Megyunk haza egy het mulva, alig varom mar, biztos szamitanak rank a cinkek!
Itt ket kalandunk volt madarakkal:
Az egyik a Kakilusz. Ott lakott valahol a hazunk felett, es teljesen a magaenak erezte az udvarunkat. Mindig a muanyag kertibutorunkon tanyazott (ezutan neveztuk el Kakilusznak, mert folyton otthagyta a nevjegyet). Ha veletlenul ki mereszeltunk ulni az udvarra, rettento merges lett rank, a pofatlan betolakodokra, es eszmeletlen tancot jart nekunk.
A masik a kek madar volt, egy nemzeti parkban. Leultunk enni, mire ez az ehenkorasz leszallt egy faronkre elottunk. Egy ideig billegette a fejet, nezelodott, majd elkezdett ektelen felhaborodtt hangon karalni (mikozben felre nem ertheto pillantasoakt vettet az asztalra). A vamtetel kifizetese utan (=megkapta a reszet), gyorsan el is szallt a zsakmannyal.
Jaj, szegény madarak, úgy sajnáltam őket tegnap este! Hová bújjanak a nagy havazásban?
Szórtam is ki a hóra reggel egy kis napraforgómagot, hátha jobb kedvük lesz!
ribizli