Keresés

Részletes keresés

jomahart Creative Commons License 2015.06.30 0 0 24801

Nagyon fontos:

 

bármilyen nyugtató, vagy stimuláló antidepresszánst, vagy méreganyagot (drog, nikotin) elvonunk az agytól, az kemény elvonási tünetekkel jár, aminek nem szabad bedőlni, folyatni kell az elvonást. Gyógyszer esetében az elvonási tünetre azt hiszi általában az illető, hogy vissza fog térni a betegsége. Nem igaz. Szenvedni és várni kell, elmúlik.

Nikotin, drog esetében sem könnyű a helyzet. Nagyon kellemetlen elvonási tüneteket produkál az agy. Nem szabad hinni neki, folytatni kell és elmúlik.

Előzmény: jomahart (24800)
jomahart Creative Commons License 2015.06.30 0 0 24800

Kedves Terania!

 

Tudom, hogy szinte lehetetlen a helyzet és könnyű róla beszélni, mégis mondom a véleményemet.

 

Nekem úgy tűnik, hogy a lányod egyszerűen drogfüggő. Teljesen felesleges orvosi véleményeket hallgatni, gyógyszereket tömni bele, nem fog használni.

 

A viselkedés, amit Ő mutat, nem más, mint egy leépült idegrendszer, agy tünetei. Az agy, mint testrész egészségi állapota felelős a gondolat, viselkedés minőségéért. Az okok tekintetében kutakodni biztosan nem kell. Leépítette az agyát. Ha leteszi a drogot, akár italt, nikotint, LASSAN normalizálódni fog a viselkedése. Ha nem, nagy baj lesz.

 

Az agy is csak egy testrész, melynek kapacitása van. Pont úgy működik, mint a tüdő ebből a szempontból. Napi 2 doboz cigi és csökken a tüdő kapacitása. Annyi, hogy agy esetében nem légzési kapacitásról beszélünk, hanem gondolkodási, viselkedési kapacitásról.

 

Valahogy meg kell próbálni a fűről, cigiről leszoktatni!!

 

Tudom hogy nehéz!!!

 

Drukkolok!

Előzmény: terania (24798)
cyanne Creative Commons License 2015.06.30 0 0 24799

gondolom, a terhesség jelentősen befolyásolja, h milyen gyógyszert adhatnak neki:/

viszont akkor hamarosan unokád is lesz, ha jól értem.

(olyan gyógyszer nincs, ami betegségtudatot alakítana ki.)

Előzmény: terania (24798)
terania Creative Commons License 2015.06.30 0 0 24798

Nem, a szex-szel amúgy valóban semmi baj nem lenne.

De nem így!

Minden egyes napon más és más, akit fél órája ismert meg, mindennemű kontroll nélkül.

Nem maga a szexualitás jár illúziókergetéssel, hanem ezek párhuzamosan vannak jelen.

Percenként csapongva keverednek a fejében a gondolatok.

Jelenleg várandós, füves és Hepatitisz B fertőzött.

Mindezek ellenére valószínűleg kis gyógyszeres kezelés után haza fogják engedni.

Sohasem jutnak el odáig a kezeléssel, hogy visszatérjen a valóságba és kialakuljon a betegségtudata.

Ha hazajön, nem szedi többé a gyógyszert, bent is porítva kapja, mert kiköpte.

A választásom nem egyszerű, mert van még egy iskolás gyermekem.

Nem hagyhatom, hogy ő így éljen tovább, lelkileg és fizikailag egyaránt veszélyben. 15 éve küzdünk ezzel.

Most komolyan választanom kell, melyiket gyermekemet hagyom cserben???

 

Előzmény: cyanne (24796)
cyanne Creative Commons License 2015.06.30 0 0 24797

most olvastam el a történeted:(

hát mániás szakaszban nekem se volt betegségtudatom... sőt az is meggyőződésem volt, h nem fogok visszaesni többet (!).

viszont én bipolár II vagyok, szóval az én mániám nem durva.

 

amiért kénytelen voltam belemenni a pszichoterápiába, az a mélydepresszió volt. mert az viszont nagyon durva volt...

 

és így 20+ év betegség után felfogtam, h ha nem nyomjuk le a (hipo)mániát, akkor jön a depresszió.

ami az idővel egyre súlyosabb lett és egyre tovább tartott.

 

sok mindent kipróbáltam, de sajnos semmi más nem tudok mondani, mint pszichoterápia + gyógyszer. rajtam semmi más nem segített. (és a gyógyszert is nagyon nehéz volt eltalálni.)

 

illetve még egy: felelősségvállalás saját magamért. nekem nem voltak szüleim (mármint mellettem), én nem engedhettem meg magamnak, h befeküdjek akárhová, mert el kell tartanom magam. így utólag azt mondom, ez egy nagyon komoly hajtóerő...

Előzmény: terania (24795)
cyanne Creative Commons License 2015.06.30 0 0 24796

naja, olyan 20+ év alatt kialakult.

 

szerintem a szex nem a legrosszabb dolog, ami mániában történhet az emberrel (sőt). de persze minden attól függ, h amúgy, mármint kvázi normálisan, mi fér bele az ember világképébe.

(azért a promiszkuitást megkülönböztetném a bárkinek bármit elhisz, ami az ő vágyainak megfeleltől. a gátlástalan szexualitás nem feltétlenül jár illúziókergetéssel.)

 

a karriert viszont nem értem, hogy jön ide, mármint a szexhez.

Előzmény: terania (24795)
terania Creative Commons License 2015.06.30 0 0 24795

Neked szerencséd volt, volt betegségtudatod és úrrá lettél a betegségeden saját akaratodból.

Igen, ez a mánia.

A mániás depresszió egyik tünete a szélsőséges erotomán viselkedés is. A vége az lesz, hogy naponta más partnere lesz válogatás nélkül, esetleg több is. Valódi veszélyeket okoz ez, betegségeket szed össze, bárkinek bármit elhisz, ami az ő vágyainak megfelel. Történetesen, bárkivel elmegy bárhová, aki valamilyen karrierrel kecsegteti.

 

Előzmény: cyanne (24784)
terania Creative Commons License 2015.06.29 0 0 24794

Kedves Balázs!

Én nem beteg vagyok. Egy anya. Amit leírtál, a lányomnál kb. 15 éves korban kezdődött. Ma 28 éves és a poklok pokláig jutottunk. Mi sajnos ezt akkor nem ismertük fel időben, és mire nyilvánvalóvá vált, addigra teljesen kezelhetetlenné is. Teljesen a családja ellen fordult, elképzelhetetlen borzalmakon megyünk keresztül. Gyakorlatilag folyamatos életveszélyben van és veszélyezteti a testvérek életét is. Nem vagyok gyógyszerhívő én sem, sőt, de ennek valahogy megálljt kell parancsolni időben, mert a lefolyása beláthatatlan.

A mai napig nem tudom mi lett volna a helyes módszer, de egy tény: a beszélgetés nem elegendő, mivel nem jut el a tudatáig a mániás szakaszban!

Nehéz leírni annak, aki nem látott ilyet, vagy nem élt vele együtt. Egyfajta hullámvasút. Nálunk évek óta sohasem a valóság talaján.

Mániás szakaszban észvesztő aktivitás, viszont teljes sikertelenség, a kitartás hiánya, mivel semmit nem csinál végig, folyton csak tervez, szárnyal. Határtalan boldogság, az érzés, hogy csalhatatlan, mindentudó és mindenható, irrealitás a végletekig, eltorzult értékrend, érzelmi viharok a szeretethullámok és az agresszivitás között csapódva egyik percről a másikra. Határtalan szeretet és dühödt gyűlölet. Valóságos tébolyda. A mániás szakaszban egyszerűen NEM LEHET vele kommunikálni értelmesen, nem lehet rá észérvekkel hatni, mert olyan határtalan boldogságot érez és olyan magabiztosságot, amivel szemben tehetetlen vagy. Nem tehet róla. Ő TUDJA!, hogy neki van igaza.

 

Depressziós szakaszban céltalanság, aktivitás teljes hiánya, antiszociális viselkedés, félelem, kétségek, önbizalomhiány.

A kettő felváltva.

A hullámok eleinte kisebbek, célszerű még ekkor elkapni, megpróbálni kialakítani a betegségtudatot. Az idők előrehaladtával egyre nagyobbak a végtelenségig.

Jelenleg a pszichiátrián van immár másodszorra. Rettegünk, hogy hamarosan hazaengedik, pedig nincs a valóság talaján.

 

Végső kétségbeesésemben minden megoldás érdekel! Merthogy az orvosokat nem nagyon. Egyszerűen nem értik, hogy miben élünk nap, mint nap?! Félmegoldással élnek csupán, hogy majd akkor jöjjünk, ha baj van. De akkor már nagyon nagy baj van és egyre nagyobb!

Figyelj oda, hogy van-e drogfogyasztás, a fű használata sajnos elég nehezen vehető észre, viszont nagyon komoly károkat tud okozni, erősíti a mániás szakaszt.

üdv.

Előzmény: bluebalu (24774)
jomahart Creative Commons License 2015.06.15 0 0 24793

Szia!

 

Nem vagyok orvos, de lehet, hogy jobban is jársz a véleményemmel. Szinte biztos, hogy alulműködik az idegrendszered abban az időszakban, amit leírtál. GYÓGYULÁS szempontjából teljesen mindegy hogy bipoláris, vagy akármilyen idegrendszeri terheltségről, sérülésről beszélünk. Két oka lehet:

  1. örökletesen kicsi az idegrendszered tűrőképessége, így nagyobb eséllyel billen beteg állapotba, kisebb terheléstől akár
  2. alkohol, drog, nikotin, fejsérülés, folyamatos monitor előtt ülés, folyamatos mobiltelefonálás, mobilinternetezés, egyéb elektromágneses sugárzás

Azt mondanám, hogy a gyógyszer, amit szeretnének majd adni Neked nagyon veszélyes, életveszélyes lehet. Erről nem fognak előre szólni. A legnagyobb jóindulatot tapasztalva elintézhetnek akár egy életre!

 

Ha az okot tekintve a fent említett 2. verzió miatt vagy beteg, vagy mindkét hatás egyszerre, akkor a gyógyszertől esetleg ha "jobban is leszel", meggyógyítani nem fog soha.

 

Ha meg szeretnél gyógyulni, véleményem szerint mindenképpen 2-3 éven keresztül drasztikusan csökkentsd az agyad terheltségét a 2. pontban említett hatások csökkentésével, várd meg hogy javul-e a helyzet és csak azután dönts ESETLEG orvos (gyógyszer) mellett.

 

A depresszió testi betegség, az idegrendszer, mint testrész alulműködése az oka. Az idegrendszer felelős a gondolatainkért (depresszió), keringésünkért, vérnyomásunkért, cukorszintünkért, emésztésünkért, beszédünkért, járásunkért, viselkedésünkért, türelmünkért, pislogásunkért, féltékenységünkért stb. Az idegrendszer terhelésével mindezeket drasztikusan tönkre tudjuk vágni, míg a terhelés enyhítésével meg tudunk gyógyulni.

Előzmény: Lana1997 (24790)
cyanne Creative Commons License 2015.06.14 0 0 24792

Egyetértek.

Előzmény: Törölt nick (24791)
Törölt nick Creative Commons License 2015.06.13 0 0 24791

Szia! Csak annyit szeretnék hozzáfűzni ahhoz, amit írtál, hogy a helyedben nem itt keresném a választ a kérdéseimre. Ha úgy érezném, hogy problémáim vannak, és nem tudom őket megoldani, keresnék egy olyan pszichológust, segítőt, akiben megbízok, és tőle kérnék tanácsot, vele beszélgetnék ezekről. Én ezt tenném, még mielőtt vadidegenek látatlanban elkezdnének bármilyen diagnózist is adogatni nekem, amivel előrébb nem leszel, a problémáid nem fognak megszűnni, stb. de nagyon jól bekavarodhatsz majd a különböző tanácsokon. Sztem. 

Előzmény: Lana1997 (24790)
Lana1997 Creative Commons License 2015.06.13 0 0 24790

Sziasztok!

 

Én elég új vagyok, még sosem fórumoztam semmilyen témában.
Nagypapámnak mániás depressziója volt,a napokban volt pont 10 éve,hogy öngyilkos lett. Tudom,hogy ez egy örökletes betegség,sokat olvastam mostanában a témában,de nem tudom eldönteni,hogy nekem ez a bajom,vagy csak szimplán hisztis vagyok vagy hipochonder vagy akár bármi más. Szóval én elég hangulatingadozásos vagyok és a szinte a semmiből rám tör egy mélypont és olyankor 3-5 napig alszom. Ez csak mostanában,úgy egy éve van így. Mindig alvászavaraim voltak,ezelőtt 3-5 óránál sosem bírtam többet aludni,most viszont egy átlagos napon is előfordul,hogy 16 órát alszom,mert nincs kedvem ébren lenni.November-december környékén volt egy 2 hetes mély pontom amibe azt hittem belehalok. Akkoriban le is fogytam 9 kilót. Sajnos nem emlékszem pontosan az egészre,mert szinte teljesen kiesett az az időszak. Nagyon durván paranóiás vagyok,erre már többen felhívták a figyelmem. Most éppen egészen tiszta a tudatállapotom,de folyamatosan azt hiszem mindenki utál,egy mondaton napokig,hetekig képes vagyok rágódni. Ha alkoholt iszom,ez csak fokozódik. Sokszor részegen rám jön egy hirtelen rosszkedv és órákig csak bámulok ki a fejemből. Nagyon rossz ez így,főleg,hogy régebben legalább arra tudtam koncentrálni ami érdekelt,de lassan egy éve egy könyvet nem bírtam kiolvasni. Holott anno 2-3 könyvet elolvastam egy hónap alatt.Mostanában már az emberekre is nehezemre esik figyelni. Ezzel szemben pedig folyamatosan beszélek,összevissza csapongok a témák között,erre is felhívták már a figyelmem. Idén háromszor is volt olyan,hogy iszonyatosan fel voltam pörögve,jó kedvem volt minden ok nélkül. Le se lehetett lőni,mindenbe belekezedtem,de semmit sem fejeztem be. Legutóbbi ilyennél 2 és fél napig egy huzmaban ébren voltam és meg se kottyant. Átrendeztem a könyves polcom,kitakarítottam ilyesmi. Pedig alapvetően borzasztó lusta vagyok. Szerintetek ez bipoláris zavar,vagy csak belemagyarázom ? Köszönöm!

bluebalu Creative Commons License 2015.05.27 0 0 24789

rendben

Előzmény: jomahart (24788)
jomahart Creative Commons License 2015.05.27 0 0 24788

Ha küldesz egy e-mail-t a magdapeter9kukacgmailpontcom-ra Balázs tárggyal, mondok pár fontos infót.

Előzmény: bluebalu (24787)
bluebalu Creative Commons License 2015.05.26 0 0 24787

köszönöm a leírást. Hogy földelés van-e sztem igen...viszonylag modern konnektorok.

 

Ugye a wifi azért van mert a másik szobába a bátyja is netezik, meg az anyuka is. A fiú is sokat netezik laptoppal, a lány, akiről szó van okos telefonnal mióta  kijött rajta ez a mánia (szerű) állapot gyakorlatilag szinte megállás nélkül, de már előtte is össze volt nőve a telefonjával, (mint majdnem az összes kortársa)

Előzmény: jomahart (24786)
jomahart Creative Commons License 2015.05.26 0 0 24786

Elektromágneses sugárzás méréssel, hatásaival foglalkozom. Folyamatosak a kutatások a wifi-vel, okostelefonnal kapcsolatban. Nem fogom tudni átadni a témát, Te dolgod, hogy mit kezdesz ezekkel az információkkal. A wifit azonnal cseréljétek ki kábelre, nem számít hogy néz ki, mennyibe kerül, azonnal! Folyamatosan olvasom a példákat rá, hogy családokat tesz tönkre, idegrendszer, emésztés, általános közérzet romlás, immunrendszer ... .

 

Az okostelefonba már nem is szívesen kezdek bele, mert tudom hogy kínai mindenkinek. Folyamatosak a kutatási eredmények, példák, hogy rákot okozhat, okozott, keringési problémákat, idegrendszeri sérülést például. A folyamatos mobilnetezés a legrosszabb. Nem fogja elhinni a lányod, tudom, előre sajnálom.

 

Nagyon fontos kérdésem, hogy van-e földelés a dugaljakban a szobákban??

Másik, amit már kérdeztem, hogy ezek szerint asztali géppel, laptoppal, netbookkal nem gépezik órákat, csak telefonnal?

 

 

 

Előzmény: bluebalu (24785)
bluebalu Creative Commons License 2015.05.26 0 0 24785

neki ez az első megjelenés...mint írtam én is szakember vagyok, de az apja is egyben, van más is szexuálisan kritikátlanul közeledik, folyamatosan festi magát, csicsás ruhákba jár felelőtlen minden téren, celebnek képzeli magát...olyan gyökeres személyiségváltozáson ment keresztül h nincsenek rá szavak...(eddig a harmónia volt a kedvenc szava, a megbízhatóság mintája volt) gyakorlatilag a mánia összes tünete ráillik pluszban még van ez a pajzsmirigy alul működés amit lentebb írtam...plusz ami pénzt talál elszórja....a netre durván provokatív képeket tölt fel magáról, amit a kortársai, ismerősei lementenek egyből (képzelhetitek apaként ezt megélni) haját levágatta, kiszőkítette...1 hónapja nem volt suliban, senkire nem hallgat, csatangol, egy hete pl Kaposvárra szökött...mi ez ha nem mánia...? (a téli depresszív időszak után) betegségbelátása nincs, gyógyszert be sem szedné...jövő héten 18 éves lesz...de én nem ragaszkodom hozzá h mánia, hívhatjuk akárhogy is...

Előzmény: cyanne (24784)
cyanne Creative Commons License 2015.05.26 0 0 24784

igen, de nagyon nem volt könnyű megtalálni.

 

tudtommal akinek van, az örökölte vkitől. az nem biztos, h továbbadja, de az biztos, h örökölte.

amit még tudok, vagyis úgy emlékszem, h a legnagyobb az öngyilkossági arány az összes pszichiátriai kórkép közül.

 

de ha jól értem, nem diagnosztizálta orvos...

és amiket leírsz, az azért nem feltétlenül tűnik kórosnak egy tininél...

márpedig ha klinikai értelemben nem bipoláris, akkor valóban nem kéne (erre a betegségre) gyógyszerezni...

 

nekem a pszichoterápia és a gyógyszer együtt adja meg jelenleg az élhető életet. pontosabban annak a sok évnek az eredménye, amit a terápiába belefektettem, és az, h találtunk egy olyan gyógyszert, ami megakadályozza a mániát, és ezzel egyben (eddig) a depressziót is.

 

ha vkinek megy gyógyszer nélkül is, akkor gratulálok -- nekem nem ment.

és ha vkinek megy terápia nélkül is, annak is gratulálok -- nekem az se ment volna, de ezért így utólag nagyon hálás vagyok a sorsomnak (és az orvosomnak is:), mert nagyon hasznos volt az egész folyamat; sose gondoltam volna (pláne 17 évesen nem), h egyszer eljutok ide, ahol most vagyok (nevezetesen oda, h elhiszem, h meg tudom oldani a problémáimat, és derűsen, de legalábbis türelemmel tekintek a jövőm elébe, akármit is hozzon még).

 

h mit kell azzal csinálni, aki saját maga nem érzi szükségét semmiféle kezelésnek (márpedig ez mániában igen gyakori), azt nem tudom...

 

de talán azon is érdemes lenne elgondolkodni, ha ha őt ez nem zavarja, akkor titeket miért is?

 

nagyon pörög, nehéz kezelni, sokszor össze-vissza beszél, mintha nem is ő lenne, és egész nap megy, nem lehet otthon tartani, elszökik, az interneten lejáratja magát, a megbeszélteket nem tartja be, beszólogat, provokál, semmi belátása, szándéka nincs a változásra, minden téren kritikátlan, túlzó

 

ez szerinted betegség? miből gondolod? egyáltalán hogy merült fel, h bipoláris? ki mondta?

 

Előzmény: bluebalu (24782)
bluebalu Creative Commons License 2015.05.26 0 0 24783

ezeket például régebbi fórum hozzászólásokból másoltam ki, mint tapasztalatot  a gyógyszerről és a kórházi kezelésről:

 

Kérdésem: akad-e itt valaki, aki ismeri a Risperdal nevű, mániás állapotok elleni gyógyszert? Szakorvos tanácsára szedem immár egy hete, és kellemetlen depresszív tűneteket idéz elő, jelentős mértékben lassítja az ingerületáttevődést, csökkenti a szexuális késztetéseket. Szívesen abbahagynám, de ebben az esetben viselkedésem csapongóvá, meggondolatlanná és kontrollálatlanná válik. A pszichiáter sajnos elfelejtette megemlíteni, mennyi ideig kell ezt a készítményt szedni. Igazán örvendetes volna, ha a két szélsőséges állapotból végre sikerülne valami egyensúlyra kerülnöm, de ez nem igazán akar sikerülni, és immár alaposan kezdek ettől kiborulni. Valószínűleg az állásom is ugrott. Az esetleges válaszokat előre is köszönöm.

 

A kórházi kezelés, egy egység javulást hoz, három egységet viszont ront. Javulás #1.: hangulati konszolidáció Rontás #1.: Pszichiátriai stigmatizáció #2.: Önértékelés romlása #3.: Pontatlan diagnózis, szükségtelen kezelések fennállásának veszélye

Előzmény: bluebalu (24782)
bluebalu Creative Commons License 2015.05.26 0 0 24782

Értelek, tehát te azt érzed h használ a gyógyszer...?

 

Én úgy tudom h nem volt még ilyen a családban, nem tudok öröklésről...

Látszólag jó élete volt, kitűnő közeli tanuló volt egy gimiben, illetve még most is az, törekvő, társasági ember látszólag. 

 

Télen volt egy depresszív időszaka. amiből családi segítséggel látszólag kijött. Jelenleg nagyon pörög, nehéz kezelni, sokszor össze-vissza beszél, mintha nem is ő lenne, és egész nap megy, nem lehet otthon tartani, elszökik, az interneten lejáratja magát, a megbeszélteket nem tartja be, beszólogat, provokál, semmi belátása, szándéka nincs a változásra, minden téren kritikátlan, túlzó) Ezt megelőzően soha semmi probléma nem volt vele, látszólag...március végétől tart ez az állapot...

 

Mi soha nem korlátoztuk, mindenben támogattuk, biztattuk, segítettük...a lelki betegségek általános és elsődleges kiváltó oka sztem a kényszer, az elnyomás és mi soha nem kényszerítettük semmire....
Szerintem túl nagy volt a váltás a Waldorfból a gimibe minden átmenet nélkül, a bátyja egy másik gimibe ment nulladikba, azt szerettük volna ha ö is, de ő a fejébe vette h átmenet nélkül megy, ahol a Waldorfból jöve is kitűnőként és az osztály motorjaként teljesített....magától várta ezt el, mi egyáltalán nem vártuk ezt tőle, sőt....Nevelőapám, akit szerettek 2012-ben váratlanul meghalt illetve az én külön költözésem 2003-ban. Nagyon jó viszonyom volt vele és biztos megviselte h nem voltam ott napi szinten (6 éves volt) Szerintem ezek adódtak össze nála, főleg a gimnázium és borították el....eddig bírt ellentartani illetve saját maga maximalizmusának megfelelni....én így látom....

Előzmény: cyanne (24781)
cyanne Creative Commons License 2015.05.26 0 0 24781

most jól vagyok, pontosabban, egyelőre úgy tűnik, tünetmentes (ha szedem a gyógyszert), amúgy meg 7 év kemény pszichoterápia megtanított értékelni az életemet. vagy jobban megélni. vagy mittomén.

talán nem ilyen későn kellett volna elkezdeni.

 

de mivel azt nem lehet visszamenőleg kipróbálni, hogy mi lett volna, ha másképp lett volna, így aztán végső soron mit tudom én.

 

nem a legkönnyebb és legcélravezetőbb lehetőséget választottam ezzel a makacs gyógyszerellenállással, az biztos, de mivel végül is életben maradtam, sőt egészséges is vagyok (már az elmebajtól függetlenül), és a betegségem megtanított sok mindenre, aminek ma nagy hasznát veszem, még azt is mondhatnám, h összességében pozitív az egyenleg (egyelőre), de ha a kamasz gyerekemen (aki nincs hálisten) észrevenném a mániás depresszió tüneteit, hát nem próbálnám meg „otthon” kezelni, az biztos.

(mondom ezt úgy, h én aztán tényleg évtizedekig mindent kipróbáltam, csak ne kelljen gyógyszert szednem.)

 

egyébként tudjátok, kitől örökölte? és az illetőnek milyen (volt) az élete, viselkedése, jólléte, kórlefolyása stb.?

Előzmény: bluebalu (24780)
bluebalu Creative Commons License 2015.05.26 0 0 24780

azt írod h megszabadultál volna 20 évnyi szenvedéstől...mi szabadított volna meg tőle...?

Előzmény: cyanne (24779)
cyanne Creative Commons License 2015.05.26 0 0 24779

nem tudok neked mit mondani, ezért inkább nem is mondok semmit

Előzmény: bluebalu (24778)
bluebalu Creative Commons License 2015.05.26 0 0 24778

neki is depresszióval kezdődött télen, én terapeuta vagyok több ilyen irányú végzettséggel...de elvittem egy pszichiáterhez és több más kollégához is...elvittem a pszichiátriára is h lássa h milyen hely...risperdal 1mg-ot írtak fel...nem akarja szedni és igazából mi sem szeretnénk, várjuk h lecsengjen...nyolc nap múlva lesz 18 éves...Én nem tudom megtenni h 18. szülijére szakemberként és apaként legyógyszerezzem....szóval amiket írtál megvolt. Ő nem akar szakembert, talán még picit engem, de igazán engem sem, a gyógyszert sem szedné be...

Előzmény: cyanne (24777)
cyanne Creative Commons License 2015.05.26 -1 0 24777

én elvittem volna magam igen sürgősen pszichiáterhez, ha a 17 éves kori önmagam szülei lettem volna (bár nekem depresszióval kezdődött, mint ahogy általában szokott ez a dolog). ha ráadásul találtak volna nekem jó szakembert, akkor olyan 20+ év szenvedést megspórolhattam volna magamnak (és másoknak is).

Előzmény: bluebalu (24776)
bluebalu Creative Commons License 2015.05.26 0 0 24776

Kösz a választ hálásan.

 

Azt mondja h nem drogozott, vizelettesztje negatív lett (fűre és amfetaminra nézték)

Számomra (sokat vagyok vele és szakember is vagyok, mindig is érdekelt a pszichológián belül is a lelki betegségek, mentális zavarok területe) egyértelmű mánia. Amit még kimutatott a vérvizsgálat h a pajzsmirigye durván alul működik, ami egy nőkre jellemző mánia típusnak jellemzője (de tulajdonképpen mindegy minek nevezzük, mert egyértelmű megoldása, mint ahogy a lelki betegségeknek általában nincs...ezért is írtam nektek ide a fórumra)

 

 

Legelső körbe arra figyeltünk fel h állandóan okos telefonozik, szinte egész nap, kompromittáló képeket tett fel, ráírogatott sokakra...szóval okos telefon viszi magával, alig van otthon...állandóan megy, de h válaszoljak a kérdésedre téglaépítésű nagyon régi építésű, felújított családi ház, ahol wifi van (itt lakik, ha épp otthon van)

 

Az jutott eszembe h azok tudnák leginkább  megmondani h mit kéne tenni, akik átélik ezt az állapotot...hálás kösz mindenkinek, aki ír...hogy akiken mondjuk 16-18 éves korában jött ki visszatekintve, átélve mit tettek volna akkor a szüleik helyében...? (semmi betegségbelátása nincs jelenleg)

 

Előzmény: jomahart (24775)
jomahart Creative Commons License 2015.05.26 0 0 24775

Szia Balázs!

 

Tudom, hogy hülyén hangzik (a pszichiáter is ezt kérdezné először), de valahogy meg kéne bizonyosodni róla, hogy nem drogozik-e. Ha esetleg igen, hát akkor sem biztos, hogy tudtok rajta változtatni, de legalább megvan az ok. A drogtól simán lehet depressziós valaki.

 

Két megjegyzés jutott eszembe az írásodat látva. A depresszió testi betegség, idegrendszeri terheltség, sérülés, vagyis tévedés azt gondolni, hogy a család hozta ki átmenetileg ebből, ha kihozta egyáltalán. Kb. olyan, mintha a tüdőgyulladásól hozta volna ki a család. Másrészt a gyógyszereket nagyonnagyonnagyon helyes ha elkerülitek szerintem.

 

Megengedsz 3 kérdést?

 

Napi átlag hány órát gépezik a lányod?

Ahol gépezik, az lakótelep, vagy régi bérház..?

Tulajdonképpen arra szeretnék kilyukadni, hogy mikor épült az a ház/lakás, ahol gépezik?

 

(tudom, hogy nem látod az összefüggést, mindegy most)

Előzmény: bluebalu (24774)
bluebalu Creative Commons License 2015.05.25 0 0 24774

Írok neked Balázs, én is Balázs vagyok...:)

 

A kérdésem feléd és a fórum olvasói felé is:

 

A pár nap múlva 18 éves lányomnál egyértelműen mániás tünetek léptek fel.

 

Télen volt egy depresszív időszaka. amiből családi segítséggel látszólag kijött. Jelenleg nagyon pörög, nehéz kezelni, sokszor össze-vissza beszél, mintha nem is ő lenne, és egész nap megy, nem lehet otthon tartani, elszökik, az interneten lejáratja magát, a megbeszélteket nem tartja be, beszólogat, provokál, semmi belátása, szándéka nincs a változásra, minden téren kritikátlan, túlzó) Ezt megelőzően soha semmi probléma nem volt vele, látszólag...március végétől tart ez az állapot, most is eltűnt. Ti, akik ezzel az állapottal éltek együtt, a helyünkbe mit tennétek utólag mit lett volna jó tenni, mi a tapasztalatotok...? (amikor legelőször ebbe az állapotba kerültetek, mi lett volna a legjobb ha szüleitek mit csinálnak, miben segítenek nektek...? hogyan, miképpen, mi a legjobb megoldás szerintetek...?

 

Hálás köszönet a válaszokért....

 

A pszichiátrializálódást, gyógyszereket szeretnénk elkerülni....

Előzmény: Kinsfolk (24773)
jomahart Creative Commons License 2015.03.21 -1 0 24772

Sziasztok!

 

Figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy a közvélemény számára módjával kommunikált, mégis egyre nagyobb egészségügyi kockázatot jelentő, akár idegrendszeri tüneteket is előidéző jelenséget, az elektromágneses sugárzást.

Elektroszmog források lehetnek például az utcai légvezetékek, mobiladók, pc, wifi, ha hisztek benne, ha nem.

 

Tisztában vagyok vele, hogy többnyire mi a vélekedés az elektroszmoggal kapcsolatban, a tények ismeretében mégis megkérlek Titeket, hogy olvassátok át a honlapot és gondolkozzatok el a témában.

 

Írhattok itt is, a honlapon található e-mailen is, kérdezzetek, amire tudok a távolból, válaszolok.

 

www.elektrostressz.hu

-kobak Creative Commons License 2015.03.17 0 0 24771

Nagyon rokonszenves hozzáállás.

Egy bipoláris valószínűleg nem minden állapotában alkalmas a szülői feladatra, a bíróság nem feltétlen ítélné gyerekeket neki, ha tájékozott, vagy szakértőt von be. Egy válás tehát rosszul is érinthetné a feleséged, mert magára maradhat.

 

Ha meg akarod menteni a kapcsolatotokat, szerintem így különélve kellene a konszolidálására lépéseket tenni, hogy megnyugtasd, ne tartson tőled. Találkoznod kellene vele rendszeresen nyilvános helyen - a gyerekek miatt is. Esetleg rendszeres elektronikus levelezésbe kezdesz vele, ha hajlandó rá. El kellene jutnotok odáig, hogy a betegségéről nyíltan tudjatok egymás között beszélni, és érezze, hogy így is elfogadod, szereted őt, és már jobban érted az addigi kapcsolatotok problémáit. Ez akár hónapokba is telhet, de rá kellene szánni, és megéri, ha ezalatt sikerül kettőtök köztött felépíteni valamit. Azalatt szervezhettek a gyerekekkel együtt közös programokat is.

 

Ha valóban rendszeresen jár orvoshoz, és szed gyógyszert, van betegségtudata, és ez jó. Ez reményt ad arra, hogy az érzelmi ingadozásai csökkenthetőek. Akkor azért tisztázni kellene, miért titkolta előtted. Ha nem szed gyógyszert, nem jár orvoshoz, fontos szereped lehet a betegségtudata kialakításában, és hogy elvidd orvoshoz.

Minél többet meg kellene tudnod erről a betegségről általában, és ha sikerül konszolidálni a kapcsolatotokat, és van orvosa, el kellene jutnod az orvosához, hogy fogalmat alkoss az ő helyzetéről, kikérd a tanácsát. Ha nincs orvosa, neked kellene segítened, hogy eljusson jó szakemberhez.

 

Amikor az egyik barátom kapcsán egy orvost erről a betegségről kérdeztem, azt válaszolta: Egy bipolárissal való kapcsolatodban az történik, amit te akarsz. Hözzáteszem, nyilvánvalóan ez nem alap semmiféle visszaélésre, és egy tisztességes kapcsolatban értelmezhető, hogy az történik, amit te (is) akarsz. Az orvos állítását a személyes tapasztalataim nagymértékben igazolták. Hozzá kell tennem, nagyon alaposan tájékozódtam erről a betegségről, és nem hagytam magam kiforgatni a sarkaimból, amikor dübörgött az érzelmi hullámvasút.

 

Miután amikor rossz a kedélye, érzelmileg is nehezen kapcsolódik a világhoz, ezért mondhat akkor olyat, hogy nem szeret. Nem a hangulatingadozásokban mondottak döntik el, mit gondol kettőtökről.

 

Az általad elmondottakból én azt is kiolvasom, hogy a kettőtök közti hangnemért és a félelméért te is felelős vagy. Ha új alapokra akarod helyezni a kapcsolatotokat, nem kerülhetsz olyan indulati állapotba, hogy a másik azt érezze, hogy mindjárt megütöd. Számomra ez nem tűnik irracionális érzésnek. Magam nem egyszer éreztem úgy eddigi életem során, hogy ha nem úgy viselkedem, amint tőlem a másik, egy férfi elvárja, meg fog ütni. Például, amikor egy volt bokszoló, szerelő, irreális árat kért a munkájáért. Nem beszélt sokat, sőt, nem is emelte fel a hangját, csak éppen a szemében volt valami kiszámíthatatlan indulat. És egyszer előfordult, hogy valaki meg is ütött. Egy bipolárisnak sokszor nagyon jó antennái vannak, nem kerülik el a figyelmét a legkisebb részletek sem. A veréstől való félelem - a gyengébbik joggal érzi így - egy zsarolt, szorongatott állapot, nem azt teszi, mondja, amit gondol vagy szeretne. Tehát ezek után nagyon fontos, hogy fokozottan figyeljetek arra, hogy közösen szülessenek a család életét érintő döntések, kompromisszumra törekedve, és tudatosan teret engedve a másik vágyainak is. És személy szerint neked arra kellene törekedned, hogy kiszámítható, kiegyensúlyozott társa legyél a feleségednek, ami biztonságérzetet ad neki.

 

Nem hordom a zsebemben a bölcsek kövét. Hallgass meg minél többeket.

Előzmény: petrocellie (24763)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!