Kap gyógyszert, leponexet, de nem sokat javul a helyzet. Nincs a valóságban.
Az első kérdés az, hogy mi lesz a lányommal? Kinek az kezében hagyják a döntést, mire megszületik a baba?
Mindenképpen változtatni kell a helyzetén akár erővel kivárva a kedvező pillanatot, amikor lehet hatni rá, mivel már annyira eldurvult itthon a helyzet.
A testvérek tartanak tőle, mert agresszív is. Nagyon! És kiszámíthatatlanul! Végtelen antiszociális viselkedésével pedig háborús övezetté teszi az otthonunkat. Van még egy gimnazista gyerekem, egy aknamezőn él és borzasztóan megviseli lelkileg. Nem tehetem ezt vele tovább, nem hagyhatom hogy az ő egészséges fejlődése lássa kárát. Még két tanéve van az érettségiig és tervezi a továbbtanulást. Nagyon jó lelkű, érzékeny, törékeny.
Gyakorlatilag mintha elém állítanák a gyermekeimet egy pisztollyal a kezemben, hogy válasszak, melyiket lövöm le.
Egyik orvos azt mondta rezzenéstelen arccal, hogy majd a családsegítők intézkednek, ha látják, hogy ellátatlan a baba. El kell jutnunk idáig? Érdektelenség és cinizmus.
Gyámügyes hölgy (kb 26 éves lehet, gondolom óriási élettapasztalattal) közölte, hogy örökbe fogadhatom én is, vagy valamelyik családtag.
Ez nem így megy. Egészen biztosan borzasztó gyermekkora lesz annak a gyereknek is, ha úgy nő fel, hogy a mániás anyja küzd a nagyanyjával, és fordítva, a kisebb gyermekemről nem is beszélve, aki ezt kénytelen végignézni, mert még jópár évig rám lesz utalva ő is. Magamról csak utolsó sorban beszélve, hogyan tudom én ezt egyáltalán megoldani, végigcsinálni? 50 éves elmúltam, nem győzöm már sem anyagilag, sem energiával. És ha még ráadásul sérült is lesz a baba??!!
Szó szerint ezt éltem át tegnap egy az egyben ahogy írod:
A lehető legrosszabb érzés, hogy belepusztulsz az aggodalomba, miközben olyannyira ellenséges és elutasító, goromba, hogy a jelenlétét szinte elviselni sem lehet. Mindent megtennél, hogy otthon legyen, de ha otthon van, akkor kibírhatatlan.
Megőrjít a tehetetlenség.
A történetetek további része szívszorító, segítő szakember létemre, a hideg is kirázott....együttérzésem,együttérzésem, együttérzésem.....
Mániás szakaszban nincs szüksége pihenésre, alig alszik. Egy idő után azért kifárad a szervezete, ilyenkor jön a depresszív szakasz. Talán akkor sikerül.
A lehető legrosszabb érzés, hogy belepusztulsz az aggodalomba, miközben olyannyira ellenséges és elutasító, goromba, hogy a jelenlétét szinte elviselni sem lehet. Mindent megtennél, hogy otthon legyen, de ha otthon van, akkor kibírhatatlan.
Megőrjít a tehetetlenség.
Leérettségizett valóban, ezt még épphogy el tudtam érni. Nektek is van rá még esélyetek, de ha így marad az állapota, akkor majdnem mindegy. Hiszen nem megyünk vele semmire, mivel nem használja semmire. Nyelvvizsgánk is van. És? Ja, mondanom sem kell, hogy ezek az iratok nincsenek is meg. A több tucat költözésben valahol elhagyta az egészet, talán az érettségi bizonyítványát tudtam egyszer visszaszerezni, de már megint nem tudom, hol van.
Egyébként meg felháborít az orvosok teljes érdektelensége, semmi empátia, néha inkább cinikusnak tűnő semmire nem jó válaszok. Gyáván mindenképpen elkerülve a döntést, hogy tartós kezelés alá vonják, időhúzás, tétlenkedés, halogatás. Katasztrófális impotens társaság, meg kell mondjam.
Pl. arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha megint megszökik, közlik, hogy majd kiadják az országos körözést. Hát, ez nagyjából annyi, mint lónak a mozijegy egy kétmilliós városban. Mit számít, ha egyenesen zöldet keresni megy és ki tudja, megéri-e a másnapot és ki tudja mennyi idő múlva találják meg és milyen állapotban.
Minden bizonnyal lesz egy unokám, akinek az anyja borderlinos, vagy mániás depressziós (több diagnózisunk is van), nem képes eltartani önmagát sem, nem képes semmilyen folyamatos tevékenységre, nincs apja, nincs hova mennie, hepa fertőzött, füves, de annak a gyereknek mindenáron meg kell születnie. Ennyi rizikó faktor között azt kapom, hogy de lehet, hogy egészséges lesz. Hát, ez nekem lepkefing, ne haragudjanak. Remélem nem fogja az ördögöt űzni belőle, ha sír éjjel. Ja, hogy ott sem lesz már akkor az anyja? Mert mennie kell karriert építeni?
Kövezzetek meg, de nem ragyogok, hogy unokám lesz.
Hazajött ma a lányom, próbáltam beszélgetni vele, egy darabig ment, aztán neki állt netezni, kértem hagyja abba....hiába, picit határozottabban kértem, erre elment....nagyon zavart, irreális....semmi belátása semmire....tehetetlen vagyok, egy idő után annyira feszült leszek h semmit nem tudok segíteni neki ha vele vagyok illetve h ilyen állapotban látom h teljesen blokkolódom illetve saját magamat is rombolom érzelmileg.....a szívem szakad meg érte, hihetetlen ez az egész és ezt szakemberként is mondom. És nem akar ez a mánia szerű állapot változni, lecsengeni....döbbenetes így látni és egy éve még ugyanitt beszélgettünk az élet dolgairól....nagyon reálisan látott mindent, talán túlságosan is....
Bárki aki itt hozzászól legalább valami belátása van (nyilván ezért szól hozzá) nehéz, nagyon nehéz....hiába tervezek el bármit, meglátom és blokkol, ráadásul mindenkinek durván sok, egy idő után mindenki lelép a köreiből...és ezt látni tehetetlenül h min megy keresztül. És ilyen állapotba csapódik jobbra, balra...és azt mondja h miért nem állok hozzá pozitívan, támogatom...de mit támogassak h egész nap netezik. Pont az van egy az egybe, mint a te lányoddal v még rosszabb, mert a tied érettségizett, felvételizett, az enyémnek jövőre kéne...
több mint 20 évig. túlnyomórészt olyan szakaszban voltam (nem akartam gyógyszert; nem akartam elismerni, h beteg vagyok, hiszen csak gyenge stb.), különben nem tartott volna ennyi ideig a kínlódás.
de nekem nem a mánia volt a bajom, hanem a depresszió, mivel bipolár II vagyok, többször évekig tartó mélydepresszióval.
persze csináltam hülyeségeket hipomániában én is, meg biztos rendkívül idegesítő is voltam, de nem tettem tönkre se magam, se mást, ráadásul meg se bántam semmit. a depresszió viszont maga volt a pokol.
Az más :), akkor lehet, hogy félre értettelek. Ennek örülök, csak az előbb mondtad, hogy 17 évesen lettél beteg és szerinted senki nincs rendben gyógyszer nélkül. Ha gyógyszerrel vagy jól, akkor szerintem nem vagy jól.
Nem igazán értelek. Kérdeztem volna pár dolgot emailben, ami döntő lehet a betegség tekintetében és a büdös életben senki nem fog segíteni ezügyben.
Én csak csodálkozom, de véletlenül sem érdekem fűzni bárkit is, hogy írjon egy e-mail. Nem adathalász vagyok :)
Bocs, kicsit már éhes vagyok és nem tudok koncentrálni az írásra.
Klinikai depressziós (tehát nem csak rossza a kedve) emberrel elég sokkal beszéltem már és igen, gyógyulnak meg. Szerintem a bipoláris depresszió és a depresszió között csak az agyi károsodás helyében van különbség, így gyógyulás szempontjából mindegy. Csak a tünetek persze így mások. Meg mintha itt is olvastam volna már, hogy jól van valaki.
Az orvosok állítása, miszerint nincs gyógyult, csak tünetmentes depresszió, az marketing.
Rendszeresnek mondható drog, alkohol, rengeteg cigi nem volt kamaszkorodban? Brutális elektroszmog nem csak a pc-ből jöhet. Ha pl 200-300 nT körüli mágneses teret okoz az utcai légvezeték (400V) a házban! és az ember nő fel, ott depressziós embereket vannak pl. Ha Pest környékén van ahol a betegséged kezdete előtt 3-6 évig éltél, ingyen szívesen lemérem és megmondom, hogy lehet-e összefüggés.
cyanne, hatalmasat tévedsz a számítógéppel kapcsolatban. - Nem csak - számomra nyilvánvaló, hogy a napjaink járvány szintű depressziója a pc és perifériái által kibocsátott elektromágnesesség miatt van.
Az elektromágnesesség nem hit kérdése, nem feng shui, nem horoszkóp, hanem a 4 fizikai kölcsönhatás egyike. Fénysebességgel terjedő fotonokról, energiát szállító anyagról van szó. Minden sejtnek van bizonyos elektromos töltése, de a pc és társai túláramot okoznak minden sejtünkben, amitől általánosan teszi működésképtelenné a testet. Immunrendszert, idegrendszert ezáltal minden funkciót, szervrendszert. Gondolkodási, viselkedés, emésztés, cukorszint, vérnyomás, sejtdegeneráció, hangulat, libidó, nemzőképesség, gyulladások ésatöbbi.
Ha gyermekkortól kapja az ember, mikor még semmilyen védekezés nem épült ki a testben, nagy valószínűsége van a depressziónak folyamatos használatnál. Nagyon-nagyon röviden.
és mégis mitől találná meg a békét, a nyugalmat, amikor nem fogadja el az orvosi kezelést, és semmi más módot nem tud, amitől jobban lenne? (nehogy válaszolj!!!)
pedig vannak itt remek ötletek alább, pl. húzzuk ki a számítógépet és a mikrót, majd menjünk el jógázni.
ha vkinek ezektől elmúlik a mániás depressziója, annak nem is volt azonnal jelentkezzen!
Meg a gyogyszerrel is ugy vagyok ,hogy szedem csak rendezodjenek a dolgaim.
a gyogyszer tuladagolasokkal 2havonta elfogy a xanax/frontin 100 as 3
Nagyon jo lenne ha minden BIPO megtalalna beket,a nyugalmat vagy ami tartosan boldogga teszi.
Meg a gyogyszerrel is ugy vagyok ,hogy szedem csak rendezodjenek a dolgaim.
Ha depresszioban kapunk segitseget(nekem nyaron erosebb a depressziom) az nagyon szuper,ilyenkor tenyleg barmi! nehany jo szo,gesztus,amibe kapaszkodhatunk kirangathat ebbol a sotet allapotbol.En igy tapasztalom.....de persze tudom,hogy mindenkinel mas......
A maniam olyan szintu onimadat,onflancolas ,h vissza
nezve az elmult 10 honapot(10 honapja annyira melyen es annyira magasban voltam mint elotte sosem.),hogy borzaszto visszanezni.
Fel kellett fognom ,hogy elvesztettem az egesz eletem....(10honapja)
Mire felfogtam addigra az elet mas teruleten(anyagi,kapcsolattartasi)kicsuszott a kezeim kozul MINDEN!.
Oncsonkito hajlamom nincs,de a gyogyszer tuladagolasokkal 2havonta elfogy a xanax/frontin 100 as 3
-max 4 nap alatt 10-esével kapkodom be.Onkontroll:0.De ilyenkor keptelen vagyok abbahagyni."Alvokoma"napokig.....Imadom:(
Kiszakadni a valosagbol.....
Most megint 100gondolat van a fejemben,de felek,hogy ertelmezhetetlen lesz az iromanyom.
De jò olvasni,hogy vannak szülők akik ìgy gondolkodnak.Engem exem,exem anyja,a saját szüleim természetesen lustának ,gyereknek,megbizhatatlannak tartanak....
Manias fazisban(akkor sajnos nagyon durvan pasizgatok,oltozom,beszelek) szinten masnak egy bekepzelt ,rozsaszin fellegek kozott elo eltartottartanak.
Utaljak a gyengesegemet....pedig nem tehetek ellene..anyam azt hiszi hisztizek!!!!
Anya ,28 leszek augusztusban...sikerult diplomat szereznem,megszakadtam depresszios fazisban...de akkor meg nem realizalodott bennem,hogy a depresszio sulyos jegyeit viselem magamon inkabb mindig fogtam valamire...anyagi problema,idojaras....
En mindent megadnek ha ilyenkor odamehetnek a szuleimhez,hogy segitsetek!!!!
Nem,mar "nagylany" vagyok....segitsek magamon...
Pedig s.o.s. kene valami.Holnap megyek a hazi orvosomhoz....Nem birom kivarni ,hogy megint a TB-sel beszelgessek.Kell a Paroxat,kell a Frontin....
Koszonom mindenkinek aki irt nekem.Kitartast Hozzank!:(
Én, aki ezzel élek együtt, egy ilyen gyermeket próbálok megmenteni, már tudom, hogy csak ez az egy lehetőség van: nem engedni ki hosszú ideig. Pihentetni.
Az orvosok ezt tanulták, de mégsem értik, nem érthetik, hogy milyen ez a mindennapokban.
Elképesztő érdektelenséggel, gyávasággal és cinizmussal találkozom, miközben a gyermekem halad a végső pusztulás felé.