sajnos a hozzánemértés is dúl kishazánkban. De nem csak nálunk asszem. Ott kezdődik a legnagyobb baj, amikor olyanok ugatnak be a rencergizdák dolgába, akiknek halvány bugyilila fogalmuk sincs arról, hogy mi fán terem ez az egész. De ha kifelé nézünk a témából egy kicsit, akkor láthatjuk, hogy máshol is ez a helyzet.
És én még mindig azt mondom, hogy többnyire nem azokat alkalmazzák, akik értenek hozzá, hanem akik megcsinálnak a karrierük mijatt mindenféle baromságot, amit egy hozzánemértő elme kitalál.
nem(csak) a hatalomrol szol ez a mese. Ez a SZAKMAI HOZZANEMERTES flagrans bizonyiteka. Az SPS altal emlitett cikk (amelyet mellesleg eredetiben is meg lehet itt tekinteni) raadasul egy olyan intezmenyben tortent, ahol az informacioadasbol es -hozzajutasbol elnek.
Sajnos azert tart ott Magyarorszag ahol tart, mert ezzel a szemlelettel is lehet ervenyesulni. Sot. Nemcsak ervenyesulni, de egyenesen kivanatos, hogy igy cselekedj.
Erre a konkret temara : tobb megbizhato modon ki lehet szurni a karomkodast, stb-t. Ha az illeto sokat teszi ezt, egyszeruen ajton kivulre kell tenni. (Ahogy te is tenned egy vendegeddel, ha rondan beszelne a hazadban.)
Udv.
PS: A 12 pont elso tagja emlekeztetoul : "Kivanjuk a sajto szabadsagat, a censura eltorleset"
nem a hatalommal van a baj, hanem a vele való visszaéléssel. Manapság teccik nem teccik csak a törtető gátlástalan emberek jutnak jó álláshoz. Ez alól nem kivétel a rencergizdaság sem. Még nem láttam olyant, hogy egy jó rencergizda munkahelyet az töltött volna be, aki ért is hozzá és szereti is a szakmát.
Pedig aki szereti ezt a szakmát, az nem fogja a felhasználókat feleslegesen kitiltogatni és korlátozni. Mer minek? el tudja magát értelmesebben is foglalni.
Gyerekkorom kedvenc meséje volt A nagy hatalmú sündisznócska. Mese egy sünről,
aki a
semmiből csinálta meg saját hatalmát, s mint a mesékben szokás, el is nyerte
méltó büntetését.
Mint tudjuk, ez mese. Az életben egyre több ilyen sündisznócska bukkan föl, aki
él és virul –
büntetlenül. Csak éppen sok esetben nem sündisznócskának, hanem
rendszergazdának nevezik az
illetőt. De az is lehet, hogy a mi illetőnk csak az állását és egzisztenciáját
féltő munkavállaló, aki
Svejk módjára, betű szerint végrehajtja e tárgyban teljesen tudatlan főnökei
utasításait.
Társadalmunk most érkezett abba a fejlődési szakaszba, amikor a rendszergazda
feladatához már
nem elég a szakmai tudás, fejlett etikai érzék is szükségeltetik. Olyan
képesség, amelynek mindig is
hiányában voltak a másolásvédelmeken és vírusíráson nevelkedett szakma
képviselői, akik persze
jogászért kiáltanak minden esetben, amikor az ő érdekeiken támad hangyányi
sérelem.
A napokban olvastam a Neten egy érdekes írást. Szerzője túlélési útmutatót ad
arra nézve, hogyan
éljük túl a vállalati főnökök és rendszergazdák magánlétünkbe is betörő
kíváncsiskodásait. Különös
egybeesés, hogy több eltérő területről fordultak hozzám segélykéréssel a helyi
rendszergazda
önkényeskedése miatt.
Az első szenvedő alanyok egy országos tömegkommunikációs intézményünk dolgozói
voltak. A
rendszergazda a fejébe vette, hogy megrendszabályozza kollégáit, akik holmi
pornóhosztokkal
szórakoznak ahelyett, hogy a választás komoly eseményeit kísérnék figyelemmel.
Nosza, cselekedett. Rájött, hogy ha megtiltja a proxy kikerülését, akkor a
megfelelő programokkal
nagy hatásfokú automata cenzort állíthat be a kollégák kordában tartására. Be
is állította: tiltott
minden, ami a sex szót tartalmazza. A buta gép persze vakon végrehajtotta a
parancsot. Így aztán a
zenei osztályon megszűnt a sextett. A biológusoknál nincs többé semmi, ami a
szaporodással
kapcsolatos, de a csillagászok is elveszítették a szextánst, sőt a
számítástechnikai műsor
szerkesztősége sem kérhet recensionsexemplart a német kiadóktól – hogy csak a
legmeglepőbb
következményekről beszéljünk.
De sündisznócskánk még tovább ment. Sorban elkezdte letiltani a hasonló
tartalommal bíró
szavakat: bab*, *boy, *girl és porn*. Az eredmény fenomenális: a Neten nincs
többé Babes-Bolyai
Egyetem, nincs többé a stáblistában bestboy és script girl. A Matáv internetes
telefonkönyvéből eltűntek Pornóapáti telefonszámai. Csak a nagy hatalmú
sündisznócska üzenete
világít a monitoron:
Hiba! Hozzáférés megtagadva. Sajnálom, Önnek nincs lehetősége elérni a
http://www.infoseek.com/Titles?qt=babes-bolyai&col=WW
objektumot ezen a cache-en keresztül. Kérem, forduljon a rendszergazdához.
Külön szót érdemelnek a cenzúraprogramok, amelyek központi, aktualizált
adatbázissal dolgoznak.
Egy cég elkészíti az adatbázist valahol Amerikában, ahol az amerikai
értékítéletnek megfelelően
besorolják az Internet szereplőit. És ez az értékítélet azután szép lassan
rányomja magát a világra.
Hol van az amerikai alapító atyák szép álma: Minden ember szabadnak született?
Az USA
kormánya elfogadott bizonyos tartalomszűrési elveket, amelyeket minden
nyilvános könyvtárban
meg kell valósítani, ez a szövetségi támogatás feltétele. Ki tudja, rövidesen
olyan zárolt anyag
szekciók is nyílnak ezekben a könyvtárakban, mint amilyen az Országos Széchényi
Könyvtár
hírhedett Zárolt anyagok tára volt...
A gyermekek és az erkölcs védelme, a munkafegyelem erősítése, a terrorizmus és
a bűnözés elleni
harc mind-mind jó ürügy azoknak, akik hatalmi mániájukat másokon szeretnék
kiélni. Közben az
egykori barát, a segítőtárs, a számítógép mindent figyelő, gyűlölt eszközzé, a
magánéletbe behatoló
kémmé válik.
Az Internet valósította meg először igazán az információk és a nézetek szabad
áramlását. Tényleg?
Meddig is volt szabad az Internet? Mikor indultak meg az első perek? Egy
korszak lezárult.
Beléptünk a Cyberspace világába, ahol – tudtunkkal vagy anélkül – hatékonyabban
ellenőrizhetnek
bennünket, mint valaha, jobban megszabhatják, mit olvashatunk és mit nem, mint
bármikor
korábban. Az amerikai iskolai hálózatról, a K12-ről írta valaki nekem, egyelőre
ellenőrzés nélküli
otthoni gépéről: „Ez egy olyan hálózat, amelynek valójában egyetlen
szolgáltatása van: a központi
cenzúra.” Látván a magyar Sulinet felépítését, az embernek az az érzése, a K12
megérkezett a hazai
iskolákba. A teljes szűrést még nem kapcsolták be, s talán még nem is jutott
eszükbe, hogy valaha
is megtegyék. Vagy talán én vagyok idealista?"
Egyébként éppen most teszteljük, borzasztó. És nekem nem is megy ráadásul ...
Lyóóó! Rég röhögtem ekkorát, pedig gyakran szoktam :))))
ZöPö: nyugi, nem kell felvágni! :)))
Világtántorgóként ismerek más nyelvet is, ahol akkora "hétemeletes" káromkodások szállnak, hogy csak úgy füstöl minden körbe-körbe - a múltkori "mintavétel" alkalmával olyan szép 3-4 bekezdést találtam, amelyikben csak a kötőszavak voltak "nyomdaképesek" :)))
Láttátok-e a frissen indult http://origo.matav.hu -n a Társalgót? Real-time chat, ahol a "káromkodásokat" program figyeli és csillagokkal helyettesíti. Elsődleges reakcióim: blőd, ostoba, átgondolatlan, nevetséges. A másodlagosak: ízlésrendőrség, stílusterror, a szólásszabadság halála.
Dehogy ne csak a levegőbe (remélem itt az Internettón nem moderálódnak ki a pusztán prezentációs célzattal idézett példák): Szorgos tesztelés eredményeként kiderült, hogy tiltott szavak - a teljesség igénye nélkül - a "szar", a "segg", a "fasz", a "picsa", a "pina" a "geci" illetve a "szop" és a "basz" egyébként nem létező igecsonkok. Mivel viszont egy program sem okosabb a programozóknál, a tiltásnak áldozatul esik a "szarka", a "szarvas", "szarkazmus" a "faszobor", a "faszén" és a "faszent", na meg a "foszfor" és a "fosszilis" (utóbbiak a csúnya "fos" miatt.)
Vannak apró következetlenségek is: a "kaki" (sic!) az káromkodásnak számít, a "pisi"-vel semmi baj. Angolul is ért a progi: a "fuck" az nem megy, a "shit" megy; a "cunt" tilos, a "dick"-kel semmi baj (gondolom karácsonyi ajándék a Dick névvel megvert csetelőknek.) Vezéráldozat Maszarik és Kubaszov; Sztálin és Farkas Berci viszont OK (BTW, a "farok" is mehet.)
És hogy gyorsan végezzek a trágár résszel: az, amit ki sem merek mondani, hogy ugyanis "a jó édes anyád kapja be a véreres dákómat", az megy. Merhogy az nem káromkodás, gondolom. Félreértés ne essék, évek óta csetelek, és évek óta idegesít az öncélú trágárság. De még jobban idegesít az, ha egy publikus, real-time csatornán kimoderálják belőlem a szart. Sejtem azt is a jelekből, hogy a Matáv nagyot szeretne meríteni és nem akarja élből elijeszteni a családi szájtjáról a rózsaszín lelkű nagymamákat. Ellentétes viszont a dolog mindenféle konvencióval, és, hogy stílszerű legyek, seggbe kúrja édes anyanyelvünket is. Ami többek között ezektől a szavaktól édes.
Ha a szándékot, a funkciót és az eszközt tekintem, a kísérlet nevetséges kudarc. A szűrés ellenére mindenki úgy káromkodik, ahogy akar, sőt a tesztek miatt néha az egész matávcset egyetlen összekacsintós trágárparti, csillagokkal tarkítva.
Jó, tudom, hogy léteznek külföldi példák az ilyesfajta szűrésre (Yahoo, Excite). Az is meglehetős hüjeség, és azt is élből utálom. De az angol legalább izoláló típusú nyelv, ahol egy "csúnya" szónak csak pár alakja van (fuck, fucks, fucked, fucking, úgy nagyjából, és slussz), a magyar viszont halálra agglutinálja és nem adja meg magát. Csakazértis SZARKA!
Azal is érvelhet a Matáv, hogy a saját szájtján azt csinál, amit akar, de mit tegyek? Engem folyamatosan kísért a corporate thought police réme, ráadásul egy olyan vállalat weboldalán, ami gyakorlatilag kézben tartja a hazai távközlési piacot.
Nem tudom, az origo legénysége hány nyelvészt, szociológust, ombuccment vagy egyszerű internetes szakembert vont be a dologba, de hogy sokat nem vitatkoztak nyelvről, stílusról, hagyományról, világfaluról, szólásszabadságról, csetről, csoportdinamikáról, publikus és zárt, egyirányú és interaktív médiumról, huszadikzázadról, az biztos.
Vissza picit a pragmatikához: a fijjug arra is gondoltak, hogy valaki horribile dictu space-ek, írásjelek - esetleg mindekettő - közbeiktatásával káromkodja el magát.
Ha nem hiszitek, írjátok be az alábbi káromkodásokat a Matáv társalgóba:
Ne csetelj itt, menj iskolába szépen!
Gyönyörű nimfa! Szeretsz?
Szobi szörpi nagyon finom
Nem kellenek a tegnapi csatlósok!
Péter-Pál napján szárba szökken a búza.
Mért ment Napóleon Elba szigetére?
A mi szerelmünknek nemsokára vége, cicuskám.
Búzakalász. Aranyló mező. A Tisza-parton mit keresek?
