Felkeltem ma reggel és azt látom magam körül, Mindenre, amire ránézek, az mosolyog és örül. Ablakomban madarak énekelnek, csiripelnek. Újra érzem, hogy élek és körülöttem élnek.
" Lement a nap, lebukott a látóhatáron, már csak kicsiny fénye kandikál ki éppen, egy aprócska felhő, apró peremében.
Feljött a hold, milyen teli képpel, beragyog most az éj sötétjében, mosolyogva néz le a nagy messzeségből, majdnem lepottyant a gyönyörűségtől.
Oly szelíd és csendes, mintha béke lenne, pedig az emberek, csak pihenni mentek, a csendet nem veri fel, csak bagolyhuhogása, na meg néha, egy, egy ember hangos horkolása.
Úgy világít nekünk, mintha lámpás lenne, hogy ne legyünk a földön korom sötétségben."
Mostanában, ha kinézek az ablakon ez a pár sor jut eszembe:
"Ég a napmelegtől a kopár szík sarja Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta; Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben, Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben."
Attól függ, hol nézek ki. Ha rossz helyen, akkor a szomszédok házait, ha viszont jó helyen kukkantok ki az ablakon, akkor a Börzsönyt (komplett), valamint a Gerecse hegységből a Nagy-Getét, Mogyorósi követ, Hegyes-Követ, és az Öreg-Követ; ezen kívül a Pilis ÉNY-i vonulatát. Szóval hegyeket látok, de inkább megmászni szeretem ezeket, mint nézegetni.
Nyáron az embertelen nagyra nőtt fák lombja miatt semmit, így télen meg csodás panelházakat, szürke parkolót, némi kutyasz@ros zöldterületet, meg egy elvadult játszóteret (elöregedett a lakótelep).
A hálószoba ablakán kinézve a szomszéd ház falát, a nappali ablakán a garázst és a kertet a szomszéd fóliavázával, a konyhaablakon kinézve a másik szomszéd kopott kerítését és egy földutat..
A tetőtérből ugyanez kicsit magasabbról..
4-5 éves kiscsávó percenként kijön a teraszra, és ledob valamit. után visszamegy, mintha mi sem történ volna. gondolom keres újabb tárgyakat, amik érdekesen esnek. már jónéhány ruhacsipesz hever a járdán, meg néhány toll, ha jól láttam.
Keszultem, hogy irok ide, amig nem keso, de most mar keso.
Ma volt az utolso napom a munkahelyemen, ami szemben van az Orszaghazzal. Ma kulonosen jo volt. Ahogy lemegy a nap sargas szinu, a deli szel pedig ugy borzolja a Dunat, hogy allni latszik. Szerencses kombinacio.
Maskor reggelente volt nagyon jo, mikor a Duna folott par meter vastag para lebegett, folotte a Parlament tornyai csak a korvonalukkal mint kodbol elotuno kastely latszottak.
Altalaban del utan folyamatosan valtozik a fenyjatek, sokarnyekos vakito fehertol sotetsarga arnyeknelkuliig ahogy vonul a nap lefele.
Es mostanaban mar le is bontottak vegre az allvanyt (amit azonnal el is kezdtek visszaepiteni), igy tenyleg egesz jol nez ki.
Tenyleg fenykepezovel kellett volna munkaba jarnom. Valahogy mindig elmaradt. Mar keso. Csak par kepet csinaltunk mult het vegen emlekeztetonek, de az csak egy fazis, van meg ezer masik.
Az uj helyen is a Dunara fogok latni, de micsoda kulonbseg!
