Üdvözlet Mindenkinek!
Most vagyok itt először,kicsit fura így hozzászólni...De őrülten szenvedek,most voltam túl életem eddigi legnagyobb elválásán.Teljesen a padlón vagyok és totál úgy érzem,hogy innen nincs kiút.Legalábbis nem mostanában.
Olyan jó lenne,ha valaki megmondaná,hogy mit tegyek,mihez kezdjek most,hogy Ő nincs.Vagy legalább tanácsot adna...
Mail címem: molly3@tinodi-sarvar.sulinet.hu
Pusszancs!
YONDER
Ahogy elnézem a jelenlegi Törzsasztalt, egyre több "felélesztett", régi topikot látni. Nem is baj ez, hiszen nosztalgiázni én is szeretek. Jó dolog visszagondolni régi barátokra, ismerősökre.
Ettől függetlenül ezt a topicot nem (csak) nosztalgia szándékkal "élesztettem" fel, hanem elsősorban azért, mert úgy gondolom, a mai tasztalosoknak is lehet szerelmi bánatuk. Annak idején, mikor ezt a topicot nyitottam, nagyon padlón voltam. Akkori Tasztaltársaim mindent elkövettek, hogy kilábaljak abból a kilátástalan helyzetből. Köszönet nekik érte. Ennek a "felélesztett" topicnak most is az a célja: segítsen a padlót fogott szerelmeseknek.
Duck,
NE tedd...nem vezet sehová hidd el...mi egész évben ezt csináltuk, és decemberre rájöttünk hogy nem megy.
Valahogy másképp is eltölthettem volna ezt az évet, ha nem telefonálok...
Bírd ki.Bocs mást, jobbat ennél nem tudok.
Val, én úgy is érzem magam, mint egy óvodás. Naponta telefonálok, találkozunk, még egy esélyt kérek. És közben a zenekarunk basszusgitárosa belépett a képbe, remélem nem komolyan (ja, én vagyok a szaxis a bandában). Nyomorultul érzem magam. Segitsetek!
Hát félve jöttem be, mert engem is rohadtul emészt.
De most egy kicsit jobban vagyok. De nem azért, mert látom, hogy másoknak is rossz.
Na majd ha lesz ihletem, én is leírok egy nem mindennapi sztorit.
Most röviden csak leírok két igazságot, amiből nekem egyet sem sikerült betartani (ez lett a vesztem is).
Szóval: A rossz döntés is jobb, mint a semilyen döntés.
Jobb megbánni azt, amit megtettél, mint azt, amit nem.
Egy dolog vígasztal: A jó döntések a tapasztalatból születnek. A tapasztalatok pedig a rossz döntésekből. Hát legalább valami jó is van a dologban.
Tudod mi a baj? Hogy olyan kevesen képesek elérni a "felvételi ponthatárt", főleg ezen a téren tanusított maximalizmusom miatt. Aki meg elérte, annál meg én nem voltam jó. És persze viszont: akinél én voltam jó, azzal nekem voltak minőségi kifogásaim :), és ki kellett cseréltetnem, csak a gond az, hogy nem volt raktáron másik, így hát visszakaptam a "pénzemet", és most nem tudom mit kezdjek vele. Most nem vagyok képes igazán szerelmes lenni :(
Szerintetek jogom van-e beleszolni valaki eletebe, mikor vesztebe rohan, csak azert mert fontos nekem? Meg akkor is, ha mondjuk most o ebbol nem ker, de tudom, hogy kesobb megbanja.
Valentine:
Ne legyél maximalista ! Hosszú is meg boldog is legyen egy házasság, hát azért ez már egy kicsit túlzás ! Persze vannak kivételek. Ha nem is volt felhőtlen a házasságom, de mégis csak 25 éve tart és ezzel manapság nem sokan dicsekedhetnek.
KisBolygó pedig egy másik történet. KisBolygó volt az a lány akivel biztosan tudtunk volna több évtizedes boldog házasságban élni. Sajnos, én túl korán Ő pedig túl későn született.
Kedves OWO!
Tiszta szívemből gratulálok hozzá! Remélem olyan volt az a 25 év amilyennek akartad. Szeretetedet, érzelmeidet, érzéseidet, lehetőségeidet, tudásodat beleadva, és vissza is kapva valamit.
Kedves Mókuci!
Na végre, hogy látlak! Ne várd! Eljön az anélkül is. Lehet, hogy csalódást fog okozni...
Valentine:
Igen, van hosszú...házasság. Nekem augusztus 18-án volt a 25. házassági évfordulóm. Még az is lehet, hogy boldog volt. Nem mondom, hogy rossz volt a 25 év, bár mindenki "kibírná" ennyi ideig egymással !!!
Én el nem tom képzelni mi lehet ez a Nov7, de ugye nem a te kapcsolatoddal van gond?! Pedig amit eddig olvastam erről tőled az ollyan jó volt! Hogy van ilyen is, mármint hosszú boldog házasság. Ugye van? Nem mindig csak SZERELMI BÁNAT!