Viola, ha már így esett, hogy elment, és esetleg eldöntötted, hogy megszülöd, mindenképp mutasd meg neki a gyereket, mert lehet, hogy későn érő típus. (Van, akinél csak a tejelválasztással együtt indul meg az apai ösztön. [A tejelválasztás nálad értendő, vagyis ha megvan a gyerkőc]) Lehet, hogy össze már nem jöttök, de esetleg jó apja lehet a gyermeknek és mégis segít a felnevelnevelésében. De próbáld úgy megközelíteni a dolgot, hogy ne érezze tukmálásnak, mert akkor kitér a vizit elől!
krumpLee:
Viola megtudta, amire kiváncsi volt, mégpedig onnét, hogy megmondta a fiúnak az igazat. Ezek után minek nézegesse a topicot. Apai ösztön meg vagy van vagy nincs, ugyanúgy mint ahogy az anyai ösztön is van akiben erősebb, van akiben nem.
En ugy latom mintha pillanatnyilag Violat erdekelne ez a topic legkevesbe.
Lehet hogy tenyleg fal volt az egesz?
Kerdezni lehetett volna egyszerubben is.
Vagy lehet hogy mar szulni ment?!
Ez esetben bocs.
Ha kiabált és elment, inkább ne várd vissza. Te se szereted igazán, ő se téged, kár erőltetni. Ha fel is ébred benne valami lelkiismeret vagy apai ösztön-féle, mindenféle ellenérzésekkel fog viaskodni. Nem hallottam még olyan kapcsolatról, ami jelentősen javult volna az idők folyamán. Sok minden, ami jól kezdődik, később szépen elromlik. Ami viszont rosszul kezdődik, arról jobb nem is beszélni. Az apai ösztönre pedig ne számíts: legfeljebb csak akkor ér valamit, ha megvan a megfelelő érzelmi alapja, önmagában nem működik. Vagy ha igen, az csak neked rosszabb: gondolj bele, mi van, ha a gyereket akarja, de téged nem.
Lehet, hogy ez így nem túl vidám, sajnálom. Kívánom, hogy megtalaláld a mindenki számára megfelelő megoldást.
VIOLA
Bocs hogy úgy neveztelek mint antizászlóanya
Fogalmam sem volt arről hogy te terhes
vagy,még egyszer elnézést.
29.-én talán gyere ki a népszigetre
istenbizony hogy semmit nem tudok elintézni,
de a többit megpróbálom.
üdv:és tényleg csak ásványvizet igyál
soltika + Dr.Finci kiskutya
Viola, miért mondanád meg neki?
Az csak felcsinált nem? Mi a frász köze lenne neki a többihez? No meg a gyereknek is mi köze van ahhoz, hogy ki az apja?
Te meg a szüleid meg vannak olyan karakánok, hogy a mai könnyü világban felneveltek egy saját tulajdont nem?
Viola, kedves!
Csak úgy érdeklődésileg: mit kiabált az a jó ember?
Szerintem a szíved mélyén Te is ilyen reakcióra számítottál. Nem nagyon értem, hogy miért tőlünk kérded, hogy most mi legyen. Te úgy döntöttél, hogy megtartod a gyereket és tényként közlöd. Mi, itt a T.asztalnál max. jó ötleteket adhatunk, de helyetted nem dönthetünk, s a döntéseid felelősségét sem vállalhatjuk. Miért mi mondjuk meg, hogy tovább?!
Csúnya gyanúm támadt: nem lehet, hogy ezzel a teherbeeséssel, ill. kész tények elé állítással akartad színvallásra késztetni a fiút (talán nem is tudatosan)?! Ha nem így van, bocs. De ilyen felhangokat vélek kihallani a soraidból.
hogy mit csinálj ?
bőgd ki magad (ahogy egy lánytól elvárható), aztán hideg fejjel vesd papírra az életed várható eshetőségeid. A csodákat hagyd ki!
Mi van ha ez van... mi van ha az...
aztán addj magadnak legalább 1-2 napot, majd dönts ! Ez a te életed, más nem élheti helyetted.
oké-oké, tudom, hogy az is szép, de azért onnantól az igazi! mert addig csak az anyja érti meg azt a bizonyos kommunikációs layert, amit csak csodálni tudok. De egy apa számára később jönnek el ezek az idők... legalábbis így gondolom...
3-5 hónap...
Csuda tudja, engem mindig lenyűgöz, amikor csecsemőosztályon járva lehet a kicsiket egész közelről nézni. Egész kicsikről van szó, 2-3 hetesekről...
én tudom asztat, de azért csak jobb látni, nem ?
addig meg csak mami pocijának tapizására és a képzeletre na meg az ultrahangos videóra lehet szorítkozni. Ami nem az igazi.
de amikor látod azt a tökmag emberpalántát aki belőled is van, az sokmindent megmozgat, akármilyen ráncos, szőrös, nyomottfejű is.
;-))
bár az igazi olyan 3-5 hónapostól kezdődik amikor már megismeri az arcod és a hangod is, és tud már kommunikálni.
ezt elrontottad. Tényeket, egy gyerek útnak indulását nem lehet "kidumálni."
Az a gyerek kettőtöké, akkor is, ha te egyedül döntesz arról, hogy megszülessen, vagy ne. Akárhogyan döntesz: az apja gyereke is.
Mondhatod, ahogy akarod, teljesen mindegy.
Ha nem szereted a leendő apát, és ő nem vállalja azt a gyereket: az egyetlen tisztességes eljárás, amit DcsabaS és bubu leírtak neked.
Azaz szerződés, jogászi segítséggel, érvényesen mondj le a gyerektartásról.
De azért nem jó ez így sehogyse. Nem tudnál inkább beleszeretni?
Olyan érzésem van, mintha valaki azt kérdezné: " Biztosítás nélkül másztam sziklára, megcsúsztam, és most zuhanok lefelé. Mit csináljak? "
A kérdéses pont : a fiú hogyan éli meg a kapcsolatotokat (tudja e, hogy te nem szereted, ő szeret e ... stb)
- ha szeret téged, akkor van esélyed, hogy megtartsd őt is és a gyereket is. Bár részemről gusztustalannak tartom, hogy olyan férfit hálózz be akit mégcsak nem is szeretsz, ennél még az AB is jobb (mindkettőtöknek)
- ha nem szeret, akkor csak nagyon kevés esélyed van, ami a fiú becsületére épül. Annak ellenére, hogy nem szeret elvesz ... pár év múlva te is érezni fogod, hogy nem ez a jó megoldás. Vagy elhagy és boldogulhatsz egyedül a szüleid nyakán.
Te hogyan magyarázod meg majd magadnak, hogy a férfi aki veled él kényszerből teszi, mert TE rákényszerítetted? Hogyan leszel mellette BOLDOG? GONDOLKOZZ !
A hogyan mondjam el kérdésre :
egyszerűen, röviden, lényegretörően. A lényeg, hogy elmondd !
pl, - Kedvesem, gyerekünk lesz!
készülj fel a legrosszabbra, akkor nem érhet csalódás !
neduddgi (08-23-98 8:34 PM): Egyetértek, az ötödik esetet valóban kifelejtettem, de talán csak azért, mert az ilyen viták genetikai vizsgálattal könnyen eldönthetők (ha jól tudom, már a magzati stádiumban is, habár ez nem veszélytelen).
Legközelebb a harapásról valakinek topikot nyitnia :-), de sajna ez Violának már nem segítene... éppen ezért írtam az apai ösztönről az áltudományos dumát.
Viola,
tehát a lényeg az akart lenni az egészből, hogy a fiú/férfi/viagra vonalon nem érdemes kitörő ösztönös boldogságra számítanod.
Boci,
en olyasmire gondoltam, hogy oszton ugyan, de ingerek hivjak elo. Ha olvastal etologiarol, mint a goreny vadaszharapasa ;-)))
masreszt, az osztont le lehet kuzdeni, anyak szazai hagyjak kukaban a csecsemoiket, oszton ide vagy oda, apak ezrei nemzenek kakukkfiokakat, es soha fele nem neznek kesobb :((((
Viola, kedves!
Ugyan nő vagyok, de hadd szóljak hozzád.
Elég szerencsétlen szituáció az, amibe kerültél. Szvsz sürgősen meg kellene mondani az (öröm)hírt a fiúnak. Elvégre van némi köze az ügyhöz, joga van mielőbb értesülni. Azt azért ne várd, hogy ujjongani fog! Apai ösztön nem nagyon létezik addig, amíg meg nem tapasztalja, hogy az a kis valami, amiről eddig csak hallott, az az övé, az valódi lény. A fiúknál máshogy műxik a dolog, nyilván azért, mert nem élik át olyan intenzíven a terhességet sem, mint mi. Arról nem beszélve, hogy más-más a kódolt szerep.
(Saját tapasztalat: mi ugyan akartuk a csemetét, de míg csak terhes voltam a férjem nehezen élte meg a dolgot. Nem érzékelte, hogy gyereke lesz. Amikor viszont megszületett és tudatosult, hogy ez az ő vére, húsa, na akkor kezdett igazán örülni és szeretni. Azóta alig levakarhatóak egymásról!)
Summa: mondd meg mielőbb és azért gondold át, hogy mit jelent gyereket vállalni, akár apa nélkül is!
A kérdéses pont : a fiú hogyan éli meg a kapcsolatotokat (tudja e, hogy te nem szereted, ő szeret e ... stb)
- ha szeret téged, akkor van esélyed, hogy megtartsd őt is és a gyereket is. Bár részemről gusztustalannak tartom, hogy olyan férfit hálózz be akit mégcsak nem is szeretsz, ennél még az AB is jobb (mindkettőtöknek)
- ha nem szeret, akkor csak nagyon kevés esélyed van, ami a fiú becsületére épül. Annak ellenére, hogy nem szeret elvesz ... pár év múlva te is érezni fogod, hogy nem ez a jó megoldás. Vagy elhagy és boldogulhatsz egyedül a szüleid nyakán.
Te hogyan magyarázod meg majd magadnak, hogy a férfi aki veled él kényszerből teszi, mert TE rákényszerítetted? Hogyan leszel mellette BOLDOG? GONDOLKOZZ !
A hogyan mondjam el kérdésre :
egyszerűen, röviden, lényegretörően. A lényeg, hogy elmondd !
pl, - Kedvesem, gyerekünk lesz!
készülj fel a legrosszabbra, akkor nem érhet csalódás !
Azt írtad, hogy az apai ösztön pediglen létezik. Szerintem apai ösztön nem létezik, hanem az egy tanulási folyamat eredménye - bubu is ezt említette. De az embernél a tudat (valamennyire) uralja az ösztönös cselekvéseket, és emiatt visszatekintve sokszor az apai érzést apai ösztönként éli meg. Ez független attól, hogy ezt valaki nem tartja férfias viselkedésnek.
Én nagyon szeretem az aprókákat, de emögött nem keresek beégetett magatartást és mástól sem várom el.
Inkabb azzal foglalkozz, hogy hogy neveled fel, mint hogy abban a tiz percebn mi fog törtenni, amikor megmondod.
Egyaltalan miert lenyeges, hogy hogy reagal a fiu ? Mit szamit az, ha nem akartok egymastol semmit ?
Vagy megis ?
Viola:
Még mindíg nem mondtad meg???
Talán egy hangyányival fontosabb lenne a konkrét cselekvés, mint, hogy fennmaradjon ez a topic nem? Már 5 nap elmúlt a topicindítás óta. Meddig vársz?
