Miért ennyire szar a magyar építészet?
Bevezetô
Ha egy festô egy szar képet fest, elôfordul. Ha egy építész tervez egy szar házat, mi történik? 50-100 évig együtt él vele több ezer, tízezer ember. Talán ez a legszomorúbb.
Valami. Szerény véleményem szerint ez az ország évente több milliárdos kár szenved amiatt, hogy a magyar építészet emlékeit vagy lebontják minden retorzió nélkül, vagy átépítik, hihetetlen stílustalanul, tönkretéve az ország építészeti emlékét, ezzel kárt okozva az országnak szintén minden retorzió nélkül. (erre azt lehet mondani, milyen milliárdokról beszélek? Ez erkölcsi veszteség, de gyakorlati veszteség is, mert ezek az értékek megsemmisülnek!)
Más. Az országban hihetetlen nagy lett a vámtartozás. Mit tett a kormányzat? Csak akkor vehetted fel a behozott árút, ha kifizetted a vámot, ennyi. A mai napig.
Miért írtam ezt? Mert nem csak pénz kérdése a műemlékvédelem, hozni kell egy rendeletet és be kell tartatni. Mi az egyik legnagyobb probléma? Ma Magyarországon a két háború közötti magyar építészet emlékei nagyrészt nincs műemléki védelem alatt. Ebben az idôben épült ki a város új területeinek jelentôs része, hihetetlen sok villa, lakóépület, nem pénz kérdés, hogy ezek közül amelyik megérdemli, műemléki védelem alá essenek. Ezek védelmével kapcsolatos elôírásokat szigorúan be kéne tartatni.
A legszomorúbb, hogy a “lángossütôk” nem is tudják milyen drámai kárt okoznak! Kik a lángossütôk? Azok az emberek, akik lazán tönkretesznek egy Pogány Móricz,Reiner Károly épületet. Akik azt hiszik, hogy ha megvesznek egy ilyen épületet, azt csinálhatnak vele amit akarnak. Akik úgy kezdik a villa felújítását, hogy kivágják a fákat a telken. Számomra hihetetlen, hogy ha valakinek pénze van, miért nem épít egy új házat, miért rombol le egy magyar építészeti emléket? Persze nem tudja! Ez a legszomorúbb! Ô korunk hôse a vállalkozó! Nem baj, nincs ideje arra hogy tudja mit kéne tenni a pénzükkel, nincs tisztában a felelôsségével! (ha felbaszazideg,irokerrôlis)
Na itt csusszan be az építész felelôssége! Nem tudom hogy sűlyedhetett ilyen mélyre a magyar építészek morális szintje! Milyen oktatás lehet ebben az országban? Miért nem foglalkozik az építészoktatás komolyan magyar építészettörténettel, ha foglalkozik, miért adhatja nevét magyar építész ilyen identitászavaros, stílustalan, “lapos” németes középszerű épületekhez? Miért van az, hogy a “deviáns” kreatív építészek marginális területeken dolgoznak? (díszlet, “kocsitervezés”, belsôépítészet etc.) Hogy adhat engedélyt a fôváros, vagy a kerületek ilyen mocskok felépítéséhez? 1920-as években például az Andrássy úton volt egy építészeti szabvány, nem volt mese, három emeletes, x méter magas ilyen és ilyen paraméterü házat lehetett építeni. És kész. Ezért ilyen egységes az Andrássy út. Persze itt is volt panama, nézd meg az Andrássy út 79-81-et, ezek gagyi anyagokból rosszul épített házak, az építész vette meg a telket, és igen silány minôségű házakat épített (rakjuk hozzá az elmúlt 40 évet, csak meg kell nézni).
Közbeszúrok azért pozitívumokat. A patinás belvárosi épületeket sorra újítják fel, kis területen Ybl-palota, Central-kávéház épülete, mintha a Jogot is felújítanák, Apáczai Gimnázium épülete. Jut eszembe. Ide jártam gimnáziumba. Fizika tagozatra. Kik mentek építészkarra? Akik jók voltak Matematikából, fizikából. Kórekt. Semmi olyan jellegű felvételi nincs a gagyi rajzfelvételin kívül (de ha 5-5 a mat. fiz. akkor szart sem ért ha segg hülye vagy a rajzhoz) ami megméretné tehetségüet. Ez azért igen szomorú.
Ami a legszomorúbb, hogy ma Budapesten kevés építészstúdió tud vállalni nagy megrendeléseket, kevés jó példa van (Soros Egyetem).
Nem beszélek a negatív példákról, sok van. Summázva a dolgot! Amit ma Magyarországon építészet címszó alatt szerepel (kevés számú kivételtôl eltekintve) egy rakás szar, akik szerintem valamit tettek, vagy képesek lettek volna csinálni nincsenek olyan helyzetben, hogy a tűz közelébe kerüljenek. Nincsenek olyan szabályok, amik lehetetlenné tennék olyan építészeti produktumok megvalósulását, ami minden kontroll nélkül a megrendelô negatív ízlését, vagy az úgynevezett építész szar-gagyi-sônervonen-tipusház terveit lehetetlenné tennék. A legvégén visszatérek a két háború közötti építészetre. Itt látható számtalan stílus, a Bauhaustól, a neobarokkig, sok irány vegyesen. Mégis értékes jól megtervezett épületeket építettek, a megrendelôk igényei, izlése szerint, az építészek felelôsségével. Széles spektrumban. Sajnos nagy a szakadék.
Végül itt ajánlom Ferkai András: Buda Építészete a két világháború között. (MTA Müvészettörténeti Kutató Intézet, 1995)
