Ebben az esetben nem tudok mást javasolni, csak azt, enjél el maszek áterhez, aki legalább odafigyel rád, és tud azonnali megoldást a problémádra. Még így is ca. 2-3 hét, amire beállnak az általa adott gyógyszerek.
Nem kínlódnéK A tébés csajszival, ha ennyire kockafejű, és nagy ívben tesz a betegeire. :-( Legalább 3-4x én is a tébés áterem miatt voltam több hónapot kórházban, mert nem állt a helyzet magaslatán, lövése nem volt, a hipomániából már mániába majd depresszióba fordult állapotomat hogyan és mivel kezelje. Jelenleg maszek áterhez járok, aki legalább ért is a mániás depresszióhoz.
Nem emlékszem olyanra, engem vizsgálgattak volna mindarra, amiket te írsz, csak szóltak, mikor lesz, és akkor reggel ne igyak semmit. Még csak véroxigént se néztek, amit néztek pl. az érműtétemnél, tutira felébredjek.
Szerintem is stabilizálóként adják a lítiumot, mert amiket leírtam az én hipomániámról, az ugye mindenkinél más és más.
Nekem meggyőződésem, a litiumtól szedtem fel 10-11 kilót, szóval nem vagyok happy tőle. :-( Nincs kézremegésem, a szájszárazságra meg iszom a vizet rendszeresen, túlélhető.
Én a Magit kórházban kaptam 6 elektrosokk kezelést, tudtommal csak annyi "kellett", előtte bérletem volt a Zahcer Gáborék osztályára. :-( Semmi komolyabb vizsgálat nem volt, mert ami kellett az altatáshoz és ébredéshez, az nálam rendben volt.
A kezelésekből pedig semmire nem emlékszem, csak a kezelést megelőző félelmetes felkészültségre, annyian tolongtak abban a RES-szobában.
Eredetileg nekem is hipomániám volt, de az fordult át az egekbe törő mániává, és majd a zuhanássá. A hipománia is pocsék, nálam alvás helyett a pörgés volt, beszédkényszer, vásárlási kényszer (itt még csak finoman, de volt), ügyintézési kényszer, stb.
én is azt szedem, 500 mg-ot, egyben, de csak arra kell vigyáznom, h ne éhgyomorra, mint az előbb írtam.
ja, még annyi van, h néha remeg a bal kezem.
neked mi bajod van tőle?
az a helyzet, h nekem a hipomániám egy nagyon kellemes (de kezelhető) dolog, és nem igényelne gyógyszerezést, ha nem követné a mélydepresszió. én is úgy tudtam, h a lítiumot mániára adják, de nemcsak, mert hangulatstabilizáló is + erősíti a Fevarin hatását.
ma megkérdeztem az orvosomat, h szerinte használna-e nekem az elektrosokk. azt mondta, lehet. de nagyon szigorúak a feltételei (vitális funkciókat veszélyeztető mélydepresszió, teljes gyógyszerrezisztencia).
Nekem sajnos 750 mg lítiumot kell szednem, este. Annyira pocsék ez a Liticarb, már 9 körül kiver a víz, hogy be kell szedjem, pedig már negyedére töröm a 1,5 szemet. :-(
Nagyon rendes gyógyszerszedő vagyok, fő a belém vert maximalizmus.
Nem egy habkönnyű történet, beletörődni, az embernek ilyen mérgeket kell szednie, de ezerszer inkább beszedem, minthogy megint elszálljak, mind anyagilag, mind egyéb téren. :-( Idén leszek 60 éves, ha még 5-6 évet éldegélek, akkor sínen vagyok, eszembe sem jut arra gondolni, elpatkolhatok a gyógyszereim miatt.
Van abban valami, amit írsz a lítiumos viselkedésről, mert nagyon úgy élem az életemet, ahogy esik, úgy puffan. Ez van.
Engem is meglepett a kevert fázisú diagnózis, mert amióta megállapították ezt nálam 6 évvel ezelőtt, összesen 2x volt mániás szakaszom, de akkor nagyon durva volt. Csak feltételezem, áterem azt akarja megelőzni, ne legyen harmadszor, és a mélydepressziós szakaszok is csökkenjenek. Talán az ECT-kezelésnek is betudható, múltkor meg sem fordultak olyan "negatív" gondolatok bennem, mint régen, csak egyszerűen nem tudtam kimászni az ágyból.
egyébként a lítium csökkenti az öngyilkossági késztetést, viszont nem megfelelő adagban halálos is lehet, szóval...
jelenleg 10 napig lítiumot szedek a Fevarin mellé (depresszióban, bizony), azért vagyok ilyen okos:)
(tovább azért nem, mert ahhoz „fegyelmezett beteg” kell, én meg nem vagyok az. mellesleg nem bánom, mert bár semmi mellékhatását nem érzem, kivéve, ha éhgyomorra veszem be, mert az borzalmas, de hosszú távon eléggé nem szépeket hallottam róla.)
utána jön majd a Lamolep.
magam is meglepődöm magamon, milyen rendesen szedem a gyógyszereket.
kezdek belenyugodni, h muszáj.
az orvosom szerint „tipikus lítiumos viselkedés” ez a belenyugvás.
most már csak az a kérdés, h akarok-e örök életemben hangulatstabilizátorral közepesen rossz hangulatban élni:)
de már annyira elegem van a depresszióból, h lehet, h igen.
Kinga: öngyilkosságra nem tudok mit mondani, én arra alkatilag képtelen vagyok. ellenben a vonszolódást, dolgozni nem bírást, öngyilkossági gondolatokat, nem alvást, fel nem kelést, folyamatos sírást stb. jól ismerem. orvos, gyógyszer (ha muszáj -- neked már az szerintem) és lelkierő. sajnos jobbat nem tudok:(
A "fent", tehát mániás szakaszt követi a "lent" szakasz, a mély depresszió, mindez persze már felváltva működött nálam. Ezt hivatott ez a gyógyszerkombó egyensúlyba hozni, hogy ne működhessen az ún. hullámvasút.
Az én diagnózisom bipoláris affektiv zavar, kevert fázisú, és mély depresszióval kerültem kórházba tavaly. Csak a másodikban sikerült beállítaniuk a megfelelő gyógyszereket, és ott én ezeket kaptam, 2 féle antidepresszánssal. (Lithiumnak Liticarb nevű gyógyszert.)
Bármennyire is kapálózol ellene, jó lenne, ha a pszichiáteredet megkeresnéd, mert nagyon benne vagy a depressziós fázisban. Jól látod, ebben az állapotodban nagyon hamar elboríthat a szürke köd, és annak beláthatatlan következményei lehetnek.
Nem vagyok pszichiáter, de esetleg rákérdezhetnél a dokidnál a lítiumra és a Parnassanra, ami stabilizálná az állapotodat. Amióta ezt a kombinációt szedem, lekopogom, nagyon jól vagyok.
Vigyázz magadra, és lépjél, ne hagyjad, legyűrjön a depresszió!
Segítséget szeretnék kérni:( Nálam 2006-ba erősítették meg a bipót.
3-4éve nem volt már komoly problémám az öngyilkossági gondolatokkal.Most harmadik napja más sem jár az eszembe,még letudom küzdeni,de félek,hogy kikapcsol az agyam és hülyeséget csinálok.
Pszihiáterem eddig sem nagyon foglalkozott a panaszaimmal (máséval sem),hozzá nem fordulhatok.
Régen az önsértés segített lenyugodnom,munka miatt most egy karcolást sem ejthetek magamon,szintén a munka miatt nem fekhetek be pszihiátriára.
A személyes higéniám háttérbe szorult,másfél hete ma fürödtem először.A dolgom elvégzem de a fenn maradó ídőt átalszom.A tükörből egy nyúzott öregasszony néz rám.
Hogyan küzditek le ezeket a szakaszokat,félek,hogy elfogy a kontroll és hülyeséget csinálok:(
Már diplomás, praktizáló pszichológus a fiatalember.
Sajnos, nem tudom megmondani, mennyi 50 percre a tiszteletdíja, de szerintem biztosan nem kér sokat, mert ő még nem "befutott" emberke, 1 éve végzett.
A cikkei a blogjában szerintem azért sokat elárulnak róla, nem egy kispályás kezdő emberkéről van szó. :-)
Magánemberként pedig csak annyit tudok róla mondani, max, 1,5 perc alatt fel lehet mellette oldódni, olyan a kisugárzása, az egész hozzáállása bárkihez, akivel szóba elegyedik, legyen az bármilyen téma is.
A facebookon ugyenezen a néven fent van, ott írhatsz neki privit is, amiben megírja, mennyi a tiszteletdíja, és hol fogadja a klienseit.
Drukkolok neked, sikerüljön jó pszichológust találnod!
Olvassál bele a fiatalember blogjába, és ha szimpatikusnak találod, vedd fel vele a kapcsolatot mélben, nagyon jó pszichológus, ismerem személyesen. (Nem kapok tőle jutalékot a "reklámért", elvégre nekem olyan családtag-féle.)
Tetszik ez a szorongok. hu oldal, hogy felhívja erre a problémára a figyelmet. Sajnos nem nagyon beszélünk róla, pedig kellene. Európában szinte nálunk van a legtöbb depressziós, szorongó ember és ezen változtatni kell.
Szerintem nagyon klassz dolog, hogy pszichiátertől lehet kérdezni és ahogy látom, lelkiismeretesen is válaszolnak. Én szerencsére már túlvagyok a nehéz időszakomon, így már mindenkit csak bíztatni tudok, hogy merjen segítséget kérni. Bárhol, nem csak azon az oldalon, hanem ahol csak lehetőség van.
Én szeretném megírni a történetem az oldalra. Hátha segíteni tudok a tapasztalataimmal másoknak is. Ha esetleg hasonló szituációban van valaki, erőt adhat neki, hogy én már túléltem azt. És ha még a könyvutalványt is megnyerném, akkor duplán örülnék.