Nagyon jo lenne ha minden BIPO megtalalna beket,a nyugalmat vagy ami tartosan boldogga teszi.
Meg a gyogyszerrel is ugy vagyok ,hogy szedem csak rendezodjenek a dolgaim.
Ha depresszioban kapunk segitseget(nekem nyaron erosebb a depressziom) az nagyon szuper,ilyenkor tenyleg barmi! nehany jo szo,gesztus,amibe kapaszkodhatunk kirangathat ebbol a sotet allapotbol.En igy tapasztalom.....de persze tudom,hogy mindenkinel mas......
A maniam olyan szintu onimadat,onflancolas ,h vissza
nezve az elmult 10 honapot(10 honapja annyira melyen es annyira magasban voltam mint elotte sosem.),hogy borzaszto visszanezni.
Fel kellett fognom ,hogy elvesztettem az egesz eletem....(10honapja)
Mire felfogtam addigra az elet mas teruleten(anyagi,kapcsolattartasi)kicsuszott a kezeim kozul MINDEN!.
Oncsonkito hajlamom nincs,de a gyogyszer tuladagolasokkal 2havonta elfogy a xanax/frontin 100 as 3
-max 4 nap alatt 10-esével kapkodom be.Onkontroll:0.De ilyenkor keptelen vagyok abbahagyni."Alvokoma"napokig.....Imadom:(
Kiszakadni a valosagbol.....
Most megint 100gondolat van a fejemben,de felek,hogy ertelmezhetetlen lesz az iromanyom.
De jò olvasni,hogy vannak szülők akik ìgy gondolkodnak.Engem exem,exem anyja,a saját szüleim természetesen lustának ,gyereknek,megbizhatatlannak tartanak....
Manias fazisban(akkor sajnos nagyon durvan pasizgatok,oltozom,beszelek) szinten masnak egy bekepzelt ,rozsaszin fellegek kozott elo eltartottartanak.
Utaljak a gyengesegemet....pedig nem tehetek ellene..anyam azt hiszi hisztizek!!!!
Anya ,28 leszek augusztusban...sikerult diplomat szereznem,megszakadtam depresszios fazisban...de akkor meg nem realizalodott bennem,hogy a depresszio sulyos jegyeit viselem magamon inkabb mindig fogtam valamire...anyagi problema,idojaras....
En mindent megadnek ha ilyenkor odamehetnek a szuleimhez,hogy segitsetek!!!!
Nem,mar "nagylany" vagyok....segitsek magamon...
Pedig s.o.s. kene valami.Holnap megyek a hazi orvosomhoz....Nem birom kivarni ,hogy megint a TB-sel beszelgessek.Kell a Paroxat,kell a Frontin....
Koszonom mindenkinek aki irt nekem.Kitartast Hozzank!:(
Én, aki ezzel élek együtt, egy ilyen gyermeket próbálok megmenteni, már tudom, hogy csak ez az egy lehetőség van: nem engedni ki hosszú ideig. Pihentetni.
Az orvosok ezt tanulták, de mégsem értik, nem érthetik, hogy milyen ez a mindennapokban.
Elképesztő érdektelenséggel, gyávasággal és cinizmussal találkozom, miközben a gyermekem halad a végső pusztulás felé.
Ugye senki nem úgy születik h jógázik valami, általában valami nehézség, szenvedésnyomás keresésre ösztökéli és rátalál az útjára. Ezért írtam h a mánia egy nagyon különös állapot, megfoghatatlan, mert nincs belátás. Amíg nincs saját szándék gyakorlatilag nincs kiút, mert róla van szó, de előbb-utóbb kialakul, én hiszek benne, ugyanakkor akinél rendszeres a mániás állapot is....na az nehéz, írtam is lentebb h szerintem az egyik legnehezebb létezési mód egy komoly bipoláris zavarral élni.
Amit fontosnak tartok megjegyezni, hogy a genetikai hajlammal nagyon óvatos kijelentéseket tehetünk csak, mert nagyon könnyen előfordulhat, hogy, amit a gyermeketek és az itt lévő betegek agya kapott K.O.-t, azt bármelyikünk, de akár a Terminátor is csak 5 év Tibet után pihenne ki.
... Nem gondolkodtam még tényleg azon, mi van akkor, ha valaki nagyon fiatal és fogalma sincs mi van vele és egyáltalán, hogy lehetne jó irányba téríteni ...
hogyan vegyem rá terápiára, jógára, meg akármire, ha ő jól van??
Te még most kezded. Nem érted még a lényeget, hogy ez nem beszélgetés kérdése, mert nincs érv, amin akár elgondolkodna.
Nincs más igazság, csak az övé!
Nincs szüksége a jógádra!
A volt férjem sem érti ezt. Azt tervezi, hogy holnap bemegy és beszél a fejével. Hátha vissza tudja rángatni a valóságba.
Meggyőződése, hogy ha elég megdöbbentő dolgokat mond, akkor majd megy valamire. Nem érti, hogy ha mi azt mondjuk, hogy soha többet nem látsz bennünket, az sem fordítja meg az agyában elromlott folyamatokat.
Azt mondd meg lécci, hogy hogyan, ha nem akarja. Mert ő jól van és én szorulnék kezelésre, mert nem értem őt.
Nincs kényszerelvonó, nincs kényszergyógykezelés!
Magától sosem fog rájönni, kényszeríteni meg nem lehet.
Egyetlen megoldás lehetne, ha külvilágtól (telefon, internet, korábbi haverok) elzárva lehetne tartani, gyógyszeres kezelés mellett, terápiával, foglalkoztatással és sok pihenéssel.
Tudom, hogy nem írtál olyanokat. Általában gondolok a köztudatban lévő téves buta kezelésekre.
Az utolsó mondatod a lényeg. Az agy egészsége/betegsége teszi tönkre a személyiséget, kompletten, minden dimenzióban leépül az élet egy szervi betegség miatt. DE, nincs nagy megfejtés, hogy így, meg úgy kell gondolkodni. Az lenne az, amikor a farok csóválja a kutyát. Az agyat kell kímélni a bevitt sz@rtól, amit valahogy el kell érni persze.
Először azonban tisztában kell vele lenni, hogy mi az ok, meg mi az okozat. A gondolat, viselkedés rossz minősége nem az ok, hanem az okozat, tünet.
nem írtam ilyeneket h: gondoljon pozitív dolgokra (nem tud), meg angyalkákra, meg beszéljen róla, meg szedjen gyógyszert. Életveszélyes. Egyrészt hülyének nézzük, másrészt lenézzük!
Konkrét dolgokat írtam. Önmagammal való szembenézés az is (nagyon az sztem) ha leteszi a drogot, alkoholt, bármit, ha nem néz szembe önmagával nem rakja le, csak akkor képes rá ha szembenéz...enélkül nem megy....alapvetően egyetértek veled és igen tapasztalom azt is h ez egy tinédzsernél szinte lehetetlen....(előadni, hogy ne drogozzon, ne gépezzen, mert elrohad az agya) Nem csak az agya rohad el hanem az egész személyisége, lénye....
Rendben, természetesen a jóga szuper, a magam szeretése szuper, de nincs szerintem a világon agysérült drogos, alkoholista, akinek ez megoldást jelentett volna az alap problémára.
Amit én írok az is borzasztó nehéz. Pláne egy tinédzsernek előadni, hogy ne drogozzon, ne gépezzen, mert elrohad az agya, így amit gondol az nem lesz valóság. Nagyon nehéz, de életbevágó, hogy ne tereljük el a hülyeség felé, hogy ő gondoljon pozitív dolgokra (nem tud), meg angyalkákra, meg beszéljen róla, meg szedjen gyógyszert. Életveszélyes. Egyrészt hülyének nézzük, másrészt lenézzük! Ne a gondolatai, a viselkedése beteg, hanem az agya.
Elvonóra kell küldeni, vagy meg kell tiltani a számítógépet .., legfeljebb minimális nyugtatót, de semmi kedélyjavítót és lassan rendbe jöhet!!!
Normális, egészséges viselkedéssel rendelkező emberekről beszélünk, akinek agysérülése van éppen..
Értem amit írsz, egyet is értek az agy terhelésének csökkentésével, de ez egy folyamat, ha több dologtól függ, szenvedélybeteg akkor rá kell jönnie h árt magának, h bántja magát, h ő ennél sokkal fontosabb, sokkal értékesebb, ehhez fel kell ismernie valódi Önmagát. Meg kell tanulni SZERETNIE ÖNMAGÁT ez a kulcs sztem. Igaz az is, amit írsz h tegye le az alkoholt, drogot, és te írod a sok számítógépet is, (egyet értek ezzel is) Módszerek kellenek h hogyan tegye le: újra kell huzalozni a beidegződéseket apró lépésekben, kitartással gyakorlással...Ennek módszere lehet: a meditáció, jóga, illetve a hasi légzés, tudatos légzések. Ami fontos h csak rendszeresen, napi szinten gyakorolva, kitartással hoz eredményt....hittel befelé fókuszálva valódi önmagunkra, mindent elengedve. Gyakorlás, Gyakorlás, Gyakorlás és megjön az eredmény. Valaki jól leírta egy másik topikban bemásolom:
Sokféle meditációs technika létezik, de a meditáció alapja az, hogy elkezdünk befelé figyelni, magunkra figyelni. Az is segíthet, ha megfigyeljük a légzésünket, ahogyan az orrunkon át beszívjuk és kifújjuk a levegőt. Hagyjuk, hogy a gondolatok, érzések szabadon áramoljanak, hagyjuk, hogy felbukkanjanak, jelen legyenek, majd tovatűnjenek. Csak megfigyeljük a dolgokat, jelen vagyunk a pillanatban. Egy idő után, ha ez jól megy, és sikerül mély meditációs állapotba kerülni, a gondolatok ritkulni kezdenek, majd teljesen meg is szűnhet a gondolatáramlás. Természetesen a meditáció, mint minden más is az életben, sok gyakorlást igényel, ez egy folyamatos munka önmagaddal. De a sok munkának mindig megvan az eredménye is.
A meditáció célja az, hogy megismerjük tudatunk igazi természetét. Ez azt jelenti, hogy a meditáció hozzásegít ahhoz, hogy megszabaduljunk félelmeinktől, szorongásainktól vagy bármiféle zavaró és szenvedést okozó tudattartalomtól, és egy magasabb szintről könnyebben tudjuk kezelni az életünket.
Én mint gyakorlatias módszer, ezt tenném, teszem is. Apró lépésekkel, kitartással, hittel befelé fókuszálva...és személyi támogatásnak pedig ha van és jól működik, de általában nincs egy önsegítő csoport v egy jól működő segítő kapcsolat. Én, mint szak és magánember, így látom, ez a véleményem, tapasztalatom, másé meg más nyilván, nincs ezzel gond. Csupán egy vagyok a hozzászólok közül.
A bipoláris depresszió szervi betegség, amit legtöbbször, alkohol, drog, nikotin, fejsérülés, elektromágneses sugárzás (folyamatos gépezés, mobilnetezés, közeli 400 Voltos légvezeték..), antidepresszáns! okoz.
Az agy felelős az egészséges gondolatokért, viselkedésért. De mivel a fenti okokból az agy alulműködik, a gondolat és a viselkedés is tönkremegy. Vagyis semmi probléma semelyik betegnek a viselkedésével, gondolataival, az agy, szervi sérülése a hibás, egyedül!
Egy módon lehet MEGGYÓGYULNI: ha az agy terhelését csökkentjük, vagyis megvonjuk tőle a fent felsorolt károsító hatást. Az elvonási tünetekkel való megküzdés az egészség, az ÉLET ára.
Egy kivétel van a betegség okát és gyógyulási lehetőségét tekintve, amikor valakinek születéskori testi adottságai miatt sokkal gyengébb az idegrendszere és már nagyon kis terhelésre is agyfunkció károsodás alakul ki. (hozzá tenném, a fúrom összes betege, vagy alkoholista, vagy drogfüggő, vagy egész nap gépezik, melyek nyilvánvaló kiváltó okok) De ha valaki mégis születési, testi adottságok miatt kerül nagyon könnyen depresszióba (amit persze nem tudhat), az is vonja meg az agyától az összes lehetséges felsorolt káros hatást és jobban lesz.
Ne haragudj bluebalu, de véleményem szerint ez egy őrületes tévedés, amiket írtál. Rá kellett volna már jönnie a kedves itt fórumozóknak,betegeknek, hogy a depresszió, a bipoláris depresszió szervi betegség, egy agysérülés, fokozott idegrendszeri terheltségi következmény. Még egyszer, szervi betegség, pont úgy, mint mikor elüt az autó és lebénulsz.
Nehogymár valaki elkezdje nekem magyarázni a kórházi ágyamon, miután átment rajtam az autó, hogy jöjjek tisztába magammal és újra járni fogok. Nincs ember a világon, aki tisztában van magával. Már bocsánat, de aki ebben valóban hisz, arra inkább nem mondok semmit.
Egyféleképpen lehet meggyógyulni: az agy, mint testrész terhelését csökkenteni, amitől automatikusan rendbe jön az adott ember élete, gondolatai, önismererete és minden, amit írtál. Fordítva működik a dolog!
8 évet voltam klinikai depressziós, 2-3 évet alig tudtam beszélni és jól vagyok. Higgyétek már el, amit mondok.
Nehéz mit írni. Nekem az a tapasztalatom h az önsegítő csoportok segíthetnek, amikor sorstársak alkotnak egy csoportot, valahol ez a fórum is az. Egy gyógyult embernek kéne összefogni lehetőleg.
Egyébként meg ha visszaolvastál olvastad h mi a pálya körülbelül, én az öngyógyításban hiszek és az önmagunkkal való szembenézésben.
Foglalkoztam szenvedélybetegekkel viszonylag sokat, bemásolom egy írásom részletét h én mit gondolok, mit szűrtem le, persze órákig tudnék róla beszélni:
Felmerül a kérdés, van-e megoldás és ha van mi az ?
Véleményem szerint hiteles megoldás csak a megelőzés lehet, megelőzni, hogy a szenvedély eluralkodjon felettem, hogyan ?
Kellő önismerettel, önmegvalósítással, vagyis az önismeret segítségével saját magamnak kell rá jönnöm arra, hogy nekem mi hiányzik, mert csak így lehet reális esélyem arra, hogy a valóságban, a szenvedély segítsége nélkül is megszüntessem magamban a sokszor tényleg kínzó hiányokat. A szenvedély az önismeret és az önmegvalósítás útjában áll, hiszen egyszer meg fog ölni és ezért nem tudom majd megvalósítani magam, nem tudom a hiányos személyiségfejlődésemet pótolni, nem tudom össze rakni és megtalálni az igazi valóságomat.
( Az önismereten és az önmegvalósításon kívül még megoldás lehet szerintem az önsegítő csoportokhoz való fordulás, ezekben a csoportokban a szenvedélyükkel már megbirkózott, leszokott emberek próbálnak segíteni, elsősorban hiteles példájuk erejével a sorstársaikon. )
Ha írsz egy emailt elküldöm az egész anyagot Neked, ami a foglalkozások felvezetője volt amiket tartottam illetve egy előadás része.
2 testvérem van,ők szintén mentális betegségtől szenvednek.( mellé az egyik sùlyos drogfüggő, a másik sùlyos alkoholista).
Szeptemberben szakìtottunk a barátommal amitől én olyan szinten megzuhantam,hogy a lehető leggátlástalanabb énem elszabadult és komoly ámokfutásba kezdtem.
Iszonyatos instabil személyiségem ùj értelmet kapott.Gátlástalan,mértéktelen voltam /vagyok? az élet minden területén.
Gyògyszerfüggő vagyok,bár inkább alkalmi fogyasztònak tartom magam....Xanax,Frontin(100db/3nap alatt)...
Nem akarok meghalni.Stabil szeretnek lenni....
Jo lenne ha lenne valamilyen terapia vagy barmilyen gyogymod.
Eddig egy TB-s dokinőnél,2 TB-s dokinál voltam.Egyik sem! mondta meg ,hogy mi bajom lehet. A pasi cipralexet, a nő valamilyen antidepit és Frontint(egy függőnek és Igen! mondtam ,hogy függő vagyok) szavazott meg betegségem orvoslására.
Mély depressziòm van,december òta munkám sincs,elhagyatott vagyok...Nincs senki akire támaszkodhatnék....Senki!!!
Félek.Olyan érzelmi hullámvasùton ülök évek òta,hogy fizikailag is fáj...
50 oldalnyit olvastam a fòrumozòk hozzászolásaibòl és jò tudni(persze sajnálom,hogy egyáltalán van ilyen betegség),hogy nem vagyok egyedül.
Ha elìrtam illetve központozási illetve ékezetes elìrás akad sorry,de telòròl nehéz írni.
A gondolataim csapongásáért még egy sorry,dekoncentrált vagyok...
Mélyen tanulmányozva a kérdést, beszélgetve bipoláris emberekkel úgy látom h a serdülőkori és női bipolaritás egy külön kategória, hosszan tudnék erről írni, talán a legrosszabb ami létezik és ez érint minket nem kicsit. Egy férfi esetében pl a szexuális szabadosságnak némiképp enyhébbek, sokkal enyhébbek a következményei, de h valami jót is írjak legalább nincs pénzük és nem verik el, illetve saját családjuk sincs, mondjuk az még lehet. Beszéltem egy férfivel, akinek minimum 30 milliója úszott el mániában plusz a családja két gyerekkel és hallottam egy nőről aki 3 kocsit vett mániásan úgy h nem volt jogsija. Kevés nehezebb dolog van az életben szerintem mint ez az állapot. Hozzátartozóknak is durván megterhelő, sőt....
Tavaly áprilisban vitettem be először, nem nagyon akarták elvinni a mentősök. Egy hétig nyugtatózták, majd kiengedték. Ettől csupán átváltott depressziós fázisba, úgyhogy idén tavaszig csak tétlen volt és kibírhatatlan itthon.
A megoldás egyetlen lehetne szerintem, mégpedig hosszú időre kivonni a forgalomból. De mivel kényszergyógykezelés nem létezik és magától természetesen nem hajlandó, mert ő nem beteg, ezért zsákutcában vagyunk.
Már nem tudom, mit tehetnék még, egyébként azt mondta, vigyek neki sámánt a kórházba, hát....már erre is hajlandó lennék, ha tudnám, hogy ő hisz neki és változást eredményezhet.
Tökéletesen látod, teljesen egyetértek veled....és tudjuk, hogy alapjában ő nem ilyen. De mit csinálsz, nyilván van diagnózisa, zárójelentései és ez alapján kihívod a mentőket...akik beviszik, de igazából 18 éves kor után be sem viszik v csak nagyon nehezen...én azzal nyugtatom magam h talán lecseng és nem jön vissza, ha visszajönne akkor meg magamhoz veszem és megpróbálom megtanítani együtt élni ezzel az állapottal....(akkor talán már majd valamennyire ő is belátja)
Ezek a képzetek teljes gyógyszermentességben jelentkeztek.
Sok fenntartásom van nekem is a kórházi és gyógyszeres kezelés ellen. Mondjuk leginkább az a bajom, hogy csupán tüneti kezelésről van szó, nem jár együtt tartós utógondozással. Pedig a dolog kulcsa a hosszan tartó kezelés lenne.
De nincs jobb. Van, amikor le kell állítani a mániás szakaszban, mert önmagára is veszélyes és erre más módszer jelenleg nincs.
Akkor a lányodnál megjelentek a kényszerképzetek. Többek között az a baj a gyógyszerrel h lehet h csillapítja a mániát, de sok esetben beindíthatja a skizofrén tüneteket, kényszerképzeteket v paranoiát, egyéb pszichotikus tüneteket...
ezeket például régebbi fórum hozzászólásokból másoltam ki, mint tapasztalatot a gyógyszerről és a kórházi kezelésről:
Kérdésem: akad-e itt valaki, aki ismeri a Risperdal nevű, mániás állapotok elleni gyógyszert? Szakorvos tanácsára szedem immár egy hete, és kellemetlen depresszív tűneteket idéz elő, jelentős mértékben lassítja az ingerületáttevődést, csökkenti a szexuális késztetéseket. Szívesen abbahagynám, de ebben az esetben viselkedésem csapongóvá, meggondolatlanná és kontrollálatlanná válik. A pszichiáter sajnos elfelejtette megemlíteni, mennyi ideig kell ezt a készítményt szedni. Igazán örvendetes volna, ha a két szélsőséges állapotból végre sikerülne valami egyensúlyra kerülnöm, de ez nem igazán akar sikerülni, és immár alaposan kezdek ettől kiborulni. Valószínűleg az állásom is ugrott. Az esetleges válaszokat előre is köszönöm.
A kórházi kezelés, egy egység javulást hoz, három egységet viszont ront. Javulás #1.: hangulati konszolidáció Rontás #1.: Pszichiátriai stigmatizáció #2.: Önértékelés romlása #3.: Pontatlan diagnózis, szükségtelen kezelések fennállásának veszélye
Eddig a másolat, szóval a szakmai és emberi véleményem is az h 22 csapdája az egész...
Engem ami nagyon zavar és amit nem tudok elfogadni leginkább a szexuális kritikátlanság, az h lejáratja magát minden téren és a pénzel való bánás. A többit beemelném, nagy a toleranciám, de ezek nem mennek, meg h ő egy celeb....(ezt gondolja magáról)
ez a bipolaritás az egyik lehető legrosszabb dolog ami egy emberrel és a családjával történhet, komolyan kevés megfoghatatlanabb és rosszabb dolog van...
Igen, ez így van. Támogatnom kellene azt, amiről tisztán látható, hogy hiú ábránd. Hobbiként BÁRMELYIKET támogattam volna, ha mellette van egy elfogadható fő irány, ami reálisan meg is valósítható.
Itt már sokkal durvább dolgok jelentkeztek, mint vicces szókapcsolatok, de amit leírsz, az a meggyőződését mutatja a saját csalhatatlanságáról. Veszélyes. Ez maga a mánia.
Vallások keveredve, ezoterikus gondolatok kavarognak a fejében.
Örgödöt űz, mindenkiben ott látja a gonoszt. Ezért veszélyes a testvéreire is! Június elejére odáig jutott, hogy ő a 13. kiválasztott.
Szenteli az embereket, tárgyakat vízzel, sörrel, köpködéssel. Rózsavízzel és mandalán keresztül gyógyít. Ő minden ismeret tudója.
Mindezt csak érintőlegesen írtam le, egy könyvet lehetne megírni a tetteiből.Iszonyatos mélységek vannak! Ne hagyd elharapózni, amikor visszazuhan, kapd el! Gyógyszer kell! Sajnos. Én már tudom.
Orvosok? Megtanulták, de nem érzik, nem értik. Kiskovácsiban konkrétan teljes érdektelenség: "úgysem lesz együttműködő, akkor jöjjünk, ha baj van". Egy impotens, álszent, álhumánus, problémát félretoló társaság.
Gondolom h úgy érted h magán pszichiáter, nem pedig nem állami/magán pszichiátria...Én úgy értettem h ha bent fekvésről van szó, mint pl teránia lánya esetében. Bár gondolom létezhet magán pszichiátria is, ennek nem jártam utána konkrétan.
Hát igen, amint nem támogatod feltétel nélkül a támogathatatlant vagy elmegy v bántóan beszél, nehéz....nagyon nehéz...nekünk az egyetlen remény h nem volt még ismétlődés. A lányod is mond ilyen humoros szókapcsolatokat, meg pl mindent észrevesz, az érzékelése 1000 %-os, mint egy macskának :), a lányodnál is ezek megvannak...?
Én pl elvittem a pszichiátriára, mindent megmutattam neki h ez ne legyen pálya lányom, ez ne, kapjuk össze magunkat, de ez ne,persze ahogy írod ezt ő nem látja át.
Az egészségügyünk romokban és a pszichiátria mindenhol a romokon belül is a legmostohább. Bementünk. Voltam ott gyakorlaton, többeket ismertem. Ennek ellenére a két doktornőt alig és ezt a legkomolyabban mondom lehetett megkülönböztetni a betegektől, teljesen ki voltak készülve. Szerintem pontosan értitek h ezzel mit akartam írni, nem is ragozom tovább. A gyógyszerekkel meg gyakorlatilag kísérleteznek, nem kis mellékhatások mellett. Ezt sem ragozom, szerintem tudjátok. Kísérlet alatt azt értem h ja hát ha ez nem jó akkor talán ez és így tovább....
Ja, a másik változat, amikor elkezd ordítozni, hogy Te sosem akkor voltál ott, amikor kellett!
Nem kell a segítséged!
Idővel jött a vádaskodás.
Leginkább az, hogy mindig akkor nyomtam le, amikor a legsikeresebb volt. Bezzeg amikor tényleg szüksége lett volna rám és megkért valamire, akkor nem számíthatott rám.
Valójában akkor volt a legmagasabb pontján a mániának, akkor volt a legboldogabb és érezte magát a leghatalmasabb, de akkor volt a legnagyobb bajban. Csak ő ezt nem így éli meg.