szia! sajnos ebben nem tudok tanácsot adni, csak kérdezek vmit. nem értem, hogy amikor depressziós szakaszban eljutott orvoshoz, miért nem bipolárra kezelték? hiszen eleve más gyógyszereket (is) kellett volna adni neki.
2011-ben diagnosztizáltak mániás depresszióval. Egészen kicsi korom óta kissebb-nagyobb megszakitásokkal jártam pszichiáterekhez . 5éves koromtól 31 és féléves koromig csont sovány voltam . A szorongás , a sok stressz teljesen felemésztett a miatt nem tudtam hizni . Az életem maga volt a pokol , még mielött nem kaptam meg a végső dianozist . Lamolep200, 100, és rivotrilt szedek . Pár hónapja még paroxátot is kellett szednem , de azt már nem kell .
kérlek adjatok tanácsot, hogyan lehet valakit erősen mániás szakaszban orvoshoz vinni? anyámról van szó, 10 éve mániás depressziós, de csak depresszióval kezelték, mert mániásan sosem lehetett orvoshoz küldeni, így a család kibekkelte a felhangolt szakaszokat. azonban ezek egyre durvábbak, azonnal orvos kéne, de persze nem lehet vele beszélni. ha nem közveszélyes (egyelőre), hogy lehet kórházba vitetni?
Sziasztok! 33 eves ferfi vagyok. Depakint szedek. Arra gondoltam hogy ha lenne koztetek Kecskemeti akkor talalkozhatnank,beszelgethetnenk,baratkozhatnank. Egyutt biztosan tullephetnenk a korlatainkon. Konnyebb lenne olyan emberrel beszelni ezekrol a dolgokrol aki nem csak elkepzelni tudja,de erti is mirol van szo. Lanyokkal is szivesen ismerkednek. :) Nem jo a magany.
Közben spekuláltam, és még valami fontos eszembe jutott:
Nem csak én vélem úgy, hogy a táplálkozás, meg az életmód megbetegítő lehet.
Van egy nőszemély, nevezetesen egy forradalmár lekületű, eredetileg neurológus orvos is, aki már figyelemre méltó sikereket ért el azon gondolat mentén, hogy a táplálkozásunk, és ennek folytán a bélflóránk megváltozott összetétele tehető felelőssé sok olyan nyavalyánkért,
amelyeket hibásan a géneknek, meg a mai megváltozott környezetnek tulajdonítanak:
A doktornő gondolatai, írásai, és eredményei szerintem legalábbis figyelemre méltók, valaki más így ír:
A szerző rendkívül jól elmagyarázza, hogyan működik az emésztőrendszer és hogyan tesszük tönkre azt a különböző ételekkel és életmódunkkal. Mindez hogyan öröklődhet tovább a következő generációkra. Ismerteti azt is, hogy a különböző betegségek és állapotok hogyan és miért alakulnak ki és elmagyarázza, hogyan gyógyíthatjuk meg az emésztőrendszerünket és hogyan javíthatjuk természetes módon az immunrendszerünket és általános egészségi állapotunkat.
Nem vagyo neked megfelelő delikvens, csak itt a fórumon egy régi bútordarab...értsd régebben többször írtam és több talin is résztvettem....
egy szó mint száz: saját megfigyelés alapjan arra szeretnélek kérni, hogy ha lehetőségtek engedi a glutén érzékenységre igyekezzetek rákérdezni.
Nyomós okom van feltételezni, hogy esetemben a paleolit diétára való átállásnak,
nevezetesen a GLUTÉNMENTES étrendnek komoly hozzájárulása van a tünetmentességemhez...
tej-tojás-halevő vega vagyok.
(mondjuk ha teszem azt cukorbetegségről, vagy pláne fenilketonúriáról mesélnék: hogy egy diéta, bizonyos anyagok kerülése segített, sokkal meggyőzőbbnek hangzana...mindegy a régi barátaim legalább kaphatnak némi támpontot,
szerintem a glutén az én számomra komolyan mérgező.
Beutalt az új doki jöv.hét szerdától nappali bejárósnak.8-ra megyek,4-kor végzek.Beállítják a bogyókat,foglalkozások,terápiák.Most kaptam convulexet,hátha jobban bírja a gyomrom,mint a depakine-t.
Ma kb. 10cigit nyomtam el magamon...nem bírom levezetni a feszültséget.
Pszihiáterem nagyjából tojik rám,próbáltam,de nem sikerült cserélnem (Kaposvár).
Hangulatstabilizálón gondolkodok,de úgy nézem nincs több fajta,ami segítene.
Depakine-től folyamatosan hányok,gyomoerősítővel is.
Karbamezapintól allergiásrohamot kaptam.
Lamotrigin semmit nem ért.
Kapok ugyan antipszihót,de az utóbbi két hét maga a pokl páromnak is,de kitaet,mint mindig:(
Legszívesebben szanaszét vagdalnám magam,olyan fájdalmakat okoznék magamnak,hogy utána fel se bírjak kelni.Csak múljon el ez a belső feszültség és kínlódás...Már az égést sem tudom,hogy magyarázom ki melóba.
Sokáig szemvedtem én is a depressziótól, sok orvosnál voltam, úgyhogy tudom, hogy nem könnyű jót találni. Akihez most járok, ő nagyon bevált nekem, persze ez egyén függő.
Ha kell az elérhetősége, szívesen megadom, csak szóljatok.
Kedves fórumozók! Horváth Lili pszichológus hallgató vagyok, és a kutatásunkhoz keresünk önsebző, vagy korábban önsebző résztvevőket. Ha tudtok és szeretnétek segíteni abban, hogy ezt a témát jobban megismerjük és megértsük, a horvathlili.elte@gmail.com címen tudtok elérni. Ha titeket közvetlenül nem érint a kérdés, de ismertek valakit, aki szerintetek szívesen részt venne a kutatásban, kérlek osszátok meg vele is ezt a lehetőséget, hogy minél több érintetthez eljuthasson az információ. Köszönöm, Lili
Kedves Másik Kanga!Írod, hogy 3-4 éve nem voltál ilyen rossz paszban. A férjem is bipolár , ő sincs túl jól, pedig jól volt már. Állatokkal foglalkozom . Azt kell mondjasm, hogy ők sincsenek jól. Olyan frontrendszerek vonulgatnak át felettünk és olyan gyors a váltakozás, hogy ezt bizony minden élőlény megérzi. Nem mellesleg november óta alig alig sütött ki a nap. Biztos vagyok benne, hogy ha végre stabilizálódik az időjárás és kisüt a nap akkor minden működni fog újra.
Ebben az esetben nem tudok mást javasolni, csak azt, enjél el maszek áterhez, aki legalább odafigyel rád, és tud azonnali megoldást a problémádra. Még így is ca. 2-3 hét, amire beállnak az általa adott gyógyszerek.
Nem kínlódnéK A tébés csajszival, ha ennyire kockafejű, és nagy ívben tesz a betegeire. :-( Legalább 3-4x én is a tébés áterem miatt voltam több hónapot kórházban, mert nem állt a helyzet magaslatán, lövése nem volt, a hipomániából már mániába majd depresszióba fordult állapotomat hogyan és mivel kezelje. Jelenleg maszek áterhez járok, aki legalább ért is a mániás depresszióhoz.
Nem emlékszem olyanra, engem vizsgálgattak volna mindarra, amiket te írsz, csak szóltak, mikor lesz, és akkor reggel ne igyak semmit. Még csak véroxigént se néztek, amit néztek pl. az érműtétemnél, tutira felébredjek.
Szerintem is stabilizálóként adják a lítiumot, mert amiket leírtam az én hipomániámról, az ugye mindenkinél más és más.
Nekem meggyőződésem, a litiumtól szedtem fel 10-11 kilót, szóval nem vagyok happy tőle. :-( Nincs kézremegésem, a szájszárazságra meg iszom a vizet rendszeresen, túlélhető.
Én a Magit kórházban kaptam 6 elektrosokk kezelést, tudtommal csak annyi "kellett", előtte bérletem volt a Zahcer Gáborék osztályára. :-( Semmi komolyabb vizsgálat nem volt, mert ami kellett az altatáshoz és ébredéshez, az nálam rendben volt.
A kezelésekből pedig semmire nem emlékszem, csak a kezelést megelőző félelmetes felkészültségre, annyian tolongtak abban a RES-szobában.
Eredetileg nekem is hipomániám volt, de az fordult át az egekbe törő mániává, és majd a zuhanássá. A hipománia is pocsék, nálam alvás helyett a pörgés volt, beszédkényszer, vásárlási kényszer (itt még csak finoman, de volt), ügyintézési kényszer, stb.
én is azt szedem, 500 mg-ot, egyben, de csak arra kell vigyáznom, h ne éhgyomorra, mint az előbb írtam.
ja, még annyi van, h néha remeg a bal kezem.
neked mi bajod van tőle?
az a helyzet, h nekem a hipomániám egy nagyon kellemes (de kezelhető) dolog, és nem igényelne gyógyszerezést, ha nem követné a mélydepresszió. én is úgy tudtam, h a lítiumot mániára adják, de nemcsak, mert hangulatstabilizáló is + erősíti a Fevarin hatását.
ma megkérdeztem az orvosomat, h szerinte használna-e nekem az elektrosokk. azt mondta, lehet. de nagyon szigorúak a feltételei (vitális funkciókat veszélyeztető mélydepresszió, teljes gyógyszerrezisztencia).
Nekem sajnos 750 mg lítiumot kell szednem, este. Annyira pocsék ez a Liticarb, már 9 körül kiver a víz, hogy be kell szedjem, pedig már negyedére töröm a 1,5 szemet. :-(
Nagyon rendes gyógyszerszedő vagyok, fő a belém vert maximalizmus.
Nem egy habkönnyű történet, beletörődni, az embernek ilyen mérgeket kell szednie, de ezerszer inkább beszedem, minthogy megint elszálljak, mind anyagilag, mind egyéb téren. :-( Idén leszek 60 éves, ha még 5-6 évet éldegélek, akkor sínen vagyok, eszembe sem jut arra gondolni, elpatkolhatok a gyógyszereim miatt.
Van abban valami, amit írsz a lítiumos viselkedésről, mert nagyon úgy élem az életemet, ahogy esik, úgy puffan. Ez van.
Engem is meglepett a kevert fázisú diagnózis, mert amióta megállapították ezt nálam 6 évvel ezelőtt, összesen 2x volt mániás szakaszom, de akkor nagyon durva volt. Csak feltételezem, áterem azt akarja megelőzni, ne legyen harmadszor, és a mélydepressziós szakaszok is csökkenjenek. Talán az ECT-kezelésnek is betudható, múltkor meg sem fordultak olyan "negatív" gondolatok bennem, mint régen, csak egyszerűen nem tudtam kimászni az ágyból.
egyébként a lítium csökkenti az öngyilkossági késztetést, viszont nem megfelelő adagban halálos is lehet, szóval...
jelenleg 10 napig lítiumot szedek a Fevarin mellé (depresszióban, bizony), azért vagyok ilyen okos:)
(tovább azért nem, mert ahhoz „fegyelmezett beteg” kell, én meg nem vagyok az. mellesleg nem bánom, mert bár semmi mellékhatását nem érzem, kivéve, ha éhgyomorra veszem be, mert az borzalmas, de hosszú távon eléggé nem szépeket hallottam róla.)
utána jön majd a Lamolep.
magam is meglepődöm magamon, milyen rendesen szedem a gyógyszereket.
kezdek belenyugodni, h muszáj.
az orvosom szerint „tipikus lítiumos viselkedés” ez a belenyugvás.
most már csak az a kérdés, h akarok-e örök életemben hangulatstabilizátorral közepesen rossz hangulatban élni:)
de már annyira elegem van a depresszióból, h lehet, h igen.
Kinga: öngyilkosságra nem tudok mit mondani, én arra alkatilag képtelen vagyok. ellenben a vonszolódást, dolgozni nem bírást, öngyilkossági gondolatokat, nem alvást, fel nem kelést, folyamatos sírást stb. jól ismerem. orvos, gyógyszer (ha muszáj -- neked már az szerintem) és lelkierő. sajnos jobbat nem tudok:(
A "fent", tehát mániás szakaszt követi a "lent" szakasz, a mély depresszió, mindez persze már felváltva működött nálam. Ezt hivatott ez a gyógyszerkombó egyensúlyba hozni, hogy ne működhessen az ún. hullámvasút.