na tessek. egy tipikus balkani este mese kovetkezik. szep almokat gyerekek:
Hová tűnt az én kicsi feleségem?
Egy ember, aki nem sajnálja a félmillió forintot a nyomravezetőtől
„Félmilliót a nyomravezetőnek. Ennyit ajánlottam fel a hirdetésben annak, aki
segít megtalálni a feleségem. Betetettem a fényképét a tévébe, az újságba,
végigkilincseltem mindenkit, aki valamit is tudhatott róla. Megszereztem a
telefonlistát azokról, akiket ő hívott mobilon, és akik őt keresték az utóbbi időben
kikutattam, mi dolguk volt egymással. Látóembert fogadtam és jóshoz fordultam.
Nem bíztam csak a rendőrökre Erzsi eltűnését. A feleségem nekik csak egy
lezárandó akta, nekem meg az egyetlen szerelmem.
Szebben hangzana, ha azt mondhatnám, hogy az egyetlen igaz szerelmem, csakhogy ez
nem lenne valóságos. Mert a gyerekeim anyja – akiért 19 évi házasság után is elhordtam
volna talicskával a Gellért hegyet – kapitális agancsokat rakott a homlokomra. És nem is
egyszer.
Az elsőnél azt mondtam neki: felejtsük el, szívecském, nem hibáztatlak. Nem törődtem
veled eleget, mindig csak a munkát hajtottam. A fenébe a pénzzel, ha oda a boldogság,
eztán másként lesz.
Csakhogy Erzsi beleszokott a jólétbe, és amit kigondolt, meg is vehette. Én meg nagyra
voltam azzal, hogy én, a kilencgyerekes proli család kölyke, megengedhetem, hogy a
feleségemnek nem kell dolgoznia, mert egy keresetből is el tudom tartani a két gyerekkel
együtt, mellette szépen gyarapodunk, s nem kívánhatnak olyat, amit elő nem teremtenék.
Nekem valahogy még a sár is arannyá válik a kezemben. Az esküvőnkről még
kerékpárvázon fuvaroztam haza az albérletbe az asszonyomat, most meg úgy tartják, az
egyik legtehetősebb család vagyunk a városban. Voltam én már vasesztergályos,
mozdonyvezető, díjbeszedő, fuvaros, zöldség nagy-és kiskereskedő. De mellette mindig
túrtam a földet. Eleinte csak béreltet, aztán a sajátunkat. Mert a föld számomra maga a
csoda. Beleágyazol egy parányi magot, és egy kis törődés fejében édes gyümölcsöt,
finomzöldséget nevel neked belőle. Hát van ennél szebb dolog a világon?
Most éppen fóliázom. Amikor másokra rárohadt a primőr, én nem győztem szállítani a
piacra. Soha nem éreztem terhesnek, hogy virradat előtt kell kelni és az éjszaka is foglalt.
Mindig abban a munkában leltem a gyönyörűségem, amit éppen csinálok. Mert semmi nem
szerez nagyobb örömet, mint amikor látom a fáradozásom hasznát.
A feleségem második szeretője a zongorahangoló volt. Akkor nekiszaladt a tenyerem,
napokig kéklett a folt Erzsi szeme alatt. Restelltem nagyon. Micsoda brutalitás megpofozni
egy ilyen kicsi asszonyt. Mert Erzsi 42 kiló és 154 centi magas, nagy, kék szemekkel,
mézszínű hajjal – én mondom, olyan, mint egy beszélő baba. Nem vártam mást tőle, csak
hogy aranyos baba legyen. De az én kicsi asszonykám úgy érezte, elhanyagolom. A
háztartás nem kötötte le, a gyerekekhez nem volt türelme. Anyósom aközelünkben lakott,
egyedül élt, örült, hogy hasznossá teheti magát nálunk. Ő főzött, takarított, foglalkozott a
két gyerekkel. Erzsim nem tudott mit kezdeni magával.
Bűntudatom volt. Magamat okoltam, hogy a munkamániámmal ilyen lehetetlen helyzetbe
hoztam a feleségemet. Elhatároztam: keresek neki valami szép, könnyű, nőies
elfoglaltságot, ami leköti, amelyben megízlelheti a munka örömét.
Vettem neki egy helyes kis édességboltot, ahol kávét is főznek, lehet traccsolni a
kuncsaftokkal, szóval, kellemesen, szórakoztatóan telhetnek a napok. Vásároltam a bolt
mellé egy Opel Corsát is, hogy Erzsi tőlem függetlenül járhasson Pestre árut beszerezni.
Csakhogy ő az átunatkozott évek során leszokott az önállóságról. Még arra sem volt
hajlandó, hogy egyedül tankoljon. Azt is elvárta, hogy kísérgessem az áruházba
bevásárolni. Eleinte vele tartottam, aztán mentem amagam dolga után.
Erzsi ekkor jött össze a harmadik szeretőjével. Éreztem, hogy baj van, mert olyan rideg
volt otthon villanyoltás után, mint a deres vaskapu. Amikor számon kértem a férji
jussomat, az aszszonykám kipakolt. Hogy ő nem akar tovább parasztné lenni,
bepenészedik a szürke egyhangúságba, amire mellettem kényszerül. Mindenkinek csak
egyetlen élete van, mondta, neki is jogában áll úgy élni, ahogy ő akarja, merthogy eddig az
volt a sorsa, amibe én kényszerítettem. Kérte, költözzünk külön, adjak neki lehetőséget
arra, hogy kitombolja magát, végtére is az iskolapadból egyenesen az anyakönyvvezetőhöz
vittem. Ha van még annyi érzelmi tartalék ebben a házasságban, akkor úgyis együtt
öregszünk meg. Most viszont, kérte Erzsi, felezzük meg, amink van, s utána ki-ki menjen a
maga útjára.
A gyerekeket is meg akarta felezni. Az egyiket elvitte, a másikat nekem hagyta.
Segítettem neki költözni. Volt egy lakásunk a városban, azért vettük, hogy ha majd a
gyerekek kinőnek a szülői házból, legyen hol kezdeniük. Ez lett Erzsim új otthona.
Tisztában voltam azzal, hogy ha szeretettel nem sikerült, erőszakkal nem tarthatom vissza.
Abban bíztam, hogy jóllakik a nagy szabadsággal, s visszajön a családjához, a
gyerekeihez. Merthogy három nap múltán a kislányom, akit magával vitt, visszaköltözött az
édesanyjától hozzám.
Akkor már javában tartott a viszonya egy nála tíz évvel fiatalabb fickóval, aki hatalmas
Mercédesszel járt, és homályos üzletekkel foglalkozott. Erzsinek imponált a mindig ráérő,
nagydumás férfi, aki úgy vonult be egy étterembe, akár egy maharadzsa. Borravaló az
ajtónyitónak, a felvezető embernek, az italos fiúnak, a felszolgálónak, a fizetőpincérnek, a
ruhatárosnak...
Tavaly ősszel költözött el tőlünk. Viharos hónapok következtek, bevallom, egyszer
csúnyán összevesztünk, mert a beleegyezésem nélkül kivett a bankból 4 millió forintot és
nem volt hajlandó elszámolni vele. Nem értettem, mire kell neki a sok pénz.
Tudja, mit csinált a millióival? Odaadta a szeretőjének. Ezt a fiamtól hallottam, akinek
elmesélte az anyja, hogy a Gyuri bácsi havi 5 százalékos haszonnal forgatja a mami pénzét,
és a hozamból vesznek majd Erzsinek egy új autót.
Az idén áprilisban, a 41. születésnapjára vettem neki 41 szál vörös rózsát, és azt mondtam,
fogja a holmiját, megyünk haza, elég volt a szamárságokból. De Erzsi akkor éppen nyakig
volt egy új kapcsolatban. Három héttel később, az eltűnése után tudtam meg, ki az illető. A
feleségem válaszolt egy szexhirdetésre, és hónapok óta Pestre jár a Józsihoz.
Józsira a telefonlista alapján találtam rá. Minden nap, olykor többször is felhívta őt a
feleségem. Szegény Józsi! A sorstársam. Nem akart ő beleszeretni Erzsibe, egyszerűen
csak partnert keresett a szabad óráira. De hát a feleségem őt is megbolondította, és épp
úgy felszarvazta a mercédeszes Gyurival, akárcsak engem. Később csak lelki
szemetesládának használta a Józsit; neki panaszolta el a Gyuritól elszenvedett sérelmeit.
Józsinak ebből elege lett és azt mondta: addig nem óhajt a feleségemmel találkozni, amíg el
nem varr minden szálat a mercédeszessel.
Április 25-én a fiam látta utoljára Erzsimet. Meglátogatta az anyját, aki elmondta: Gyurit
várja, Szegedre készül, mennek BNW-t venni. Aztán hozzáfűzte:egy darabig most ne
keresse a gyerek, de ha két hét múlva sem kerülne elő, akkor mondjon el mindent az
apjának.
A fiam nem is kereste, de anyósomat nyugtalanította, hogy az egyetlen lánya napok óta
nem ad életjelt magáról. Ha anyák napjára sem kerül elő, mondta az anyósom, akkor baj
van. Akkor valami nem jó történt vele. Úgyhogy be is jelentette a rendőrségen Erzsi
eltűnését.
Azóta fél esztendő telt el. Hol lehet a feleségem?
A rendőrség nyomoz. Gyuri, a mercédeszes, tagadja, hogy a feleségem majdnem
nyolcmilliót adott neki, hogy forgassa, fektesse be ő. Sőt, Gyuri azt állítja, hogy ő
kölcsönzött 600 ezret Erzsimnek. Hiába, hogy a 16 éves fiam úgy tudja az anyjától, hogy
Gyurinál a pénz, és hozzá készült az eltűnése napján. Hiába Józsi vallomása, hogy neki is
többször beszélt a Gyurival folytatott üzleti és szerelmi kapcsolatáról. Nincs bizonyíték,
Gyuri tökéletes alibit igazolt.
Lehet, hogy valóban nem ő, hanem a kétes üzleti partnereinek állt érdekében, hogy Erzsi
ne beszélhessen senkinek arról, ami esetleg a tudomására jutott?
Vagy a harmadik változat a magyarázat? Valaki, egy kívülálló, pénzt sejtett a feleségemnél,
és csak úgy jutott a zsákmányhoz, ha megöli őt? De akkor hol lehet a holtteste?
Esetleg – ez sem kizárt – valahol fogva tartják és prostitúcióra kényszerítik. Vagy
önszántából döntött úgy, hogy eltűnik egy időre a szemünk elől, és megpróbálja
bebizonyítani a világnak és saját magának, hogy képes megállni a saját lábán? De akkor
miért nem ad valami jelet az anyjának és a gyerekeinek a létezéséről?
Netán öngyilkos lett? Olyan zaklatott volt az utóbbi hetekben. Naphosszat ki sem mozdult
a lakásból, alig evett valamit, legfeljebb egy-egy zacskós levest. Lehet, hogy összeroppant
a felismeréstől, hogy odaveszett a pénze, a becsülete, tönkrement a házassága?
Van még egy variáció. A rendőrség szerint én is a gyanúsítottak közé tartozom ám.
Nekem ugyanis alapos indítékom lett volna, hogy megtoroljam az erkölcsi és anyagi
sérelmeimet. Ellenem szól, hogy a feleségem eltűnése után néhány hónappal bérbe adtam a
lakását, és eladtam az édességboltot, ezzel jeleztem, biztos vagyok abban: a feleségem
nem kerül elő. De miért álljon üresen a lakás, amikor pénzt kereshet? S miért feküdjön az
édességboltban a tőke, ha másutt jövedelmezőbben forgathatom? A rendőröket az sem
győzte meg, hogy égen-földön kerestem Erzsimet. Ez, szerintük, elterelő hadművelet is
lehetett.
A nyomozók semmi biztosat nem tudnak. Nincs rá magyarázat, miért mondhatta Erzsim a
fiunknak, hogy ha két hétig nem kerülne elő... Vagy, ha önszántából távozott valahová,
miért hagyott az üzletben egy rejtekhelyen 350 ezer forintot? S ha önszántából, akkor
miért nem vitte magával legalább a pipereholmiját, ami nélkül ki sem tette a lábát a
lakásból?
Anyósom talán már azt is könnyebben viselné, ha a lánya halálhírét hoznák – legalább
meggyászolhatná. Ez a bizonytalanság felőröl mindnyájunkat. Hivatalosan nem vagyok sem
özvegy, sem elvált; a családi állapot című rovatban nem szerepel olyan státus, hogy
elhagyta a felesége. Ha nem kerül elő, 2003-ban kérhetem csak a holttá nyilvánítását.
Hogy mit tennék, ha egyszer csak elém lépne és azt mondaná: bocs, próbáljuk meg még
egyszer?Nem tudom. Elfáradtak az érzéseim iránta – nyugalomra vágyom; nem keresem
tovább. De a gyerekeink és az anyósom még minden telefoncsöngéstől azt reméli, hátha ő
az. Ezért fenntartom az ajánlatomat: félmilliót adok annak, aki így vagy úgy, de a feleségem
nyomára vezet.”
