Nem állt szándékomban megbántani senkit. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben a gondolatban "lehet valami". Próbálhatnánk jobban örülni a kisebb örömöknek stb. ezt a szöveget mindenki jól ismeri, mégis biztosan van benne igazság. Egyébként Nietzschének is voltak olyan hangulatváltozásai, amelyek bipoláris zavarra utalhatnak.
"A betegségeinket az agyunkban rosszul működő biokémiai folyamatok hozzák létre"
Inkább fordítva. A lelki betegségek következménye a rossz biokémiai folyamatok. Ezért is terelődik a pszihiátriai gyógyítás a gyógyszerek felől a pszihoterápia irányába. Nem titkoltan azért írnak fel sokszor gyógyszert a pszihiáterek, mert nincs elég kapacitásuk a pszihoterápiára. De azért a biokémia-lélek dolog erősen korlátozott mértékben fordítva is működik. Némi gyógyszerezés segíthet a lelki baj orvoslásában. Ezért is van pozitív hatása néhány gyógyszernek, ugyanakkor még véletlenül sem találták fel a különböző lelki betegségek gyógyszereit.
Hidd el, az öndiagnózis nagyon veszélyes is tud lenni, így valóban azt tudom javaslni, ha anyagilag bírod, menj el maszek áterhez - a tbésekben én már nem bízom -, de ha drágállod, vannak alapítványok is - Napkör Alapítvány -, ahol barátibb árak vannak.
A betegségeinket az agyunkban rosszul működő biokémiai folyamatok hozzák létre, a gyógyszerek ezeket szabályozzák, ne üljünk a hullámvasútban, egyszer lent, egyszer fent.
A mély, depressziós szakaszok rendkívül mocskosak tudnak lenni, na nem mintha a mániás annyira szuper lenne. :-(
Mintha valahol olvastam volna, a bipoláris mániás depressziót az azt megelőző depressziós szakaszok hozzák leginkább elő. Nálam egy élethelyzet volt, ami a felszínre hozta, ekkora pörgés nélkül csak összezuhantam volna, nem lettem volna képes végigcsinálni a projektet.
Engem különösebben nem zavar a kórház, ha több időt kell bent lennem, elvagyok, nem hospitalizálódom, elvagyok mint a befőtt. Exem elvolt a gyerekkel, így nem okozott gondot, ha hosszabb ideig nem voltsm otthon.
Még a régi T. hegyen voltam többször a 90-es évek elején, azelőtt csak kezelgettek, evvel-avval, fogalmuk nem volt, mit csináljanak velem. Először a "se kép se hang" szindrómával kerültem be - ezt csak én hívom így -, ca. 1,5 hét alatt kiszedtek ebből a mérhetetlen befelé fordulásból. Ezért szoktam írni meggyőződéssel azoknak, akik azt mondják"bölcs hozzáértéssel", mi blondok vagyunk, ma én, holnap te. Megnézném, sokan mit lépnének, ha este lefekszenek, és reggel azt sem tudják, kicsodák-micsodák, és mindent elfelejtenének.
Csak a szokásos csoportok voltak abban az időben is, kiscsoport, nagycsoport, műhely (művészetterápia most), volt valamilyen csoportfoglalkozás, ahol imagináltunk, érdekes dolgokkal foglalkoztunk, és még volt nekem pszichodráma.
Még megvan lefűzve egy olyan anyag, ahol ugyanarról a képről kellett verset írnia mindenkinek, nagyon érdekes feladat volt.
Nekem is volt pszichoszomatikus tünetem az ottani kajától, de én nem fogytam annyit mint te, viszont nagyon bekavart a terápiámba.
Ha publikus, neked mit hoztak ki az aanalízisükkel? Nálam minden foglalkozáson az "engem nem szabad elhagyni" jött ki, tehát minden problémámnak az életem során bekövetkezett elhagyások rakódtak egymásra, hogy a végén a se kép se hang megjelenhetett. (Akkor éppen a munkahelyemen 20 kollegámat rúgták ki, engem nem, mert én voltam a vámkezelő.)
Hipomániával kezdtem én is, aztán az évek alatt átfordult durva mániába a probléma, mélységes depresszióval fűszerezve. Volt több öngy. kísérletem, ezelből talán 1 volt "indokolt" - véleményem szerint - a többit nem tudom, mine csináltam. Az a jó, ha kontroll alatt vagy, van dokid, aki figyeli, nincs-e nagyobb változás, mert akkor változtatni kell a gyógyszeres terápián. 3 antidepit szedek, egyik antipszichotikum, hangulatdtabilizálókat, így már 1 éve nem voltam kórházban, ami nálam nagy szó.
Maszek pszichiáterem van, ő az egyik kürházban volt a kezelőorvosom.
TB-alapon megy, házhiorvostól elég egy beutaló. Szombatonként van ún. riport, amikor felmérik, fel tudnak-e venni, vagy ha tudod vállalni, akkor lehetsz bejárós is. (Foglalkozásokon ott kell lenni, meg a többiekkel csevegni, az is a terápia része, ha felvesznek.) Már az új helyükön vannak, én itt kicsit eltévedtem, mert hatalmas az a terület, ahol van az épületük. A Moszkva térről megy fel a busz.
Ha felvesznek, megmondják, milyen orvosi leletek kellenek nekik, pl. teljes labor, tüdőröntgen, másra most nem emlékszem.
Velem rendesek voltak, mert mondta, még véletlenül sem szeretném, felvegyenek, mert nekem csak ajánlotta egy kórházi orvosom. Megkapta az 1 oldalas szakvéleményt, és békén hagyott. Éppen mániás szakaszom volt, jól fel voltam pörögve, tele vágyakkal, tervekkel, stb. szóval tök normálisnak látszottam.
Majd írok hosszabban is, nem vagyok új "darab" csak korábban más néven voltam (Andikozmi, Andee80), de most csak az lenne a gyors kérdésem, hogy ez a Tündérhegy ez maszek v. esetleg tb-s úton is be lehet jutni? Mi a menete? Leírná vk.?
Kamanda, Tündérhegy jó volt, csak...szerintem nagyon egyénfüggő, észre kell venni mikor elég. Nagyon jók az orvosok, pszichológusok, mindenki mindnekivel egyeztet, több aspektusból, csak sokan "hospitalizálódnak", én 2 hónap után magamtól eljöttem.
Igazából a bipolt nem is ők állapították meg, nagyon nehéz éveim voltak minden téren, és súlyos depresszióval, személyiségzavarral kerültem be, 2 hónap alatt 15 kilót fogytam ( amúgy se voltam sok, 60ról lementem 45re). Minden szervi vizsgálatot elvégeztek, makk egészséges vagyok, bár magamtól is tudtam hogy pszichoszomatikus.
Bár biológiai téren végeztem, de elég labilis vagyok, sok mindnebe belefogtam aztán nem csináltam végig, plusz túl ragaszkodó, kihozták hogy érzelmileg labilis személyiségzavar, persze ez nem volt meglepő, de ebben hálisten semmi "súlyos " tünet nincs. Anno voltak a bipol depresszióból mániás szakaszam, de lightosak, így nem is gondoltam rá sokáig. Semmi hadarás, idétlen tervek, agresszió, ilyesmi nem volt, csak enyhe hipománia, időszakosan simán fent voltam hetekig hajnalig a hobbim, munkám miatt, aztán reggel keltem frissen, sokat szerveztem stb... de konkrétan most a depressziós szakasz volt nagyon durva, ennyire még sosem ütött ki.
Végülis, ezek tudatában lehet okosabban dönteni, emellett Szertralint kaptam ami nagyon bevált.
Hééé-nek:
Általában oké, hogy az ember kerüli a gyógyszereket, hiszen egy antibiotikum tönkreteszi a bélflórát, sima fájdalomcsillapítóknak is rengeteg mellékhatása van, paracetamol is rákkeltő....DE, szerintem az "agyi" gyógyszerektől nem érdemes félni, sokkal rosszabb nélküle. A depresszió, bipol. depresszió simán kémiai elváltozás, ahol -hiába értjük meg a dolgot, persze ez is fontos, a terápia- de ettől nem fognak biokémiai mechanizmusok beindulni. Nekem pl a Szertralin nagyon bejött, sima szerotonin visszaszívást gátló szer, nagyobb részben annak köszönhető hogy jól vagyok, kisebb részben a terápiának. Helyesbítek, jól sosem leszünk, meggyógyulni nem fogunk, de a kezelés jót tesz, ehhez meg szerintem szükséges a gyógyszer, sokkal kevésbé ártalmas egy olyan cucc, aminek normál esetben az agyunkban kéne rendben lezajlania, és ebben segít valami gyógyszer, mintha nem szednéd, ezerszer károsabb a sok stresszhormon, kortizol, stb.
Vippa vagyok, ezen a fedőnéven, mert az indapass nem enged be másként.
Utóbbi 2 alkalommal nagyon mély depresszióval kerültem be kórházba, azóta lekopogom, jól vagyok, mániás szakaszom sem volt.
Neled mik voltak a tünetek, hogy bipolt állapítottak meg?
A búrából ismersz?
Nekem most ugyan kevert fázisom van, az Abilify-tól kezdek kikecmeregni a depisebb, tehát nem mély depis állapotomból. 6x sokkoltak - ECT -, ezzel eltűntek az öngy. késztetéseim, csak halvány vonalakban vannak meg, ha éppen olyanom van. Havonta járok a maszek dokimhoz.
Írjál, milyen volt T. hegy, jó átert fogtál-e ki magadnak? Milyen bogyókkal kezelnek most?
Mélezni nem szívesen mélezek, meg privizek. 1x ellenem fordították, azóta 100x meggondolom, mit és kinek írok le valamit. (Kuckó)
Üdv, 36 éves vagyok, nemrég jöttem ki Tündérhegyről, kissé ambivalens érzésekkel. de okosabb lettem, azt hittem sima depresszióval kerültem be, a border lineos barátnőm miatt, de kiderült hogy bipol. vagyok én is. Vippa, vagy valaki , ha van kedvetek írni, tapasztalatokat, vagy akár Th-ről, írjatok privit. pythonprof77@citromail.hu
Tündérhegynek nagyon sokat köszönhetek, meg volt egy tündéri idős, tb-s pszichológusom, ő szuper volt.
Ezeken kívül persze még sok más terápiám is volt, csak a mostani kevert fázisaimban csak ez van, ezzel meg nem fogok terápiára járni, annyi lóvém nincsen.
Nem a szüleimmel vagyok agressziv, hanem ha úgy alakul, szinte bárkivel, ha nem úgy viselkedik, ahogyan én azt "elképzelem", tehát támadóként lép fel ellenem, akár szavakban is.
A megszokás sajnos nagy úr, ha ilyen hosszú ideig lealázhattak, természetes számukra, meglepődnek, ha nem a "bocsánat, hogy élek!" szerepedből kilépsz.
Nagyon irigylem az amerikaiakat, mert el sem tudnák képzelni az életüket pszichiáter nélkül, nálunk meg ez nem olyan egyszerű, anyagi okok miatt sem. Ugyanis ennek a problémának a leküzdésére a terápia lenne a legjobb, csak miből? :-(
sajnos én nem robbanok, hanem ledermedek, vagy még partner is vagyok a saját megalázásomban.
vagyis eddig ezt csináltam, mostanában néha visszavágtam (de közel se robbanásszerűen, mert eléggé higgadt vagyok amúgyis), akkor meg teljesen hülyének lettem nézva.
tkp megértem, elvégre 40 évig nem ehhez szoktak, de ezt most nem tudom figyelembe venni.
Nekem is ezt kellene tudnom kezelni, ne robbanjak, ha úgy érzem, jogtalanul bántanak. Olykor már kezdek saját magamtól megijedni, mennyire fel tudom magam turbózni. :-(
Próbálj meg egy Legalon kúrát, úgy tudom, az segít. Rengeteg gyógyszert szedek én is, évente-kétévente be szoktam iktatni egyet, azt mondhassam magamnak, valamit tettem, ne a májam miatt patkoljak el. (Úgy tudom, nem vényköteles)