:-)))))))))))))))))
vicces vagy, főleg a harmadik pontban
:-)
de a másodikkal nem értek egyet, mert annál nem lehet általánosítani. Lehet, hogy te ilyen vagy sőt biztos ha ezt állítod. De lehet, hogy másnak meg pont az jön be, hogy egész nap meztelenül flangál a lakásban. Nálunk spec ez van. És példul én szeretem a férjem látványát is.
(jó régi topic de azért aktuális)
Férfiszemmel:
1. Szerintem nagyon fontos, hogy ne hagyjuk magunkat elvakítani a szerelem által a házasság előtt. Törekedjünk arra, hogy olyan nőt válasszunk társunknak aki igazán tetszik nekünk. Mindenben legyen a zsánerünk: Olyan cicije és alakja legyen, mint amire mindig is vágytunk, a haja, az arca és általában mindene olyan legyen, hogy később amikor már elmúllik a lángoló szerelem - mert elmúllik - újra és újra belé tudjunk szeretni. Néhány év után az ember elkezdi vizslatni a párját, hogy miként is néz ki valójában. Na ilyenkor nagyon fontos, hogy mennyire jól választottunk annak idején.
2. A másik lényeges dolog, hogy fogjuk vissza magunkat és feleslegesen ne meztelenkedjünk a párunk előtt ( ez főleg a nőknek szól!). Én bevallom, a szexben elég szabados vagyok de előtte és utána mindig van bennem egy kis szégyenérzet ha csupaszon kell mutatkoznom a hitvesem előtt. Illúziórombolónak tartom a céltalan meztelenkedést. Ez legyen az intimitás, a meghittség része és ne szédelegjünk otthon egyszál f@szba ha nem szükséges. Én 18 év házasság után még mindig találok valami új testrészt a feleségemen! :)
3. Ne fingjunk a másik előtt.
4. Ne akarjunk mindent kipróbálni már az első éjszakán.
5. Ne szidjuk a kurvaanyját.
6. Tegyük néha féltékennyé.
-ant-
Na, így első elolvasásra vigyázban áll a hátamon a szőr! Már megint egy olyan szöveg, ahol a nő a házasság alapja, pillére, az ő felelőssége, blablabla, mintha valamelyik gyengeelméjű női magazint olvasnám. Egy erénye persze van: legalább azt kimondja, hogy a szellemi táplálék fontos.
Félreértés ne essék: nagyon jól el tudom fogadni, hogy vannak olyan nők - és tisztelet nekik -, akik jól érzik magukat a háziasszonyi, családanyai szerepben és csak abban. De miután sokan vannak, akik mások - ne adj Isten hivatásuk van, horribile dictu még szeretik is - hát ne sugalmazzák folyton, hogy csak az a helyes.
Szerintem mindkét félnek óvnia kell a házasságot/kapcsolatot, ha valóban fontos nekik. Ez nem lehet 1edül a nő feladata, felelőssége! Értem persze, hogy a férfiaknak általában sokkal kényelmesebb ezt az álláspontot képviselni! :-)
Miután 10 éve élek jó házasságban, megpróbáltam átgondolni, hogy nálunk mitől müxik. Gondolataimat/tapasztalataimat most megosztom Veletek:
- Szabadságot hagyni a másiknak! (Legyen/lehessen egyedül is programja, legyen külön útja.) Mindkettőjüknek persze.
- Nem morgolódni mindenen, 1-1 békát lenyelni. (Belátom, néha baromi nehéz.)
- Problémát iziben megbeszélni! (Nem húzni-halasztani, nem dédelgetni sértődést, stb.)
- Figyelni a másikra és néha udvarolni is. (Sok év után is! Nem szabad természetesnek venni mindent. Bevallom, nálunk az egyik komoly gondot az jelenti, hogy a zuram tök természetesnek (magától értetődőnek veszi, hogy szeret/hogy csinos vagyok/hogy okos vagyok, ezért már nem is mondja, holott igényem lenne rá. Nyilván fordítva is igaz.)
- Tiszteletben tartani (de legalább is elfogadni) a másik dilijét! (Ne akarjuk megváltoztatni.)
- Néha kettesben elmenni egy hosszú hétvégére! (gyerekek, barátok, rokonok, mi1éb nélkül)
Na, így hirtelen ennyi. Néhány hozzáfűzni való: ezek nyilván csak akkor igazak, ha valóban _akarom_, hogy müködjön a házasság, ha alapvetően jól érzem magam benne. Szerintem az is fontos, hogy nagyjából ismerjük a két nem közti gondolkodásbeli, mentális különbséget, azt, hogy máshogy vagyunk "összeszerelve". És minden csak kölcsönösségen alapulhat!
Nem állítom azt, hogy nálunk nincsenek súrlódások, nincsenek hepék meg hupák, de alapvetően - szvsz - jól működik.
Kicsit olyasminek tunik ez nekem, mint hogy 'hogyan lehet egy felmeteres, kopott muanyag mikieger-szobrot - amelyiknek ab owo :) hianyzik a fel szeme es egyik laba - megmenteni?'
Igen eMM, de 10-20 egynéhány évi házasság (együttélés) után ez már elég nehezen működik. Az tény, ebben igazad van, AKARNI kell. Ráadásul mindkét félnek egyszerre !
(A topicnyitó linket újra elhelyezem itt, hogy ne kelljen mindig a topic teljes letöltődését megvárni)
Ó ez oly egyszerü! :-)
Ugy kell tekinteni a párunkra (házastársunkra) mintha még az udvarlási szakaszban lennénk.Sok sok figyelem törődés,de hagyjuk néha egyedül ugyanakkor vágyakozzunk a társaságára.
Mondani könnyü! Ha ennek egy részét sikerül (akarjuk) megőrizni a dolog müködik.
Ne hagyjuk feledni azt az érzelmet (már ha volt) ami egymáshoz füzött bennünket!
Végigolvastam a tanácsokat,s csatlakoznék Red Sonja-hoz, aki szerint ketto emberbol áll egy kapcsolat. Nem lehet csak a NO-tol elvárni, hogy cselekedjék.
Egyébként én majd csak jövore leszek feleség, de nagyon érdekel ez a téma. Nem mintha jelenleg valami problémám lenne, csak én szeretek kicsit elobbre nézni.
Tehát a véleményem az olvasott szöveggel kapcsolatban:
Nemcsak kenyéren él az ember
"Ha a jövo kiszámítható, akkor ez kiöli a bátorságot."
Csak részben tudom elfogadni ezt az állítást, mivel úgy gondolom a jövonket úgysem tudjuk pontosan meghatározni, tehát mindig közbe jöhet valami. Ugyanakkor felelotlenségnek tartanám, ha semmit nem döntenék el elore, hanem majd ahogy az élet hozza alapon cselekednék. Ezt esetleg akkor tudom elékpzelni, ha nincs még gyerek.
Hogyan nyerjétek el a férfi szerelmét?
"Csak nem eröltetni"
Ebben én is egyetértek, amennyiben már teljesen felesleges a házasság eröltetése. DE idáig nem szabad eljutni. Fontosnak tartom a kommunikációt, az intuíciót / noknél inkább jelentkezik /, hiszen ha figyeljük párunk rezdüléseit, akkor lényegesen csökken az esélye, hogy tönkremenjen a házasság.
Külsoségek
"Mukedvelo, aki az esküvot diadalmas célbaérésnek és nem a legkockázatosabb indulásnak véli."
Ezt én is így gondolom. Bár ezt sem lehet így kategórikusan kijelenteni. Mivel léteznek olyan párok, akik nagyon sok év együttélés után szánják rá magukat az esküvore, és vannak, akik pár hét / hónap után döntenek így. Ha az 1.esetrol van szó, akkor már nagyjából ismerik egymást, és tudják mire számíthatnak a jövore nézve. Inkább a 2.esetnél fontos az, hogy úgy érezzék, ez most egy kockázatos vállalkozás.
A szellem ápolása
"Még akkor is, ha a gyerek v. háztartás látja kárát." Szerintem ezzel majdnem mindenki igy van, mármint, hogy valami saját elfoglaltságra vágyik, amit esetleg párja nélkül csinál. Persze, azért nem kell túlzásba esni sem, tehát az már káros / szerintem/, ha ezt a gyerek megsínyli.
Kedves Lord!
Talán nem érdemes a nem férfi/nő kapcsolatokat vizsgálni, bár szerinted biztos nagyon izgalmasak, de talán épp ezért kit érdekelnek??? Ha izgalmas nem kell menteni, ha nem izgalmas akkor pedig férfi-nő közötti kapcsolatról van szó!
mások meg arról hajlamosak megfeledkezni, hogy nem csak különnemű házasság/életközösség létezik.
Ilyen értelemben talán nem érdemes a FÉRFI-NŐ unalmas ellentétpárra sarkítani a kérdést. Hm?
Red Sonja:
Igazad van, de ezt az írást én a NETen így(!) találtam.
Természetesen egy házasság varázsának megóvása érdekében a férjnek is mindent el kell követnie, azaz nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a felesége szebében nem csak férj, de FÉRFI is. Erről - nevezetesen, hogy a nő NŐ, a férfi FÉRFI - a házasságokban rendszerint meg szoktak feledkezni (bizonyos hosszú évek után).
Elobb pihenek egyett, mert kifŕradtam benne, hogy probŕlom megmenteni a sajŕtomat, gyujtok egy kis erot és ha sikerul akkor majd leirom, hogyan kell csinŕlni. Ha meg nem akkor azt, hogyan nem.
moineau
Hiányolom belőle "Az okos férjnek tudnia kell..." kezdetű tanácsokat. Hiszen egy házasság nem kizárólag a feleségen múlik! A házasság két ember közös kapcsolata.
