tudott volna ártani. "
Miután érdektelenségbe fulladt 
Furcsa érzés volt végigböngészni Dunaújvárostól Sopronon át, Miskolc és Salgótarján máig, jó állapotban megmaradt egykori pártházainak, víztornyoknak, stadionoknak és iskoláknak a fotóit, az izgalmas, helyenként nagyon megmosolyogtató mai Szoborpark izmosan ránk nehezedő hatásával. Én, aki még korántsem éltem az 1950-es években, még a '60-asban sem - amit a beat-zene miatt azért igencsak fájlalok - mégis meglepődtem, hogyan hathat át engem is valami izgalmas nosztalgia a valóban remekül kiválogatott képek között. Nem nehéz elrévedni a csepeli rendőrörs és a dunaújvárosi renedelőintézet után picit abban, hogyan lehet gúzsba kötve tervezni, újító villongásokat visszaszorítani egy abszolút tiszta lappal kecsegtető időszakban. 
2006. augusztus 22-én nyílt meg a HAP Galéria kiállítása 
A Budapesti Műszaki Egyetem épületei, R épület
A Magyar Iparművészeti Főiskola épülete
A Dunai Vasmű főbejárata, Dunaújváros 
Üzleti modellként elégtelenre vizsgázott 