Muzsi: "...mit csinálsz a türelmeddel, ha egyszerűen nem képes megérteni, hogy nem szabad? minél kisebb, annál kevésbé tudod elmagyarázni neki miért nem szabad. (még nem tart ott értelmileg) néha csak abból ért, hogy idacsapsz neki..."
Ahha értem szóval ha pl. egy 2 éves gyerek kiönti a cumiból a teát mert neki vicces ahogy csöpög akkor verjük meg mert merta Ő még hülye és nem lehet neki elmagyarázni hogy az nem vicces, de ha egy 12 éves bedobja szándékosan a szomszéd ablakát akkor őt nem kell bántani mert Ő már megérti, hogy az rossz. Hát ez nevetséges!!!!!!!!!!
Ezzel amúgy is az a gond, hogy ha a 2 éves "még nem tart ott értelmileg", hogy megértse azt, hogy ez most rossz volt akkor azt sem tudja miért kap!!!!!!!!!
Én 17 éves vagyok, gimnazista, akit még "nevelnek". Habár, szerencsére súlyosabb konfliktusaink sohasem voltak. Szerintem a verés alapvetően rossz módszer. Ha a gyerek számára természetes a pofozkodás, arra a következtetésre juthat, hogy a nézeteltéréseket erőszakkal oldjuk meg. Főleg, hogy a példaképnek számító szülőtől látja ezt. Ne feledjük azt sem, hogy sok felnőtt a saját szülei által adott mintát követi a gyermeknevelésben! Ám azt sem mondom, hogy SOHA nem szabad ezt tenni. Engem is ütöttek már meg. Kiskoromban, mikor önveszélyes dolgot csináltam, és felszólításra sem hagytam abba. Kisebb gyerekeknél még a logikus érvelés nem hat, egyetlen, nem túl erős ütés azonban kizökkentheti. Csakhogy nagy különbség van e között a nem túl erős, inkább ijesztő jellegű ütés, és a tényleges verés közt! Ez utóbbi az, aminek szerintem egyszerűen nincs helye. A félelmet lehet vele elplántálni, de a szülőtől való félelmet! Emellett, a kisebb ütésnek is addig van helye szerintem, amíg a gyerek nem érthet még a szép szóból. Ha már nagyobb, a dolog megbeszélésére kell törekedni, illetve más büntetést alkalmazni. Például, nem kap aznap desszertet, vagy nincs mese. Velem szemben ilyen büntetéseket használtak kiskoromban, és célt is értek vele. Mostanság már nem büntetnek. Persze, nem tudom, mit csinálnának, ha kimaradnék, vagy részegen mennék haza, mert még nem tettem.:) Én ilyenért sem verekednék. Szerintem sokszor az ütleg a szülő indulatának levezetésére szolgál, nem kifejezetten a gyerek "nevelésére"
Én egyetlen egyszer voltam elfenekelve egész életembe.Amikor 10-11 éves koromban átszaladtam az úttesten.Otthon a meztelen fenekemre kaptam ki a fakanállal.Soha többet nem csináltam ilyet.
Persze, a gyerek csak gyerek, de nem hülye. Ha erélyesen rászól a felnőtt, akár többször is és semmi hatás (mert még kicsi), akkor a legjobb elvonni a figyelmét. Hónaalányúlni, odébbrakni, elfoglalni valamivel és már el is felejtette a rosszalkodást. Megverni, számomra visszaélés azzal, hogy nagyobb és erősebb vagy. De azt kéne kihasználni, hogy okosabb és tapasztaltabb a felnőtt. Nem kell felesleges dolgokat tiltani neki, biztonságossá kell tenni a lakást a számára. Amíg magára vagy másokra veszélyes dolgot nem csinál, nincs mit tiltani. Nincs ebben semmi reformpedagógia, vagy ha igen, én nem tudtam róla.
Nem értek egyet: szerintem indulatból soha nem szabad verni a gyereket. Előfordulhat, hogy nincs más megoldás, mint odasózni egyet, de ezt kizárólag akkor szabad, ha a szülő tudja, mit csinál, és nem a mérgét tölti ki (lényegtelen, hogy ki/mi a méreg forrása). A harag és az erély két különböző dolog, az előbbi mindig kerülendő, az utóbbi meg néha nélkülözhetetlen.
bocs...
tehát, hogy tényleg nem szabad. mert valljuk be, sokdzor mondjuk egy gyereknek, hogy nem szabad, de közben vigyorgunk rajta, mert olyan ééédesen rosszalkodik...
szerintem egy kiegyensúlyozott kapcsolatnál, amikor a gyerek tudja, hogy abszolúte megbízhat a szüleiben, nem árt egy egy indulatból történő odavágás (ez alatt nem a rendszeres verést értem és nem is azt, amikor a szülő máshol szerzett dühét tölti ki a gyereken). ebből megtudhatja a gyerek, hoyg meddig mehet el.
én pl. nagyon jó kapcsolatban voltam a szüleimmel, emlékszem is, hoyg évben 1-2-szer megvertek, de ez nem hoszem, hogy kihatott volna a fejlődésemre, hizsen mindig tudtam, hogy jogos volt, én is éreztem, hoyg megérdemlem...
bocs, hosszú voltam... nem tetszik a túlzott reformpedagógia, mert még egyszer ismétlem a gyerek gyerek és nem felnőtt...
nagyon is emberpárti vagyok. szabad-e verni a gyereket??? szerintem igen, de csak bizonyos esetekben. ok, hogy szegény gyerek meg hogy ő kisebb, meg hogy nem verem a páromat sem. a gyerek az gyerek. mit csinálsz a türelmeddel, ha egyszerűen nem képes megérteni, hogy nem szabad? minél kisebb, annál kevésbé tudod elmagyarázni neki miért nem szabad. (még nem tart ott értelmileg) néha csak abból ért, hogy idacsapsz neki. de szesrintem ebben nem a testi fenyítés a lényeg (megfelelő kapcsolat esetében) hanem az az emocionális gesztus, melyből a gyerek megérti, hogy TÁNYLEG
Szabad-e verni a férjedet vagy feleségedet? Szabad-e verni apádat-anyádat? Szabad-e verni a szomszéd nénit? Szabad-e verni a hadifoglyokat? Nem? Akkor miért kérdezünk hülyeségeket???
NEM szabad. Türelem, türelem, türelem. És még türelem. Lp, ha egy egy gyerek szándékosan rossz, akkor ott már rég nagyon komoly nevelési hibák vannak. Hogyan lehet szándékosan rossz???? Mi az, hogy lop a boltban? Miért harapna, ha tudja, hogy az fáj? El sem tudom képzelni, hogy szándékosan eltör valamit, miért tenné? A tudatlanságából, tapasztalatlanságából eredő bajok miatt nem elverni, hanem megérteni és beszélni kell vele. Ha olyasmit csinál, ami nekem nem tetszik, akkor végig kell pörgetni, vajon mondtam-e már neki, hogy ez nem helyes? Láthatott-e tőlem vagy más általa szeretett felnőttől ilyesmit? És ha bebizonyosodik, hogy bűnös a kis drága, van ezer büntetés - nem lelki terror -, ami használ. Bár én általában csak beszélek és beszélek, de a hatás nem marad el.
Olyanért sem kell megverni, ha szétdobálja az ételt, főleg nem 2,5 évesen! Következetesnek kell lenni, sokmindent megértenek már ekkor, például azt is, hogy ha szétdobálja az ételt, akkor anyunak a takarítással kell foglalkozni ahelyett, hogy vele játszana vagy mesélne neki. Ez azért hatni szokott. Persze csak akkor, ha anyu amúgy sokat játszik vele és ez fontos a kicsinek. Ha ez meg nem így van, akkor meg ott az anyuval is baj van.
Nem,nem szabad.DE....
Ti mit tettetek volna,ha a kiskamasz /14 eves/lanyod hajnali 2-kor kerul elo,miutan 9 ora ota korzozol a kornyeken,hogy hatha ott van,vegigtelefonaltad a noteszeben levo szamokat,de senki nem tud rola,nem tudod,hogy a mentoket,vagy a rendorseget hivd,erre o megjelenik 2-kor benyomva.
Nem allitom,hogy nevelesi celzattal kapott az a gyerek,akit joforman soha nem utottem meg.
Azota idoben itthon van,vagy telefonal,nem iszik stb....
Egyebkent en nagyon sokat kaptam gyerekkoromban,ezert nagyon sokaig szoktam szamolni,mikor viszket a tenyerem.Es nem utok,csak igen-igen kiveteles helyezetben.Ez az volt.
Nem meltanyos.Sokkal gyengebb nalam.Arra tanitjuk a gyerekeinket,hogy a kisebbeket nem szabad bantani,a fiuknak a lanyokat,mi meg uthetjuk oket?A fentebbi tortenetben azt hiszem,hogy igy eloztem meg az idegosszeroppanast.
En sem vagyok tokeletes,pedig sohasem bantom oket.Gondolom,Ti sem.
Megfigyelhető, hogy a kisbaba fejlődése során minden szempontból újra végigjárja a fejlődés különböző lépcsőfokait. Biológiai szempontból például farka és kopoltyúja is van egy ideig, vagy intelligencia szempontjából is sokáig az állatok szintjén mozog. Hasonló a helyzet a gyerek társadalmi állapotaival is: ahogy a régebbi társadalmakban a közvetlen fizikai erőn alapult a hiearchia, úgy a gyermeknak ifjúkorában is szüksége lehet a közvetlen fizikai erő prezentációjára.
Tehát igenis vannak helyzetek, amikor meg kell verni. A kérdés inkább csak az, hogy mikor, és hogyan.
LP,meg tudlak erteni,bar nalunk eleg ha felallok es kiveszem a fakanalat a fiokbol.Ez biztos mar a lelki terror.Szerencsere a mienknek meg nem jutott eszebe kanallal szetdobalni az etelt.Viszont az etetoszekbol atmaszik az
asztalra.En azt hiszem,hogy meg egy-masfel ev es el lehet hagyni ezeket a
csunya dolgokat,mert talan akkortol atlatja es megerti,mit beszel az ember.
De jo lenne...
A gyerek 2,5 éves.
Már jár ovodába, bizonyára ott sajátítja el a negatív viselkedésformákat. Az én nevelésem tökéletes. :-)
Komolyra fordítva a szót: volt olyan, hogy pl. egy tányért elkezd egyre erősebben az asztalhoz ütögetni, közben figyeli a reakciómat. Biztos a saját lehetőségeit igyekszik megtapasztalni. (Ilyen esetben nálunk még nem jár pofon.)
Pofon akkor került alkalmazásra, amikor többszöri szóbeli magyarázat, fenyegetés ellenére sem akar együttműködni. (Pl. asztalnál az étel kanállal való szétdobálása.)
Rettenet: szerintem vicces, ugy latom, masok sem kaotak fel a vizet.
Mazsola: ha megerdemlem, persze. Es joparszor megerdemeltem, vagy megerdemeltem volna. De mar nem emlekszem.
ugyan, egy kis korbácsolás, meg lapátnyéllel történő útbaigazítás még nem a világ. ha nem akar rettegni, nem csinál olyant, amitől kaphat belőle. gyerek az, nem hülye.
Szerintem nem lehet ezt az egesz dolgot igy onmagaban,kiragadva a
szulo-gyerek kapcsolatbol targyalni,ertekelni,iteletet mondani felette.
Nem hiszem,hogy befolyasolja a gyerekemmel valo kapcsolatomat,hogy en
mennyit kaptam.Volt amikor azt gondoltam,hogy en leszek a vilag legturelmesebb atyja,neha nem sikerul,de nem baj.En 14 eves korom utan nem kaptam es most mar nem fontos az sem,hogy elotte mennyit.
Buszkebb lennek magamra egy picit,ha a csupa mosoly es kacagas lenne
minden nap a fiammal.De nem szegyellem magam ,hogy nincs igy.
Sok-sok ev telik majd el meg,remelhetoleg egyutt,amely utan majd O megiteli,hogy a neveles,ahogy kapta jo volt-e .
Lehet, hogy túl idealista vagyok, de aki csak veréssel / lelki terrorral tudja a gyerekét krodában tartani, az nem való szülőnek. Aki ráadásul ezt még elfogadhatónak is tartja, az pláne nem. Ha elcsattan néha 1-1 pofon, az egy dolog, ha valami marha nagy hülyeséget csinált a gyerek, nade folyton verni egy gyereket, annak a kezét letépném...
Trap
u.i. : a testi fenyítéssel együtt jár a lelki terror, mert a gyerek rettegni fog attól, hogy újra megverik, nem ?
MaZsola! En is kaptam egyet-kettot, de parsze csak akkor, ha megerdemeltem. Es nemreg ilyesmirol dumaltam faterral, es kiderult, hogy nem is emlekszem ra. Szvsz meg kell talalni itt is a hatart, es akkor nincs gond. Egyebkent a lelki terror az sokkal szarabb, mint eg ytasli.
Nekem tetszettek LP példái. Azt hiszem, elvi lehetetlenség a tökéletes nevelés, tehát ilyen, vagy hasonló rossztettek becsúszhatnak. És amikor ilyen *minőségileg más* csínytevést követ el a gyerek, akkor minőségileg másképp kell nevelni is. Isten ments, hogy jól elverjük a gyereket, de azért 1 pofon ilyenkor bizony nem árt. SZVSZ.
"Jómagam megtapasztaltam a lelki ráhatást is pofon helyett. Ne gondoljátok, hogy az humánusabb. Sokkal tovább
fentartható pl. egy bűntudat vagy ilyesmi."
Hiszen én is éppen ezt mondtam korábban:
Mindemellett azt kell hogy mondjam, verés nélkül is lehet a gyerekeket terrorizálni, szóval bántani, ami sokszor
rosszabb, mint egy indulatból adott pofon.
Nem tudom, mi lehet az oka, ha a gyerek szándékosan rosszat csinál, direkt és nem felelőtlenségből? Hány éves gyerekről van szó?
Azt szeretném kérdezni a nem-verés-pártiaktól, hogy mit alkalmaznak akkor a pofon helyett?
Pl. a gyerek szándékosan eltör egy tányért, lop a boltban, ovodástársait megharapja... vagy valami egyebet művel, amiről már tudja, hogy rossz.
Azt hiszem, az nem optimum, hogy "majd megjön az esze", addig meg csak nyugodtan harapdálja a többi ovist.
Jómagam megtapasztaltam a lelki ráhatást is pofon helyett. Ne gondoljátok, hogy az humánusabb. Sokkal tovább fentartható pl. egy bűntudat vagy ilyesmi.
Kicsi_Lany!
A definiciot koszonom. Termeszetesen azzal en sem ertek 1et, ha csak ugy, meg duhbol, meg egyebkent is szadista es jol esik neki. Viszont el tudok kepzelni olyan eseteket amik okot adhatnak ra. En ossz-vissz 2x kaptam ki, de mindkettovel max 1et ertettem es ertek ma is, a lelkem ettol a kettotol nem serult, a celjat elerte, megtanultam amit a szep szobol es ertelembol es szeretetbol nem tudtam.
Asszem mast nem is fuznek hozza. Tovabbi jo vitat kivanok :)))
Ha jol emlexem gyermekkoromra nem mondhatom rola, hogy verve lettem volna. Megsincs itt az asztal mellett a bezbol keszult uto, hogy munkabol hazaindulva jol kiosszam az ellenoroket a buszom.
Veresre tehat nem emlekszem. Arra viszont igen, hogy egyetlen dologgal sem ertek egyet, amire akkor amikor pici voltam azt mondtak, hogy ha nagy leszek majd megertem. (Gondolom mert a veres nelkuli elet tul liberalis nevelest eredmenyezett (ez egyebkent nem igaz, csak holmi vicc kedveert irom) es igy tudatom bizonyara tulsagosan visszafejlodott, semhogy felfoghatnam.) A legjobban talan anyam azon mondasara emlekszem irrealisan szigoru (szigorut ertse mindenki ahogy akarja, nevezhetnenk gonosznak is) tanaraimrol, hogy majd kesobb oket fogom legjobban szeretni.
Hat meg ma is szivembol gyulolom oket. Minden bizonnyal beteg lelekre vall, de megkonnyebbulest jelentett, amikor egyikuk meghalt. Magam lepodtem meg rajta legjobban, hogy semmifele szanalmat, vagy sajnalatot nem ereztem. Pedig ez meg semmilyen mas esetben nem fordult elo velem.
(Tudom, tudom, irany a pszichologus, de vegyuk azert figyelembe hogy az orultsegben is van racio....)
PS.: Vegso kiegeszites arrol amit az empatiarol mondtam: mar csak az oroklodeselmelet miatt sem mukodhet az empatia, leven a tulajdonsagaink (talan lelki alkatunk is, bar erre tudtommal nincsenek pontos bizonyitekok) maximum az unokainkkal jonnek elo: a sajat gyermekunket nem ismerhetjuk, mert egzaktan pontos oroklodes eseten is csak olyan kontextusban ismerhettuk, amikor akire hasonlithat mar felnott, mi pedig pici gyeremekek voltunk...
