madár!
megincsak veszem magamnak a fáradságot (bár fölöslegesen)
1. elolvastalak
2. nem indulattal válaszoltam
3. a nagyapa falujabéli fiatalok fel akarták akasztani a párttitkárt
4. Te azt írod: nem ítéled el őket
5. ergo: helyesled a párttitkár felakasztását
6. nem helyénvaló a kommunistázását és a csurkázást összehasonlítani. Az utóbbi napjaink sajnálatos tényei (érted, madár, TÉNYEI) az előbbi pedig a múlt unos-untalan fölemlegetése.
7. Segítségképpen (merhogy több topikban elhallgattál, amikor tényeket kértem) az 1 darab tény, hogy a Magyar Fórumban kevés náci és antiszemita, de annál több uszító anagot találtam.
Ha szükségesnek tartod, készséggel kifejtem, mit értek uszítás alatt és szívesen idézek is Neked kedvenc lapodból (amit nyilván nem csak az ellenség olvas)
Kedves Medwe!
Itt csak te uszulsz, amikor el se olvasod, amit írtam de indulattal reagálsz rá. (Hol írtam én felkötésről?) De hát a baloldaliak sajnos, -tapasztalataim szerint- már csak ilyen uszulósok. A "szerintem elfelejtette" kitétel saját tapasztalatomból ered, no nem RaseK nagyapjának ügyében. A "Csurkafélézés", meg a "Magyar Fórumozás" ugyanolyan csípőből tüzelés, mint a kommunistázás. Nem hibául rovom fel, mert én is szoktam ,de egy pisztoly párbajban ne sértődj meg, ha golyón találnak. A magyar democsokrácia a magyar kleptokrácia egyenes folyamodványa. De sebaj. Egyszer minkét betegséget kiheverjük, és talán a pisztolygolyók is elfogynak..
madár!
Novégre, hoy nem hilyába kérdem, hogy veszel-e példát keresztény létedre jézustól, márami a mögbocsátástot illeti.
Azt írod, hogy de.
Én aszondom, hogy szeretném végre látni.
A párttitkár történetnek nemcsak a folytatásád nem ismered (de azért megelőlegezel nekilye egy rosszindulatú mögjegyzést) hanem az elejét sem.
Nem tudhatod, hogy a párttitkár mijjen embör vót, sömmit nemtucc rulla, de mégis aszondod, hogy akasztófára való.
Mindegy, betudom esztet is annak, hogy agyilag nemtúl cizellálott embörök könnyen uszulnak, amíg uSZITTYÁK üket. A Csurkafélék, mög a Magyarfórum.
De sebaly, a magyar democsokrácia elviseli esztet is!
Kedves RaseK!
Tiszteletem szegény nagyapádat, aki igazi jó ember volt, csakhogy ne felejtsük, hogy az ilyen jó emberek léte tette lehetővé azt, hogy a rosszak azután szabadon tobzódhassanak. Nem ismerem a történet folytatását, hogy a bujócskázó párttitkár megköszönte-e nagyapádnak, az életmentő segítséget (szerintem elfelejtette), de ha folyton ilyen nagyvonalúan és megbocsátón vesszük tudomásul a bennünket érő sérelmeket és el sem várjuk a a sérelmek okozóitól a megbánást, akár el is áshatjuk magunkat. Keresztény vagyok, és a megbocsátást is művelem, de ebbe belefér az is, hogy nem tudom elitélni a nagyapád falujabeli fiatalokat sem, akik biztos, hogy nem a pálinka gyújtó, legfeljebb gátlást csökkentő hatására nem vették olyan könnyen nagyapjuk sírását, vagy esetleg öngyilkosságát (amire nem egy példa volt a tsz-esítés idején) és el akarták számoltatni, törvények hiányában, a keserűségük okozóját. Érdekes, hogy a keresztényi megbocsátást a bűnösök szokták számon kérni. Ha megkapják, megvonják a vállukat, némelyik még büszkélkedik is vele: " mindenki tudott róla, mégis megválasztottak."
Hadd mondjak el egy igaz történetet, kissé 56-ról szól, kissé a büdöskomenistákról, de legfőképp az emberségről, amely szerintem szoros kapcsolatban áll a megbékéléssel.
A történet nagyapámról szól, aki dolgos parasztember volt, s anno kuláknak kiáltották ki, mert a verejtékkel megkeresett pénzt nem itta el a haverokkal a kocsmában, hanem fejlesztette a gazdaságát, cséplőgépet vett, stb.
A TSZ-esítéskor nagyanyám ment el helyette aláírni a belépésit, nagyapám képtelen volt rá, bár a szignót követően a hangszóróból a magyar nóta őt köszöntötte. Anyámék akkor látták először és utoljára sírni nagyapámat.
S ez az ember, akinek az életét - ha úgy tetszik -, a hitét vették el a komenisták, 56 őszén, egy este, amikor pálinkagőzös fitalok nem a forradalmat éltették, hanem a falu párttitkárát akarták fölakasztani, a hőzöngő fiatalokkal szomszédos szobában bújtatta a párttitkár feleségét és a lányát, aki karonülő csecsemő volt.
A történet igaz. madár, tlaci és a többiek, akiknek nem a pártállásával, hanem a felfogásával van bajom! Szálljatok egy kicsit magatokba, ennyit szeretnék kérni!
sajnos nem volt nehéz elöre látni, ehhez elég régen vagyok itt :-( ...
Azt hiszem vitázni akkor érdemes, ha van/lesz eredménye. De feleslegesen, anyázva ... ?
Van itt egy pár ember, aki reménytelen eset ("osztódással szaporodik" - írtad a legújabbunkról a
Torgyánelnökös topickban). Szerintem.
Dehát jópár ember itt azért eléggé megérti egymást, és ez a fö !
Kedves Csülök és Ariel!
Még a végén Horn urat fogjuk Nagy imréhez hasonlítani, csak ezért mert ő is azt mondja: Nem bántam meg semmit. Javasolnám még Edit Piafot is.
Ariel!
Nagy Imre meghalt a vállalásáért, pedig csak annyit kellett volna mondania, hogy tévedett. Kár, hogy nem vetíteték le a TV-ben 89 óta egyszer sem a Nagy Imre per ítélethirdetését (vajon miért?), megrázó volt. Sokan nem látták, akik látták ilyen kérdést soha fel nem tennének. Ott állt a kis köpcös, bajuszos ember és az utoló szó jogán, az akasztófa árnyékában ennyit mondott:
Nem bántam meg, amit tettem, nem kérek kegyelmet!
Nem kéne eről vitatkozni!
fijuk (lanyok)!
Lehet, hogy szentsegtores, de azert leirom gondolataimat ami picit offtopik lehet, de szvsz idetartozhat.
Kicsit gondolkodtam 56 es 89 esemenyeirol..
Es erdekes hasonlatot veltem felfedezni Nagy Imre es a volt MSZMP (ma MSZP) nehany szemelyisege kozott.
N.I. is az MDP tagja volt, sot a kormanyban is volt. AMikor kitort a forradalom, ot is magaval sodorta a tomegakarat. Eloszor ovatosan, majd egyre inkabb odaallt a valtoztatasok melle. Remelem ezekkel a tenyekkel senki nem vitatkozik. Akkor meselje mar el valaki, mitol mas N.I megitelese, mint egyes mai MSZP-seke? Miert megbocsathatatlan MA, ha valaki jo iranyba (demokracia) valtoztatja allaspontjat, politikajat?
(Tisztaban vagyok vele, hogy N.I halala, martirsaga plussz lett 56-os megiteleseben.)
De megis, mi az amit N.I-rol nem lehet elmondani, amit egyes MSZP-sekrol igen?
tenyeket varok, nem erzelmeket!
madár!
A megbékélés és a hazudozás sehol nem függ össze, én ilyet nem is állítottam.
Kérdeztem viszont, hogy Rólad, keresztény emberről Jézus tanítása lepereg-e. Nagyvonalúan nem válaszoltál rá.
Valahol már írtam, ogy nem haragszom a pufajkázós emberekre, mert amíg szellemi vezérfonaluk az útszéli stílusban uszító magyar Fórum, addig uszulnak is. csülök leírta, miért.
james!
Egy másik topikban érdeklődtem kiléted felől. Már nem szükséges ott válaszolnod, ebben a topikban megtudtam, amire kíváncsi voltam.
Banya kedves!
Meg fogsz lepődni. Azok akik itt állandóan visszaemlékeznek a forradalom gyönyörű napjaira, javarészt pont úgy 56 után, vagy nem sokkal előtte születtek mint te. Ezért csodálni való milyen mélyen él az emlékezetükben. Soha nem fognak megbékülni (ezt már medwének is mondtam), mert igazából önmagukkal, a sorsukkal elégedetlenek és ezért szükségük van valakire, akire haragudhatnak.
Kedveseim!
Jóval '56 után születtem. Tanultam róla, olvastam mindkét oldalról ezt-azt. De kissé zavar van a fejemben. Most (1998-at írunk) miért is kell ezzel olyan nagyon foglalkozni? Értem, hogy nem nagyon tud felejteni az, akinek leverték a veséjét, akit halálra ítéltek, stb. Mégis képesek néhányan felülemelkedni ezen (pl. Mécs Imre). Azt is el tudom képzelni, hogy akik a másik oldalon voltak, megbánták, amit tettek. Az akkori helyzet meglehetősen bonyolult volt, nem hinném, hogy mindenki elsőre átlátta miről is volt szó. Így utólag meg még nehezebb, mert hogy túl sok a vélemény, indulat.
Mélységesen egyetértek medwével (nem először), ideje megbékélni. Asszem sokkal fontosabb dolgok vannak, mint a múltbéli sérelmek felhánytorgatása (még ha jogos is), az elfeledett sebek feltépkedése, azok lelkes nyalogatása.
Még valami: az én szememben nem érdem, hogy akkor valaki felkelő volt (számuk döbbenetes gyorsasággal szaporodik!). Pontosítok: az önmagában nem akkora érdem, hogy ezért most kapjon valamit (erkölcsi elismerésen kívül). Bár így 42 év után kicsit nehéz bármit is bizonyítani.
James!
A hetvenkettes-hetvenhármas diáktüntetésekért, ha jól emlékszem senkit nem csuktak le, csak egy csomó srácot kivágtak az egyetemről, sőt még a gimikből is. Amit a szalonellenzékiségről írsz az csacskaság. Az az ellenzék azzal tudott "falon kívül" maradni, hogy igen okosan tudatták létükről a nemzetközi közvéleményt, és abban az időben Kádárék már nagyon ki voltak szolgáltatva a nyugatnak, a félelmetes mennyiségű adósság miatt, ezért állandóan figyelniük kellett az emberi jogokra (amitől többen idegrohamot kaptak az akkori rendőrségen).
medwe!
Már megint egyetértünk.
Azt nem gondolom , hogy pld.Demszky veseleverő lett volna (öt-hat évesen az ember még különben sem űzi ezt a sportot), azt azonban egyre inkább hiszem, hogy un. megszervezett szalonellenzéki volt. Ezt abból gondolom, hogy számos névtelen ember ült börtönben hosszú évekig, akik a hetvenes évek elején tüntetéseken vettek részt (márc.15.), és tanulmányaikat sem tudták befejezni.
Ezzel szemben Demszky elég jól megúszta ezeket az éveket, a Beszélőt is vidáman terjesztették, míg mások tíz példányban legépelt uszító szövegért is le tudtak bukni.
Bocs madár, nem akartalak tromfolni, amit írsz az jó.
Kedves Medwe!
A valótlanságok állítása hogyan függ össze a megbocsátással? Nem értem, de topiccal kapcsolatban idemásolok egy újságcikk részletet, mely igazságával különösen megragadott:
"A távozó kormány skizofrén helyzetét és ingatag erkölcsiségét mindennél jobban szimbolizálta az úgynevezett Megbékélés napja, ahol azok emlékeztek Nagy Imrére és mártírtársaira, akik közül korábban néhányan fegyverrel harcoltak a magyar forradalom és szabadságharc ellen. Később a fegyvert íróasztalra és tollra cserélték, és évtizedekig küzdöttek minden ellen, amit Nagy Imre és emléke szimbolizál. Egész egyszerűen kegyeletsértő a kivégzések évfordulóját a Megbékélés napjának nevezni, miközben a köztük élő jól ismert bűnösök a mai napig még csak elnézést sem kértek. A pragmatizmus bűvkörében élve ez valószínűleg fölöslegesnek látszott, a kleptokráciának meg - értelemszerűen - amúgy sincs erkölcse. Bár a két egykori kormánypárt médiakommandósai és értelmiségi zsoldosai nyilván találnak majd elfogadható magyarázatot, de ennek érvényessége és hatása valószínűleg már igencsak korlátozott lesz.
Ennek a kormánynak mennie kellett. Távozzanak hát békével az általuk kitalált Megbékélés napjával együtt."
madár!
Az oldalakat mindenki meg akarja szüntetni, aki a megbékélést hirdeti. Nem hiszem, hogy Te Göncz Árpádot, Mécs Imrét, vagy Demszky Gábort a veseleverők közé sorolod. Ha igen, akkor más aszondaná: madár, nem tárgyalok Veled tovább.
Én ijjet nemmondok. Csak ojjat, amire egy elvtársad egy másik topikban úgy reagált, hogy sz.rjam össze magam.
Írásaidból úgy érzem, te keresztény ember vagy, tehát krisztuskövető.
Jézus egyik lexebb tanítása a megbékélés, a megbocsátás hangsúlyozása. Még aszt is monta, hogy szeressétek ellenségeiteket.
Rólad az ilyen lepereg?
Kedves Medwe!
Amiket felsoroltál mindegyik. Persze ezt Te is tudod, mint ahogy azt is, hogy amelyik hazugságot sokszor elmondjuk az elöbb-utóbb hihetőnek tűnik.
Hogy hány "csomóan" lógtak, azt meg lehet számolni. Hogy ez kinek csomó, kinek kevés, az nézet kérdése.
(Alulról, vagy onnan fentről.) Mindszentynek tekintélye volt (te mondád…), így aligha lett volna szüksége rá, hogy lázítson. Elég volt, hogy igazat mondott. Nem kérte vissza az egyházi birtokokat, csak az egyház intézményeit (iskolák, egyházi otthonok, stb), amit törvényesen meg is kapnak, hála Horn Gyulának. Nemtelenek a mindjárt megmondom kicsodának az utódai.
Az oldalakat csak a veseleverők akarták megszüntetni, de nekik sem sikerült.
Merthogy tényleg nem kéne már hazudozni össze vissza.
madárka!
Mejjik a hazugság?
(rosszú írtam: nem érdeknek, hanem érseknek vót nagy tekintéje)
Tehát nem lóktak egycsomójan?
Nem lázította Mindszenty a zemböröket?
Nem vót tekintéje?
Nem kérte vissza az egyh. birtokokat? (mint aztat csinyájják most nemtelen utóggyai?)
Nem tudom, kiáll a veseleverőkkel egy oldarra, de a mögbékélés az én olvasatomba asztat lyelenti, hoty mekszünnek a zoldalak. Merhogy nemkénemá gyülölködni.
Kedves Medwe!
Azt tájszólod Mindszety hercegprímás úrról:
"ha nem lázított volna fölöslegesen lyószándékú pógárokat (mi hatalmas tekintélye vót egy érdeknek akkó még!!!) akkor kevesebben lóktak vóna megtorlás címén. "
Kérdésem: melyik bolsi fehér könyvben olvastad ezt a sok hazugságot?
Továbbá:
"Ha csak a veselevertek pampognának, nem szólnék megbékélésről, de salynos a hörgők osztódással szaporodnak és sok pufajkázó eccerűen fijatalkorú."
Én inkább a veseleverőkkel nem állnék egy oldalra. De mint jól látod már a fiatalok sem.
medwe!
Juszt is egyetértek veled, mer én ugyanazt bírtam kiötölni mint te, csak az a baj, hogy akikkel vitatkozol, legtöbbször két dologér nem tudnak megbékélni:
1. Ha neked van igazad (Ez érthető)!
2. Ha nekik van igazuk (mer akkor meg mit vitatkozol itten).
Ezt természetesen mindíg egy topicon belül értem, voltam én már egy paft.., prat..., plafto..., véleményen olyanokkal, akikkel soha nem hittem volna. És mégis.
Tudod, Csül, mi soxor egyetértünk.
Mostan nemijen az eset.
Attó, hogy valakivel nemértök egyet, attó még nem kő vele veszeködni!
Ha élőszóbanvitázva eccő-eccő felhergelődök, az sose attó van, mert nem értök egyet, hanem azé, mer az illető jácca a hüjét, vagy mer rályött, hogy nem baba amit mond, mégis ragaszkodik a hüjeségéhöz, mint kisgyerök a lapáttyához a homokdzóban. Mer belehalna, ha eccő nem lenne igaza!
Aztat pneg, hogy mit nehéz megállni, aztat tuggyuk mindketten! :-)))
medwe!
Legjobban azzal lehet összeveszni, akivel érvekkel vitatkozol, mert az érti és ezért tudja, hogy egészen másként gondolkozol a világról (sose bocsájtja meg). Az anyázós réteg pedig lelkesen rikoltozik egymással, szívük mélyén meleg összetartozást érezve. Ezért nem szabad egyikükkel sem leállni vitatkozni (pedig néha nehéz megállni!), mert akkor a végén még megszeret és akkor jól nézel ki.
Fenyőasztal-társ!
Ha egyszer a kezembe kerül, belenézek az iratokba. Azzal a fenntartással, hogy egy általam nem nagyon tisztelt ember egyoldalú, szubjektív véleménye a történtekről.
Én nem jelöltem meg forrásokat a véleményem alátámasztására (pedig több, ellentétesből merítettem), de szívesen venném, ha megcáfolnál valamit abból, amit leírtam.
