Keresés

Részletes keresés

Nosferatu Creative Commons License 1999.01.13 0 0 14
Vekerdy rulez, én is mindig elolvasom anyuci Nôk Lapjá-jából (jájáj), de volt egy válasza, amit mintha részegen írt volna. A szitu az volt, hogy vajh' mért fél a csemetém a villámlástól. Vekerdy bácsi meg hosszas fejtegetés után kikövetkeztette, hogy azért, mert biztos látta a szüleit szexelni...
Na jó, ez egytôl eltekintve tényleg jó fej a bácsi.

Errôl a sztoriról jut eszembe, hogy én valahol ott határolódtam el a pszichótól, amikor a köv. sztorit olvastam Freudtól: elvitték hozzá a kis Hansot, aki félt a lovaktól. Freud megmagyarázta, hogy ez azért van, mert a kis Hans ödipusz-komplexusban szenved, ezért féltékeny rá a papa, és a kis Hans ezért folyton attól retteg, hogy a papa eccer kasztrálni fogja. Ám a kis Hans meglátott valamikor egy beteg lovat, oszt puff, jól kivetítette rá az összes félelmét.

OK, tudom, hogy az ilyen marhaságokban már a pszichológusok sem hisznek, de az elôítéletem megmaradt.

Thor Creative Commons License 1999.01.13 0 0 13
Szerintem nem minden pici hológus hüjje, csak sokan. Ha igazán jót akartok, olvassatok Popper Pétert, vagy NAGY KEDVENCEMET Vekerdyt. Ami a mindennapi életet, különösen gyermeknevelést illeti, az utóbbi csúcs! Újabban leginkább csak azt olvasom, amit a Nők Lapjában válaszol szülőknek és még eddig csak tökéletes válaszokat olvastam tőle.
Jómagam: 2x felvételiztem pcihológiára, 1x felvettek de nem kezdtem bele végül, most humánerőforrás menedzsernek tanulok, elég sok pszichológia vizsgám volt már itt is. Életemben nem találkoztam még tantárggyal ami ennyire szétforgácsolt, vezérfonal nélküli lenne. Minden szerző, minden könyv más területről szól más szemszögből, még a dobozolás is annyiféle, ahány szerző írja. Ha valakit érdekel, javasolom a nagy Atkinson és Atkinsont, az rögtön azzal kezdi, hogy meghatároz 5 féle irányzatot, melynek művelői mind hülyének tartják a többieket. Olyan iskola is van (fenomenológiainak nevezik hivatalosan), amelyik egyetért másikegylánnyal a dobozolás fölöslegességét illetően.
banya Creative Commons License 1999.01.13 0 0 12
Na, jövök, mint kontár!
Dobozolásra szükség van, részint a tudományosság (?), részint az egyszerűsítés kedvéért. Mert tény, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, mi több egyéniségek, mégis beleférünk x dobozba is. Nem hiszem, hogy ez baj lenne.
A pszichodráma: azért veszélyes, mert nem megfelelő vezető nélkül maradandó sérülések szerezhetőek be. Macerás és nagyon veszélyes ügy lehet.
Az emberi pszichének épp az egyik sajátossága az, hogy nehezen számítható ki a reakciója rövidebb-hosszabb távon. Még szagember is gyakorta mellényúlhat.

Magam a tanulmányaim során gyakran találkoztam/om a cihológiával, sőt baromira érdekel is, olvastam mindenfélét. Jókat röhögök az olyan teszteken, amiket Pocak is említett. Ezek felszínesek. Viszont égnek áll a hajam az olyanokon, amit a minap láttam a könyvesboltban, Érzelmi IQ tesztek címmel. Kóklerség! A szinvonal a bányászbéka feneke alatt. Sajnos, sokan bedőlnek.
Na, amit ki akartam hozni az egészből: szóval értek hozzá kicsit (nagyon kicsit!). Pont annyira, hogy fel tudjam mérni, hogy mit nem szabad tennem emberekkel, mert már nem tudom követni az eseményeket, képtelen vagyok kordában és féken tartani.
Mondok példát: szoktam csoportot vezetni fiataloknak, nyári táborokban (sajnos ritkán és nem kifejezetten pszichológiáról, de mindig érintem, pl. nonverbális kommunikáció, beszédtechnika, stb.). Döbbenetes, hogy mennyi "sérült", nehéz fiatal van. Volt egy csomó olyan, aki elmesélte nekem az életét, problémáit. Egyet lehet tenni ilyen esetben: meghallgatni és kérdezni. Az ő számára világossá tenni a motivációit, az okokat és a kilábalás lehetőségeit. De tanácsot sose adok, viszont azt sem hagyom, hogy rám tegye a terhet. Részint én is nehezen élném túl, de az ő gondja se oldódna meg. IMHO az egyik legnehezebb az, hogy úgy kell empatának lennem, hogy közben távolságot tartsak. Jól esik a bizalom, de nehéz kereszt is tud lenni!

Nosferatu Creative Commons License 1999.01.13 0 0 11
SZVSZ a pszichológia a skatulyázáson kívül abból él, hogy minden, abszolút nyilvánvaló, ismert jelenségre kimondhatatlan terminus technicusokat aggat.

Amúgy OK, persze, hasznos lehet a mindenféle pszichoterápia, pl. ha valaki kibeszéli magából, amit senki másnak nem mer, de úgy gondolom, egy egészséges társadalomban a társaság, család abszolúte feleslegessé teszi a pszichókat. De hát kitermeltük a szükséget rájuk...

kiscsillag Creative Commons License 1999.01.13 0 0 10
* offtopic *
Nagyon jó! Akkor nem én vagyok hülye, amiért olyan nehezen ment a Berne-olvasás!

*back*
Az Oké vagyok, Oké vagy-ot pedig mindenkinek ajánlom, akinek nem 100%-osan kerekded az önbizalma vagy az emberismerete. Nagyon jó könyv!

Pocak Creative Commons License 1999.01.13 0 0 9
A Sorskonyvet olvastam, az is nagyon hasznos, ha valaki fel tudja fogni az ertelmet (bar nem laikusoknak irta). Azt a masik konyvet nem, kosz hogy felhivtad ra a figyelmemet, megprobalom megszerezni.
kiscsillag Creative Commons License 1999.01.13 0 0 8
Hát, Pocak, épp az a baj, hogy nem tudom pontosan. Valószínűleg egyfajta szerepjáték, amelyben a szituáció az egyik résztvevő aktuális problémája. Az alapszitut elmeséli a többieknek, a csoportvezető meg kiválasztja a szereplőket, és a sztorit újrajátsszák. Ez így izginek hangzik, de nagyon könnyen sérülhet az ember. Én azért szeretném kipróbálni, ismerek is egy csoportvezetőt.

Egyébként ha már Berne-nél tartunk, olvastad a Sorskönyv-et is? Vagy Harris Oké vagyok, Oké vagy-át? (Harris Berne-tanítvány volt.)

Pocak Creative Commons License 1999.01.13 0 0 7
Hello Masikegylany!

A cicologia nagyon szerteagazo, egy csomo konyv van, az egyikben dobozolnak, a masikban nem, legalabbis en ugy vettem eszre.
A dobozolosokbol az egyik teccett, a masik meg nem. Pl. Berne Emberi Jatszmak c. konyve tipizalja a mitis, ooo szoval az emberi kontaktusokat, szerintem nagyon hasznos.
Azert a dobozolas nem olyan rossz, vegul is mindenki hasonlit valakire valamiben, biztos Te is jobban vonzodsz bizonyos emberekhez, es masokhoz meg nem annyira.
Ez biztosan segit az onismeret fejleszteseben, ami szvsz jo. Persze vannak vacak konyvek is, peldaul azok a tesztek, amik azt hozzak ki, hogy en egy negativ figura vagyok, egesz biztos rosszak! :-) (peldaul egy ameriaki -komolynak tuno- teszt valami egeszen extrem eredmenyeket hozott, meg jo hogy mas nem latta).
A masik kedvencem a noklapja-fele tesztek, ahol is van jo, atlagos es rossz kategoria, mindig 3, soha semmilyen finomitast nem tesznek bele (kb. a csillagjegyekbol valo joslassal egyenerteku).

A kategorizalas azert kell, hogy a fo tipusokat meg lehessen kulonboztetni, semmikeppen sem jelenti az egyen teljes megismereset.


Kiscsillag, mi az a pszichodrama?

griffi Creative Commons License 1999.01.13 0 0 6
másikegylány igazat adok abban neked,hogy nem vagyunk egyformák.De -szerintem-ahhoz,hogy mindegyikünknek a lelki-problémáját megismerje a pszichológus azonos módszerrel kell ejutnia.És IMHO ekkor jön a dobozolás,amikor tipikus esetekről van szó.Hisz az ok nem lehet annyiféle,ahányan vagyunk.-Én a nép egyik hangja így gondolom.
nomira Creative Commons License 1999.01.13 0 0 5
Volt néhány álmatlan éjszakám a pszichológia miatt,amikor mar szazadszor rontottam el vizsgázás előtt a szangvinikus és a kolerikus egyén ismérveit.S minden új pszichés zavar tanulásakor felfedezni véltem magamon a tüneteket. Igaz sokmindenben segített,az ember egy kicsit jobban megismeri önmagát és, ha kórosan nem merül bele a leírtakba még hasznát is veszi. Persze szentírásként nem lehet venni sem Jung sem Freud apó szavait, de attól még senki sem lesz butább, ha olvas tőlük. Sok pszichológus ismerősöm van, van aki a tanárom volt és van aki a kollégám, egyikük sem normális - a szó hétköznapi értelmében- de mindegyikük empátiája az egeket verdesi.
Zullu Creative Commons License 1999.01.13 0 0 4
Tömör leszek, és mérsékelten érthetetlen.
Másikegylány véleményét részben osztom.
/Minek tovább szrozni.../
De dobozok nélkül csak egy müvész alkot, a szakember dobozolással dolgozik...
Minél jobb a szakember, annál apróbbak a dobozok...
a ZULLU
kiscsillag Creative Commons License 1999.01.13 0 0 3
Kedves Másikegylány!

Tanulmányaimból kifolyólag (vizsgaidőszak van, hej de segítséééééééég!...)elég sok pszicho tárgyú könyv került a kezembe. (De azért szakértő nem vagyok!)
Az egyikből az derült ki, hogy a beteg-fekszik-a-díványon fajta kezeléseknek lassan befellegzik, és eljő a csoportos terápiák ideje. Ami szerintem jobb is, több szempontból.

Az egyik érdekes újítás a pszichodráma. Hallottál már róla? Engem érdekelne, de sokan veszélyesnek tartják. (Lehet, hogy majd topicként felhozom.)

Artois grófja Creative Commons License 1999.01.13 0 0 2
És mi van akkó,ha vkit besorolnak, mindenki tartozik valahova ez ellen semmi kifogásom aki csak úgy a vakvilágba akarna pszihológialag gyógyitani mindenféle szakmai ismeret, módszer nélkül én elküldeném...
Wágner úr Creative Commons License 1999.01.13 0 0 1
Én a doktorokat mindig nagyon szeretem, mer'
1 részt ügyesen kiszedik a golót, meg a késeket is, ha kell,
2 részt mindig van náluk valami, amit, ha megfelelő módon felhígitunk, és mondjuk úgy hozzáadunk
3 részt valami lágyabb akármiből, akkor már a köpcös picijáter sem kell és üvöltözve danászhatok, mint egy egész népi hangkórus... trallala... az ééélet széééép... tralalla...
Sehonnai Bitang Ember Creative Commons License 1999.01.13 0 0 0
Biz a ' ! Egyszeriek vagyunk és egyszerűek is.
A kerekítésekkel és dobozolásokkal egyetértek : mi a manóért nem "gyógyulnak" meg az emberek egy-egy hosszú pszichiátriai kezelés után ? Mert az egészből csak őket hagyják ki.

Elnézést, ha erőset szóltam, de "bárdolatlan ember vagyok híjával a műveltségnek ..."

másikegylány Creative Commons License 1999.01.13 0 0 topiknyitó
Remélem nem sok orvostan-és ilyesmi hallgató van köztetek, akivel tudományosan kell majd vitatkoznom. A Nép Hangjára van szükségem.

Arra lennék kíváncsi, mennyire értékelitek ezt a tudományágat és a hozzá tartozó gyógyászokat.

Engem mindig is érdekelt a dolog, de amint a kezembe vettem egy kevésbé hétköznapi nyelvezetű -esetleg tan- könyvet, má' nem tudtam elfogadni. Folyton azt láttam, hogy kategóriák vannak. Dobozok, amikbe típusként gyömöszölnek bele.

Én nem bírom az általánosítást, a lekerekítést. Az egyéniségben hiszek. Abban, hogy vegyületünk ecceri és megismételhetetlen.

Szerintetek? Hogy is van ez?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!