OK ! Fenébe a dobozokkal.
De: Nem kerülheted ki őket kénytelen vagy elviselni a dobozolást. Sajna. Utoljára még egy példát engedj meg.
A Rubik kocka. Mégis millió "arca" van.
másikegylány,
Én hiszek abban, hogy minden (egészséges) embernek van valamilyen saját személyisége, ami rá jellemzo. Ez az a személyiség, amit szeretne megfejteni, amikor önismeretre törekszik. Én csak azt akartam mondani, hogy egy adott környezethez hozzácsiszolódsz. A magadról alkotott kép valójában nem csak magadról szól, hanem arról is, hogy az adott környezetben mit tartanak feloled, arról, hogy hogyan alkalmazkodtál ahhoz az adott élethez. Ha más környezetbe kerülsz, kicsit máshogy viselkedsz. Amikor új lapot nyitsz, lehetoséget kapsz arra hogy megismerd más emberek reakcióit, hogy ne sztereotípiákat kapjál vissza a rég ismert emberektol. És arra, hogy a saját reakcióidat megismerd. Ilyen helyzetek után kicsiszolódhat benned egy kép arról, ami mindig közös volt abban, ahogy reagáltál, és ahogy reagáltak rád. Biztos szebben is le lehetne írni, de most el kell rohannom.
Üdv, Palánk
bcsi kedves,
látom, neked van még mit mondanod a dobozokról. Ez egy nem szép téma, ne folytassuk. Ha beismerem, hogy dobozok kellenek, abbahagy6juk?
O.K. Részben...
Persze, dobozok mindig vannak, kellenek, különben szétesnénk. Csak a felirat változik. Avagy. Szerintem ez úgy megy, hogy Ember jön-megy, megtörténnek vele dógok, amik megállíttyák, hogy na!most mi történt? Emberünk elgondolkozik, összeolvas ezt-azt, aztán rájön: EZ történt! Tehát: EZ vagyok én. Igenám, de eljön a Másnap. Emberünk jön-megy, történnek vele a dolgok. Majd megállíttyák. Emberünk kérdez-olvas-rájön: na, ez vagyok ÉN. Mi vagyok én?!?!? Hiszen ez ellenkezik a tegnapival! Új felirat kell. Radír kell. Felejteni kell. Átlátni kell. Okulni kell. Okosodni kell. Építeni kell.
Nem pedig dobozolni.
Szia Másikegyszéplány !
A dobozolás természetes, igaz én sem hiszek benne. Viszont hogyha behelyettesíti az ember, nagyon sok hasonló doboz van körülötte, ami ellen nem ágál.
Pl. - Térkép,rendszerek,képletek,stb. Ha nem lennének konstans kapaszkodók, akkor mindenki eltévedne az életben.
El tudod képzelni a matekot közös nevező nélkül ? És a kémiát a periodus tábla nélkül ? Tudnál közlekedni a táblák hiányában ? Ezért kellenek a dobozok.
bcsi,
mos'mér'...? (elcomorod)
De ha ezek számomra beszélgetés-kezdemények? (Lehet, hogy mindenkinek emilt kellene küldenem?)
Lyó-lyó, a topic már útban a forgácsolódás felé, de mégsem lehet 2354 hozzászólás a dobozolásról! Annyira szeretném, ha ez olyan beszélgetés-folyam lenne. Mindig vannak újabb és újabb kérdések. Számomra ez a természetes.
Fejlődés?
??? Nem értem. Hova fejlődjön egy topic?
Próbáltad már valakinek elmondani hogy mi az ő legnagyobb hibája ?
Nem könnyű feladat. Félő hogy megbántod ha megmondod neki. Fordítva ugyanez a szitu, neked sem mondják el hogy vajójában mi a dörgés.
Volt már olyan hogy egy pasi fel akart szedni, de te képtelen voltál megmondani neki hogy egyszerűen béna, azt meg hogy ez miben áll azt végképp ? Nem is olyan egyszerű embert találni a feladatra.
Rossz tulajdonságainkat születéstől kezdve ösztönösen igyekszünk elfelejteni - ami egészséges dolog - hogy megtartsuk önbizalmumkat. A kellemetlen valóság csak kellő cinizmussal és öniróniával emészthető. Az életkor előrehaladtával mind több és több germekkor óta felrakódott szemfedőtől szabadulunk meg, de ehhez szükséges hogy legyen egy olyan ember aki képes a szemedbe mondani számodra kellemetlen dolgokat is méghozzá úgy, hogy - ha ugyan ott és azonnal nem, de rövid idő múlva - elfogadd a kritikáját.
Másikegyszéplány
Az előbbiekhez szólva : nem kell mindíg mindent megvizsgálni ! Ha nem természetes valami vagy valaki, akkor a többieknek ellenérzése támad. A sok apró elemezgetés szétforgácsol. És mivel a dolgok egymásra épülnek, sosincs a történeteknek befejezése.Ez pedíg minden fejlődést megakadályoz.
Kedves Fonáltovábbgombolyítók!
Most megpróbálok egyenként reagálni rejátok,sőt! további kérdéseim lesznek.
Gombperec,
("önismeret, olyan fontos ez?)
csak ha új helyzetbe kerülsz, és már nem műxenek a régi jól beállt reflexeid.
SealArt,
("kontroll állandóan létezik, csak...")
-"- ???
Ki vagy mi a kontroll? Nincs objektív tükör, csak tükörcserepek vannak.
Purusa,
("egyes elméletek szerint az egész művészet erre épül") - erről majd emilben szeretnék továbbkérdezősködni.
Hogyisvanamondás - RULEZ!
Dr.Égely Palánk,
(más környezet...)
De vajon az ott felszedett tapasztalatok beilleszthetők-e visszamenvén régi életedbe? Avagy új éned csupán új környezeted vetülete? Elvégre világgá elég ritkán megy az ember... kirándulni többször! De a lényeg mindenképpen az, ahogy hazatér.
Zsoltu, Pucros Mackó,
ponty ezeket a könyveket még nem olvastam, de örülnék, ha 1-2 mondatban elmondanátok, hogy miért éppen ez jutott eszetekbe a témával kapcsolatban. Annyi könyv van! Én arra lennék kíváncsi, hogy fel tudtok-e villantani valami személyes élményt, valami életben is megvalósult gondolatot, ami ezekhez a könyvekhez kapcsol! Jó lenne...
Banál Béla,
("saját jellemvonásaidhoz tükröt találni nehéz feladat")
Nem fordítva történik? Előbb jön a tükör, belenézel, és látod A Jellemvonást.
Az az érdekes, amikor kialakult már egy értékrendszered, egy képed magadról, oszt jön valaki és lyól felboríttya a zegészet. Megtucc dolgokat, ami eddig eszedbe nem jutott volna magadról; más tulajdonságok, amikről meg azt hitted, ez az ami, hirtelen eltűnedeznek.
Én nemtom... egyáltalán...ki lehet a tükröd? Aki hozzád hasonló, vagy aki éppen hogy nem? Vagy bárki lehet tükör, csak bátorság kell belenézni az arcába?
Az komplikált, vannak mindennapos attitudök az életben.
Pl. menj el egy olyan helyre ahol nem jártál elotte, nem ismersz senkit, nincs vagy nem tetszik a zene, nem a te korosztályod van jelen, viszont sok idegen figura fellelheto, úgyhogy marad a puszta pofavizit. Fontos hogy ott kell maradnod. Idovel azon kapod magad hogy egészen meglepo dolgokat teszel vagy mondasz magadról.
Másik: Szemelj ki egy vagy több ismerosödet aki a társaságban többnyire a perifériára van szorulva, magába forduló tipus, vagy csúnya. Ha megnyered a bizalmát sok érdekes dolgot tudhatsz meg magadról, ami neked elotte fel sem tunt. Meg se próbálkozz tudományosan, elore kitervelten ésszeru indítékokkal hozzáfogni, mert azzal csak elriasztod prófétádat. Saját jellemvonásaidhoz tükröt találni nehéz feladat, de a fáradozást megéri akár hosszú éveken keresztül is.
A dobozolasrol eszembe jutott a Brian elete c. film egy jelenete (a kedvencem):
Cimszereplo all az ablakban, alant orjongo tomeg, akikhez Brian ekepp kezd szolni:
-Ti mind kulonbozoek vagytok...
Egy hang a tomegbol:
-En nem!!!!
Sajnos, egyedül ez sem megy igazán (vagy csak idő kellene rá?). Magyarországon pedig állítólag nem nagyon csípi a pszichológustársadalom a tranzakcióanalízist. Pedig állítom, hogy Berne modellje utolérhetetlen leíró erővel bír, emellett teljesen felhasználóbarát.
Csak egy apró kiegészítés. Az önismeretet nagyon jól teszteli ill. edzi az, ha valaki akár csak pár hétre elutazik valahova, ahol egyedül kell boldogulnia csupa ismeretlen ember között. Nagyon meglepo dolgokat tudhat meg önmagáról az ember, ha kibillen a megszokott, ismertnek gondolt kis világából, és nem használhatja a mindennapok egyre kérgesedo rutinját.
Drégelypalánk
Igazan koszonom az invitalast, de hat mindent elmondtak mar helyettem Palankek...
Csak ilyen morzsak (es kozhelyek, bocs) jutnak eszembe:
- ugye gnothi sze auton... (mar a regi gorogok is)
- ha az embert langyos, kello sokoncentracioju vizes oldatba teszik, es mindenfele ingertol megfosztjak [fuldugok, sotet, etc.], akkor nehany oran belul hallucinalni kezd, majd szetesik a szemelyisege (a visszajelzes fontossaga)
- egyes elmeletek szerint az egesz muveszet erre epul (magunk es masok tukrozese)
- 1 rakas todomanyag foglalkozik az emberi viselkedes valtozasaival (avagy milyen maszkot mikor veszunk fel, es miert)
- senki sem allando: igen, az eszkoztar vagyunk; az en talan csak az egyes eszkozok valasztasanak gyakorisagi mutatoibol (fuj, de hulye! :) all
- onismeret van, csak val. sosem lehet teljes; es igen, kulonbozo mertekben ismerjuk magunkat, termeszetesen
- "eladoooo aze geeeeesz vi-lag!" - illetve pontosan: tukrunk az egesz vilag.
- befolyasolas: persze, van. Tudatalatti rengeteg, tudatos joval kevesebb (es joval sikertelenebb alt.). Az ertekrendszer a kulcs, alighanem: aki/ami fontos, az gyakorolhatja a legerosebb hatast. Es persze a biologikum: a hormonok, a neha felrecsuszo neurotranszmitterek (mosd ki fijam a szad! :) igencsak kemenyen tudjak rangatni a kivul szep mazas, belul szep lelkes, serulekeny en finom madzagjait...
- hogy is volt az a mondas? 'Nem az vagy, ami szeretnel lenni, nem az vagy, aminek latszol, es nem az vagy, aminek hiszed magad.' (vagy valami ilyesmi)
Szemelyes: en pl. meg most is gyakran koszonok magamnak, ha tukorbe nezek, es nem figyelek oda. :)) Ennyit az onismeretrol...
Azért jó néha egy önismereti csoportba elmenni, mert ott mindenkinek az a dolga, hogy visszacsatolásokat nyújtsanak, és értelmezzék azokat. Segít bôvíteni az "eszköztárat", és érzékennyé tesz néhény olyan dologra, ami felett egyébként elsiklasz. De nagyon veszélyes is lehet, ha nem szakember csinálja. Én ma már csak akkor ülnék be egy ilyenre, ha nagyon jó ajánlásokat kapnék. Kontroll állandóan létezik - azt kell megtanulni, hogy értelmezni tudd.
Szerintem alapértelmezésben az ember jól működik, és akkor nem fontos dolog az önismeret. De ha baj van, sokat segíthet.
Ha az ember megtanulna olyan kemény és ôszinte lenni magához, mint amilyen másokhoz lenni tud, akkor sok baj nem lenne egyébként - ezt Banyától olvastam egyébként, ha nem is szó szerint, és ha nem is ebben a kontextusban, de igaza lehet.
Amíg Purusa be nem toppan, addig belekotyogok. Az önismeret rohadt nehéz kérdés. Kicsit olyan, mint amikor valaki a hajánál fogva akarja felemelni saját magát. A kérdés nyilván az, hogy amikor magadról képet alkotsz, az mennyire "hiteles", becsapod-e magadat sorozatosan, vagy nem. Szerintem az önismeretre az élet tanít meg, a magadról alkotott aktuális képet az élet részben visszaigazolja, részben nem. Ha valaki odafigyel ezekre a jelekre, akkor sokat tanulhat magáról. Számomra az jelent egyfajta kontrollt, hogy odafigyelek olyan emberek reakcióira, akiknek a véleményére az élet más (nem rólam szóló) dolgaiban sokat adok, akik számomra hitelesek. Ha az összes ilyen ember "szembejön velem", akkor az adott pillanatban valószínuleg ok látnak jobban engem, mint én magamat. Csapda persze itt is van: vajon akiket hitelesnek érzel, azok tényleg azok-e?
Próbálom PURUSÁT átcsalogatni ide, ezért újra fölteszem a kérdést:
"Beszélgessünk már egy kicsit az ÖNISMERETről!!!
Ti hogy csinájjátok? Könyvből? Emberekből? Tanfolyamokból?
Mikor mondhattya el valaki, hogy tutijó önismerő? Létezik egyáltalán valami kontroll?
Vagy ha valaki folyton szomorú, az rossz úton halad? Vagy mi dönti el? Hol van az alsó és a felső határ?"
Ő ezt úgy monyta, hogy "honnan kezdődik az én"?
...meg SealArtnak volt egy nagyon jó kifejezése valahol, az ESZKÖZTÁR.
Na: honnan ÉN és honnan ESZKÖZTÁR?
És: hogyan befolyásolhatja egy másik személy az ÉNt? Befolyásolhatja egyáltalán? Honnan erednek a Nagy Változások?
A csomagolással egyetértek, de nem egyformák a dobozok Szerintem itt az igazság. Akinek a csomagolás a feladata, annak viszont jól kell értenie a munkájához, mert különben kiesik a dobozból a csomag.
holist:
"az önismeretet nem lehet pénzért vásárolni"
Mééér? (A könyvek is pénzbe kerülnek, nem beszélve a tanfolyamokról, meg a számláról, amit egy nagy beszélgetés után kapsz a helyi kocsmában...)
Egyáltalán: beszélgessünk már egy kicsit az ÖNISMERETről!!!
Ti hogy csinájjátok? Könyvből? Emberekből? Tanfolyamokból?
Mikor mondhattya el valaki, hogy tutijó önismerő? Létezik egyáltalán valami kontroll?
Vagy ha valaki folyton szomorú, az rossz úton halad? Vagy mi dönti el? Hol van az alsó és a felső határ?
(Banya, számítok rád!)
remixdog,
kösssz, jó lesssz!
eMM,
mos mér bezzegelsz? Nem kényszer a tortaevés...
Mellesleg én a saját lelkemet nem bíznám senkire, vannak nekem szüleim,barátaim, kedvesem és persze nekik is van lelkük.
Osztán így szépen elvagyunk, minek ide egy okostojás orvoska.
Véleményem szerint sok emberke azé megy el pichológósnak mer saját magával is gondban van. Így mások lelkivilágába kutakodhat a sajátja helyett.
Mellesleg kialakulóban van egy újjj "tudomány ág", amit humánetológiának neveznek(Csányi Vilmos ELTE-TTk),pl.:az állatoknak is vannak emberi tulajdonságai,és nagyon soxor az embernek is vannak állati tulajdonságai.Persze csak én eccerűsítem le így a dógokat.Mindenesetre tény az hogy a pichológusok és pichiáterek nem nagyon tudják saját tudományukat stabil biólógósi alapokra helyezni.
Személyes véleményem az, hogy olyan komoly dolgot, mint az emberi lélek, nem szabadna másra, csak orvosra bízni... Nem csak azért, mert jómagam is orvos leszek úgy 8 hónap múlva, hanem mert találkoztam jópár emberrel mindkét fajtából (pszichológus és pszichiáter). Sajnos az a gyanúm, hogy a legjobb kombináció, ha valaki mindkét szakmát megszerzi, és úgy kezd el praktizálni. Persze láttam már igen nagyon szuper pszichológust is!!
Visszatérve a pénzre: Kedves Koala, nem tudom, hogy mi a szakmád. Ha mondjuk mérnök vagy, akkor szégyelld magad, hogy kihasználod az emberek azon hiányosságát, hogy nem tudnak maguknak jó dolgokat tervezni, és ezért pénzt is kérsz! Ejnye! Hát illik ezt?? Tessék csak hivatástudattal kifizetni a lakást, meg a sarkon a kenyeret! :-))))))
örülök, hogy van akinek jó véleménye és tapasztalata is van ez ügyben. Én is ismerek néhányat közülük, emberként is, és ugy is mint rászorult(beteg). Szóval nem tul jó a véleményem ezekről a "lelkiismeretes,rendes" emberekről.
Emberként, barátként OKÉ, csak rájuk ne szoruljon az ember, mert akkor annyi.
Kiderül, hogy a téged beszéltető sicologus betegebb tőled is, stb.
Koala, kedves!
Veled együtt naiv vagyok: szerintem is hivatásból menjenek annak, ami. De élni is kell valamiből... Ne adj Isten, szakmailag lépést tartani, fejlődni, stb.
Lehet, hogy csak én vagyok szerencsés, de mindig jó orvosokat fogtam ki (szerencsére ritkén van rá szükségem), para nélkül is korrektek voltak. Cihológusra eddig sosem volt szükségem, de ismerek néhányat. Kivétel nélkül szakmájuk iránt elkötelezett, igen rendes emberek!
Baromi naiv vagyok, így azt gondolom, hogy orvosnak, sicologusnak hivatástudatból mennnyen valaki ne azért, mert az egy jól fizető szakma, mert ugye a fizetésük sz@r,
na de a majdnem kötelező para nem olyan kevés. Szóval ha valaki nem fizet meghalhat és fel is akaszthatja magát e két jeles szakma képviselőjétől.
Olyanok mint a papok, akik vizet prédikálnak és bort isznak. Mindhárom szakmai képviselője a beteg, kétségbeesett emberekből él. Egyik sem rosszul. Igy már bizony gusztustalan.
