7 éve születtem meg és éltem itt meg sok-sok dolgot. szépeket. tanulságosakat.
nem, persze, h nem a temetőben...de most újjászületni ide jöttem mégis.
olyan békés itt.
nem temettem el akkori nickjeimet, mert nem volt időm rá, és mert nem terveztem a halált. nem tudtam elköszönni a lelkem részeitől és ez nem volt jó. azóta is visszajártak kísérteni az érzések és kérdések bennem. temetetlen halott voltam.
ember tervez...isten nevet.
azt sem gondoltam, h visszatérek még. de elszámolnivalóm van. a halottakat el kell temetni. a múltat meg kell érteni és le kell zárni. amit lehet meg kell bocsátani. mindent meg lehet bocsátani.
talán nekem is megbocsátottak akik fontosak voltak. de nem voltam mindig igazságos. tegnap számot vetettem magamban és persze picit szégyellem magam.
szégyelltem magam a 7 évvel ezelőtti és 7 évvel fiatalabb önmagam kicsinyességéért és önzéséért. tudatlan voltam. persze ma is az vagyok, de már tudok mérlegelni. és talán egyenesebb vagyok.
láttam itt meghalni számomra kedves nickeket. ez még ma is elszomorít.
látom a hibákat és a pillanatokat amikor megfordíthatóak lettek volna a dolgok. letisztult a kép. ezen persze kár izgulni már. minden úgy történt ahogy kellett. szomorú, de így van. megtanultam a leckéket amiket "kivívtam" magamnak.
valami kihalt, valami meghalt. de hát ez az élet. és most itt vagyok.
elnézést a hatalmas off-ért, mentségemre szolgáljon, h csendben mondom mindezt, hiszem egy temetőben nem kiabál az ember. ott a csend ordít.
Amikor egy ember megszületett a távoli és ködbe veszett Internettón úgy 6 évvel ezelőtt, egy dolog azért biztos volt: a világ elveszett, de egy embert talán meg lehet menteni. Most itt vagyok. Nem egy embert temetem, hiszen őt meg lehet menteni.
De hoztam két halottat, akik bár itt nicket öltöttek, de IRL életükben, egymást követően, részt bírtak az életemben. A részem voltak. Csak azért vették fel a nicket, hogy egy embernek örömet szerezzenek és itt is vele lehessenek.
Aztán, miután IRL elszakadtak tőlem - és kimondom őszintén, hogy én magam szakítottam ki őket saját testemből, lelkemből, szívemből - nickjük is elhunyt, nem írnak már ide sem, miért is tennék? Vagyishogy miért ne?
De nem írnak évek óta. Igy nekem kötelességem most és itt eltemetni őket, hogy szép nickjeik békében pihenjenek egymás mellett. És bár magamat sem URL sem IRL nem fogom miattuk eltemetni, de URL létem egy nem kis szeletkéjét melléjük helyezem. Ezzel talán megköszönve és elismerve azt, amit IRL tettek értem, adtak nekem önmagukból. Hacsak töredékek is voltak, köszönet érte.
Nyugodjon hát itt békében és örökké: Girafe és O.K. Girl. Béke poraikra. Őszintén remélem, hogy IRL életükben most boldogabbak, mint voltak, egykor, mellettem. Adja Isten, hogy utódaimban több örömet és boldogságot találjanak, mint énbennem.
És pihenjen mellettük örökre, jelképezve azt, hogy valamikor hozzájuk tartoztam, egy ember bolondos útitársa: putyputy007, vigyázza és őrizze nyugalmuk, mint egy igazi temetőben.
Béke veletek. És ne feledjétek: egy ember még megmenthető... :-)
