Kezdetben azt gondoljuk, ez az egy is sok. Aztán ahogy szép sorban hagyjuk kihasználatlanul az esélyeket, kezdjük gyanítani, hogy ebbe az egybe nem fér bele minden megvalósításra szánt ötletünk. Amikor pedig a hibákat is felfedezzük, akkor lép fel a második élet igénye, amit szerintem ugyanúgy elszúrnánk, ahogy az elsőt, mert nem hisszük el magunkról, hogy tévedhetünk...
Az Anyósomnak van két macskája. Az egyik lustább, mint a másik. Ha van reinkarnáció, akkor én ott akarok macska lenni mert olyan jó dolga van annak a két szőrősfarkúnak.
Felhozom... :-)
Már csak azért is, mert én mostanság csak a második életekben kapok helyet... olyan meg ugye nincsen... (Amúgy nem olyan rossz... :-))) )
Ha nekem két életem lenne, az egyikben mintaszerű feleség és anya lennék, a másikban pedig a világ csavargója, örökké szabad, korlátokat el nem viselő.
De mivel ugye a két élet lehetetlen, igyexem ezeket valahogyan összehangolni! ;-)))))))))
Kedves, régi ismerősök...
Ha nekem lenne kettő, az egyikkel visszahúzódnék valami Helyre (fényképen már megvan), a másikkal meg pörögnék ezerrel(lefotózhatatlan sebességgel).
De mivel csak egy van, ebbe az egybe próbálom belesűríteni az egészet, a baj csak az, hogy mindig a másik hiányzik...
Na jah. Dobálja a franc! Nem játszunk rizikókát, hogy hátha aztán még sincs kettő... :))) Viszont ez a topic megéri a felhozatalt... :))) De ha gondoljátok átrakathatjuk a moderátorokkal a HUSZ-ba :)
Gyorsan befejezném ezt a mostanit, hogy tiszta lappal kezdhessem a következőt, ifjúi hévvel ordítva egy duzzadt csecsért és evés után önző-elégedetten aludva el egy ifjú anya ölén. :)
De jó újra látni ezt a kedves topicot! :)))
Újraolvastam és öröm volt látni, hogy milyen jókat írtatok, no pláne, hogy én milyen qrva jókat írtam! :)))))
Mostanság tök jól érzem magam a bőrömben (jaaaaa, ez nem is az a topic! :)) ), bár megint a szabadságosabbik énem van előtérben... Elvágyódnék, de nagyon...
Az elsőben - ebben - hibát hibára halmoznék, hogy aztán tanulhassak belőlük és tanultakat a másodikban felhasználhassam. Aztán oltárira röhögnék amikor kiderülne, hogy mekkora hiba volt ez tőlem... :))))))))))))))
Ketto nem lenne eleg, mert az elso nehezebb dontesi helyzetben rogton felhasznalnam a masodikat is, aztan utana ujabb dontesi helyzet allna elo mindket agon, ami mar 2*2 eletet jelentene, akkor a (2*2) eletemben ujabb dontesi helyzetek, amik tovabb osztanak kis letemet.... Aztan ez mar olyan bonyolult lenne, hogy magam sem tudnam kovetni.... Igy aztan, ha ket eletem lenne is, mind a kettot pont ugy elnem, ahogy eddig, s most is Ra vagynek..... ;-)
KL
Kedves Banyus !
Nekem elég ez az egy is. Szerintem történik annyi minden velem, csak győzzem feldolgozni.
Ha mégis lenne lehetőség egy másikra is,
akkor vissza a múltba, szamuráj szeretnék lenni Japánban (igaz, ez nem egy életbíztosítás), no de hamár egyszer 2 életem van, belefér ez is)
"...az egyiket örökre odaadnám Neked..."
Sajnos, nekem két élet is kevés lenne! :...((
Az egyikben (az elsőben) csak a szívem irányítana! És átlépnék minden határt és törvényt! Odaadnám valakinek, aki engem nagyon szeret!
A második már nem is érdekes...
Ha volna két életem...
Az egyikben jó kislány maradnék és mindenkinek segítenék.
A másikban pedig nem érdekelne semmilyen konvenció, és csak a legbelső hangra hallgatnék és ha mindenkit magamra haragítanék, menedéket kérnék 1. számú egómtól.
Attól függ. Ha ugyanazokkal a féltételekkel elkezdhetném újra ezt a jelenlegit (vagy párhuzamosan elkezdhettem volna egy másikat, akkor szinte biztos, hogy ugyanaz lenne mind a kettőben. Mert hogy az utólag rossz döntéseket is én hoztam valamikor, ami akkor és ott, az akkori fejemmel teljesen logikus - vagy legalább is érthető - ma is.
Ha tényleg beleszólhatnék a dolgokba, akkor például a másik életemben még mindig élnének a szüleim.
Ha pedig teljesen elrugaszkodok a fantáziám irányába, akkor nagyjából ugyanazt írhatom le, mint banya - amiről egyébként a Piramis szám is szól, és ami valahol az élet egyik alapvető ellentmondása, a szabadság-felelősség, vagyis: amint szeretsz, kötődsz, felelősnek érzed magad, már nem lehetsz szabad, és vice versa. Nincs jó választás. Én személy szerint próbálom a kettőt kompromisszumosan összebékíteni, az egyensúly azonban a kötődés felé billen el.