Ajjaj!! De még mennyire!
Pár napja az aktuális házirobot /bevásárlás/ után felszállva a villamosra szemembe tünt két igazi tündéri csodalény. Épp számbaveszem gondolatban hogy mire is lennénk képesek- amikor szinte egyszerre felugranak, és a " tessék leülni bácsi" felszólitást intézik hozzám.
Hát ha nem kapaszkodom,akkor nem csak lélekben, hanem fizikálisan is összerogyok.
Mai napig nem tudtam feldolgozni >/fusztráció?/
Persze, hogy oregszunk... De ez igy van rendjen. Amikor az ember tul van a krisztusi koron, megfogalmazodnak benne ilyen, s hasonlo kerdesek. Nincs ezzel semmi gond.
Van errol egy vicc is, valami ilyesmi:
- Mi van tata mar 60 eves? Sz...r lehet!
- Fiam, en ezt a 60 evet mar megertam. Te meg nem biztos, hogy eljutsz idaig.
Az zenerol annyit, hogy amikor bejott a rap, azt hittem, ettol mar nincs lejjebb, ez a veg. Aztan meg megis lett "meg lejjeb" (techno, house, lakzi rock, stb) Ugyhogy mostanaban mar neha nosztalgikusan gondolok a jo kis massziv fekete rap zenere. Azota kicsit uananeztem/hallgattam es erdekes, hogy a rap gyokerei erosen fellelhetoek a feher zeneben is, pl Nazaraeth-Bad bad boy, vagy a Blondie nehany szamaban, a hetvenes evek kozepen.
Annak idejen en sem szerettem tulzottan az Abbat, Boney M.-et, dehat a dizsikben ez ment, erre kellet tancolni. Az meg ugye nem maradhat el. Akkoriban meg nem volt olyan, hogy "rock diszko". Hacsak nem csinaltunk a hazibulikon magunknak.
S ahogy telt mult az ido (oregedtem), egyre kellemesebben emlekeztem vissza ezekre a akkoriban "nyalas"-nak minositett zenekre. Meg a La Belle Epoque, es az elso nagyok, a La Bionda termeszetesen. A kovetkezo generacio (Ottawan, Ami Stewart, Eruption, Kim Wilde, es az "egyszamosok" |Kim Carnes|) mar az O munkassagukbol elt. Aztan jott a fergeteges uj hullam a londoni hang (Soft Cell, Police) majd az Ultravox, Supermax hangzas. Vege lett a "Munich soundnak"
Erdemes azonban visszagondolni, hogy az igazi nagyok, mindvegig ott voltak a hatterben, s meg-meg villantak, akar meg a diszko szinpadon is: Tina Turner, Stones, Pretenders, McCartney, Elton John, stb. Persze voltak akiknek ez nem fert bele a portfolioba, es nem is probalkoztak vele. Szerencsere es oromomre. (Floyd, Purple, Uriah Heep -bar Ok egy kicsit meginogtak az Innocent Victim albummmal, eleg nyalas lett-, Fleetwood Mac).
Szoval oregszunk. Ok is. A kedvenceink. Milyen lehetett pl. a szigetbeli Boney M buli feelingje, egy 20 evvel ezelotti "bakelites" hazibuliehoz kepest? Nagyon mas szerintem.
Nem mi öregszünk, hanem a különböző zenei kínálat romlik. Ha mostanában elmegyek egy buliba nem mondanám azt, hogy a mai "nagy" zenészek dobják fel a hangulatot.
Doors, Pink Floyd, Abba, Hair, Hungária (pedig akkor hogy nem szerettem) azok amire igazán lehet táncolni és jól szórakozni. Valahogy nem tudnak megfogni a mail stílusok.
Lehet, hogy tényleg öregszünk. Annak idején langyos limonádénak gondoltam pl. az ABBÁt, most meg úgy érzem, a maiakhoz képest (már a mai limonádékhoz) nagyon jó zene.
Nem is öregszünk, ez nem igaz! :) Én is nagyon szeretem az Abbát és a Boney M-et, a Beatlesről nem is beszélve. Pedig, amikor anyuék hallgatták őket én még lelkes hátulgombolós rajongó voltam...
Joplin és Morrison valóban örökké fiatalok maradnak. Nem volt idejük megöregedni, mert halálra itták magukat. De legalább élvezték, és ez az, ami számít! ;-))
Kövessük a jó példát és igyunk az örök fiatalságra ! Egészségetekre !
Az, amit éreztél teljesen normális. Az igazi vájtfülűek hátán egy jó zene hallatán kellemes bizsergés fut át. Én egy időben (kellő hangerő kell hozzá) úgy mértem le, hogy egy nóta jó-e, vagy sem, hogy ezt a mástól nem érezhető bizsergést éreztem-e, vagy sem. A Pink F.-tól nem, de a Beatlestől gyakran érzem ezt a jelzést. Lennon és McCartney (Hank Marvin is ide sorolható) sokáig nem lesznek felűlmúlhatók. Ha a téma érdekel, keress meg! Én a mai napig aktívan zenélek, bár már elmúltam 50.
Képzeljétek a minap hozzájutottam az ABBA és a Boney M Gold albumokhoz....
A dolog megértéséhez azt kő tudni még, hogy a 80-as években én mint D.J. is ténykedtem.
Szóval, beraktam a CD-t felraktam a fülest, megtekertem a hangerőt és csodák csodájára kezdtem jól érezni magam. Valami iszonyatos nosztalgikus érzésem lett!
De ez semmi, Feleségem aki ezeket a zenéket(?) nem szerette (igaz a Pink Floyd-ot sem), is szívesen halgatja.
