Mozgasserult, ertelmi serult, szerintem ezek az elfogadhato kifejezesek. A tolokocsis (vagy talan kerekes szeket kene mondanom) baratnom keseru (on)gunnyal a "benak" szot hasznalja. Nem konnyu neki, de nagyon tisztelem, mert megprobal teljes eletet elni, es kiharcolja azt, ami jar neki. Illetve, ami mindenkinek jarna, csak neki kuzdenie kell erte.
Kedves nemecsek!
Nem tudom, hogy mikor az USA-ba jartal lattad e a buntetesi tetelt a mozgasserulnek fentartott helyek elfoglalasael. En 100-150 dollaral talalkoztam. Azt hiszem ez is egy tenyezo. Es gyanitom az engedelyek kiadasa is kicsit szigorubb.
Galadriel,
Igazad van ! Bocsáss meg, kérlek ! Szerintem ugyanarról beszélünk.
A megfelelő szó szerintem a "Sérült". Ez sem az igazi, de jobb. Legaláb nem utal arra, hogy valami hiányzik az adott emberkéből.
Egy picit úgy érzem ez a topic elmemt a "csak testi -fogyatékosok- léteznek" irányba. (Akinek nem inge ...)
Talán együtt kellene kezelni őket a szellemi és az összes többi -fogyatékossal- és talán nem kellene őket FOGYATÉKOSOKNAK NEVEZNI NEM IGAZ ???????????????????????!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Egyébként pedig a mentalitás a legfontosabb. Hogy TÉNYLEG magaddal egyenrangúnak tekintsd őket és ezt ne csak mondd ! Hogy a "körberöhögés" megszünt ? Vicces. Menjetek végig a körűton egy SÉRÜLT gyerekkel. Élmény lesz az biztos, de talán másképp fogtok gondolkodni. (Családi tapasztalat)
Ajánlanám ezt egy-két "döntéshozónak" (haha)) is, akkor talán nem húzná ki a listájából a tolókocsilifteket, parkolókat ect.
Tündék Úrnője,
tisztellek a gyermeknevelési elveidért, bár szerintem nem a gyermeknek kell beszélni a szülővel, hanem pont fordítva.
Mr. Spock,
szélsőségek mindig lesznek, lehetne példákat sorolni órákig.
Casi,
látod ez a "régi reflex" mindenkiben megvan, maximum akkor szűnik meg, ha ő, vagy valaki a közeléből megsérül.
Én is így voltam vele. Magamban mindig megmosolyogtam őket. Azután jött a nővérem babája és én nem győztem magam köpködni, hogy milyen érzéketlen bunkó voltam.
Mr Spock
Nem szőrszálhasogatásként, de nem lehetséges, hogy az a doktornéni egészséges volt és vidáman praktizált, aztán egyszer csak balesete volt? Ez esetben inkább el kellett volna mennie telefonközpontosnak, vagy otthon maradnia rokkant nyugdíjasként annak ellenére, hogy elismert szaktekintély a maga területén, és emberéleteket menthet meg, még ha nem is a közvetlenül, de a szaktudása és tapasztalata által?
gregg
Ugye ez vicc volt?
Arra gondolsz, hogy bekerülnek egy rehabilitációs központba, csupa hasonló sérült közé? Totál elvesztik a kapcsolatot a külvilággal, mindennel amit addig megszoktak? Nem olyan mint egy gettó? Jó, lehet hogy az orvosi utókezelés miatt szükséges lehet, de nem egyszerűbb lenne kezelésre otthonról bejárni ha a feltételek adottak? A bennlakóknak szerintem esélyük sincs, hogy normális, teljesértékű életet éljenek és be tudjanak illeszkedni a társadalomba.
Valóban sokmindent belénk neveltek a testi (és egyéb) "fogyatékosokkal" szemben. (Tényleg rossz kifejezés, van valami mögöttes negatív tartalma.) Ez a "Ne bámuld a bácsit/nénit kisfiam/kislányom!" stb. (Persze rossz szokásunk, hogy mindent megbámulunk, ami szokatlan a számunkra, csak ez annak nagyon kellemetlen, akit bámulunk, hiszen állandóan eszébe juttatjuk azt, amit valószínűleg inkább szeretne elfelejteni.)
Nekem viszont volt egy pozitív élményem. Egy utazási irodában intéztük a nyaralásunkat, és egy nagyon jó fej srác végezte a szerződéskötést... stb. Aztán mikor el kellett mennie egy nyomtatványért, nem állt fel, hanem kigurult az asztal mögül, mert tolókocsiban ült. Először megdöbbentem, és beindult a régi reflex. De aztán sikerült ezt legyőznöm, és minden nagyszerűen ment tovább.
Ott meg tudták úgy csinálni az irodát, hogy a tolókocsis srác is tökéletesen jól tudott közlekedni. (Elfért az asztalok között, az ajtóknál volt rámpa(?), stb...)
Egyébként a "A segítség miért áll meg ott, hogy a vak nénit átkísérjük az úttesten?"...
Tény, hogy többnyire szívesen fogadják, ha segítünk nekik. De van aki kikéri magának, mondván hogy ő sem kevesebb ember nálad. És éppen azt érzi megalázónak, hogy segíteni akarsz neki. Vagy ez a viselkedés épp abból fakad, hogy úton-útfélen szembesülnie kell a korlátaival?
Cas
Kedves Gregg!
Most lefelejtetted a smile-t, vagy tenyleg ilyen fasisztoid vagy?
Kedves Mr. Spock!
Hat erre mi a fenet lehet mondani? Amerika a tulzasok hazaja, es nem kepesek a lakok belatni sajat korlataikat az evtizedeken at tarto "te vagy a legjobb, semmi sem lehetetlen szamodra" neveles hatasara. Ment volna inkabb pszichiaternek, ha mar annyira orvos akar lenni szerencsetlen.
Én egy olyan helyen dolgozom, ahol mozgássérültekkel foglalkoznak a kolléganőim. Itt tapasztalom, hogy teljesen szubjektív modon osztják a mozgássérülteknek a kedvezményes 'segítsegeket'. Tehát vidékről jön az ügyintéző, hozza a maga kis listáját és azoknak akik fel vannak rajta tüntetve azokat részesíti előnybe. Hozzáteszem zárójelbe (gondolom jó pénzért, amikor kint jártak környezettanulmányon). Szóval ezért vannak ilyen helyzetben a hátrányos helyzetű mozgássérültek.
Azok kapnak utalványt akik nem is rászorultak, papir alapján nem lehet eldönteni, hogy kinek milyen az anyagi háttere és hogy érdemes-e adni neki, ha pl: 'milliomos'.
Sziasztok
Tegnap nem néztétek az Életben maradtak c. műsort az RTL klubbon? Nem nagyon szeretem, mert nagyon hatásvadásznak tartom, de megszakadt a szívem azért a gyönyörű fiúért, aki leesett 12 méter magasról és kettétörte magát. Lefelé lebénult. Én meg amilyen érzékeny hülye nőci vagyok, ott bőgtem a TV előtt...
Persze az öcsém is sziklamászik, meg ejtőernyőzik. Ilyenkor mindig ő jut eszembe...
Te a rokkantaknak az Amerikai kezeleset, valami nagyon pozitiv fenyben latod. Igen, nagyon sok szempontbol lehet, hogy az. A rokkantak szempontjabol nyilvan az. Nem vagyok benne biztos, hogy az egesz tarsadalom szempontjabol is az. A torveny azt mondja, hogy a (munka) alkalmazonak kell alkalmazkodnia az alkalmazotthoz, ha az rokkant. Tehat az alkalmazonak kell biztosra venni, hogy a rokkant alkalmazott kepes normalis emberkent dolgozni. Arrol nem fogok most beszelni, hogy ez sokszor lehetetlen. Arrol sem, hogy ez valami eszmeletlen mennyisegu penzbe kerul Amerikanak. De arrol igen, ami velem szemelyesen tortent meg:
Orvos vagyok, szulesz-nogyogyasz. Ha problema van az ujszulottel, hivjuk a gyerekorvost (neonatologus). En egy nagyon kis helyen dolgozom (falunak mondhato). Ketto gyerekorvos van. Az egyik elment szabadsagra, es egy ideiglenes gyerekorvost vett fel a korhaz arra az idore. Addig nem is tudtam rola, amig egy szules utan azonnal es surgosen szukseg volt a gyerekorvosra. A noverek hivtak. Jott. Ket mankon. Nem, nem tudta elengedni a mankoit, annyira mozgasserult volt. Hozza nem tudott nyulni az ujszulotthoz, csak a novereknek adott utasitasokat, hogy mit csinaljanak. Teljesen elborzadva neztem a jelenetet. Mi lett volna, ha intubalni (lelegeztetocso) kellett volna a gyereket, amit a noverek nem tudnak? Mi lett volna, ha egy koldok-kateterre lett volna szukseg? Vagy akarmi masra amit a noverek nem tudnak, es a gyerek elete fugghet tole? Ki vizsgalta meg a gyereket? Mert o nem.
Szerencsere a gyerek vegulis rendben volt, de en elszornyedve neztem a jelenetet. Meddig ment el ez a tarsadalom, az embersegesseg szimszava alatt? Igen, emberseges a rokkanthoz, de mi van a tarsadalom tobbi tagjaval? Pontosan mennyi hatranyt kell azoknak elszenvedni? Amig anyagi a kerdes, addig vitathato, de itt mar egy ember eleterol lehetett volna szo. Mert ha az az ujszolott eppen meghalni keszult volna, EZ az orvos ugyan SEMMIT nem tudott volna csinalni.
Felvettek az orvosegyetemre. Felvettek gyerekorvosi kepzesre. Papirt adtak neki, hogy csinalhatja. Manapsag Amerikaban senki nem mer nemet mondani rokkantaknak, mert akkor egy koszivu aljas gazembernek van nezve. Na dehat nezzetek meddig ment ez el.
Helyes ez tiszerintetek?
Killer Jack
Szerintem igenis az emberek mentalitásával van hiba és ez legtöbb esetben a családi és az iskolai nevelésben gyökeredzik. Egyszerű tolerenciáról van szó, egymás iránti odafigyelésről és segítőkészségről és hogy a gyerekek általában még mindenre nyitottak és nincsenek előítéleteik.
Nem tudom, hogy más országokban mit tanulnak a gyerekek a fogyatékosokhoz való viszonyról, de nálunk szerintem a "adjunk a szerencsétlen vak bácsinak egy tizest", vagy a "Ne nézd már annyit kisfiam!"-szerű megjegyzésekkel szánalmas, kerülendő, (esetleg undorító), kirekesztett roncsoknak titulálják az ilyen embereket, ebből következően nem, vagy csak igen nehezen alakul ki az irántuk való felelősség, törődés érzése.
Ha tudatosan átgondolod, mi az undorító abban ha valakinek hiányzik, vagy csonka a keze vagy lába? Mégis, ha mondjuk szemed láttára bemászik egy ilyen ember melletted egy medencébe ahol úszol, nem érzed magad kellemetlenül? Vagy ha a karcsonkjánál fogva kell felsegítened a villamosra valakit, nem érzed magad utána tisztátalannak?
Miért? Mert ez nevelődött belénk. Elcseszték a szüleink és/vagy az iskola. A saját gyerekeinknél viszont nem kéne ugyanebbe a hibába esnünk. Szerintem ez az első lépés afelé, hogy hosszú távon megváltozzon ilyen téren a helyzet.
Szerintem a csucs az, hogy a fogyatekosok nemhogy boltba nem jarhatnak, de meg suliba/dolgozni sem, hala a mozgasserultbarat infrastrukturanak, mintha meg szellemileg is csokottek lennenek!
Amugy nalunk iden marcius ota van a fogyatekosok eselyegyenloseget biztositani kivano torveny. Szinte az utolso meg a valasztasok elott elfogadott torveny volt. A parlamenti partok egysegesen tamogattak.
Hát, az összes kérdés jó volt. A mozgássérültek nálunk háziorizetben vannak. Ezen kb. le is lehet mérni egy társadalom érettségét. Egyelore örülhetünk, hogy oda már eljutottunk: a mozgássérültet nem röhögik körbe az utcán.
Dehát, egyébként is körül lehet nézni, ki védi meg nálunk bármilyen kisebbség jogait. A nemzetiségek, O.K., oket megvédik a határon túli testvéreik. A melegek? Hát nekik ott vannak a testvéreik mindenhol. A zsidók? Nem mondom tovább, mert azt mondjátok antiszemita vagyok...
Kicsit eltorzultak valamiért a dolgok. Az állatvédelmi törvényt is valahogy elobb sikerült összehozni, mint a mozgáskorlátozottak jogait védo bármilyen jogszabályt.
De például a cigányok? Cigányügyben, aki liberálisnak mondja magát, valahogy az is csak tessék-lássék liberális. Baloldali, szocialista-liberális kormányzás alatt is mire sikerült jutni négy év alatt cigányügyben? Manapság ott tartunk, hogy a baloldaliak azt terjesztik Orbánról, Áderrol, de még Deutschról is, hogy cigányok, hátha ezzel olyan jót sikerül nekik ártani. (A T. Asztalban is idorol idore elobukkannak az ilyen "poénok".) Ez egyszeruen agyrém.
Vagy azok a betegek, akik csak költséges gyógyszerekkel és élelmiszerekkel tudnak életben maradni?
Vagy a szerencsétlen hajléktalanok. Megoldás nekik a tetves, büdös hajléktalanszállás, ahol megverik oket, és elszedik még azt a keveset is tolük, amit összezabráltak a hidegben?
Elég hosszú a lista. Társadalmi szolidaritás nulla. No de karóba nem húznak ma már.
Bár igazad lenne, de tartok tőle, hogy sokkal macerásabb a dolog.
IMHO az emberek, s főleg a döntést hozni tudók hozzáállásával van a fő baj. Ők nem tekintik fontos dolognak. De az egyszerű emberek sem, mert általában nem pusztán _másnak_, hanem rokkantnak, nyomoréknak, fogyatékosnak tekintik őket. Látod, milyen gazdag a magyar nyelv, hirtelen három szinonímát is találtam, s mindegyiknek van egy sajátos, lekicsinylő, degradáló felhangja. Na, szóval. Az a tévhit, hogy ők kevesebbet érnek, pedig...
És ez nem csak jogi szabályozás kérdése!
Szerintem mezei odafigyelés kérdése, hogy pölö, ha járdát csinálnak (márpedig csinálnak), akkor az átkelőnél ne szint legyen, hanem olyan izé, amin a kerekes szék is le tud menni. (Megjegyzem a babakocsisok is örülnének!!!) Vagy a parkolók ügye. Mi a pék füléért állnak oda a bunkók, akiknek semmi keresnivalója nincs, hiszen "normális".
A napokban Amerikában jártam és megdöbbentett az a mentalitás, ahogy gondját viselik a mozgássérülteknek és testi fogyatékosoknak. A törődés nemcsak az emberek segítőkészségében, hanam a közlekedési eszközök, éttermek, boltok, egyebek kialakításában is megmutatkozik.
Nem hiszem hogy csak arról lenne szó, hogy ott erre is jut pénz, hiszen az emberek segítőkészsége eleve nagyobb szociális érzékenységet jelez, ehhez persze adalék, hogy a szükséges technikai eszközökre ott megvan az anyagi háttér.
Ott a 'handicapped'-ek nem leírt és megtűrt, hanem teljesértékű tagjai a társadalomnak, ezáltal nekik is könnyebbé válik a beilleszkedés és a normál polgári életben való részvétel (sport, kultúra, utazás, stb...)
Itthon miért addig tart ez a mentalitás, hogy a vakokat át kell segíteni az úttesten? A mozgássérülteknek fenntrtott parkolóhelyeket ott csak a rászorulók használják, itthon általában szabad préda. Itthon a kerekesszékesek sajnos kényszerű számüzetésben élnek, a közlekedési eszközök java részét még kísérővel is csak nehezen tudják igénybevenni, a mozik, színházak java része is megközelíthetetlen marad számukra.
Mit érezhet itthon az az ember, aki baleset folytán tolószékbe kényszerül és nem csak fizikai teljesítőképességének csökkenését kell megélnie, hanem azt is, hogy egycsapásra kirekesztetté válik a társadalomból?
Lehet hogy fentiek nem kizálólag Amerikára, hanem általában a fejlett polgári társadalmakra jellemzőek, de nekem ott tűnt fel igazán.
Mi a különbség? Anyagiak? Neveltetés? Érzékenység? Tolerancia? Társadalom érettsége?