Ez érdekes, én amikor toppon vagyok is van olyan amiben állítólag akkor is iszonyúan alulértékélem magam. Mármint ezt mások mondták, mert én ezt nem tudom megítélni, csak azt hogy nem tartom magam elég jónak.
Nem úgy van az, tényleg piszkálódtam kicsit vele, és a mániás Adri most szikrákat szórna rám.:) De szerencsére Adri most tényleg jól van, ezért megengedtem magamnak ezt a megjegyzést. Mellesleg Adri önértékelése tényleg nagyon változik, ami jellegzetes tünete valamennyi hangulatzavarnak. A depressziósok önértékelése valóban alacsony, a mániások pedig gyakran valósággal mindenhatónak képzelik magukat. Eléggé "civil" hozzáállás, hogy "önértékelési zavarod van, nem csoda, hogy depressziós vagy." Helyesebb úgy mondani, hogy "depressziós vagy, nem csoda, hogy önértékelési zavaraid vannak." És csatlakoznék részben Üvegbúrához, hogy mindezt pejoratív konnotációval előadni ebben a topicban nem túl szerencsés. Viszont a bipoláris zavarban nekem talán legterhesebb az időnként rámtörő leküzdhetetlen ingerlékenység, ami szintén jellegzetes hipomániás/mániás tünet, ami gyakran belevegyül a depresszióba is. A hozzászólásodból az jutott eszembe, hogy lehet, hogy te is hasonló cipőben jársz most. Én nagyon hálás vagyok, ha ilyenkor valaki támogató, empatikus stílusbn figyelmeztet. Míg a dolgok "helyretevése" ellenséges hangú kioktatással semmit sem tesz helyre, csak eszkalálódik tőle a helyzet.
Én néha extroverzióval szoktam oldani a parámat, rosszabb esetben alkohollal, vagy mindkettővel, ami meg már idegesítő, vagy átváltok képzelt személyiségbe ami olyan hogy hátravonulok, és kb. olyan mintha csak egy tv-ből nézném hogyan intézi el valaki helyettem az elintéznivalót amit valamiért nem merek. (pl önkormányzatnál hogy az ajtón nem mertem bemenni, aztán jó, kikapcs, határozott ember bemegy elintéz helyettem, meg van amikor el kell intézni valamit telefonon és nem bírok tárcsázni, szinte begyakorlom a szöveget, aztán belezavarodok - fura mód ez csak a magánéletemben akadályoz, ha munkáról, szervezésről, pláne ha pénzről van szó, akkor roppant magabiztosan intézkedek és még élvezem is.)
Mit ne mondjak, Adri, sikerült a leghülyébb viselkedésemet megismerned (na hát a barátaim megmondták hogy hát igen:P), normálisnak még nem láttál:)
Pénteken egyébként nagyon befordultam magamba, egyszerűen néztem a plafont és kész stb-.. Máskor meg két napig egyáltalán nem tudok aludni, és egy órán belül érzem hol nyomorultnak, hol pedig bármire képesen lelkesnek. Lehet hogy nem egészen jók a gyógyszerek, bár szerintem az edzés is hiányzik most.
Hippo szemüvege egyébként nálam van, szépen elhelyeztem egy külön dobozba és bekerült a többi szemüveg mellé:)
Hippo: Amint szólsz, elviszem neked, a számomat tudod.
Lehet, hogy lemaradtam valamiről, de Adri jópofa hozzászólására nem egészen ez az adekvát válasz. Gonosz, amit írtál. Adri mostanában különben is rendben van, azaz nem mániás, nem depressziós. És drukkolok, hogy így is tudjon maradni. Te meg ne lövöldözz.
Bipoláris betegség bármely klinikai manifesztációja esetén biológiai (gyógyszeres ill. nem gyógyszeres) kezelés feltétlenül indikált, de a biológiai kezelést minden esetben nem biológiai terápiákkal (pszichoedukáció, nem specifikus szupportív ill. specifikus pszichoterápiák) kell kombinálni, mivel bizonyított, hogy a legjobb eredményt a kétféle kezelés együttes alkalma- zása adja. Gyakori hiba, hogy az anamnesztikus adatok mellőzése miatt bipoláris betegeknél csak az aktuális affektív epizódokat kezelik, és a hangulatstabilizáló terápia bevezetése elmarad vagy akár 8-10 évet is késik, lényegesen növelve ezáltal a komplikációk kialakulásának esélyét (Ghaemi és mtsai, 2000, Goldberg és Ernst, 2002, Grunze és mtsai, 2002, 2003, 2004, Jones, 2004).
2. A bipoláris depresszió nem gyógyszeres (biológiai) terápiája
A bipoláris depresszió kezelésében akár az akut szakban alkalmazott antidepresszív terápia kiegészítéseként, akár (ha gyógyszeres kezelés valamilyen okból kifolyólag kontraindikált ill. nem kivitelezhető) monoterápia formájában hatékony módszerek lehetnek a részleges alvásmegvonás ill. főleg téli depresszió esetén (amely gyakran bipoláris II lefolyást mutat) a fény-terápia. Fontos, hogy a részleges alvásmegvonást is mindig hangulatstabilizáló gyógyszeres kezeléssel egyidőben (vagy annak bevezetése után) alkalmazzuk, ellenkező esetben könnyen hipomániás vagy mániás epizódot provokálhatunk. Pszichotikus major depresszió esetén, valamint olyankor, ha komorbid pánikbetegség is fennáll, az alvásmegvonást lehetőleg ne alkalmazzuk, mert a pszichotikus és szorongásos tünetek fokozódhatnak.
Terápia-rezisztens esetekben, vagy egyéb indikáció alapján a relaxációban végzett elektrokonvulzív kezelés igen hatékony lehet. (APA, 2002, Grunze és mtsai, 2002, 2003, 2004).
3. A bipoláris depresszió akut, fenntartó és profilaktikus gyógyszeres kezelése
3.1 Antidepresszívumok
Tekintettel arra, hogy a bipoláris betegség depressziós epizódja kezelés nélkül átlagosan 3-4 hónapig, de egyedi esetekben akár 1 évig is eltart, a terápiás beavatkozás mindenképpen szükséges. Mivel a hangulatstabilizárok egyidejű alkalmazása nélkül végzett akut antidepressziv farmakoterápia bipoláris depresszióban gyakran hipomániás/mániás fázis-váltást, depressziós kevert állapotot ill. rapid ciklusú lefolyást indukál, az antidepresszívumo- kat mindig hangulatstabilizátorokkal együtt, nagy körültekintéssel kell alkalmazni. (Ghaemi és mtsai, 2000, Benazzi, 2003, 2005, Akiskal és mtsai, 2005, Sharma és mtsai, 2005). Randomizált, kontrollált vizsgálatok, vlamint számos nem kontrollált megfigyelés szerint az eddig ismert antidepresszívumok (triciklus szerek, MAO-béntó ill. RIMA készítmények, SSRI és egyéb újabb antidepresszívumok) szignifikánsan hatékonyabbak a placebónál mind bipoláris I, mind bipoláris II depresszióban, és a különböző hatástani csoportokat illetően az SSRI készítmények hatékonyabbnak bizonyultak a triciklusos szereknél (Grunze és mtsai, 2002, 2003, El-Mallakh és Karippot, 2002, Altshuler és mtsai, 2003, Goodwin 2003, Hadjipavlou és mtsai, 2004, Sachs és mtsai, 2004). Hipomániás/mániás fázis-váltás hangulat-stabilizáror együttes alkalmazása nélkül az esetek kb. harmadában-felében fordul elő, (SSRI készítményeknél két-háromszor ritkábban, mint triciklusos szerek esetén), lithiummal ill. egyéb hangulatstabilizátorral (lamotrigin, valproát, karbamazepin) való kombináció alkalmazásakor ennek esélye sokkal kisebb (Henry és mtsai, 2001, Bottlender és mtsai, 2001, Gijsman és mtsai, 2004).
Ha a beteg az akut, antidepresszív kezelés hatására remisszióba került, a bevált kombinációt a hangulatstablizáló gyógyszer(ek) megtartásával (az antidepresszívum nagyon lassú, fokozatos csökkentésével) még több hétig vagy hónapig kell alkalmazni, fokozottan figyelve az esetleges (enyhe) hipomániás tünetekre. Ezek jelentkezése esetén az antidepresszívum azonnali elhagyása és a hangulatstabilizátor (átmeneti) megemelése, manifeszt hipománia/mánia esetén klonazepám vagy akár kis dózisú (atípusos) antipszichotikum átmeneti hozzáadása szükséges. Ugyanakkor ha az antidepreszszívum adását túl korán szüntetjük meg, a beteg (ugyanabba) a depressziós epizódba visszaeshet, mivel a hangulatstabilizáló gyógyszer rövidtávon relatíve kevésbbé hatékony és elsősorban az ujabb eizódokat előzi meg (Altshuler és mtsai, 2003).
A bipoláris depresszió antidepresszív farmakoterápiájának fenntartó fázisa általában rövidebb ideig tart, mint unipoláris depresszióban, és amikor a beteg az antidepresszívum teljes elhagyása után, a csak hangulatstabilizáló kezelés mellett is tünetmentes állapotban van, a depressziós epizód már lezajlott. Ezt követően a, csak hangulatstabilizálókkal végzett terápia (profilaktikus kezelés) további célja, hogy a következő depressziós ill. hipomániás/mániás epizódokat megelőzzük. Az antidepresszívumoknak önmagukban, monoterápiaként való alkalmazásuk során bipoláris betegségben hangulatstabilizáló hatásuk biztosan nincsen, és hosszútávon is gyakran provokálnak (hipo)mániás epizdokat vagy rapid ciklusú lefolyást, elsősorban nőknél (Ghaemi és mtsai, 2000, Bottlender és mtsai,2001, El-Mallakh és Karippot, 2002, Yildiz és Sachs, 2003, Grunze és mtsai, 2002, 2004, Goodwin, 2003, Hadjipavlou és mtsai, 2004).
3.2 Hangulatstabilizátorok
A bipoláris depresszió kezelésében hangulatstabilizátort mindig alkalmazni kell, akár monoterápiaként (kevésbé súlyos bipoláris depresszióban) akár antidepresszívummal való kombinációban. A bipoláris betegség mániás epizódjának kezelésében és a profilaktikus terápiában a lithium "arany standard"-nak tekinthető, de kimutatták, hogy a lithiumnak antidepresszív hatása is van. Randomizált, kontrollált vizsgálatok szerint a lithium, és a lamotrigin (monoterápiaként is) a placebónál szignifikánsan hatékonyabb bipoláris depresszióban, és ha a beteg jól reagált antidepresszívumként az emlitett szerekre, ez a jó profilaktikus hatás indikátora is lehet. A líthium kezelés (akár adjuváns formában is) kifejezetten ajánlott nagy szuicid rizikójú betegek esetében, mivel egy nagy anyagra kiterjedő vizsgálat szerint szignifikánsan csökkentette a szuicid kísérletek számát még a nonrespondereknél is. További megerősítésre váró vizsgálatok szerint a valproát monotrápia hatékonynak bizonyult a bipoláris II betegek depressziós epizódjainak kezelésében (Ahrens és Müller-Oerlinghausen, 2001, Winsberg és mtsai, 2001, Grunze és mtsai, 2002, Keck és McElroy, 2003, Yatham, 2004).
3.3 Antipszichotikumok
A klasszikus (nagy-potenciálú) antipszichotikumok (pl. haloperidol) biztosan nem rendelkeznek antidepresszív hatással, jelentőségük a bipoláris depresszió pszichotikus formáinak adjuváns terápiájában lehet. Ugyanakkor kontrollált, de még megerősítésre szoruló vizsgálatok szerint az olanzapin és quetiapin hatékonynak bizonyult a major depressziók akut és fenntartó kezelésében (Ketter és mtsai, 2004, Berk és Dodd, 2005). Ttöbb mint 800 bipoláris I depressziós betegről szóló, randomizált, kontrollált vizsgálatban az olanzapin szignifikánsan hatékonyabbnak bizonyult a placebónál; az olanzapin-fluoxetin kombináció pedig még az olanzapin hatékonyságát is meghaladta (Tohen és mtsai, 2003). Legujabb adatok szerint az olanzapin bipoláris betegslgben hosszútávú, hangulatstabilizáló hatással is rendelkezik (Tohen és mtsai, 2004). Mivel szemben a hagyományos (típusos) antipszichotikumokkal, több atípusos antipszichotikum (ziprazidon, risperidon, quetiapin, ill. olanzapin) gyakran provokál hipomániát vagy mániát schziophren, schizoaffektív ill. major depressziós betegeknél, ezen, valamint az egyéb hasonló készitmények (amisulpirid, aripiprazol klozapin stb) a bipoláris depresszióban való esetleges antidepresszív hatékonysága további vizsgálatokat igényel (Rachid és mtsai, 2004, Berk és Dodd, 2005).
3.4 A bipoláris betegség kevert epizódjainak gyógyszeres kezelése
Kevert affektiv epizód esetén (amikor a beteg egyszerre meriti ki a mánia és a major depresszió diagnosztikai kritériumait), valamint diszfóriás mániában (amikor a betegnél a definitiv mániás állapoton belül 2-4 major depressziós tünet is fennáll), a lithium kevésbbé hatékony. Ilyenkor célszerű valproátot, karbamazepint vagy egyéb antiepileptikumot alkalmazni, gyakran (atípusos) antipszichotikumokkal ill. klonazeápmmal együtt. Kevert affektiv epizód ill. diszfóriás mánia esetén különösen nem ajánlott a típusos antipszichoti- kumok alkalmazása, mert igen könnyen depressziót, esetleg rapid ciklusú lefolyást provokálhatunk (Montgomery és mtsai, 1995, Ghaemi és mtsai, 2000, Grunze és mtsai, 2003, Goodwin, 2003). Még megerősitésre váró, néhány eset-ismertetésben az antimániás gyógyszerelés adjuválása kis dózisú SSRI készitménnyel gyors és markáns javulást eredményezett diszfóriás mániában (Rihmer és mtsai, 1998, Kiss HG. és mtsai, 1999).
Kevert depressziós epizód esetén (major depresszió + 2 vagy több hipomániás tünet) az antidepressziv monoterápia (a hipomániás tünetek fokozása révén) gyakran rontja a klinikai állapotot. Ilyenkor a pszichomotoros nyugtalanság kialakulása/fokozódása, esetleg agressziv, impulziv megnyilvánulások (szuicidalitás) valamint hipomániás/mániás fázisváltás esélye is sokkal nagyobb. Ezen betegeknél az antidepresszív kezeléssel egyidőben (vagy pár nappal azelőtt) hangulatstabilizáló, esetleg kis dózisú (atipusos) antipszichotikus gyógyszeres kezelést kell elkezdeni (Montgomery és mtsai, 1995, Bottllender és mtsai, 2001, 2004, Henry és mtsai, 2001, Benazzi, 2003, 2005, Akiskal és mtsai, 2005).
3.5 A bipoláris betegség profilaktikus gyógyszeres kezelése
Mivel a bipoláris betegség az esetek döntő többségében visszatérően, de előre pontosan meg nem jósolhtaó epizódokban zajlik, álatlában (korai kezdet, familiáris esetekben mindig) hosszú távú profilaktikus kezelés javasolt.
A bipoláris betegség profilaktikus kezelésében a lithium volt az első hatékony szer, és a széleskörű alkalmazása során eltelt több mint 50 év alatt számos randomizált, kontrollált és számtalan nyílt vizsgálat eredménye szerint a bipoláris I és bipoláris II betegségben észlelhető profilaktikus hatékonysága ismételten bizonyított. Bár a lithium mind a depressziós, mind a (hipo)mániás epizódok profilaxisában szignifikánsan hatékonyabb mint a placebó, a mániás fázisok profilaxisát illetően az effektivitás nagyobb. Ugyanakkor a bipoláris betegek kb. 35-40 százaléka nem, vagy csak részlegesen reagál a profilaktikus kezelésre (Goodwin és Geddes, 2003, Grof, 2003, Grof és mstai, 2003, Keck és McElroy, 2003, Geddes és mtsai, 2004, Grunze és mtsai, 2004).
A lithium mellett a lamotrigin (eredetileg csak antiepileptikum) az a gyógyszer, amelyről randomizált, kontrollált vizsgálatok bizonyítják, hogy profilaktikus hatékonysága lényegesen meghaladja a placebóét, és legalábbis statisztikai értelemben egyenértékű a lithiuméval. Míg a lithium elsősorban a mániás epizódok profilaxisában hatékony, a lamotrigin (bár e tekintetben is szignifikánsan jobb mint a placebó), a depressziós epizódok kivédését illetően hatékonyabb.
Számos nyílt, hosszútávú és részben randomizált, kontrollált vizsgálat szerint a valproát-készítmények szintén igen hatékonyak a bipoláris betegség mind mániás, mind depressziós epizódjainak profilaxisában, egyes közlemények szerint elsősorban a rapid ciklusú és a megelőzően diszfóriás mániával kezelt betegeknél
Az antiepileptikumok közül a bipoláris betegség kezelésében elsőként bevezetett karbamazepinről szintén több kontrollált és nyílt, hosszútávú vizsgálat igazolta, hogy hatékony a bipoláris betegség profilaxisában. Elsősorban az atípusos, bipoláris II diagnózisú, gyakran pszichotikus tünetekkel és komorbid pszichiátriai betegségekkel jellemzett betegek reagálnak jól karbamazepinre, bár a reszponderek aránya a lithiummal kezeltekhez képest alacsonyabb (Goodwin, 2003, Grof, 2003, Keck és McElroy, 2003, Hartong és mtsai, 2004, Grunze és mtsai, 2004).
Néhány kontrollált, de még megismétlésre szoruló vizsgálat szerint több atípusos antipszichotikumnak (olanzapin, quetiapin és klozapin) hosszútávú hangulatstabilizáló vagyis fázisprofilaktikus hatása is lehet bipoláris betegségben (Zarate és mtsai, 1995, Keck és McElroy, 2003, Ketter és mtsai, 2004, Berk és Dodd, 2005).
A rapid ciklusú bipoláris betegség (évente 4 vagy több affektív epizód) amely gyakrabban fordul elő nőknél és bipoláris II diagnózis esetén, az összes bipoláris beteg 10-20 százalékában fordul elő. Sokszor a hangulatstabilizáló kezelés nélkül végzett antidepresszív farmakoterápia következménye, de ismerünk spontán rapid ciklusú lefolyást is, ez elsősorban 40 év feletti nőknél észlelhető, ahol gyakran szubklinikus hipothireózis is kimutatható (Akiskal, 2002, YiIldiz és Sachs, 2003). A rapid ciklusú bipoláris zavar gyengébben reagál lithiumra, és jobban antiepileptikumokra, gyakran viszont a lithium és egy antiepileptikum kombinált alkalmazása eredményes. Rapid ciklusú betegnél semmiképpen ne alkalmazzunk antidepresszívumot, különösen monoterápia formájában nem. Ha hagulatstabilizáló kezelés mellett jelentkeznek a rapid ciklusok, és a beteg antidepresszívumot is szed, utóbbit feltétlenül állítsuk le. Szubklinikus vagy manifeszt hipothireózis esetén pajzsmirigy készítményekkel történő szupplementáció indikált az egyidejűleg alkalmazott egy vagy két hangulatstabilizáló gyógyszer mellett. Néha három hangulatstabilizáló együttes alkalmazása hoz eredményt, és ujabb, részben kontrollált megfigyelések szerint egyedi esetekben atípusos antipszichotikumoktól, (pl. olanzapin, qietiapin, klozapin) akár monoterápia, akár hangulatstabilizálókkal való kombinációban láthatunk jó eredményt (Zarate és mtsai, 1996, Vieta és mtsai, 2002, Goodwin, 2003, Grunze és mtsai, 2004, Berk és Dodd, 2005).
3.6 Gondozás
A remisszióba került bipoláris betegnél az akut fázis terápiájában bevált kezelést a korai visszaesés megelőzése végett még egy ideig folytatni kell. Ezen időtartam hossza általánosságban nem adható meg, leginkább attól függ, hogy a beteg a depressziós (ill.mániás) fázisának korai vagy relatíve késői szakában került-e kezelésbe és hogy az adott epizód terápiája során észleltünk-e az ellenkező fázisba való átváltásra utaló gyanújeleket. Ha túl korán abbahagyjuk az antidepresszív vagy antimániás farmakoterápiát, a beteg a még le nem zajlott (tehát ugyanazon) depressziós vagy mániás epizódba visszaesik. Az akut epizód kezelése során beállított hangulatstabilizátor megtartása mellett az antidepresszív (ill.egyéb antimániás) szerek fokozatos csökkentésével hetek, de többnyire hónapok alatt elérhető, hogy a beteg csak a hangulatstabilizáló gyógyszert (esetleg este altatót) szedjen. Bipoláris betegség-
ben a depressziós és mániás fázisok ismétlődése olyan nagy, hogy gyakorlatilag minden esetben javasolt a hosszútávú (profilaktikus) kezelés. Ritka esetekben (reális betegségtudat ill. a beteg és családtagjainak kiváló együttműködése) mellőzhető a profilaktikus gyógyszeres kezelés, azzal a megszorítással, hogy az esetleges újabb epizódok prodrómális tünetei esetén azonnali kontaktus-felvétel szükséges a terápia minél koraibb megkezdése végett (APA, 2002, Goodwin, 2003, Grunze és mtsai, 2004).
Mivel az első vagy második affektiv epizód után még az intelligens, magas iskolázottságu betegek sem hiszik el mindig, hogy a bipoláris zavar nagyon nagy visszatérési hajlamot mutat, magyarázzuk el részletesen a betegség kezelés nélküli spontán lefolyását és szövődményeit, ügyelve arra, hogy ne fessünk túlzottan pesszimista képet a jövőről, és azt is el kell mondani, hogy a szakszerű kezelés a szövődmények esélyét a minimálisra csökkenti. (Rihmer professzor cikke)
A bipoláris (mániás-depressziós) betegség az unipoláris depresszió, a szorongásos betegségek és a kóros szer-használat után a pszichiátriában a negyedik leggyakoribb kórkép. Kiemelt népegészségügyi jelentőségét aláhúzza az WHO adat is, miszerint 1990-ben a világon a leggyakrabban keresőképtelenséget okozó első tíz betegség között tartották nyilván (Murray és Lopez, 1996). A bipoláris betegségre a különböző súlyosságú depressziós és mániás epizódok váltakozása jellemző, hosszabb-rövidebb tünetmentes periódusok közbeiktatódásával. A betegséget a mániás állapotok súlyossága alapján két klinikai megjelenési formába soroljuk: 1/, a depressziós és mániás állapotok váltakozásával járó un. bipoláris I, 2/, a depressziós és hipomániás epizódok formájában megnyilvánuló un. bipoláris II csoportba (APA, 2004).
Nemzetközileg elfogadott diagnosztikai kritériumok alapján történt felmérés szerint a bipoláris betegségek előfordulása Magyarország felnőtt lakósságában a világon a legmaga- sabbak közé tartozik: a bipoláris I és II betegség együttes élettartam, 1 éves és 1 hónapos prevalenciái 5,0%, 2,7% és 1,4% (Szádóczky és mtsai, 2000, Rihmer és Angst, 2005). Szemben az unpoláris depresszióval (amely a nőket kétszer gyakrabban érinti), bipoláris betegségben a nemi megoszlás egyforma, bár bizonyos diagnosztikai kategóriákban (bipoláris II) a betegek kb. 60-65 százaléka nő. A kórkép leggyakrabban a 17-18 életévek táján kezdődik (az esetek több mint felében depressziós epizóddal), de nem számit ritkaságnak az ennél koraibb kezdet sem.
Bipoláris betegséghez az esetek több mint felében társul szorongásos betegség és/vagy alkohol ill. drog-abúzus (dependencia), amely gyakran megnehezíti a felismerést és rontja a prognózist. Ugyancsak gyakori a komorbid személyiségzavar (gyakran borderline típusú) és a betegség a vártnál gyakrabban társul hipertóniával, diabetesszel és migrénnel (Akiskal, 2002, American Psychiatric Association, 2002, Grof, 2003, Rihmer és Angst, 2005).
A bipoláris betegség, (mind az I, mind a II típust illetően) kezelés nélkül az esetek több mint 90 százalékában visszatérően zajló betegség. A nem kezelt bipoláris betegeknél a leggyakrabban észlelhető komplikációk a tartós munkaképtelenség, korai rokkantosítás, másodlagos alkohol ill. drog-betegség, családok széthullása, fokozott szomatikus (főleg kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris) morbiditás és mortalitás, valamint a szuicídium.
A nem kezelt bipoláris betegség legsúlyosabb szövődménye az öngyilkossági kísérlet és a befejezett öngyilkosság. A bipoláris betegek kb. egyharmadának volt már legalább egy szuicid kísérlete és a bipoláris betegek aránya a befejezett öngyilkosságot elkövetők között több mint hússzorosan haladja meg a populációban észlelhető prevalenciát. Az összes pszichiátriai kórkép közül a bipoláris betegség, és különösen a bipoláris II típus esetén a legmagasabb a befejezett öngyilkosság rizikója, és sajnálatos módon a bipoláris zavaroknak ez a formája a leginkább aluldiagnosztizált (Ghaemi és mtsai, 2000, Rihmer és Kiss, 2002, Rihmer és Angst, 2005). Ugyanakkor meggyőző adatok vannak arra vonatkozólag, hogy a profilaktikus kezelésben részesülő bipoláris betegek szucid halálozása szignifikánsan csökken (Ahrens és Müller-Oerlinghausen, 2001, Rihmer és Kiss, 2002, Baldessarini és mtsai, 2003).
Bipoláris betegség depressziós epizódjának észlelésekor fontos differenciál-dignosztikai szempont az unipoláris depressziótól való elhatárolás: az anamnézisben szereplő mániás vagy hipomániás epizódok (amelyek sokszor csak részletes auto- ill. heteroanamnézissel ill. célzott biográfiai analízissel tárhatók fel) valamint az esetlegesen antidepresszívum által indukált rövidebb hosszabb (hypo)mániás időszakok bipoláris betegség depressziós epizódját igazolják. Abban az esetben, ha major depressziós beteg elsőfokú rokonai között bipoláris betegség fordult elő, a depresszió (legalábbis a specifikus terápia vonatkozásában) bipolárisnak tekintendő. Legújabb vizsgálatok szerint (Benazzi 2005, Benazzi és mtsai, 2004, Akiskal és mtsai, nyomdában) az un. agitált depresszió az esetek döntő többségében depressziós kevert állapotnak felel meg (= major depresszió + 2 vagy több hipomániás tünet). Ennek jelentőségetése az antidepresszív farmakoterápia szempontjából alapvető fontosságú: bipoláris betegség depressziós fázisának hangulatstabilizáló nélküli kezelése (hypo)mániás fázis-váltást, rapid ciklusú lefolyást ill. depressziós kevert állapotot (ill. agitált depressziót) eredményezhet, rontva ezáltal a rövid és hosszutávú prognózist (Ghaemi és mtsai, 2000, Montgomery és mtsai, 2000, Rihmer és Angst, 2004, Füredi és mtsai, 2003, Benazzi, 2003, 2005).
A bipoláris betegségek ellátása és gondozása pszichiáter szakorvos feladata. Kompenzált állaptú, szövődénymentes, jól kooperáló páciensek esetében a betegvezetést végezheti háziorvos is, rendszeres pszichiátriai szakkonzultációk mellett.
Érdekes, nálunk ez úgy volt, hogy sose tudtam semmit elég jól csinálni, ha nagyon jól csináltam, az már túl jó volt, vagy éppencsak természetes, senki se mondta, hogy jólvanna ügyes voltál...
Ha valamit elrontottam, vagy más rontott el valamit, úgy, hogy én voltam a szenvedő alanya, akkor az csakis az én hibám, sőt! bűnöm lehetett...
Apukám a családom kívül mindig remek, jó humorú társasági ember volt, belül viszont mindig rosszkedvű, morcos...
Azért választottam volna a Nyusz nicket, csak sajna foglalt volt,
mivel szerintem a mi családunkban szép lehetsz, de okos nem:
"ha van rajta sapka az a baj, ha nincs az a baj..."
Figyusz én már jó régóta győzködöm a dokimat, hogy az én bajom csak annyiban genetikus, mintha valakinek túl fehér bőre lenne, aztán a túlzott érzékenység miatt az első napfényre szeplők lesznek rajta. A genetikusok megkülönböztetnek géneket, és MÉMeket.
A MÉMek társadalmi elvárásokban kódolt viselkedést befolyásoló szabályozók.
Vagyis hogy egy neurotikus család neurotikus, és ráadásul következetlen miliőjében nevelkedve, (én zakkantaknak hívom őket),
semmi meglepő nincs abban, hogy magad is neurotikus/zakkant családba házasodsz be , és az egész olybá tűnik, mintha genetikusan már meg lenne bélyegezve a gyermekeid, mi több az unokáid sorsa is...
Amit én szeretnék az csak annyi, hohy független szakértő gondoljon bele, hogy az milyen, ha az anyukád, akivel éppen együtt élsz állandó stressznek tesz ki azáltal, hogy érzelmi vámpírként folyton zsarol, maximalista elvárásai vannak, és ráadásul a betegségeire tekintettel tényleg bármelyik pillanatban meghalhat.
Meddig kell bírni valakinek az ekkora zsarolást?
Lehet-e kitörni egy ilyen bemerevült családi-társadalmi elvárásrendszerből?
A tudósok a tudományban az ilyet paradigma váltásnak hívják.
A családban is szemléletváltásra lenne szükség, pl. arra, hogy felismerjük ha spártai nevelést adunk a gyerekeinknek, az olyan, mintha a pincében akarnánk trópusi esőerdőt nevelni:
fény hiányában a project eleve kudarcra van ítélve.
Ugyan így egy anya, akinek a fia nagy költő lett, úgy nevelt mellesleg nagy embert,
hogy: én még őszinte ember voltam,
ordítottam
toporzékoltam,
HAGYJA A DAGADT RUHÁT MÁSRA,
ENGEM VIGYEN A PADLÁSRA!
Ahonnan én nézem a dolog nem törvényszerű, bár korántsem könnyű.
Mert ugye senki sem lehet próféta a saját hazájában. (Meg más hasonló hangzatos dumákkal leszerelik a jobbítási kísérleteid...pedig tudnál szempontot adni, de...
Az anyukám pl. olyan fura:
-Lehetne annyi empatikus érzéked, hogy, hogy tudd...
Aztán azérz képes megsértődni, mert nem vagyok gondolatolvasó.)
És úgy sajnálom, hogy nem voltam ott... De mára már beigazolódott, hogy nem a félsz miatt rázott a hideg sajnos, úgy köhögök, mint egy erős dohányos, hangom meg semmi, lánygyerek vihog, hogy nem tudok vele veszekedni...
Jó hírek alakulnak...
Az a gyanúm, amellyel B12 ügyben nyaggattalak Benneteket, kezd beigazolódni, azaz a mániás depressziós dolgom lehet, hogy nem genetikus, meg ilyesmi, hanem jó kis belső vegyi zavar rettenetes eredménye... Persze még nincs leírva...
Hippo, köszönöm a választ "lökött" lakótársam nickjére, sajnos már előfordult máskor is, hogy elfelejtettem:(( átlépni..., sajnos, még mindig nem vagyok teljesen jól. De már annyira szeretnék!!!!
Köszönöm, hogy válaszoltál az irományomra. Nálam ugyanaz a helyzet, mint nálad, ezek szereint. Itt most a hormonális problémákra gondolok. Nálam viszont nem jött be a lítium, úgyhogy abba is hagytam már 3 napja, de nem csak ezt, hanem a timonilt is. Elegem van, hogy állandóan hülyének érezzem magam, meg elessek és örökké tisztára kék zöld foltokkal legyek tele. Azt hiszem, most kipróbálom a termsézetgyógyászatot, hátha segít. Sziasztok- 2955.
