Nézd, valóban az az igazi megoldás, ha saját maga ráébred arra, hogy ez így nem vezet sehová. De ez nincs.
Ő nem tévedett, hanem nagyon sikeres. Boldog. Mi vagyunk a betegek.
Nem szóltam bele lépten-nyomon a dolgaiba és nem ugrottam azonnal, ha megoldásra volt szükség.
Csak akkor avatkoztam be, amikor a helyzet veszélyessé - életveszélyessé vált.
Ha nem teszem, akkor egyetlen választásom van: itthon várom, hogy mikor következik be a tragédia.
Nem vitázom végzettségről, csupán annyit mondtam, hogy a terapeuta nem biztos, hogy doktor. Sőt, többnyire nem. Lehet, hogy a pszichológus sem mind az, ezt nem tudom.
A felvételinél mindenhol többletpont a nyelvvizsga, összesen 100 többletpontot vihetsz az érettségi eredményeden túl, viszont a két emelt szintű érettségi eleve 100 többletpont, ezért más egyebet (pl. nyelvvizsga) nem tudsz hozzáadni. Nem, nem én felvételizem :), de nekem három gyermekem van, a beteg lányom is felvételizett (fel is vették a Corvinusra), a legnagyobb le is diplomázott és még vár ránk egy felvételi.
De ez mindegy is, mert nem ide tartozik és tényleg nem a vita kedvéért írtam.
A lányomnál még nem volt ismétlődés, ezért reménykedünk. Édesanyja nálam sokkal inkább gyógyszerellenes, nem is akar arról hallani h esetleg beteg lenne....Én érzem, látom h nagyon nem oké a lányom és nagyon mellbe vágott, azért is írtam ide is. Sokat tudok a bipoláris zavarról, talán túl sokat is, a komolyabb gyógyszeres kezeléssel mindenképp meg kell várni az ismétlődést és ez a lányomnál még nem történt meg. Ami nagyon fontos és egyértelmű véleményem és ezt a kollégáim is megerősítették h saját szándék nélkül bármi is van nem lehet tenni semmit, viszont bármit lehet ha ő is akarja. Még most is napi szinten megkeres a neten, azt gondolom ha lecseng ez a mániás szakasz és átfordul depresszióba meg fog keresni engem mindenképp és akkor majd megpróbáljuk....(a most még pontosan nem tudom mit) Soraidból sugárzik a megéltség, április közepén szembesültem a helyzettel, de azóta sok mindent megéltünk pont úgy ahogy írod...hihetetlen még most is, kitűnő tanuló volt egy gimnáziumban, a harmónia volt a kulcsszava...utólag persze látom a jeleket, édesanyja is hajlamos a felhangoltságra, de nem ennyire. Tőle jöhetett és a túl nagy maximalizmus amit magával szemben felállított a tanulásban, mindenben berobbantotta a hajlamot. Én utólag így látom. Még reménykedem, most is bekerült egy komoly szépségversenyen a legjobb 16-ba, meglátjuk....Meglátásom szerint a bipoláris zavarral nagyon nagyon nehéz együttélni és gyakorlatilag egy életre szól...ezért is reméljük az utolsó utáni pillanatig h esetleg nem az....(de sajnos számomra, mint hozzáértő számára túl egyértelmű) Ami fontos h hozzászólásaimat nem szakemberként teszem ezen a fórumon, nincs is erőm erre figyelni, sem a helyesírásra, hanem hozzátartozóként....
Bocs, azt elfelejtettem hozzátenni, hogy nem vagyok mániás depressziós, de a szembenézés, elfogadás -ha nem megy simán- akkor majdnem mindennel így van sztem.
nagyon sok mindent egyedül csináltam végig, nem voltak mellettem, akik folyton kihúzzanak, ha sz@rban voltam, sz@rul voltam, akik a hétköznapi dolgokat megcsinálják helyettem, stb. és előbb-utóbb akartam vagy nem éppen ezért kénytelen voltam szembenézni sok mindennel, saját magammal, a problémáimmal, a gondjaimmal, megoldásokat találni. Szerintem ez sokszor megoldás lehet, mégha kegyetlenül is hangzik elsőre. Csinálhatod a lányoddal ezt sokáig még 10-20 évig, de sztem ez se neked, se neki nem lesz jó. És sztem nem neked kell segítséget keresni neki, hanem neki saját magának kell akarnia, és akkor sztem előbb-utóbb meg is fogja találni azt, ami segít neki.
(a nyelvvizsga sztem mindenhol többletpont felvételinél, a pszichológus nem csak doktor lehet, és stb a többihez, de ezek tényleg olyanok, amibe nem érdemes belemenni, vitázni sztem, hacsak nem vagy érintett, mert épp pl. felvételizel :-))
Végzettségekről és nyelvészkedésről a következőket tenném hozzá:
A terapeuta nem biztos, hogy doktor vagy pszichológus doktor.
Viszont a professzornak sem kell feltétlenül helyesen írni tudni, nem kell tudnia, hogy mikor volt az Aranybulla.
Orvosegyetemre bejutás manapság: két emelt szintű érettségi (kémia - biológia) 80 % felett. Nem kell hozzá a többi tantárgy eredménye, sőt a nyelvvizsga sem ad hozzá a felvételi pontszámhoz.
Tavaly tavasszal egy hétig volt a lányom pszichiátrián, majd kb. 60 napra való gyógyszert kaptunk, amit sajnos egyre ritkulóbb rendszerességgel tudtam csak belediktálni.
Ugyan egyetlen napra, de eljutottunk az általa feltett kérdésig: "miért pont velem történik ez, hogy beteg vagyok?"
Viszont nem hajlandó elszakadni a határtalan boldogságtól és magabiztosságtól, amit mániás szakaszban érez, ezért ha csak teheti kiköpi a gyógyszert.
Egyelőre nem tudom pontosan hol tartunk. Gyógyszerrel kezelik, valamivel nyugodtabb, de még mindig nem tért vissza a valóságba.
A legnagyobb baj az lesz, ha kiengedik, mert viszonylag nyugodtabb és nem várják meg, amíg kitisztulnak a gondolatok a fejében. Hazaengedik, és ő azonnal nem szedi be a gyógyszert és visszazuhan.
Jó lenne, ha a lányommal egy ilyen ember beszélhetne, aki mindenkinél jobban érti és érzi, hogy milyen is ez belülről. De nem most, a mániás szakaszban, mert annak semmi értelme.
Nem tudom, hogy pszichológus vagy-e, mondjuk ez nem is számít itt, de ha az vagy, akkor azok közé a pszichológusok közé tartozol, akik nem ismerik fel a mániás depressziót. Találkoztunk ilyennel, amikor még mi sem jöttünk rá, mivel is állunk szemben. Abba a hibába estünk - akárcsak most te -, hogy azt hittük: beszélgetéssel, terápiával, pszichológussal úrrá lehetünk rajta. Ezek a fiatalok alapvetően nagyon intelligensek is lehetnek. A betegségük az (többek között), hogy amit mondanak, azt teljes hittel hiszik és aki először találkozik vele, vagy csak egy-egy órát hetente, lazán megvezeti, mert a nézeteiket és téveszméiket olyan meggyőző erővel tudják előadni, hogy mindenki elhiszi.
Volt olyan pszichológus, akivel azt hitette el, hogy nem hagyjuk önállósodni, úgyhogy felhívott engem a "doktor", hogy nem tudnék-e a lányomnak valahol külön egy albérletet fizetni, hogy önálló életet élhessen végre. Ekkor a lányom már kb. 24 éves volt és sosem dolgozott. Felvilágosítottam, hogy kissé más fogalmaink vannak az önállóságról, ezt mindenesetre nem tartom annak.
Ne reménykedj gyógyszermentes megoldásban, nincs. A mi történetünkben már sok minden volt: terapeuta, pszichológus, kineziológus (nem tudom, hogy ilyenből van-e igazi, szerintem istentelen szélhámosság), szellemgyógyász. Ez utóbbiak nem azért, mert én hinnék benne, de megpróbáltuk, mert ha ő hisz benne, akkor hátha hozzásegítheti saját belső akaratból a javuláshoz. Akkor még nem tudtuk, hogy ez lehetetlen. Ma már tudjuk. Talán csak a sámánt és az ördögűzőt hagytuk ki.
Itt nem segít semmilyen ráolvasás, terápia, ha pszichológus vagy, akkor tudnod kell azt is, hogy ez egy kémiai folyamat az agyban. Na, ezt senki emberfia nem rakja rendbe egy pszichoterápiával!
Jóga? Meditáció? Hogy veszed rá? Megmondom: sehogy!
Esetleg a depressziós szakaszba? Na és? Ha tavasszal kisüt a nap, gyógyszer nélkül elindul a kishangya és kezdődik minden előlről, csak egyre nagyobbak lesznek a kilengések!
Én nem vagyok sem pszichológus, sem pszichiáter, sem terapeuta, de
töménytelen mennyiségű olvasmány található a betegség természetéről + ebben élek 15 éve.
Neked pszichológusként többet kellene erről tudnod.
Sajnos nincs gyógyszermentesség, ne is reménykedj, ha meg akarod menteni!
Nem igazán gyakori, h valaki egyetem után ezt végezze el, inkább helyette szokták... de mindegy. Én meg űrhajós vagyok, Miki Manó a barátom, de néha összefutunk Paffal a bűvös sárkánnyal is. Nincs semmilyen tiltás, korlátozás mindenkinek szíve-joga mit ír a netre. Megadtam magamnak az x-et.
Elnézést, további jó és hasznos beszélgetést mindenkinek :-) És szívből kívánok gyógyulást a betegeknek!!!
Én teljes mértékben értelek Cyanne. A kérdésem az h szerinted, az Anya, aki válaszolt nekem, Terania lányának használt-e a gyógyszer...? Én is elbizonytalanodtam, ezért is fordultam ide h lássam használ-e...eddig csak te írtad egyértelműen h igen, viszont beszéltem személyesen emberekkel, akik azt mondták h nem, mivel mániásan nem szedik és csak össze kavarja még inkább őket a hol szedett, hol nem szedett gyógyszer.
ez így van, viszont a pszichológusi alapdiploma sem jó igazán semmire, hanem az azt követően elvégzett képzések képesítenek, az integrálpszichológia is egy ilyen plusz
Én igazából be sem akartam írni h mi a foglalkozásom,mert ide,mint magánember írok illetve nem tudom h mit gondolnak itt a segítő szakemberekről, h neki nem lehetnek problémái, ugyanolyan ember, mint bárki más. Egy segítő szakembert egyetlen dolog minősít h amikor hozzá fordulnak érdembe tud-e segíteni, semmi más. Én, mint írtam nem hiszek a gyógyszerekben, de, aki hisz bent szedje...viszont most a lányom kapcsán elbizonytalanodtam, ezért is fordultam ide h mondják el azok a tapasztalataikat, akik ezt élik h nekik mi használt....(sok mindent tudnék még írni)
Az integrálpszichológia képzés nem pszichológusi diplomát ad, nem egyetemi keretek között történik, hanem egy külön képzésen. egy módszer, amelynek nem feltétele, h bárki pszichológus, vagy segítő foglalkozású legyen. és ha valaki azt elvégzi, attól még nem lesz pszichológus. lényegtelen.
Hatalmas tévedés kérem. 2 érettségi jegy legyen ötös, a többi akármilyen lehet, vagyis mivel most már százalékok vannak, minél nagyobb százalék, mert az változik ponttá. az emelt szint jól jön, de akár nyelvvizsga is elegendő lehet. ennyi és nem több.
Csak egy technikai jellegű megjegyzés... Aki kapkod, és gépel ír, nem kézzel, annál pont h előfordulhat, h rosszkor nyomja meg a shift gombot, tovább tartja benyomva mint kellene, mert a két keze nem egyforma gyors, stbstbs. én is ilyen vagyok, pont ezért néha, ha ismerősöknek írok, nem is használok nagybetűt, shiftet, mert csak idegesít, h utána javíthatom folyamatosan.
A lentebb leírt okok miatt viszont annál több köze van a pszichológus diplomához.
Mert kérem oda csak szín ötös érettségivel lehet bekerülni. Emelt szintűvel.
Ennyi és nem több.
Amit te leírtál az nem erről szól. Bár azért azzal is vitatkoznék. A helyesírás nem készség, vagy nem csupán az. Megtanulható. Akarattal és odafigyeléssel. Igaz, ami igaz, az IQ-val nem paralel fejlődik.
sok mindent kipróbáltam és sok mindentől idegenkedtem én is. viszont kénytelen voltam a saját bőrömön megtapasztalni, h nekem egyedül a gyógyszer+pszichoterápia használ.
a te gyereked meg... hát enyhén szólva bajban van.
és akkor te azzal jössz, h meg kell tisztítani a gondolatait... ennyi erővel imádkozhatsz is érte. (és semmi bajom az imával!)
szóval ez nem vmi szakmai hozzáállásnak tűnik nekem (eredménye meg konkrétan semmi, vagy tévedek?).
de itt van pl. a másik topiktárs a sugárzással. esetleg lehet még enni halolajat is. (komolyan. és tényleg nem jó a számítógép mellett aludni. csak ez már nem az a szintű probléma, amikor ezek olyan sokat számítanának.)
és igen, a bipolárisok tudják, mármint aki tünetmentes, és van itt rajtam kívül ilyen?
a jóga meg a meditáció azon segít, aki tiszta tudatállapotban van. egy mániás akkor sincs abban, ha nem drogos is még mellette.
de szerintem kár volt ezeket leírnom, szóval felejtsd is el.
Nekem ez nem kerül sok energiámba. Rutinos vagyok. :-)
Mind a helyesírási hibák területén, mind a hazugságok felismerésében. Egy egyszerű "akkor-ha" logikai kapcsolat ebben az esetben. Nem kell hozzá nagyon okosnak lenni.
A mániás depresszió viszont érdekel, mert egy szerettem által érdekelt és olvasott vagyok vagyok a témában.Tapasztalataim és eddigi információim alapján megállapítottam, hogy halandzsázol. És ez ártalmas.
Plusz egy technikai jellegű megjegyzés: Aki kapkodva ír, az nyilván nem fog külön figyelmet fordítani arra, hogy lenyomja a shift gombot. Akkor teszi csak, ha úgy véli, ezeket a szavakat nagy betűvel kell írni.
Még egyszer leszögezem: nem a helyesíráson lovagolok, hanem utálom a hazudozást még virtuálisan is.
Arra jöttem rá sok utána olvasás, konzultáció után h a bipoláris zavarnak nincs egyértelmű megoldása, gyógykezelése, mindenki tanácstalan...nagyon nagyon különös és összetett mentális állapot. Arra gondoltam h leginkább a bipolárisok tudják h nekik mi használt, mi segített....ezért írtam ide....(Én nem pszichiáter vagyok, mindig is idegenkedtem a lelki betegségek gyógyszeres kezelésétől) Én az integrálpszichológiát gyakorlom, követem, jógázom és meditálok például, meggyőződésem h szándék esetén pl a jóga, meditáció segíthetne,mint magánember ezt vallom....(ha és amennyiben ezt furcsálltad)
1. kapkodva véletlenül nem lehet egy szót nagy betűvel írni
2. ez nem elírás, hanem szisztematikus helyesírási hiba.
Egy percig sem gondolom, hogy jellem hiba volna, ha valaki nem tudja, a foglalkozások neveit nem írjuk nagy betűvel. Épp csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy nem vagy pszichológus. Hazudni meg csúnya dolog.
Erre inkább nem reagálnék, ráadásul valakinek válaszoltam és az nem te voltál. Szted arra figyelek ebben a helyzetben....istenem no komment...mert egy ember végzettsége egyenesen arányos a fórumbeli helyesírásával, hát persze...:) A terapeuták csak helyesen írhatnak, az eszedbe se jut h kapkodva írtam, mert nincs időm....