nemrég pisztolyt nyomtak a fejemhez kissé ideges autórablók. Érdekes, hogy közben egyáltalán nem féltem, olyan volt mint az amerikai filmekben. Vége lett, megúsztam, én meg elkezdtem félni meg remegni.
Hopkins aszondod, hogy az egesz szakasz bamult az elso ugrasodnal. Ezek szerint valami nagyobbacska gepbol kilepos fajta volt igaz? Az nudli, az enyemet hallgasd meg ;-) Egymotoros haromszemelyes kis gep (3-4? fene tudja pontosan, a pilota szeken kivul az osszes tobbi mar hianyzott). Magasra fel. Madzag, karabiner beakaszt. Ajto kinyit. Fulrepeszto zaj. Oktato kimutat, hogyaszongya arra a mezore legyel szives majd kormanyozni, mer' ottan fogunk keresni. (vagy osszekanalazni) Eddig OK. Szarny alatti kuszobre kilep !!!!! 8-][ Szarnymerevitoben gorcsosen megkapaszkodik. Kinn allok, propeller cirka 25 centire porog mint a bolond. Teljes testtel a menetszelbe, szel pofaba telibe. Ezen a ponton adrenalinszint szazezer. (mondjuk mintha szaguldo BMW tetejerol akarnal bungi-jump) Oktatora benez, az megegyszer megellenorzi a madzagot, karabinert - huvelykujj fel - mehetes van. Na itt kellett volna ugye lepes jobbra es homorit. Na ehelyett annyira emlekszem, hogy FEKETESEG, RANTAS, BUKFENC. (a nyitas pillanataban eppen fejjel lefele voltam es labam kozott nyilt ki)
A felvezetes _sokkal_ roszabb volt mint az ugras maga. Aztan kesobb az elso szabadeses mar persze kuuuul volt. :-)
Béb, Monthy, a tehetetlenség tényleg borzasztó, aprónép esetén pláne. Az én legkissebb gyerkőcöm is csinál néha olyat, hogy dob egy hátast az asztalról, aztán félpercig se kép se hang. Aztán szerencsésen felbootol, de addig...
Elég sokszor kihívtam a sorsot magam ellen (persze mások is segítettek), de olyankor mindig teljesen lelassult minden, s mintha kivülálló lennék, minden frász vagy rosszérzés nélkül tettem, ami a legcélszerübb. Adrenalin???
Én a tehetetlenségtől féltem eddig a legjobban.
Néhány hónapja történt, hogy épp nagyon siettem valahová a trabimmal. Mehettem vagy hetvennel. Egy jobbkezest egyszerűen észre sem vettem. Csak akkor kapcsoltam, amikor már nem lehetett elkerülni az ütközést. A fékre léptem, kitámasztottam, de volt egy töredékpillanat amikor egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Még az ütközés pillanatában is vagy ötvennel mehettem, és az nem volt valami jó érzés. Különösen mivel a Renault akivel ütköztem szarrá ment és amikor ránéztem a roncsra nem ült benne senki. Kurva szar volt, hogy esetleg megöltem valakit de aztán kimászott a lány az anyósülés alól, ahova beesett és semmi baja nem volt szerencsére.
A másik eset biciklivel történt, amikor szintén ötvennel mentem az esés pillantában egy nagyon meredek beton úton. Tizenöt métert csúsztam a hátamon és közben arra jöttem rá, hogy ez nem valami jó érzés. Ugyancsak tehetetlen voltam.
Én kétszer féltem a legjobban életemben. Az egyik eset az volt, amikor a konyhában főzőcskézve egy ideje már túl gyanús volt a csend a lakásban, úgyhogy beszaladtam a szobába, ahol gyermekeimnek játszani kellett volna, s onnan megláttam az ötödik emeleti erkélyünk korlátjának tetején ücsörgő két és fél éves gyerekemet, amint a másik, öt éves gyerekem az erkély alján ülve szóval tartja. A gyerek túlélte, én máig se tudom, hogyan.
A másik egy - Jung-i megfogalmazásban - archaikus álomélmény volt. Fölébredtem az álombeli szörnnyel való viaskodásból, de a rém éber tiszta állapotomban is ott maradt, és amit fizikailag is éreztem, hogy ki akarja tépni belőlem a "lelkemet", és ha sikerül, meghalok. Annak az éjszakának a hátralévő részét végigsétáltam, elfelejteni pedig sose fogom.
bcsi!
Kisütött, beborult, derengett, zuhogott, ragyogott, fagyott, éjsötét lett, nálam ez mindig rapszodikus.
Alapeszmém, amit itt elnyervogtam, de azért nem mindig ezen rágódom.
Kösz a terápiát. :)
Másikegylány
Miért izgulsz ? Az energiáidat hasznosabb dolgokba fektesd, jobban jársz. Változtass taktikát, utólag minek töröd a fejed olyan dolgokon amik nincsenek. Koncentrálj mindíg a következő feladatodra, és ha sikerülnek a dolgaid, eszed ágában sem lesz rettegni attól, ami nincs.
Én az első ejtőernyős ugrás előtt féltem kibaszottul. És csak azért ugrottam ki, mert ott volt az egész szakasz és bámultak, mint az állatok. Én meg verejtékeztem és vigyorogtam, mint akit baszni visznek.
Utána volt egy pár ugrásom, de azt az elsőt nem felejtem el. Az volt a lexebb...
bcsi!
Nézz szét, itt már mindenhol mindenki mindenrôl beszél, csak a témáról nem. Nem hiszem, hogy bárkit érdekelne, ki, hol, mit csinál ebben a káoszban.
Asse hiszem, hogy olyan bonyolult lenne topikot nyitni. Én még nem próbáltam. Kérj inkább segíccséget ettôl a maccstól.
:)
egyszer egy delutan kb. masfel oraig haladtam az orulet fele. tisztan ereztem, ahogy a tudatom bomlik lefele. aztan egyszercsak megfordult, es tovabbi masfel ora multan mar csak normal depresszio volt, masnapra mar az is elmult. azt sose felejtem el.
Tigris
Méé nem akar jó kedved lenni ? Olyan mélyre sülyedtél már kedvileg, mint a TITANIC.Ha tudnád mennyi nega ért ma magamat, fütyülnél a boldogságtól, hogy neked csak ennyi bajod van amennyi...Egyébként úgy gondoltam, azért szaladjunk máshová dumálni, mert a többieket nem bírja érdekelni a privát világvége...
Mivel új fiú vagyok a netto - pályán,nem biztos hogy segítség nélkül tudok nyitni egy ilyen új "micsodát" Jó lenne, ha segítenél
Bocsesz, bácsi. :)
A könyvet nem ismerem, csak azt a sztorit, hogy valami Sziszifusz is állandóan felfelé törekedett a lejtôn... :7
Na, jó, legyen :))))))))))))))
Sôt CCCCCCCCCCCCC:
Sôtsôt :DDDDDDDDDD
Nos
Nem vagyok anyóka,hanem egy izig - vérig pompás fickó.( ennyit a szerénységről )
Úgy gondolom, Demeternek igaza van amikor arra buzdít bennünket, hogy inkább vicceket meséljünk minthogy szomorkodjunk. OK. Olvastad Királyhegyi Pál könyvét ?
FELFELÉ A LEJTŐN...
Na indulás !!!!! Kollektíven
Bácsikám, nem, nem, nem, nem, nem, dehogy!!!!!!!
Hány smilét kellett volna még bepötyögnöm????? :)))))
Tényleg kösz, meg minden. :))))))))
Most már legalább tudom, hogy néni vagy. :))))))))))))
Nem akarok sem anyázós, sem panaszkodós topicot csinálni ebből, de hogy az a ......................, .........................., meg a ......................mindenkinek.
Küldjetek már valamit, amitől jobb kedvem lesz. Tegnap még csak elvi a szakadék, ma lassan gyakorliatosul-ül,-kodik.
