Vippa vagyok, ezen a fedőnéven, mert az indapass nem enged be másként.
Utóbbi 2 alkalommal nagyon mély depresszióval kerültem be kórházba, azóta lekopogom, jól vagyok, mániás szakaszom sem volt.
Neled mik voltak a tünetek, hogy bipolt állapítottak meg?
A búrából ismersz?
Nekem most ugyan kevert fázisom van, az Abilify-tól kezdek kikecmeregni a depisebb, tehát nem mély depis állapotomból. 6x sokkoltak - ECT -, ezzel eltűntek az öngy. késztetéseim, csak halvány vonalakban vannak meg, ha éppen olyanom van. Havonta járok a maszek dokimhoz.
Írjál, milyen volt T. hegy, jó átert fogtál-e ki magadnak? Milyen bogyókkal kezelnek most?
Mélezni nem szívesen mélezek, meg privizek. 1x ellenem fordították, azóta 100x meggondolom, mit és kinek írok le valamit. (Kuckó)
Üdv, 36 éves vagyok, nemrég jöttem ki Tündérhegyről, kissé ambivalens érzésekkel. de okosabb lettem, azt hittem sima depresszióval kerültem be, a border lineos barátnőm miatt, de kiderült hogy bipol. vagyok én is. Vippa, vagy valaki , ha van kedvetek írni, tapasztalatokat, vagy akár Th-ről, írjatok privit. pythonprof77@citromail.hu
Tündérhegynek nagyon sokat köszönhetek, meg volt egy tündéri idős, tb-s pszichológusom, ő szuper volt.
Ezeken kívül persze még sok más terápiám is volt, csak a mostani kevert fázisaimban csak ez van, ezzel meg nem fogok terápiára járni, annyi lóvém nincsen.
Nem a szüleimmel vagyok agressziv, hanem ha úgy alakul, szinte bárkivel, ha nem úgy viselkedik, ahogyan én azt "elképzelem", tehát támadóként lép fel ellenem, akár szavakban is.
A megszokás sajnos nagy úr, ha ilyen hosszú ideig lealázhattak, természetes számukra, meglepődnek, ha nem a "bocsánat, hogy élek!" szerepedből kilépsz.
Nagyon irigylem az amerikaiakat, mert el sem tudnák képzelni az életüket pszichiáter nélkül, nálunk meg ez nem olyan egyszerű, anyagi okok miatt sem. Ugyanis ennek a problémának a leküzdésére a terápia lenne a legjobb, csak miből? :-(
sajnos én nem robbanok, hanem ledermedek, vagy még partner is vagyok a saját megalázásomban.
vagyis eddig ezt csináltam, mostanában néha visszavágtam (de közel se robbanásszerűen, mert eléggé higgadt vagyok amúgyis), akkor meg teljesen hülyének lettem nézva.
tkp megértem, elvégre 40 évig nem ehhez szoktak, de ezt most nem tudom figyelembe venni.
Nekem is ezt kellene tudnom kezelni, ne robbanjak, ha úgy érzem, jogtalanul bántanak. Olykor már kezdek saját magamtól megijedni, mennyire fel tudom magam turbózni. :-(
Próbálj meg egy Legalon kúrát, úgy tudom, az segít. Rengeteg gyógyszert szedek én is, évente-kétévente be szoktam iktatni egyet, azt mondhassam magamnak, valamit tettem, ne a májam miatt patkoljak el. (Úgy tudom, nem vényköteles)
sajnálom, h nem megy a szüleiddel a kapcsolat. megértelek, mert ismerős a helyzet. nálunk a kapcsolattartás ugyanolyan felületes, mint korábban-- az egyetlen különbség az, h most már érzem, h az anyám szeret, még ha nem is annyira, mint az öcsémet. próbálom magamban helyére pakolgatni ezeket a dolgokat, hátha egyszer sikerül.
attól még nem vagy bipoláris; ez nem olyan, mint a ráolvasás:)))
azért írták rá azt a kódot, h a legnagyobb támogatást kaphasd.
a szüleimmel pont nem változott semmi, én meg beláttam, h alkalmatlan vagyok felületes kapcsolatok fenntartására, ill. h még mindig nagyon mélyen meg tudnak sebezni hétköznapi hülye összezördülések.
nem gondolom, h számít már, h kinek van igaza, mindössze nekem így jobb, és ez pont elég. nekem.
h ki mit gondol a szegény szüleit öregségükben magára hagyó szemétládáról, az meg a mindenki magánügye.
(megjegyzem, családi hagyományainkhoz híven ők sem keresnek engem:)
bipolárisnak lettem kódolva, hogy szedhessem az ypsilát. ez viszont csak annyit tud, hogy este, a beszedése után kb. egy órával alvásba ájulok-- és két óra múlva fel is ébredek. viszont tényleg nincsenek dührohamaim, az összes ablak-felület biztonságban van tőlem.:) ez is valami... negyedik fokozatú gyógyszer, magyarul hármat kellett kipróbálni előtte, hogy szedhessem. ez az orvosom érdeme, és hálás vagyok neki, mert nem igazán élveztem, amikor véresre vertem a kezem a falon vagy akárhol.
az jó, h normális vagy, ennek örülök. szülőkkkel mi lett a gond? (írd meg mailen, ha nem tartozik ide)
Köszönöm. Végül a nagyapám halála után nem egészen három nappal bejelentette, hogy nem akarja tovább folytatni. Érdekes élmény volt, de legalább tudom hogy nem szeret.
Szerintem is ezt akarta. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de ne fuss olyan vonat után, ami úgysem fog felvenni. Az élet nagyon rövid.:) Biztosan fiatal vagy még, annyi minden áll előtted.... Sok szerencsét is sikert kívánok hozzá neked.